A következő címkéjű bejegyzések mutatása: DIY. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: DIY. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 3., szerda

Egy veterán farmer reinkarnációja

Ez egy egyszerű megoldás egy gyakori problémára.
Tegye fel a kezét az, akinek még sosem szakadt ki a kedvenc farmerjának az ülepe! Naugye.

A legegyszerűbb megoldás persze az, hogy szimpla rövidnadrágot vágunk a régi farmerből (a megfoltozás sajnos nem jöhet szóba, mert tapasztalatból mondom, hogy nem tartós). Ám nekem az utóbbi hónapokban ez lett volna sorban a negyedik rövidgatyám, úgyhogy gondoltam, kipróbálok valami jobbat.

Kell
  • szakadt farmer
  • csipkeanyag, kb. fél méter
  • (két különböző vastagságú gépvarrótű)


2014. november 18., kedd

Karomgyűrű

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam, hogy akciós a karomgyűrű az egyik goth-rock-metál boltban, így 1500 forinttal, az akciós árral elindultam otthonról azzal, hogy haza nem megyek karomgyűrű nélkül. A példány, amit kiszúrtam magamnak, két gyűrűből állt, az egyik rendes, az ujj tövében ülő gyűrű, ez pedig egy lánccal volt összekötve az ujjbegyen ülő, vörös kővel díszített karommal.
Aztán matekozni kezdtem - a gyöngyösboltban az alapanyagot körülbelül a feléért megkapom (és ezzel még fölé is becsültem az árat), ráadásul élvezném, ha össze kéne ügyeskednem egy karomgyűrűt, ráadásul, ha magam készítem el, biztos, hogy senki másnak nem lesz pont ugyan ilyen, sőt, valószínűleg nem is törik el olyan hamar, mint az a nemtudommicsoda, amiből általában a karomgyűrűket készítik.

2014. október 6., hétfő

Szellemszoknya - közepes projekt

A szoknya ötlete azután született, hogy egy turkálóban (!) láttam egy pontosan ugyan ilyen szoknyát (bár azt hiszem, az kicsit hamarabb szétesik majd), 2500 ft-ért (!!!!), és hát mi más jutott volna eszembe, mint az, hogy ezt én is tudom. Ráadásul az előző bevásárlókörút során vettem másfél méter tüllt.

Azért írtam a címbe, hogy ez egy közepes projekt, mert elkezdtem ugyan fotókat csinálni, de... olyan gyorsan kész lett a szoknya, hogy nem volt időm.
Szóval az első kép az anyagokról:
  • átlátszatlan anyag téglalap, olyan hosszú, hogy a csípőd legszélesebb kerületénél is kb öt centivel legyen hosszabb, vastagságra pedig akkora legyen, hogy ha a derekad köré tekered, eltakarjon mindent, amit el kell takarnia.
  • 1x tüll téglalap, ugyanolyan hosszú, mint az előző, de kb 10 cm-rel szélesebb
  • 2x tüll téglalap az előző paraméterekkel (vagy egy db tüll téglalap, ugyanolyan széles, mint az előző, csak kétszer olyan hosszú - ugye ezt kapjuk, ha összevarrjuk)
  • 4x tüll szalag, ugyanolyan hosszú, mint az első, 15 cm széles (ez szegély lesz, ide ízlés szerint használhatsz csipkétől kezdve szaténszalagig bármit, vagy akár ki is hagyhatod)
  • derékgumi, az a fajta, amin kisgyerekkorunkban ugróiskolát játszottunk

2014. szeptember 24., szerda

Mell alatti fűző projekt 2. - Összeállítás

A héten tudtam meg, hogy lesz Steampunktalálkozó, ezért nekiálltam varrni, mint egy őrült.
Úgyhogy a várva várt derékfűzőn felül kerekedett még egy cilinder, egy hajdísz és két kitűző, de róluk később.

