30 day clothing challenge - 1. A szekrényed

Veszélyesen töltelékszagú poszt következik.

A nagy Carrie-projekt 4. - Konceptfotók

Boldog születésnapot, Carrie! <3

Így néz ki a plüssruha akció közben:

A felvétel készítése közben egy autónak sem esett baja.

Az operatőr

A kosztümfelelős

Modell

A szponzor

Mell alatti fűző-projekt 1. - Szabásminta

*In medias res*

A leendő viselőről a következő méreteket kell levennünk (zárójelben a méret, amivel én dolgozom):

(és csak semmi szépítés, a fűzőt nem kell lenyűgöznöd, ellenben ha túl szűkre szabod, nem megy fel rád)

• Test kerülete a mell alatt (73 cm)
• Derékbőség (68 cm)
• Csípőbőség (92 cm)
• A mell alatti rész és a derék távolsága (10 cm)
• Derék és csípő távolsága (15 cm)
• Fűző hossza (25 cm)
• A vonal emelkedése a csípőnél (5 cm)
• Hátnyílás (6 cm)

A nagy Carrie-projekt 3. - Összeállítás

Heeeeelló, végre-valahára íme a vörös báliruha, teljes, fényes, műbársonyi pompájában.

Először is kivágtam a szabásmintát. Ahol a panelek egymásra lógtak, ott a szerencsére még maradt csomagolópapírral pótoltam ki.

Ezeket a paneleket aztán biztostűvel erősítem a plüssanyag hátára. Ezt körberajzolom mosószappannal (ha velem ellentétben előre gondolkodsz, veszel szabókrétát, és azt használod).

A nagy Carrie-projekt 2: Princessz szabású ruha szabásmintája 50 lépésben

Most pedig a princessz szabású ruha szabásmintájának elkészítéséről.

Nagyon fontos kellékek a kávé (sok) és a zene, mert ez eltart egy darabig.

A képen látható könyv egy 1976-os darab, amit a dédimamám hagyott rám, és hasznosabb, mint az összes iskolai tankönyvem együttvéve.

(A nyitott könyvről beszélek. A másik... nos, az más tészta.)

Amúgy... mi az a képernyőből kimászó kéz a laptopomon?! Határozottan nem emlékszem, hogy ilyesmit néztem volna...

A nagy Carrie-projekt 1. - Anyaggyűjtés

Ebben az évben, pontosabban április ötödikén volt negyven éve, hogy Stephen King első regénye megjelent a Doubleday kiadónál, az a regény, amit a leggyakrabban tiltanak be amerikai iskolákban, és ami miatt engem is többször kiküldtek óráról, és a tanáraim örök menthetetlen esetnek könyveltek el.
Április ötödikén volt negyven éve, hogy kijött a Carrie, az a könyv, aminek legalább akkora kultkönyvnek kéne lennie az alternativitásra épülő szubkultúrák körében, mint a Gépnarancsnak vagy a Drakulának.

Nem azért írom ezt, hogy áradozzak a könyvről, vagy a filmről, mert ha valaki ilyesmit akar olvasni, nem egy varrósblogon fogja keresni (ez persze nem fog sokáig visszatartani attól, hogy tényleg írjak róluk, mert tényleg NAGYON nagy hatással voltak/vannak rám). Inkább egy virtuális főhajtással kedveskednék az írónak, és az összes rajongónak a magam módján.
Meg persze Carrie-nek is, hiszen a születésnapja szeptember 21-én lesz, ami igencsak közeleg.

Nos, az ötletem az, hogy megvarrom azt a ruhát, amit Carrie azon az emlékezetes báli estén viselt.

Lila fűzős kézmelegítő

A fátyolszoknya készítésénél írtam, A lila anyagból és a csipkéből is maradt valamennyi, pont elég ahhoz, hogy kijöjjön belőle egy szoknyához passzoló kézmelegítő/kesztyűféle.

Használtam ezeken kívül húsz darab riglit (a fémkarika, ahova a fűzőt dugod), 15 Ft/db, és 60 cm csipkeszalagot, aminek 450 Ft métere.

A varrógépem még mindig egy cuki kis vacak, a fényképek egy krumplival készültek (legalábbis a minőségük alapján).

Először kivágtam a lila anyagból két trapézt (ha félkarú vagy, elég egyet kivágni), olyan méretben, hogy éppen körbeérje az alkaromat. A varrás közben, visszahajtásnál a szélessége csökkenni fog, így ha "nyersen" éppen összeér, készen a fűző alatt egy pár centis csíkban látszani fog a bőr. Ha nem szeretnéd, számolj rá 2-3 cm-t.

