Goth vallomások - képesposzt

...avagy klisék, amik igazak rám. 

Nagyon szívesen mondanám, hogy ironikusan fogom fel a kihívást, de az ironikus felfogás is egy gót klisé. 

A vörös halál álarca - 1964

Tegnap volt szerencsém megnézni a Vörös halál álarca című filmet (mivel az angol cím Masque of the Red Death, nem pedig Mask, mint a novellának, inkább a Vörös halál álarcosbáljának fordítanám, de mindegy), ami Roger Corman filmje, a főszerepben Vincent Price-szal. Victorique említette a Fekete macska című, szintén Poe munkáin alapuló bejegyzés alatt, hogy érdemes lenne megnéznem, és amúgy is terveztem már, mert a Danse Macabre című. horrorkultúráról szóló King-tanulmány is erősen ajánlja. (Észrevette rajtam kívül más is, hogy a "danse" ugyanúgy ejtendő, mint a "dense", azaz 'homályos', 'baljóslatú' angol megfelelője?)
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.

A képen Vincent Price megnyerő arca

Hollós fátyol - Poe homage

Egyszer egy bús éjféltájon azt gondoltam, zsongva, fájón,

Hogy lehet, hogy nincsen fátylam, holt csipkéből szemhatár,

Lankadt főm fedetlen koppan, idelent valami dobban,

S künn az éjben mintha roppant halkan suhanna el egy madár,

"Fátyol kell csak" így tűnődtem, "fátyol, könnyű csipkeszárny,

Fátyol kell, más semmi már."

Kell először is egy olló, valami ehhez hasonló,

Natúr fésű sminkesboltból, hatvan forint volt az ár,

És egy fekete szalag, egy középhosszú darab.

Jó, hogy néha megmarad a varrásból egy apró szál,

Mit nem dobunk el soha már.

Ezt a szálat most pontosan a fésűre tekerjük szorosan,

alá pedig beszorítjuk ezt a tollat (mert tudod már,

hogy ez a fekete párta KINEK lesz szívből ajánlva;

és aki ezt kitalálta, azt is rögtön tudja már:

miért éppen fekete toll és a Madár)

Nem szabadul soha már.

Főleg, ha a verses szóval, és ipari ragasztóval

bekenjük a rongyot, tollat, egy se mozdul többé már.

És most színre lép a csipke, két nagy ívnyi sötét csipke,

biztos, hogy nem esik le, ha odaköti a cérnaszál...

És hogy miért a csipkepár?

Egyik csipke lesz a fátyol, a másik pedig elöl táncol,

Eltakarja az arcod, és a fátyol mögé zár.

A fülbevaló ajándék volt. Fogtam hát a rozsdás fogót,

szétszedtem a láncot, mert a tollszár várta már,

A láncszemet csak ráhajtottam, és a tollszár tartja már - 

egy csepp ragasztó sem árt.

Így pedig már toll se rezdül, hajamon ül, egyre fent ül,

Tágra nyílott szemem elől nem űzi el tél, se nyár.

Szörnyű szemmel ült a varró, mangarajzhoz volt hasonló.

Míg a lámpa rája omló fényében lefolyótisztító áll...

És munkám itt e lomha hajból, mi vállam elöntve száll,

fel nem röppen - soha már.

Töredelmes elnézést kérek ezért az agymenésért, de tegnap szereztem meg Stephen King horrorirodalomról írt monográfiáját, a Danse Macabre-t, és egész egyszerűen az agyam horrorirodalom-módba váltott. Amint végigérek, majd írok róla.

Ez meg itt fönt... Nem hétköznapi viseletre ajánlanám, de egy kiöltözéshez vagy Poe-témájú fotózáshoz jól jöhet.

by: A

A fekete macska - 1934

Mostanában rá vagyok feszülve a fekete-fehér horrorfilmekre, különösen a vámpírosokra. Ebből egyenesen következik, hogy megvolt a Lugosi-féle Dracula is nemrég (bővebben egy másik posztban), és ebben annyira magával ragadott Hollywood Sötét Hercegének alakítása, hogy utánanéztem a többi filmjének. Ezek közül találomra a Fekete Macskát szúrtam ki magamnak, mert azt írják a plakátján, hogy Edgar Allan Poe műve alapján...

Loosely based of...