(Javaslom, hogyha nekilátsz megvarrni ezt a darabot, ELŐTTE olvasd végig a leírásomat, ugyanis a sorrend sok mindentől függ, és lehet, hogy neked hamarabb kell megcsinálnod lépéseket, ami nekem csak a végén jön. Meg amúgy is este van T_T)

Először az előzőekben elkészített szabásmintát kivágjuk az anyagból. (A költségvetés végett megjegyzem, hogy leértékelt anyagokkal dolgoztam, összesen 700 Ft értékben.) A szabásmintában ugye csak a fűző fele van lerajzolva, mivel szimmetrikus lévén a másik fele ugyan úgy néz ki, csak tükrözve - tehát minden panelt simán és tükrözve is kivágunk. Mivel az én fűzőmnek bélése is van, ezért minden panelt kivágtam a bélésnyagból is, simán és tükrözve is.

2014. szeptember 18., csütörtök

Függők mindenütt - Miniprojekt

Emlékeztek, reggel kiraktam egy képet pár függőről és szerelékről, amiket ma reggel vettem egy gyöngyösboltban. Nos, mostanra már minden darab megtalálta helyét a ruhatáramban (amennyiben az ékszerdoboz a ruhatár részének számít), meg is mutatom, hogyan.

A félkör alakú csatból az lett, amire tippeltetek volna: csat. Ráerősítettem egy széles, fekete masnit, és erre varrtam fel két függőt, a koponyát és a keresztet, íme:
Vörös bársonyanyagra tűztem, mert a saját tarkómat nem tudom lefényképezni.

...de anyukám le tudja.

A masnis koszorús függő aljára pedig felapplikáltam az öt fekete csepp alakú függőt. Így egymáson függnek. Azért függők.

Semmi filter, esküszöm! Azt sem tudom, melyik utcában van az a fotó shop, vagy mi... csak szarok a fényviszonyok.
Sajnálom, de két nap pestezés után csak ennyire futja.
Mondjuk abban a két napban volt egy szellemvadászat is... 
...amiről majd írok is nektek HAMAROSAN!

by: A

2014. szeptember 15., hétfő

Aszkot nyakkendő nyakmelegítővel

Viktória királyságában is egyre hidegebb van, lassan az északi istenek is előveszik a wargbőr kabátjukat, és mivel a vérszívás nem túl kellemes fájó torokkal, gondoltam, a Vörös ruhás projektből maradt anyagból csinálok valamit ezen a borongós hétfő estén.

Régóta szerettem volna olyan igazi, régies, nemesi nyakkendőt, amiről csak két dolog juthat a szembejövő eszébe: vagy időutazó vagyok,vagy vámpír. Mindkettő szimpatikus vélemény.

2014. szeptember 11., csütörtök

Na de mi köze a Bauhaus-nak a képregényekhez? - Áradozás David J munkásságáról

A holisztika az elemzés vagy rendszerszemlélet egy olyan módja, ami nem egyes aspektusokat, hanem a nagy egészet tekinti. Feltételezi, hogy minden összefügg mindennel.
Ez egy holisztikus cikk - úgy fogok viselkedni, mint a kisgyerek az édességboltban, ahogy egyik pulttól rohangálok a másikig. Szóltam előre.

És ha a dark-alternative kultúrát (a Nagy Fekete Napernyő alatt hesszelőket) holisztikusan szemléled, akkor egészen érdekes egybeesésekre leszel figyelmes. Én legalábbis imádok rájönni arra, hogy a dalt, amit egészen kiskorom óta imádok, a Bauhaus basszerosa énekli, aki nem mellesleg a mostani kedvenc zenészemmel is együtt énekel.

Szóval, lépjünk be a cukorkaboltba!

BAUHAUS

2014. szeptember 10., szerda

Ködös és Vérfoltos körmök - Minikprojekt

Mindkét kompozíció hasonló módon készült: befestettem fekete lakkal két rétegben, és amikor már nem fogott, de még ragadt a lakk, a köröm hegyére felkentem a színes lakkot.

A Ködnél próbáltam egyenletesen, átmenetesen festeni, a bal kezemen úgy-ahogy sikerült is.

