Egy veterán farmer reinkarnációja

Ez egy egyszerű megoldás egy gyakori problémára.

Tegye fel a kezét az, akinek még sosem szakadt ki a kedvenc farmerjának az ülepe! Naugye.

A legegyszerűbb megoldás persze az, hogy szimpla rövidnadrágot vágunk a régi farmerből (a megfoltozás sajnos nem jöhet szóba, mert tapasztalatból mondom, hogy nem tartós). Ám nekem az utóbbi hónapokban ez lett volna sorban a negyedik rövidgatyám, úgyhogy gondoltam, kipróbálok valami jobbat.

Kell

• szakadt farmer
• csipkeanyag, kb. fél méter
• (két különböző vastagságú gépvarrótű)

Húsvéti tojás

Kicsit megkésve ugyan, mert beadandóidőszak, meló meg ilyesmik, de íme egy kis apróság, amit még a locsolóimnak készítettem húsvét alkalmából. Tavaly "HIM-es tojást" csináltam, azaz ráfestettem a HIM logóját a tojásokra... ezt a minőséget ugyan nem sikerült megugrani, de talán ez a díszítés sem rossz.

Először is, a tojásokat kifújtam (csak legyen, aki megeszi a rántottát XD), kívül-belül kimostam és leszedtem róluk a zsírt és a sorozatszámot, vagy ha más forrásból származik, akkor a tyúkfekáliát és a sarat. Ehhez körömlakklemosót vagy más alkoholos folyadékot, például szájvizet lehet használni. 

Ezek után jön a festés rész, ami kicsit trükkös. Egyrészt gyorsan akartam végezni vele, tehát nem akartam befesteni az egyik oldalt, megvárni, míg megszárad, és csak azután a másikat, másrészt a sima tojásfestéknél erősebb festéket akartam, hogy ha esetleg megreped a héj, akkor is összetartsa.

Ezért egy szürkés akrilfestékre esett a választásom. A tojások lyukain át, amiket a kifújásnál fúrtam, átvezettem egy drótot, és ezekkel akasztottam fel őket, hogy minden oldalról hozzájuk férjek, de ne maszatoljanak össze semmit.

Száradás után bevontam őket csipkével. Ez úgy a legegyszerűbb, ha csipkéből egy kicsi, szűk, zokniszerű zsákot varrunk, ebbe beletesszük a tojást, aztán összevarrjuk a tetejét.

És a kész tojások:

A négy kis tojás a koponyás felespoharamban.

by:A

Karácsonyfadísz egy kellemes csavarral

Mától esedékes a karácsonyi készülődés, és ennek jegyében felturbóztam pár karácsonyfadíszt.

Pár műanyag gömbdíszre van csupán szükségünk (az üveg törik, inkább ne kockáztassunk), és maradék csipkeanyagra.

Először a képen látható módon szétszedem a gömb akasztóját.

Aztán fogom a méretre vágott csipkét, és belecsomagolom a gömböt. A felső maradék részt a gömb nyílásába tömködöm (itt törhet, ha üveggel dolgozunk), aztán a szöveten keresztülbököm az akasztó alját, majd a kupakkal rögzítem (esetleg ragasztóval. Csak ne az ipari ragasztó legyen, mert az hajlamos kimarni a vékonyabb gömböket!)

Végeredmény rossz megvilágításban:

Végeredmény tűrhetőbb megvilágításban:

by: A

Hollós fátyol - Poe homage

Egyszer egy bús éjféltájon azt gondoltam, zsongva, fájón,

Hogy lehet, hogy nincsen fátylam, holt csipkéből szemhatár,

Lankadt főm fedetlen koppan, idelent valami dobban,

S künn az éjben mintha roppant halkan suhanna el egy madár,

"Fátyol kell csak" így tűnődtem, "fátyol, könnyű csipkeszárny,

Fátyol kell, más semmi már."

Kell először is egy olló, valami ehhez hasonló,

Natúr fésű sminkesboltból, hatvan forint volt az ár,

És egy fekete szalag, egy középhosszú darab.