Az eredeti Poe novellában a főszereplő E/1-ben narrálja, ahogy különös, szadista hajlamokból kifolyólag megöli a felesége macskáját, majd miután szerez neki egy másik, hasonló macskát, megöli a feleségét is, és befalazza a pincében. Innentől kezdve a történet az Áruló szív mintájára bonyolódik tovább: a hatóságok azért találnak rá a befalazott tetemre, mert véletlenül a macska is belekeveredett a sírboltba, és a nyávogása buktatja le a gazdája gyilkosát.
Nos, a Fekete Macska című filmnek ehhez csak nyomokban van köze.
Valójában csupán néhány motívum, amit kölcsönvesz a film a Poe-novellától (és azért került fel a neve a plakátra, mert már akkor is dollárban mérték egy film sikerét, Poe neve pedig vonzotta a nézőket). A film egy férfiról szól, aki két évet töltött a háborúban, aztán tizenötöt egy fogolytáborban, míg régi jó barátja nemcsak elárulta a sereget, amiben együtt harcoltak, de a hajdani harcmező fölé építette a kastélyát, és "elszerette" a főszereplő feleségét. Eddig kicsit Monte Cristo...
SPOILER ALERT!
Aztán kiderül, hogy 1, a régi jó barát megölte a feleséget, mert szadista hajlamai vannak, és fiatal nők hulláit gyűjti a pincében; 2, a régi jó barát egy ideig mostoaapja volt a főszereplőnk lányának, aki nem sokkal a bevonulása után született, majd feleségül vette (és valószínűleg előbb-utóbb meg fogja ölni); Ez eddig kicsit Sweeney Todd...
Végül pedig kiderül, hogy 3, a régi barát sátánista főpap, és minden vágya feláldozni azt a fiatal lányt, aki nemrég érkezett a kastélyba.
Főszereplőnknek sikerül megmenteni az említett fiatal lányt (meg persze a lányka férje is segít, de ő nem túl izgalmas karakter), minek következtében viszont a régi jó barát a saját feleségét áldozza föl. Amikor a főszereplőnk rájön, hogy ez a lánya volt, és halott, akkor elborítja az agyát a Hősies Kékhalál, és elevenen megnyúzza a régi jó barátját.
Meg van a történetben valahol egy macska is.

Dark Prince of Hollywood

A legérdekesebb a filmben az, hogy mivel Lugosi Bela Drakula szerepében vált ismertté, és élete végéig szinte csak sötét, gonosz figurákat alakított, mindenki azt várja, hogy itt is ő lesz a sátánista áruló gonosz karakter - ÉS NEM!
Lugosi a volt hadifoglyot játssza, és nincs még egy film, ahol ennyire jó volna.
Félreértés ne essék, nagyon szerettem a Drakulában nyújtott alakítását, de színészileg nem valami sok: ijesztően néz, ijesztően bámul, ijesztően mered, ijesztően mond dolgokat az ijesztő magyar akcentusával, és körülbelül ennyi (ami nem baj, ha figyelembe vesszük, hogy egy mindenbe belefásult, kegyetlen vérszívót alakít). De ebben a filmben, ahol egy megtört hadifoglyot játszik, akinek egy őrült megölte a feleségét, tényleg látszik, mekkora tehetség volt. A félmosolyába azonnal beleszerettem, minden mozdulata és döntése szimpatikus, és amikor a végén elevenen megnyúzza a főgonoszt, istenbizony, legszívesebben segítenék neki.
Van egy jelenet, ami különösen hatalmas. Amikor Lugosi csak sejti, de még nem biztos benne, hogy a régi barátja ölte meg a feleségét, kihívja egy sakkjátszmára - és a mellett a feszültség mellet még Sherlock és Moriarty is elbújna az első kő alá félelmében. A jelenet megértéséhez viszont azt sem árt tudni, hogy a regi jó barátot az a bizonyos Karloff nevű színész játssza, aki Lugosi régi jó barátja volt, amíg össze nem vesztek azon, hogy Karloff ki tudott törni a karakterszerepéből, és meggazdagodott, Lugosi pedig minden hírneve ellenére sem játszhatott horrorfilmen kívül másban, és elszegényedett morfiumfüggő lett.
Nem tudom eléggé visszaadni, micsoda érzés az a jelenet, ehhez látni kellenne (és mivel már lejárt a szerzői jogvédelem, szabadon letölthető, úgyhogy akár meg is nézhetitek, miről beszélek).

Magyarország, a horror földje

Régóta gondolkozom azon, miért van az, hogy az egész keleti blokkot, de különösen Magyarországot a messzi nyugat a furcsa, bizarr dolgok otthonának, és minden vámpír szülőföldjének tartja (hű de darkos). Nem hiszem, hogy egyetlen híres színész származása lenne az ok...
Mindenesetre ettől a filmtől kiütközik rajtam a lappangó patriotizmus. A cselekmény helyszíne egy magyar település, amit a Wikipédia "Marmorus"-ként emleget, ami Mármarost vagy valami ilyesmit takar, tippeim szerint Erdélyben. A filmet, és főleg Lugosi karakterét áthatja az Első Világháború utáni Nagy Magyar Melankólia és Nosztalgia, a falusiak és a hatóságok magyarul beszélnek, és még Lugosi Bélát is hallhatjuk magyarul beszélni pár mondat erejéig. És én valamiért erre sokkal büszkébb vagyok, mint a gulyáslevesre meg a Pick szalámira.
A főgonosz egyébiránt osztrák.



All in all, mindenképpen érdemes rászánni azt a hatvankét percet, ugyanis ennyire rövid ez a remekmű, hiszen nem csak hogy láthatjuk a Sötét Herceget egy eddig ismeretlen, de annál megnyerőbb oldaláról, de újfent bebizonyosodik, hogy nem kell a szomszédba mennünk egy jó horrorfilmért.