Köd

A Vérfoltos egy picit trükkös. Miután felkentem a vöröset, egy fogpiszkálóval vagy üres tollbetéttel elmaszatoltam, összetutymákolom a feketével, hogy a felszíne is egyenetlen legyen. Így úgy néz ki, mintha a frissen festett körmeimmel még száradás előtt belemartam volna valakibe.

Vérfolt

A Ködös eddig a kedvencem, sajnos sikerült olyan fehéret használnom, ami pár nap alatt berózsaszínesedett... nem tudom, miért.
A Vérfoltos akkor előnyös, ha erős vagy természetes fénynél kell viselned, mert félhomályban semmi nem látszik belőle fekete háttérrel. Akkor viszont jó, ha testszínű lakkor használsz alapnak.

Mindkét verzióra megy még egy réteg színtelen, így kb. egy hétig fent marad.


by: A

2014. szeptember 9., kedd

A nagy Carrie-projekt 3. - Összeállítás

Heeeeelló, végre-valahára íme a vörös báliruha, teljes, fényes, műbársonyi pompájában.

Először is kivágtam a szabásmintát. Ahol a panelek egymásra lógtak, ott a szerencsére még maradt csomagolópapírral pótoltam ki.
Ezeket a paneleket aztán biztostűvel erősítem a plüssanyag hátára. Ezt körberajzolom mosószappannal (ha velem ellentétben előre gondolkodsz, veszel szabókrétát, és azt használod).

2014. augusztus 29., péntek

A nagy Carrie-projekt 2: Princessz szabású ruha szabásmintája 50 lépésben

Most pedig a princessz szabású ruha szabásmintájának elkészítéséről.
Nagyon fontos kellékek a kávé (sok) és a zene, mert ez eltart egy darabig.

A képen látható könyv egy 1976-os darab, amit a dédimamám hagyott rám, és hasznosabb, mint az összes iskolai tankönyvem együttvéve.
(A nyitott könyvről beszélek. A másik... nos, az más tészta.)

Amúgy... mi az a képernyőből kimászó kéz a laptopomon?! Határozottan nem emlékszem, hogy ilyesmit néztem volna...

2014. augusztus 21., csütörtök

A nagy Carrie-projekt 1. - Anyaggyűjtés

Ebben az évben, pontosabban április ötödikén volt negyven éve, hogy Stephen King első regénye megjelent a Doubleday kiadónál, az a regény, amit a leggyakrabban tiltanak be amerikai iskolákban, és ami miatt engem is többször kiküldtek óráról, és a tanáraim örök menthetetlen esetnek könyveltek el.
Április ötödikén volt negyven éve, hogy kijött a Carrie, az a könyv, aminek legalább akkora kultkönyvnek kéne lennie az alternativitásra épülő szubkultúrák körében, mint a Gépnarancsnak vagy a Drakulának.

Nem azért írom ezt, hogy áradozzak a könyvről, vagy a filmről, mert ha valaki ilyesmit akar olvasni, nem egy varrósblogon fogja keresni (ez persze nem fog sokáig visszatartani attól, hogy tényleg írjak róluk, mert tényleg NAGYON nagy hatással voltak/vannak rám). Inkább egy virtuális főhajtással kedveskednék az írónak, és az összes rajongónak a magam módján.
Meg persze Carrie-nek is, hiszen a születésnapja szeptember 21-én lesz, ami igencsak közeleg.

Nos, az ötletem az, hogy megvarrom azt a ruhát, amit Carrie azon az emlékezetes báli estén viselt.

2014. augusztus 17., vasárnap

Hollós fátyol - Poe homage

Egyszer egy bús éjféltájon azt gondoltam, zsongva, fájón,
Hogy lehet, hogy nincsen fátylam, holt csipkéből szemhatár,
Lankadt főm fedetlen koppan, idelent valami dobban,
S künn az éjben mintha roppant halkan suhanna el egy madár,
"Fátyol kell csak" így tűnődtem, "fátyol, könnyű csipkeszárny,
Fátyol kell, más semmi már."

Kell először is egy olló, valami ehhez hasonló,
Natúr fésű sminkesboltból, hatvan forint volt az ár,
És egy fekete szalag, egy középhosszú darab.

