Na de mi köze a Bauhaus-nak a képregényekhez? - Áradozás David J munkásságáról

A holisztika az elemzés vagy rendszerszemlélet egy olyan módja, ami nem egyes aspektusokat, hanem a nagy egészet tekinti. Feltételezi, hogy minden összefügg mindennel.
Ez egy holisztikus cikk - úgy fogok viselkedni, mint a kisgyerek az édességboltban, ahogy egyik pulttól rohangálok a másikig. Szóltam előre.

És ha a dark-alternative kultúrát (a Nagy Fekete Napernyő alatt hesszelőket) holisztikusan szemléled, akkor egészen érdekes egybeesésekre leszel figyelmes. Én legalábbis imádok rájönni arra, hogy a dalt, amit egészen kiskorom óta imádok, a Bauhaus basszerosa énekli, aki nem mellesleg a mostani kedvenc zenészemmel is együtt énekel.

Szóval, lépjünk be a cukorkaboltba!

BAUHAUS

A vörös halál álarca - 1964

Tegnap volt szerencsém megnézni a Vörös halál álarca című filmet (mivel az angol cím Masque of the Red Death, nem pedig Mask, mint a novellának, inkább a Vörös halál álarcosbáljának fordítanám, de mindegy), ami Roger Corman filmje, a főszerepben Vincent Price-szal. Victorique említette a Fekete macska című, szintén Poe munkáin alapuló bejegyzés alatt, hogy érdemes lenne megnéznem, és amúgy is terveztem már, mert a Danse Macabre című. horrorkultúráról szóló King-tanulmány is erősen ajánlja. (Észrevette rajtam kívül más is, hogy a "danse" ugyanúgy ejtendő, mint a "dense", azaz 'homályos', 'baljóslatú' angol megfelelője?)
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.

A képen Vincent Price megnyerő arca

Darkness Slipped In

Amikor elkezdtem ezt a blogot, sosem gondoltam volna, hogy valamikor eljön egy olyan pont, amikor mesekönyveket fogok bemutatni itt. Pedig...
Szokásos bevásárlókörúton voltam a helyi turkálók furábbnál furább bugyraiban, amikor is az egyik angol használt boltban, ahol könyveket is árulnak, ráleltem erre a gyöngyszemre.

A címe Darkness Slipped In, azaz Besurrant a Sötétség, és... semmi olyasmit nem tudnék mondani, ami felérne a könyv... morbidságával, azt hiszem, ez a jó szó.

 "Daisy egy este játszani akart nagyon"

 "Amikor a Sötétség besurrant az ablakon."

 "Bemászott a szobába, aztán a földön szétterült"

 "Míg Daisy táncolt, táncolt, és nagyon örült."

 "Úgy tett, mintha ott se lenne, a falon terjedt szét"

 "De Daisy látta a Sötétséget, és kicsit sem félt."

 "Kitöltötte a szobát, és megevett minden fényt a Sötét"

 "De Daisy tudta, hogy az Árnyék tudta"

 "Hogy rajta tartja a szemét."

 (szuperhősies ugrástámadás)

 "Egy ugrással ott termett, és karon ragadta őt"

 "És így ketten, át a termen"

 "Járták az Árnyék-keringőt." (Rímeléstechnikai okokból lett a "Funky twistből" "Árnyékkeringő, meg jobban is hangzik, na.)

 "Aztán szépen megpihentek annyi tánc után"

 "Jól esett a sütemény és a teadélután."

 "Így a Sötét minden este meglátogatja őt"

 "Ketten immár jó barátok; mindig együtt táncolnak lefekvés előtt."

 "De amikor elfáradnak, Daisy leoltja a lámpát,
És Daisy tudja, hogy Árnyék tudja, hogy ideje ágyba bújni..."

                            "...jóéjszakát" 

  (Ez a kép picit sem ijesztő, de nem ám!!!)

Tündéri, igaz? Egy aranyos, szőke kislány, aki összebarátkozik a Sötétséggel, és minden este táncol vele, aztán együtt alszanak.
És BUMM, így lesz a Denevérfióka.
Bájosan morbid, nem igaz?

by: A