Kedves Olvasó!
Ha a blognak ezt az oldalát olvasod, az valószínűleg vagy véletlen, vagy már mindent elolvastál, ami érdekelt, és csak ez maradt. Akárhogy is, íme pár szó rólam és blogról.
Annie vagyok, x+1 éves, ahol x nem kisebb, mint 18 és nem nagyobb, mint 40.
Azt hiszem, ilyenkor szokás beszúrni magunkról egy képet, de ettől tekintsünk el; ha nagyon érdekel, ott vagyok fönt a fejlécben, a bal szélső.
Székesfehérvári vagyok, akkor is, ha időnként hosszabb-rövidebb ideig máshol lakom.
Öt éve nyögöm (az amúgy három éves) magyar szakot az ELTE-n, de ha minden igaz, idén jó magaviselettel szabadulok - csak hogy aztán szeptembertől bevonuljak a Corvinusra. Olyan nincs, hogy valaki "szeret tanulni", maximum Stockhol-szindrómája van.
Családi állapotomat tekintve 2013 óta van egy párom, és 2015 júniusában döntöttünk úgy, hogy megérett a kapcsolatunk arra, hogy vállaljunk egy közös macskát. Ő Mr. Spock, aki a blog kabalamacskája, egyben az internetes hírnévhez elengedhetetlen aktuális cukiállata.
Az van, hogy sznob vagyok. Születésemtől fogva arra neveltek, hogy utasítsak el mindent, ami nem üt megy egy minőségi mércét, zenében, divatban, irodalomban, PC-játékokban egyaránt, és ehhez tartom is magam. Emiatt elég könnyű felhúzni, elég egy igénytelen dizájn, rossz helyesírás, klisék vagy középszerűség, és máris a plafonon vagyok. A maximumot várom el magamtól, emiatt tart néha hetekig, mire kijön egy új poszt, és a maximumot várom el mindenki mástól is, emiatt néha nagyon kegyetlen hangnemben tudom leoltani azokat, akik, úgy érzem, megérdemlik, és nem mentegetőzöm, semmi "nemisúgygondoltam" - de, igen, pontosan úgy gondoltam.
Nem véletlenül lett Self-Made Darkness a blog címe, azt próbálom bemutatni, hogy a Schwarzen Szene nem minden esetben kerül sokba, hogy a nagy fekete napernyő alá mindenki befér, az is, akinek nincs dark témájú bolt a közelében, aki nem tud Salemig utazni, hogy lásson egy boszorkánymúzeumot, aki nem jut ki a Wave-Gotik Treffen-re. Azt próbálom megmutatni, hogy az igényesség, az önkifejezés, a kreativitás nem egyenlő az elitizmussal - magyarul hogy a sötét oldal nem csak a kiváltságosak sportja.
Két nagy rovatom van, ami folyamatosan bővül. Az egyik, A Tutorial a DIY (Do It Yourself, azaz sajátkészítésű) ruhákkal és kiegészítőkkel foglalkozik, azt hiszem, ezt nem kell túlmagyaráznom. Próbálok (remélhetőleg javuló minőségű) képeket feltölteni a készítés fázisairól, és olyan érthetően elmagyarázni, ahogy csak lehet - sokszor visszaolvasva az az érzésem, mintha egy óvodásnak próbálnék magyarázni, szóval ha Te, aki idetévedtél, véletlenül profi varrónő (vagy varróúr) vagy, nézd el nekem a primitivitásomat. Csak azért teszem, hogy azok is jó esélyekkel vágjanak bele a ruhaanyagba, akik még sose csináltak ilyet.
A másik az Ismertetők, ahol kritikákat, ajánlókat, elemzéseket, agymenéseket olvashattok filmekről, könyvekről, és mindenféléről. Főleg a horror-jelleg dominál, de előfordulhat egy-két sci-fi is alkalomadtán. A bennem lakó patrióta megpróbál minél nagyobb hangsúlyt fektetni a magyar művekre (és most ugorjuk át a "vannak magyar horrorfilmek? :O" "Igen vannak." "De hát még sose láttam egyet sem!" "De ez nem a filmek hibája, csak te voltál lusta megkeresni" - dialógust, IGEN, VANNAK MAGYAR HORRORFILMEK!), de természetesen nem kizárólag magyarokkal foglalkozom, hanem bármivel, amihez hozzá tudok szólni.
További rovatok: A Hallgatni arany rovatban mindenféle zenéket találtok, amiket átlagos dark/goth jómagam előszeretettel hallgat, a Fekete Bonbonok menüpontban pedig érdekességeket, apróságokat, olyan gondolatokat, amik a többi rovatba nem férnek be - de azt mégse írhattam ugye, hogy "kis színes". A Helyek és legendákban magyar vonatkozású vagy közeli helyek hátborzongató legendáit, szelemjárásait, szörnyeit gyűjtöm össze, megint csak bizonyítandó, hogy nem kell Skóciáig menni egy jó kis szellemjárta kastélyért.
