Egyszerű nyakláncok gyöngyből

Arachnofóbia

Ez egy viszonylag egyszerű medál, de a végeredmény olyan élethű, hogy sikerült a frászt hoznom az arachnofóbiás páromra.

Szükség lesz egy nagyobb és egy kisebb gyöngyre, egy 5 cm hosszú szerelékpálcára, két foglalatra, 24 db kásagyöngyre, 16 db szalmagyöngyre (bár ez utóbbi kettőt úgyis többszáz darabos csomagokban árulják), és pár méter gyöngyfűződrótra.

Az elmúlt két hónap ékszerei

Nos, Hölgyek és Urak, de főleg Hölgyek, íme néhány kép a december óta készített ékszereimről.

Az eddigiekhez képest annyi változott, hogy felfedeztem, és beiktattam a rendszeres beszerzőkörút állomásai közé még két gyöngyösboltot:

• Gyöngyház - itt olcsón (40-100 ft/db) lehet kámeákat kapni, és ha túltesszük magunkat azon, hogy az eladó az auránk színe alapján akar ásványgyöngyöket ránk tukmálni, mindenki nagyon kedves. A bolt kívülről eddig túl előkelőnek nézett ki, hogy egy egyszerű hétfő délutáni vásárlás során betérjek, de amikor végül összeszedtem a bátorságom, kiderült, hogy nem olyan drága és sznob bolt, mint ahogy a kirakat alapján gondolnánk.
• Kreatív Hobby - nem hiszem, hogy be kell mutatnom, aki csak egyszer is volt Pesten vásárolni, találkozott velük: irreálisan magas árak, beképzelt, és nem igazán hozzáértő eladók, de megtehetik basszus, mert sok dologban monopóliumban vannak. Ezüst színű lencsés gyűrűalapot például sehol máshol nem találtam az egész városban (bronz színű lencsés, és ezüst színű fűzhető és ragasztható persze mindenhol akadt), pedig kerestem. Ez a bolt amolyan Zs-terv - ha minden kötél szakad, itt akkor is megtalálható, amit keresel, kérdés, hogy megéri-e az eladókkal vesződni.

Karomgyűrű

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam, hogy akciós a karomgyűrű az egyik goth-rock-metál boltban, így 1500 forinttal, az akciós árral elindultam otthonról azzal, hogy haza nem megyek karomgyűrű nélkül. A példány, amit kiszúrtam magamnak, két gyűrűből állt, az egyik rendes, az ujj tövében ülő gyűrű, ez pedig egy lánccal volt összekötve az ujjbegyen ülő, vörös kővel díszített karommal.

Aztán matekozni kezdtem - a gyöngyösboltban az alapanyagot körülbelül a feléért megkapom (és ezzel még fölé is becsültem az árat), ráadásul élvezném, ha össze kéne ügyeskednem egy karomgyűrűt, ráadásul, ha magam készítem el, biztos, hogy senki másnak nem lesz pont ugyan ilyen, sőt, valószínűleg nem is törik el olyan hamar, mint az a nemtudommicsoda, amiből általában a karomgyűrűket készítik.

III. EuroSteam Con - Beszámoló

Írtam, hogy a találkozó előtt néhány nappal sikerült tudomást szereznem a III. EuroSteam Conról, és lóhalálában fejeztem be a ruhámat. Sajnos kiderült, hogy éppen ezen a napon van egy irodalmi pályázatom eredményhirdetése is, ezért kettőtől hatig nem voltam ott a találkozón (mindenki nyugodjon le a francba, nem nyertem), de amit láttam, azt elmesélem nektek.
(És meg is mutatom)

Függők mindenütt - Miniprojekt

Emlékeztek, reggel kiraktam egy képet pár függőről és szerelékről, amiket ma reggel vettem egy gyöngyösboltban. Nos, mostanra már minden darab megtalálta helyét a ruhatáramban (amennyiben az ékszerdoboz a ruhatár részének számít), meg is mutatom, hogyan.

A félkör alakú csatból az lett, amire tippeltetek volna: csat. Ráerősítettem egy széles, fekete masnit, és erre varrtam fel két függőt, a koponyát és a keresztet, íme:

Vörös bársonyanyagra tűztem, mert a saját tarkómat nem tudom lefényképezni.

...de anyukám le tudja.

A masnis koszorús függő aljára pedig felapplikáltam az öt fekete csepp alakú függőt. Így egymáson függnek. Azért függők.

Semmi filter, esküszöm! Azt sem tudom, melyik utcában van az a fotó shop, vagy mi... csak szarok a fényviszonyok.

Sajnálom, de két nap pestezés után csak ennyire futja.

Mondjuk abban a két napban volt egy szellemvadászat is... 

...amiről majd írok is nektek HAMAROSAN!

by: A

Hollós fátyol - Poe homage

Egyszer egy bús éjféltájon azt gondoltam, zsongva, fájón,

Hogy lehet, hogy nincsen fátylam, holt csipkéből szemhatár,

Lankadt főm fedetlen koppan, idelent valami dobban,

S künn az éjben mintha roppant halkan suhanna el egy madár,

"Fátyol kell csak" így tűnődtem, "fátyol, könnyű csipkeszárny,

Fátyol kell, más semmi már."

Kell először is egy olló, valami ehhez hasonló,

Natúr fésű sminkesboltból, hatvan forint volt az ár,

És egy fekete szalag, egy középhosszú darab.

Jó, hogy néha megmarad a varrásból egy apró szál,

Mit nem dobunk el soha már.

Ezt a szálat most pontosan a fésűre tekerjük szorosan,

alá pedig beszorítjuk ezt a tollat (mert tudod már,

hogy ez a fekete párta KINEK lesz szívből ajánlva;

és aki ezt kitalálta, azt is rögtön tudja már:

miért éppen fekete toll és a Madár)

Nem szabadul soha már.