Jó, hogy néha megmarad a varrásból egy apró szál,
Mit nem dobunk el soha már.

Ezt a szálat most pontosan a fésűre tekerjük szorosan,
alá pedig beszorítjuk ezt a tollat (mert tudod már,
hogy ez a fekete párta KINEK lesz szívből ajánlva;
és aki ezt kitalálta, azt is rögtön tudja már:
miért éppen fekete toll és a Madár)
Nem szabadul soha már.

Főleg, ha a verses szóval, és ipari ragasztóval
bekenjük a rongyot, tollat, egy se mozdul többé már.


És most színre lép a csipke, két nagy ívnyi sötét csipke,
biztos, hogy nem esik le, ha odaköti a cérnaszál...
És hogy miért a csipkepár?



Egyik csipke lesz a fátyol, a másik pedig elöl táncol,
Eltakarja az arcod, és a fátyol mögé zár.
A fülbevaló ajándék volt. Fogtam hát a rozsdás fogót,
szétszedtem a láncot, mert a tollszár várta már,


A láncszemet csak ráhajtottam, és a tollszár tartja már - 
egy csepp ragasztó sem árt.


Így pedig már toll se rezdül, hajamon ül, egyre fent ül,
Tágra nyílott szemem elől nem űzi el tél, se nyár.

Szörnyű szemmel ült a varró, mangarajzhoz volt hasonló.


Míg a lámpa rája omló fényében lefolyótisztító áll...

És munkám itt e lomha hajból, mi vállam elöntve száll,
fel nem röppen - soha már.


Töredelmes elnézést kérek ezért az agymenésért, de tegnap szereztem meg Stephen King horrorirodalomról írt monográfiáját, a Danse Macabre-t, és egész egyszerűen az agyam horrorirodalom-módba váltott. Amint végigérek, majd írok róla.
Ez meg itt fönt... Nem hétköznapi viseletre ajánlanám, de egy kiöltözéshez vagy Poe-témájú fotózáshoz jól jöhet.

by: A

2014. augusztus 13., szerda

Szemfog nyakék

Semmi komoly. Este varrni akartam, de a család közbeszólt - ma fõtt le a pálinka, azt pedig MEÓ-zni kell. Ebben az állapotban meg nem ülünk varrógép elé.
Szóval levezetésképp összedobtam pár régóta a polcon hányódó függõt egy csipkeszalaggal.
A végeredmény valahogy stilizált szemfogakra emlékeztet. Talán nem lett olyan rossz.

2014. augusztus 7., csütörtök

Lila fűzős kézmelegítő

A fátyolszoknya készítésénél írtam, A lila anyagból és a csipkéből is maradt valamennyi, pont elég ahhoz, hogy kijöjjön belőle egy szoknyához passzoló kézmelegítő/kesztyűféle.
Használtam ezeken kívül húsz darab riglit (a fémkarika, ahova a fűzőt dugod), 15 Ft/db, és 60 cm csipkeszalagot, aminek 450 Ft métere.
A varrógépem még mindig egy cuki kis vacak, a fényképek egy krumplival készültek (legalábbis a minőségük alapján).

Először kivágtam a lila anyagból két trapézt (ha félkarú vagy, elég egyet kivágni), olyan méretben, hogy éppen körbeérje az alkaromat. A varrás közben, visszahajtásnál a szélessége csökkenni fog, így ha "nyersen" éppen összeér, készen a fűző alatt egy pár centis csíkban látszani fog a bőr. Ha nem szeretnéd, számolj rá 2-3 cm-t.