Jó, hogy néha megmarad a varrásból egy apró szál,

Mit nem dobunk el soha már.

Ezt a szálat most pontosan a fésűre tekerjük szorosan,

alá pedig beszorítjuk ezt a tollat (mert tudod már,

hogy ez a fekete párta KINEK lesz szívből ajánlva;

és aki ezt kitalálta, azt is rögtön tudja már:

miért éppen fekete toll és a Madár)

Nem szabadul soha már.

Főleg, ha a verses szóval, és ipari ragasztóval

bekenjük a rongyot, tollat, egy se mozdul többé már.

És most színre lép a csipke, két nagy ívnyi sötét csipke,

biztos, hogy nem esik le, ha odaköti a cérnaszál...

És hogy miért a csipkepár?

Egyik csipke lesz a fátyol, a másik pedig elöl táncol,

Eltakarja az arcod, és a fátyol mögé zár.

A fülbevaló ajándék volt. Fogtam hát a rozsdás fogót,

szétszedtem a láncot, mert a tollszár várta már,

A láncszemet csak ráhajtottam, és a tollszár tartja már - 

egy csepp ragasztó sem árt.

Így pedig már toll se rezdül, hajamon ül, egyre fent ül,

Tágra nyílott szemem elől nem űzi el tél, se nyár.

Szörnyű szemmel ült a varró, mangarajzhoz volt hasonló.

Míg a lámpa rája omló fényében lefolyótisztító áll...

És munkám itt e lomha hajból, mi vállam elöntve száll,

fel nem röppen - soha már.

Töredelmes elnézést kérek ezért az agymenésért, de tegnap szereztem meg Stephen King horrorirodalomról írt monográfiáját, a Danse Macabre-t, és egész egyszerűen az agyam horrorirodalom-módba váltott. Amint végigérek, majd írok róla.

Ez meg itt fönt... Nem hétköznapi viseletre ajánlanám, de egy kiöltözéshez vagy Poe-témájú fotózáshoz jól jöhet.

by: A

Lila fűzős kézmelegítő

A fátyolszoknya készítésénél írtam, A lila anyagból és a csipkéből is maradt valamennyi, pont elég ahhoz, hogy kijöjjön belőle egy szoknyához passzoló kézmelegítő/kesztyűféle.

Használtam ezeken kívül húsz darab riglit (a fémkarika, ahova a fűzőt dugod), 15 Ft/db, és 60 cm csipkeszalagot, aminek 450 Ft métere.

A varrógépem még mindig egy cuki kis vacak, a fényképek egy krumplival készültek (legalábbis a minőségük alapján).

Először kivágtam a lila anyagból két trapézt (ha félkarú vagy, elég egyet kivágni), olyan méretben, hogy éppen körbeérje az alkaromat. A varrás közben, visszahajtásnál a szélessége csökkenni fog, így ha "nyersen" éppen összeér, készen a fűző alatt egy pár centis csíkban látszani fog a bőr. Ha nem szeretnéd, számolj rá 2-3 cm-t.

Ezután maradék anyagból vágtam 4 db 2 cm széles csíkot (maradék anyag mindig van, és általában nagyobb fejtörést okoz az, hogy hogyan tüntessem el, mint maga a tervezés-szabás-varrás). Ennek nem kell a legjobb anyagnak lennie, mert nem fog látszani, csak alátét lesz a rigliknek, hogy ne szakítsák át a lila anyagot, illetve a visszahajtásnál kellenek majd.

A trapéz két szárára kell felvarrni őket úgy, hogy a lila és a fekete anyag színével befelé áll.

(Ha valaha is eltöprengtél azon, hogy minek kell matekot tanulni, mikor az életben úgysem kell fejből tudnod a trapéz tulajdonságait, hát tévedtél. Minap egy divattervező barátnőm éppen arról panaszkodott, hogy annyit matekoznak tervezés közben, hogy lassan inkább érzi magát mérnöknek, mint varrónőnek.)