Főleg, ha a verses szóval, és ipari ragasztóval

bekenjük a rongyot, tollat, egy se mozdul többé már.

És most színre lép a csipke, két nagy ívnyi sötét csipke,

biztos, hogy nem esik le, ha odaköti a cérnaszál...

És hogy miért a csipkepár?

Egyik csipke lesz a fátyol, a másik pedig elöl táncol,

Eltakarja az arcod, és a fátyol mögé zár.

A fülbevaló ajándék volt. Fogtam hát a rozsdás fogót,

szétszedtem a láncot, mert a tollszár várta már,

A láncszemet csak ráhajtottam, és a tollszár tartja már - 

egy csepp ragasztó sem árt.

Így pedig már toll se rezdül, hajamon ül, egyre fent ül,

Tágra nyílott szemem elől nem űzi el tél, se nyár.

Szörnyű szemmel ült a varró, mangarajzhoz volt hasonló.

Míg a lámpa rája omló fényében lefolyótisztító áll...

És munkám itt e lomha hajból, mi vállam elöntve száll,

fel nem röppen - soha már.

Töredelmes elnézést kérek ezért az agymenésért, de tegnap szereztem meg Stephen King horrorirodalomról írt monográfiáját, a Danse Macabre-t, és egész egyszerűen az agyam horrorirodalom-módba váltott. Amint végigérek, majd írok róla.

Ez meg itt fönt... Nem hétköznapi viseletre ajánlanám, de egy kiöltözéshez vagy Poe-témájú fotózáshoz jól jöhet.

by: A

Goth on the Beach

Jelentem, egy középkategóriás Demonia platform árából meghódítottuk Dalmáciát (ez tizenötezer forint útiköltséget és kb ötezer forintnyi kaját jelent, a szállást ismerõs ismerõsének az ismerõse biztosította ingyen). A gothok nyári gondjairól, hogy mennyire fullasztó negyven fokban a teljes harci dísz, a fűző és a bársonyszoknya, hogy milyen "egzotikus" csipkemintában leégni, és hogy mit tehetünk ezek ellen, mások már kiválóan értekeztek, úgyhogy inkább nézzük a nyár szebb oldalát!

 Kagylóékszerek és a tenger egyéb gyümölcsei

A tenger kagylókat jelent, a kagylók pedig túlárazott kagylóékszereket a bazársorból. Alapjáraton nem szeretem a kagylóékszereket, mert nagyon giccsesek tudnak lenni, pedig igazából gondoljatok bele! Egy elhullott puhatestû csontvázát hordani a nyakunkban elég morbid... Ezért gondoltam arra, hogy megpróbálok olyan kagylóékszert készíteni, ami egyedi, és kellõen sötét. Úgyis olvastam mostanában a Dark Mori stílusról, ami a haldokló természet toposzát használja - de a most következõ darabok bárkin jól mutatnak egy fekete strandruha mellett. Mivel a kagylókat és csigaházakat mi gyûjtöttük a parton, az anyagköltség gyakorlatilag nulla. Kis probléma adódik azonban, amikor a csigaház még lakott...

Akár lakott, akár nem, a kagylókat mind kifõztem mosószeres vízben. Ez fertõtleníti õket, eltünteti az algákat, na meg a koszt. A lakók pedig... Nos, nyugodjanak békében. A kifõzésnek nagyon jellegzetes szaga van, úgyhogy nem hátrány egy szagelszívó.

Amikor gyûjtöttem õket, nem volt komoly elképzelésem, hogy mihez kezdek majd velük, csak eltettem, ami tetszett. Mint tudjuk, Természetanyánk a legprofibb kreatívos, így nem egy olyan csigát találtam, amihez alig kellett hozzányúlnom. Ez a darab például éppen úgy repedt szét, hogy tökéletesen illik egy kettes méretûre tágított fülbe.

Erre pedig pont olyan alakban kövesedett valami szintén meszes héjú csúszómászó, mint pici polipkarok.

Anyát épp eléggé sokkolja, ha a konyhájában kagylót fõzünk, úgyhogy a házak megmunkálásához ne a körömreszelõjét használjuk. Egy ilyen tûreszelõkészlet ezerörszáz forint körül mozog, és hatékonyabn is. Elmélyítettem vele a tágító közepét, hogy biztosabban tartson, és átmentem a végein is, nehogy éles törésfelület maradjon rajta. A polipmintás héjra is ennek a hegyével fúrtam lyukat a felfüggesztésnek.

Szerzemémyek között volt egy valaha nem kicsi csigaház, aminek sajnos letört a vége. Így viszont látszott a középsõ oszlopszerû, csavarodó valami. Ennek a vonala mentén ragasztottam föl a pici fekete étikagylóhéjakat - bizony, ezt megeszik. És finom. És afrodiziákum.
Az ipari ragasztó a kedves párom ajándéka egyébként (és rohadt nehezen jön le a bőről - nyugodtan használjatok gumikesztyűt a ragasztáshoz/festéshez/lakkozáshoz. Nekem is kéne, csak hát a memóriám nem a legjobb).

Aztán mindet lekentem parkettalakkal. Így olyan fényesek és élénk színűek lesznek, mintha most szedtem volna ki õket a tengerbõl.

A tágító:

Polipos (semmi köze a hentaikhoz):

Ez meg csak úgy megtetszett. Törött, csontvázra hajazó csigaház, lakkozva, drót foglalattal.

Étikagylókból készült fekete rózsa. Mi más kéne még?

By: A
u.i.: bocs a képek minőségéért, mobilról vagyok.