Ezután maradék anyagból vágtam 4 db 2 cm széles csíkot (maradék anyag mindig van, és általában nagyobb fejtörést okoz az, hogy hogyan tüntessem el, mint maga a tervezés-szabás-varrás). Ennek nem kell a legjobb anyagnak lennie, mert nem fog látszani, csak alátét lesz a rigliknek, hogy ne szakítsák át a lila anyagot, illetve a visszahajtásnál kellenek majd.
A trapéz két szárára kell felvarrni őket úgy, hogy a lila és a fekete anyag színével befelé áll.
(Ha valaha is eltöprengtél azon, hogy minek kell matekot tanulni, mikor az életben úgysem kell fejből tudnod a trapéz tulajdonságait, hát tévedtél. Minap egy divattervező barátnőm éppen arról panaszkodott, hogy annyit matekoznak tervezés közben, hogy lassan inkább érzi magát mérnöknek, mint varrónőnek.)


Ha ezek után kihajtjuk a fekete csíkokat, a trapéz szárainál szépen eldolgozott felületet kapunk.
Megkönnyíti a kihajtást, ha vasalóval rásegítünk, így megakadályozható, hogy visszakunkorodjon.


Most jön a riglizés. Bevallom, nagyon féltem ettől a lépéstől, eddig mindig a nagypapám csinálta meg nekem, ha kellett ruhákhoz, ez az első alkalom, hogy egyedül csinálom.
A rigli kinézetre olyan, mint egy pici gomba. Tulajdonképpen egy fémcsőről van szó, aminek az egyik vége visszahajlik, nekünk pedig az egyenes (és éles) végét át kell ütnünk a ruhán, és azt is visszahajtani, hogy végül fánk alakban meggörbülve kapaszkodjon a ruhán. (FÁNK!) A szalag pedig a fánk közepén fűződik majd át.
A nagypapámnak van egy fogóra hasonlító szerszáma, ami kifejezetten a riglik felhelyezésére való. Nos, nekem nincs; nekem csak egy kézi riglizőm van, ami ránézésre olyan, mint a kézi lyukasztó, és a használata is kb olyasmi.
Először kinézem, hova akarom a lyukat a szöveten, és odateszem a riglit, a szövet másik oldaláról pedig ráhúzom az alátétet (a pici, lapos karikát). Aztán az egészet egy fémlapra fektetem.
A fémlap nagyon fontos, törj be egy forgácsolóműhelybe, ha muszáj, de nincs más felület, ahol működne a dolog. Ha fán, vagy betonon próbálkoznál, nemcsak a felületet teszed tönkre (jajj, hogy nézett ki az íróasztalom, mire erre rájöttem), hanem a rigli is eldeformálódik, és használhatatlan lesz.
Szóval, a szövet a fémlapon fekszik, riglivel lefelé, alátéttel felfelé. Ekkor belehelyezem a riglizőt az alátét közepébe, és addig ütöm a tetejét egy kalapáccsal, amíg a rigli fánk alakúra nem hajlik. Eközben a rigli éles széle átvágja a szövetet ott, ahol érintkezik vele, így kialakul a fánk közepén a lyuk.
Öt darab riglit használtam mindkét trapéz mindkét oldalán.


Ezzel kész a kézmelegítő lényegi része, már csak a díszítés van hátra.
Én tünde-fazonú kézelőt csináltam, de egy sima csipketölcsér is megteszi.
(A félreértések elkerülése végett, ez nem úgy történt, hogy megnéztem a kézelő- és csipkefajták nagykönyvében, hogy melyik fazon tetszik jobban; igazából csináltam, ami jött, aztán rákerestem a neten, hogy az eredmény mihez hasonlít a legjobban.)
A tünde-fazon a tölcsér- vagy költő-fazonhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt a lelógó rész egy pontba keskenyedik (mint a tündék füle), és a kézelő kiterítve úgy néz ki, mint egy vízcsepp. Ezt a maradék csipkeanyagból oldottam meg.
A 15 cm széles csipkecsíkot félbehajtottam, és a szélén összevarrtam, éppen akkora lyukat hagyva, amin átfér a kézfejem. Ezután cseppformára vágtam, és rávarrtam a kézmelegítőre.


A csipkeszalagot a kézmelegítő felső részére varrtam, így a könyökhajlatot takarja.
Fűzőnek vékony szaténszalagot használtam.


Hozzáillő felsővel:


További képek hamarosan, amint lesz egy fényképezőm, ami krumplinál jobb minőséget is tud produkálni.