Ezután maradék anyagból vágtam 4 db 2 cm széles csíkot (maradék anyag mindig van, és általában nagyobb fejtörést okoz az, hogy hogyan tüntessem el, mint maga a tervezés-szabás-varrás). Ennek nem kell a legjobb anyagnak lennie, mert nem fog látszani, csak alátét lesz a rigliknek, hogy ne szakítsák át a lila anyagot, illetve a visszahajtásnál kellenek majd.

A trapéz két szárára kell felvarrni őket úgy, hogy a lila és a fekete anyag színével befelé áll.

(Ha valaha is eltöprengtél azon, hogy minek kell matekot tanulni, mikor az életben úgysem kell fejből tudnod a trapéz tulajdonságait, hát tévedtél. Minap egy divattervező barátnőm éppen arról panaszkodott, hogy annyit matekoznak tervezés közben, hogy lassan inkább érzi magát mérnöknek, mint varrónőnek.)

Ha ezek után kihajtjuk a fekete csíkokat, a trapéz szárainál szépen eldolgozott felületet kapunk.

Megkönnyíti a kihajtást, ha vasalóval rásegítünk, így megakadályozható, hogy visszakunkorodjon.

Most jön a riglizés. Bevallom, nagyon féltem ettől a lépéstől, eddig mindig a nagypapám csinálta meg nekem, ha kellett ruhákhoz, ez az első alkalom, hogy egyedül csinálom.

A rigli kinézetre olyan, mint egy pici gomba. Tulajdonképpen egy fémcsőről van szó, aminek az egyik vége visszahajlik, nekünk pedig az egyenes (és éles) végét át kell ütnünk a ruhán, és azt is visszahajtani, hogy végül fánk alakban meggörbülve kapaszkodjon a ruhán. (FÁNK!) A szalag pedig a fánk közepén fűződik majd át.

A nagypapámnak van egy fogóra hasonlító szerszáma, ami kifejezetten a riglik felhelyezésére való. Nos, nekem nincs; nekem csak egy kézi riglizőm van, ami ránézésre olyan, mint a kézi lyukasztó, és a használata is kb olyasmi.

Először kinézem, hova akarom a lyukat a szöveten, és odateszem a riglit, a szövet másik oldaláról pedig ráhúzom az alátétet (a pici, lapos karikát). Aztán az egészet egy fémlapra fektetem.

A fémlap nagyon fontos, törj be egy forgácsolóműhelybe, ha muszáj, de nincs más felület, ahol működne a dolog. Ha fán, vagy betonon próbálkoznál, nemcsak a felületet teszed tönkre (jajj, hogy nézett ki az íróasztalom, mire erre rájöttem), hanem a rigli is eldeformálódik, és használhatatlan lesz.

Szóval, a szövet a fémlapon fekszik, riglivel lefelé, alátéttel felfelé. Ekkor belehelyezem a riglizőt az alátét közepébe, és addig ütöm a tetejét egy kalapáccsal, amíg a rigli fánk alakúra nem hajlik. Eközben a rigli éles széle átvágja a szövetet ott, ahol érintkezik vele, így kialakul a fánk közepén a lyuk.

Öt darab riglit használtam mindkét trapéz mindkét oldalán.

Ezzel kész a kézmelegítő lényegi része, már csak a díszítés van hátra.

Én tünde-fazonú kézelőt csináltam, de egy sima csipketölcsér is megteszi.

(A félreértések elkerülése végett, ez nem úgy történt, hogy megnéztem a kézelő- és csipkefajták nagykönyvében, hogy melyik fazon tetszik jobban; igazából csináltam, ami jött, aztán rákerestem a neten, hogy az eredmény mihez hasonlít a legjobban.)

A tünde-fazon a tölcsér- vagy költő-fazonhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt a lelógó rész egy pontba keskenyedik (mint a tündék füle), és a kézelő kiterítve úgy néz ki, mint egy vízcsepp. Ezt a maradék csipkeanyagból oldottam meg.

A 15 cm széles csipkecsíkot félbehajtottam, és a szélén összevarrtam, éppen akkora lyukat hagyva, amin átfér a kézfejem. Ezután cseppformára vágtam, és rávarrtam a kézmelegítőre.

A csipkeszalagot a kézmelegítő felső részére varrtam, így a könyökhajlatot takarja.

Fűzőnek vékony szaténszalagot használtam.

