A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 25., hétfő

Southern gothic

Egy olyan irányzatot fogok nektek bemutatni, ami több szempontból is különleges. Egyrészt, egyáltalán nem, vagy csak nagyon szűken jelenik meg az öltözködésben. Másrészt, szigorúan zenei értelemben véve nem goth, de sok goth vagy gothhoz köthető előadó alkotott zenét ebben a stílusban. Harmadszor, az egész irányzatnak az irodalom az alapja, a zeneműveket is inkább a szövegek irodalmi paraméterei alapján szokás ide sorolni, mint zenei jegyek alapján.
Negyedszer pedig, tulajdonképpen countryzenéről van szó.



2016. április 19., kedd

Ki ölte meg a pompomlányt? - Gothabilly ezerrel

Hogy hangolódjunk egy kicsit a Goth ezer arca kihívás következő pontjához, íme egy kis válogatás kedvenc rockabilly/gothabilly/psychobilly zenéimből. Mert semmi nem pezsdíti fel úgy az embert, mint a zombik, a tánc és a retrohorror.

(Ha kíváncsi vagy, ki ölte meg a pompomlányt, hallgasd meg az utolsó videót!)


A vadromantikus
Hillbilly Moon Explosion feat. Sparky (Demented are go) - My love forevermore
 

2016. február 28., vasárnap

10 legjobb dal, amit nem ismersz, pedig érdemes lenne

Néhány side projekt miatt közelebbről is meg kellett ismerkednem néhány magyar zenész munkásságával; továbbá mivel melóban le van tiltva a Youtube, mostanában a Soundcloud-on randalírozok, és fedezek fel olyan zenéket, amik egyébként nagy ívben elkerülnének engem.
Szóval jöjjön a 10 legjobb dal, amiknek a létezéséről eddig jó eséllyel nem is tudtál (de ha igen, respekt).


10, Dope Calypso - Black swamp thing

A Fekete Lagúna tavi rutyutyuja Ráckevére költözik, és visszafelé játszott effektjeivel, fakó képi világával és neo-punk hangzásával paradicsomlevet fröcsögtet a partizó hipszterek közé, akik EL-TA-LICS-KÁZ-ZÁK egymást. "Mintha egy olyan korai The Cure-demó került volna elő, ahol a felvételre nem ért oda a szintis, úgyhogy a főtémát inkább a gitárossal játszatták fel." - írja róla az Index. Bár látom, miért mondta rá a zsurnaliszta, hogy kjúros, számomra sokkal inkább olyan, mintha a Retroshock! egyik betétdala volna.


2015. december 24., csütörtök

Karácsonyi zenék a sötét oldalról 2

A tavalyi hagyományteremtő poszt után idén is jelentkezem a karácsonyi válogatással. Ha unod már a plázarádiót.

Kezdjük valami könnyűvel; az első két szám a Psychobilly Christmas című albumról való. Ez egy válogatás, ami a psychobilly morbid de zavaróan vidám stílusában dolgoz fel karácsonyi dalokat. Ha engem kérdeztek, jobb, mint a Punk goes Christmas.

The Vaudevilles - Shot my baby for christmas

2015. november 14., szombat

Oh, Gomez, mikor is keringőztünk utoljára?

Megvan már vagy egy órája...



Tom Lehrer - Poisoning Pigeons in the park
Tom Lehrer, a 40-es évektől a 70-esekig alkotó zongorista-dalszerző-matematikus leginkább az aktuálpolitikai utalásokkal tarkított, szokatlan dalairól és morbid humoráról volt híres. Művei a mai napig megállják a helyüket, és ez a különös hobbiról szóló darab 3/4-es ütemben íródott.

2015. június 5., péntek

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 5: Top 5 Bauhaus

Minden dark jellegű zenei kihívásos posztomat mentegetőzéssel kezdtem, ez sem lesz kivétel.

Néhány hónappal ezelőttig egyáltalán nem hallgattam Bauhaust.

Persze tudtam, hogy ők a goth öregapjai, meg nagy vonalakban képben voltam a munkásságukkal, meg David J Haskins ugye az egyetlen és örök kedvenc zenészem, de valahogy mégsem tudtam rávenni magam. Talán azért nem, mert a Nox Arcanával és a Type O Negative-val szerzett csalódások en bloc elvették a kedvem a tradicionális irányzattól.

Aztán megszereztem a The Sandman képregényt, és megváltozott minden.