By: A

2014. augusztus 6., szerda

Fátyolszoknya

Ebben a szoknyában a legtöbb gondot az elnevezése okozta. Próbáltam divatoldalakon és a Wikipédián rákeresni, hogy mi ennek a fazonnak a neve, de nem találtam semmit. Kicsit hajaz a "sheer skirt" néven futó szoknyákra, amik mostanában lettek divatosak, tudjátok, amelyiknek átlátszó, nagyon könnyű anyagból van az alsó része, de az esése miatt meg rá lehetne fogni, hogy a Mucha képein látható lepelruhákkal rokon... Passz.
Az inspiráció egy kép volt valamelyik Facebookos goth csoportban, de már nem találom. Nem egy az egyben másoltam le ugyan, a képen végig fűző volt a comb oldalán, és sokkal rövidebb volt a kisszoknya...
(Ha divattervező vagy tájékozott dilettáns vagy, megköszönném, ha megírnád kommentben, hogy mi a fazon neve.)

Szóval, a kedvenc méteráruboltomban a maradék anyagokat elég olcsón árulják, ez a lila, 40 cm x 150 cm-es darab 300 Ft volt. A csipke kicsit húzósabb, 1900 Ft métere (ugye ez egy 100 cm x 150 cm-es darabot jelent). A varrógép Lidl-ös, még mindig. Kell még egy gumiszalag a derekába, olyanféle, amivel kislánykorunkban ugróiskolát játszottunk - ez nem tudom, mennyibe kerül, mert én a kislánykoromból maradt szalagot használtam, de nem lehet sok.
(Megjegyzés: A rendetlenség nem szükséges kelléke a varrásnak.)


A lila anyagból levágtam annyit, ami a legszélesebb pontján is körbeéri a csípőmet. A képen a maradék látható, aminek a sorsáról a következő bejegyzésben többet is írok.


Az anyagcsík felső részét behajtottam, és úgy varrtam le, hogy maradjon hely a gumiszalagnak. 


Beletuszkoltam az így keletkezett csatornába gumiszalagot, és a két végét odavarrtam az anyag széléhez. Aztán az anyagcsík két felét összevarrtam (átmentem géppel a gumiszalagot takaró részen is, hogy biztosan ne mozduljon el), így egy hengert kapok, aminek a tetejét összébb húzza a gumiszalag.

Ha esetleg cipzárt is szeretnénk beletenni, azt ilyenkor varrhatjuk bele. Ilyenkor a cipzár hosszában az anyagrészeket nem egymáshoz, hanem a cipzár szövetéhez varrjuk.
(Erről nincs kép, mert bénán varrok cipzárt.)


Kész a miniszoknya rész. Az alját még be kéne szegni, én mondjuk nem tettem, mert lusta voltam.

Ezután a csipke két rövidebb szélét is összevarrtam, egy olyan hengert formázva belőle, aminek az átmérője majdnem kétszerese a miniszoknyának - így lesz a legszebb az esése.

Következő lépés a csipke felvarrása. Az elejére körülbelül középmagasságban varrtam fel, úgy. hogy fejjel lefelé tettem fel a csipkét, tehát úgy, hogy a csipke felfelé lógott túl a miniszoknyán. Ezután lehajtottam és átvarrtam úgy is - így a csipke széle, ami egyenetlenül lett levágva, láthatatlan marad.


A hátulján hasonló módon erősítettem oda a csipkét, ügyelve arra, hogy ne varrjam a cipzár fölé. Inkább a csipkén is ejtettem egy vágást ott, ahol a cipzárnak nyílnia kell, és a vágás széleit a cipzár szövetéhez varrtam.

Ennyi. Már csak annyi dolgunk van, hogy méretre vágjuk a csipkerészt, mivel most egy méter hosszan lóg, ami talán kicsit sok. 