Hozzáillő felsővel:

További képek hamarosan, amint lesz egy fényképezőm, ami krumplinál jobb minőséget is tud produkálni.

By: A

Fátyolszoknya

Ebben a szoknyában a legtöbb gondot az elnevezése okozta. Próbáltam divatoldalakon és a Wikipédián rákeresni, hogy mi ennek a fazonnak a neve, de nem találtam semmit. Kicsit hajaz a "sheer skirt" néven futó szoknyákra, amik mostanában lettek divatosak, tudjátok, amelyiknek átlátszó, nagyon könnyű anyagból van az alsó része, de az esése miatt meg rá lehetne fogni, hogy a Mucha képein látható lepelruhákkal rokon... Passz.

Az inspiráció egy kép volt valamelyik Facebookos goth csoportban, de már nem találom. Nem egy az egyben másoltam le ugyan, a képen végig fűző volt a comb oldalán, és sokkal rövidebb volt a kisszoknya...

(Ha divattervező vagy tájékozott dilettáns vagy, megköszönném, ha megírnád kommentben, hogy mi a fazon neve.)

Szóval, a kedvenc méteráruboltomban a maradék anyagokat elég olcsón árulják, ez a lila, 40 cm x 150 cm-es darab 300 Ft volt. A csipke kicsit húzósabb, 1900 Ft métere (ugye ez egy 100 cm x 150 cm-es darabot jelent). A varrógép Lidl-ös, még mindig. Kell még egy gumiszalag a derekába, olyanféle, amivel kislánykorunkban ugróiskolát játszottunk - ez nem tudom, mennyibe kerül, mert én a kislánykoromból maradt szalagot használtam, de nem lehet sok.

(Megjegyzés: A rendetlenség nem szükséges kelléke a varrásnak.)

A lila anyagból levágtam annyit, ami a legszélesebb pontján is körbeéri a csípőmet. A képen a maradék látható, aminek a sorsáról a következő bejegyzésben többet is írok.

Az anyagcsík felső részét behajtottam, és úgy varrtam le, hogy maradjon hely a gumiszalagnak. 

Beletuszkoltam az így keletkezett csatornába gumiszalagot, és a két végét odavarrtam az anyag széléhez. Aztán az anyagcsík két felét összevarrtam (átmentem géppel a gumiszalagot takaró részen is, hogy biztosan ne mozduljon el), így egy hengert kapok, aminek a tetejét összébb húzza a gumiszalag.

Ha esetleg cipzárt is szeretnénk beletenni, azt ilyenkor varrhatjuk bele. Ilyenkor a cipzár hosszában az anyagrészeket nem egymáshoz, hanem a cipzár szövetéhez varrjuk.

(Erről nincs kép, mert bénán varrok cipzárt.)

Kész a miniszoknya rész. Az alját még be kéne szegni, én mondjuk nem tettem, mert lusta voltam.

Ezután a csipke két rövidebb szélét is összevarrtam, egy olyan hengert formázva belőle, aminek az átmérője majdnem kétszerese a miniszoknyának - így lesz a legszebb az esése.

Következő lépés a csipke felvarrása. Az elejére körülbelül középmagasságban varrtam fel, úgy. hogy fejjel lefelé tettem fel a csipkét, tehát úgy, hogy a csipke felfelé lógott túl a miniszoknyán. Ezután lehajtottam és átvarrtam úgy is - így a csipke széle, ami egyenetlenül lett levágva, láthatatlan marad.

A hátulján hasonló módon erősítettem oda a csipkét, ügyelve arra, hogy ne varrjam a cipzár fölé. Inkább a csipkén is ejtettem egy vágást ott, ahol a cipzárnak nyílnia kell, és a vágás széleit a cipzár szövetéhez varrtam.

Ennyi. Már csak annyi dolgunk van, hogy méretre vágjuk a csipkerészt, mivel most egy méter hosszan lóg, ami talán kicsit sok. 

Azt, hogy a szövet szélével párhuzamosan vágjuk (ekkor a szoknya alja hullámos lesz), vagy hullámosan (ekkor a szoknya alja párhuzamos lesz a földdel), az már ízlés dolga. A szoknya pontos hossza attól is függ, hogy magassarkú vagy lapostalpú cipőt szeretnénk-e inkább viselni hozzá. Én ehhez azt hiszem bakancsot fogok - úgy kell megsaccolni a vágás helyét, ha az adott cipőben vesszük fel a szoknyát.

Így néz ki hátulról:

Így pedig elölről.

by: A