Ha ezek után kihajtjuk a fekete csíkokat, a trapéz szárainál szépen eldolgozott felületet kapunk.

Megkönnyíti a kihajtást, ha vasalóval rásegítünk, így megakadályozható, hogy visszakunkorodjon.

Most jön a riglizés. Bevallom, nagyon féltem ettől a lépéstől, eddig mindig a nagypapám csinálta meg nekem, ha kellett ruhákhoz, ez az első alkalom, hogy egyedül csinálom.

A rigli kinézetre olyan, mint egy pici gomba. Tulajdonképpen egy fémcsőről van szó, aminek az egyik vége visszahajlik, nekünk pedig az egyenes (és éles) végét át kell ütnünk a ruhán, és azt is visszahajtani, hogy végül fánk alakban meggörbülve kapaszkodjon a ruhán. (FÁNK!) A szalag pedig a fánk közepén fűződik majd át.

A nagypapámnak van egy fogóra hasonlító szerszáma, ami kifejezetten a riglik felhelyezésére való. Nos, nekem nincs; nekem csak egy kézi riglizőm van, ami ránézésre olyan, mint a kézi lyukasztó, és a használata is kb olyasmi.

Először kinézem, hova akarom a lyukat a szöveten, és odateszem a riglit, a szövet másik oldaláról pedig ráhúzom az alátétet (a pici, lapos karikát). Aztán az egészet egy fémlapra fektetem.

A fémlap nagyon fontos, törj be egy forgácsolóműhelybe, ha muszáj, de nincs más felület, ahol működne a dolog. Ha fán, vagy betonon próbálkoznál, nemcsak a felületet teszed tönkre (jajj, hogy nézett ki az íróasztalom, mire erre rájöttem), hanem a rigli is eldeformálódik, és használhatatlan lesz.

Szóval, a szövet a fémlapon fekszik, riglivel lefelé, alátéttel felfelé. Ekkor belehelyezem a riglizőt az alátét közepébe, és addig ütöm a tetejét egy kalapáccsal, amíg a rigli fánk alakúra nem hajlik. Eközben a rigli éles széle átvágja a szövetet ott, ahol érintkezik vele, így kialakul a fánk közepén a lyuk.

Öt darab riglit használtam mindkét trapéz mindkét oldalán.

Ezzel kész a kézmelegítő lényegi része, már csak a díszítés van hátra.

Én tünde-fazonú kézelőt csináltam, de egy sima csipketölcsér is megteszi.

(A félreértések elkerülése végett, ez nem úgy történt, hogy megnéztem a kézelő- és csipkefajták nagykönyvében, hogy melyik fazon tetszik jobban; igazából csináltam, ami jött, aztán rákerestem a neten, hogy az eredmény mihez hasonlít a legjobban.)

A tünde-fazon a tölcsér- vagy költő-fazonhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt a lelógó rész egy pontba keskenyedik (mint a tündék füle), és a kézelő kiterítve úgy néz ki, mint egy vízcsepp. Ezt a maradék csipkeanyagból oldottam meg.

A 15 cm széles csipkecsíkot félbehajtottam, és a szélén összevarrtam, éppen akkora lyukat hagyva, amin átfér a kézfejem. Ezután cseppformára vágtam, és rávarrtam a kézmelegítőre.

A csipkeszalagot a kézmelegítő felső részére varrtam, így a könyökhajlatot takarja.

Fűzőnek vékony szaténszalagot használtam.

Hozzáillő felsővel:

További képek hamarosan, amint lesz egy fényképezőm, ami krumplinál jobb minőséget is tud produkálni.

By: A

Fátyolszoknya

Ebben a szoknyában a legtöbb gondot az elnevezése okozta. Próbáltam divatoldalakon és a Wikipédián rákeresni, hogy mi ennek a fazonnak a neve, de nem találtam semmit. Kicsit hajaz a "sheer skirt" néven futó szoknyákra, amik mostanában lettek divatosak, tudjátok, amelyiknek átlátszó, nagyon könnyű anyagból van az alsó része, de az esése miatt meg rá lehetne fogni, hogy a Mucha képein látható lepelruhákkal rokon... Passz.