Azt, hogy a szövet szélével párhuzamosan vágjuk (ekkor a szoknya alja hullámos lesz), vagy hullámosan (ekkor a szoknya alja párhuzamos lesz a földdel), az már ízlés dolga. A szoknya pontos hossza attól is függ, hogy magassarkú vagy lapostalpú cipőt szeretnénk-e inkább viselni hozzá. Én ehhez azt hiszem bakancsot fogok - úgy kell megsaccolni a vágás helyét, ha az adott cipőben vesszük fel a szoknyát.

Így néz ki hátulról:


Így pedig elölről.


by: A

2014. július 29., kedd

Koporsó alakú táska

Ehhez a ruhámhoz akartam varrni egy hozzáillő táskát, amibe azért beleférne egy váltáscipő, de elég kicsi (hallom is a hangos sóhajt a háttérben, és ahogy a párom alig hallhatóan suttogja: "Női táska...!")

Szóval összeszedtem az anyagot, ami megmaradt a ruha után, meg egyéb kicsi, díszítésnek használható anyagmaradékokat. Ez kb 50 cm-t jelent a fekete anyagból, és egy 50X30 cm-es darabot a csíkosból. A csipkéből csak korlátozott mennyiség állt rendelkezésre (egyik barátnőm kinyúlt leggingsének az egyik szára volt egyébként), de abból nem is kell sok. Felhasználtam még egy kék szaténmasnit és egy pentagrammás medált, valamint kartont.

A karton a merevítés lesz, de mint tudjuk, a papír könnyen ázik, úgyhogy ha víztűrő táskát akarunk, ne kartont használjunk, hanem műanyag füzetalátétet (200 ft a papírboltban).


Következő kérdés az volt, hogy milyen alakú és fazonú legyen a táska. Ebben két dolog inspirált: A Restyle-os csíkos táska, és egy barátnőm koporsó alakú táskája. Persze, hogy a minőség ezeket megközelítse, még sokat kell gyakorolnom, de legalább a szándék...

Szóval kivágtam a kartonból a koporsóalakot (ha jót akartok, ti műanyag füzetalátétet használjatok), majd a fekete anyagból kivágtam háromszor, és a csíkos anyagból egyszer.


A három fekete koporsóformából kettőt színével befelé összevarrtam, kis helyet hagyva a kifordításhoz.


Kifordítottam, aztán beletuszkoltam a kartont (műanyag füzetalátét!!!), majd kézzel bevarrtam a lyukat - ez lesz a táska hátoldala.


Fogtam a csíkos anyagdarabot, és elgondolkoztam rajta, milyen díszítést is akarok, mert ezen a ponton még nem voltam benne biztos. Addig forgattam és rakosgattam a csipkét, meg a medált és a szalagot, amíg kijött valami, ami tetszett: 


Amikor biztos voltam benne, hogy így lesz, először a csipkén igazítottam egy kicsit, megvágtam, hogy minél kevesebb kilógó anyagdarab maradjon, aztán a közepén átfutó részt behajtottam, és hozzávarrtam a csíkos anyaghoz. Fogtam a csíkos anyagot, ezúttal a csipkével együtt, és színével befelé összevarrtam a fekete anyagdarabbal.
Így feküdtek egymáson az anyagok az összevarrás előtt:


Mint mindig, hagytam helyet a kifordításhoz, aztán a kifordított darabba beledugtam a karton merevítést, ez lesz a táska eleje.


Teaszünet.


Most jön a táska oldala. Ennek a szélessége határozza majd meg a táska űrtartalmát - én egy tíz centiméter széles anyagdarabot használtam. kézzel varrtam fel, mert géppel elég nehéz hozzáférni a helyhez, ahova illeszteni kell, de ha a merevítők behelyezése előtt csináljuk ezt a lépést, akkor nem lehetetlen.


Először csak az egyik oldalhoz varrtam oda a szalagot, végül amikor a másikat is hozzáillesztettem, a táska tetejébe varrtam egy cipzárt.


Végül az elejére varrtam a masnit és a medált.