Az inspiráció egy kép volt valamelyik Facebookos goth csoportban, de már nem találom. Nem egy az egyben másoltam le ugyan, a képen végig fűző volt a comb oldalán, és sokkal rövidebb volt a kisszoknya...

(Ha divattervező vagy tájékozott dilettáns vagy, megköszönném, ha megírnád kommentben, hogy mi a fazon neve.)

Szóval, a kedvenc méteráruboltomban a maradék anyagokat elég olcsón árulják, ez a lila, 40 cm x 150 cm-es darab 300 Ft volt. A csipke kicsit húzósabb, 1900 Ft métere (ugye ez egy 100 cm x 150 cm-es darabot jelent). A varrógép Lidl-ös, még mindig. Kell még egy gumiszalag a derekába, olyanféle, amivel kislánykorunkban ugróiskolát játszottunk - ez nem tudom, mennyibe kerül, mert én a kislánykoromból maradt szalagot használtam, de nem lehet sok.

(Megjegyzés: A rendetlenség nem szükséges kelléke a varrásnak.)

A lila anyagból levágtam annyit, ami a legszélesebb pontján is körbeéri a csípőmet. A képen a maradék látható, aminek a sorsáról a következő bejegyzésben többet is írok.

Az anyagcsík felső részét behajtottam, és úgy varrtam le, hogy maradjon hely a gumiszalagnak. 

Beletuszkoltam az így keletkezett csatornába gumiszalagot, és a két végét odavarrtam az anyag széléhez. Aztán az anyagcsík két felét összevarrtam (átmentem géppel a gumiszalagot takaró részen is, hogy biztosan ne mozduljon el), így egy hengert kapok, aminek a tetejét összébb húzza a gumiszalag.

Ha esetleg cipzárt is szeretnénk beletenni, azt ilyenkor varrhatjuk bele. Ilyenkor a cipzár hosszában az anyagrészeket nem egymáshoz, hanem a cipzár szövetéhez varrjuk.

(Erről nincs kép, mert bénán varrok cipzárt.)

Kész a miniszoknya rész. Az alját még be kéne szegni, én mondjuk nem tettem, mert lusta voltam.

Ezután a csipke két rövidebb szélét is összevarrtam, egy olyan hengert formázva belőle, aminek az átmérője majdnem kétszerese a miniszoknyának - így lesz a legszebb az esése.

Következő lépés a csipke felvarrása. Az elejére körülbelül középmagasságban varrtam fel, úgy. hogy fejjel lefelé tettem fel a csipkét, tehát úgy, hogy a csipke felfelé lógott túl a miniszoknyán. Ezután lehajtottam és átvarrtam úgy is - így a csipke széle, ami egyenetlenül lett levágva, láthatatlan marad.

A hátulján hasonló módon erősítettem oda a csipkét, ügyelve arra, hogy ne varrjam a cipzár fölé. Inkább a csipkén is ejtettem egy vágást ott, ahol a cipzárnak nyílnia kell, és a vágás széleit a cipzár szövetéhez varrtam.

Ennyi. Már csak annyi dolgunk van, hogy méretre vágjuk a csipkerészt, mivel most egy méter hosszan lóg, ami talán kicsit sok. 

Azt, hogy a szövet szélével párhuzamosan vágjuk (ekkor a szoknya alja hullámos lesz), vagy hullámosan (ekkor a szoknya alja párhuzamos lesz a földdel), az már ízlés dolga. A szoknya pontos hossza attól is függ, hogy magassarkú vagy lapostalpú cipőt szeretnénk-e inkább viselni hozzá. Én ehhez azt hiszem bakancsot fogok - úgy kell megsaccolni a vágás helyét, ha az adott cipőben vesszük fel a szoknyát.

Így néz ki hátulról:

Így pedig elölről.

by: A