A táska füle vagy akasztója opcionális, és a masni anyagából csinálta neki fület. Vigyázzatok azonban, minél vékonyabb anyagot használtok fülnek, annál kényelmetlenebb lesz a viselése.


by: A

2014. július 27., vasárnap

Goth on the Beach

Jelentem, egy középkategóriás Demonia platform árából meghódítottuk Dalmáciát (ez tizenötezer forint útiköltséget és kb ötezer forintnyi kaját jelent, a szállást ismerõs ismerõsének az ismerõse biztosította ingyen). A gothok nyári gondjairól, hogy mennyire fullasztó negyven fokban a teljes harci dísz, a fűző és a bársonyszoknya, hogy milyen "egzotikus" csipkemintában leégni, és hogy mit tehetünk ezek ellen, mások már kiválóan értekeztek, úgyhogy inkább nézzük a nyár szebb oldalát!

 Kagylóékszerek és a tenger egyéb gyümölcsei

A tenger kagylókat jelent, a kagylók pedig túlárazott kagylóékszereket a bazársorból. Alapjáraton nem szeretem a kagylóékszereket, mert nagyon giccsesek tudnak lenni, pedig igazából gondoljatok bele! Egy elhullott puhatestû csontvázát hordani a nyakunkban elég morbid... Ezért gondoltam arra, hogy megpróbálok olyan kagylóékszert készíteni, ami egyedi, és kellõen sötét. Úgyis olvastam mostanában a Dark Mori stílusról, ami a haldokló természet toposzát használja - de a most következõ darabok bárkin jól mutatnak egy fekete strandruha mellett. Mivel a kagylókat és csigaházakat mi gyûjtöttük a parton, az anyagköltség gyakorlatilag nulla. Kis probléma adódik azonban, amikor a csigaház még lakott...


Akár lakott, akár nem, a kagylókat mind kifõztem mosószeres vízben. Ez fertõtleníti õket, eltünteti az algákat, na meg a koszt. A lakók pedig... Nos, nyugodjanak békében. A kifõzésnek nagyon jellegzetes szaga van, úgyhogy nem hátrány egy szagelszívó.


Amikor gyûjtöttem õket, nem volt komoly elképzelésem, hogy mihez kezdek majd velük, csak eltettem, ami tetszett. Mint tudjuk, Természetanyánk a legprofibb kreatívos, így nem egy olyan csigát találtam, amihez alig kellett hozzányúlnom. Ez a darab például éppen úgy repedt szét, hogy tökéletesen illik egy kettes méretûre tágított fülbe.


Erre pedig pont olyan alakban kövesedett valami szintén meszes héjú csúszómászó, mint pici polipkarok.


Anyát épp eléggé sokkolja, ha a konyhájában kagylót fõzünk, úgyhogy a házak megmunkálásához ne a körömreszelõjét használjuk. Egy ilyen tûreszelõkészlet ezerörszáz forint körül mozog, és hatékonyabn is. Elmélyítettem vele a tágító közepét, hogy biztosabban tartson, és átmentem a végein is, nehogy éles törésfelület maradjon rajta. A polipmintás héjra is ennek a hegyével fúrtam lyukat a felfüggesztésnek.


Szerzemémyek között volt egy valaha nem kicsi csigaház, aminek sajnos letört a vége. Így viszont látszott a középsõ oszlopszerû, csavarodó valami. Ennek a vonala mentén ragasztottam föl a pici fekete étikagylóhéjakat - bizony, ezt megeszik. És finom. És afrodiziákum.
Az ipari ragasztó a kedves párom ajándéka egyébként (és rohadt nehezen jön le a bőről - nyugodtan használjatok gumikesztyűt a ragasztáshoz/festéshez/lakkozáshoz. Nekem is kéne, csak hát a memóriám nem a legjobb).


Aztán mindet lekentem parkettalakkal. Így olyan fényesek és élénk színűek lesznek, mintha most szedtem volna ki õket a tengerbõl.


A tágító:


Polipos (semmi köze a hentaikhoz):


Ez meg csak úgy megtetszett. Törött, csontvázra hajazó csigaház, lakkozva, drót foglalattal.


Étikagylókból készült fekete rózsa. Mi más kéne még?



By: A
u.i.: bocs a képek minőségéért, mobilról vagyok.