2015. január 18., vasárnap

20 000. nap a Földön

Nem tudom, mutattam-e már a Birthday Party-t (úgy rémlik, igen, de nincs kedvem visszakeresni). Az eredetileg Boys Next Door, később The Birthday Party nevű ausztrál zenekar alkotásai az elsők között voltak a korai nyolcvanas években, akik a kritikusoktól megkapták a "gothic rock" jelzőt. Az 1981-ben megjelent Release the bats mind zeneileg, mind a szövegével nagy hatással volt az éppen feltörekvő goth szcénára. Az énekes-dalszerző saját bevallása szerint " a dalszerzés az ellenpontozásról szól: két különböző dolgot egymás mellé rendelsz és megvárod, hogy mi pattan ki belőle" (így működik a horror is, ha még emlékeztek), ezzel olyan atmoszférát teremtve, ami még az én sznob fejemnek is tetszik.

2015. január 15., csütörtök

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 26: 5 kedvenc elektronikus/industrial szám

Hát, bevallom töredelmesen, hogy ezzel a ponttal egy darabig úgy voltam, hogy még csak megpróbálni is felesleges lenne, úgysem ismerek annyi elektronikus zenét, írni meg pláne nem tudnék róluk egy betűt sem.

Aztán rájöttem, hogy a Dark Ambient egy elektronikus műfaj!

Igazából rajzoláshoz szerettem volna háttérzenét, de egyszerűen ki nem állhatom a tündibündi szivárványos meditációs zenéket, bármi más meg már elvonná a figyelmemet, így kezdtem kutatni a sötétebb, atmoszferikusabb zenék után, és végül ráleltem a Dark Ambient stílusra. Az alap Ambient lényege ugye a nyugtató hatású, elektronikus meditációs dallamok, a Dark Ambient pedig szintén elektronikus, de a nyugtalan, feszült, kényelmetlen atmoszféra a célja.
Igazából kísérleti műfaj, köze van a francia Újhullámhoz és az Avatgarde mozgalmakhoz, a hangulatára nagy hatással volt a Crowley-féle káoszmágia sokadik virágzása a nyolcvanas években.
Szóval történetileg és hangulatilag mindenképpen Dark, és mindenképpen megér pár szót - azt viszont, hogy kinek mennyire tetszik, nem merem megbecsülni. A Wikipédia cikke is azzal indít, hogy a stílus két legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy baljós hangulatú, és hogy népszerűtlen...

2015. január 11., vasárnap

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 14: Top 5 Nox Arcana

Hátőőő...
Nem igazán kedvelem őket.

Az instum zenékkel világ életemben hadilábon álltam, mert zeneileg analfabéta vagyok, és legtöbbször a szöveg az, ami megfog. A Nox Arcanával ráadásul duplán rosszban voltam, mert először a Night of the Wolf-fal találkoztam, ami még babybat-szemmel is nagyon giccsesnek és sablonosnak hatott. Egy szó, mint száz, az utóbbi közel hét évben nem sokszor hallgattam őket.

Ezért kicsit vonakodtam belevágni a kihívásnak éppen ebbe a pontjába, de azt kell mondjam, kellemesen csalódtam... egy kicsit.

2015. január 2., péntek

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 18: Top 5 a perifériáról

...avagy Magyarországon kevésbé ismert előadók (és stílusok) számai.

(Most az egyszer nem lesz David J, mert ő itthon nincs elhanyagolva - minden második bejegyzésem róla szól XD)


Az első szám legyen Votlaire, ha már annyit áradozok róla mindenhol. Neki a szubkultúra szempontjából legfontosabb alkotásai nem a zenék, hanem a könyvei, amiben a szubkultúra történelmétől kezdve az öltözködési és zenei stílusokon át a filozófiáig rengeteg hasznos dolgot említ, ezek nyomán íródott az UltimateGothGuide divatról szóló része.

Zenéit én három nagy csoportba sorolnám:
  • mesezenék (sok beteg mese soundtrackje szárad a lelkén, többek között a Billy és Mandy dalainak nagyobbik része)
  • (ön)ironikus zenék (tudjátok, ilyen "lejönnek a twilight-fanok a goth clubba" típusú történettel, amik simán megállnák a helyüket South Park epizódként)
  • Hommage zenék (amik tiszteletteljes főhajtások nagy goth bandák, művészek vagy jelenségek előtt)

Ez utóbbi számok között található megzenésített Poe-vers, duettek Jill Tracy-vel, David J-jel vagy a Crüxshadows tagjaival, színészekről vagy karakterekről szóló dalok, vagy éppen stílusgyakorlatok.
Ez a niktofíliáról szóló szám a nyolcvanas évek végi deathrock stílust akarja megidézni.

2014. december 24., szerda

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 21.: Top 5 instrumentális szám

(Egy ilyen kérdésre mennyire sportszerű kapásból Apocalypticát linkelni?)


Apocalyptica - Welcome Home



Komolyzenét a népnek!
Saint-Saëns - Danse Macabre



Voltaire - Tempest



Hááátööö... Instrum, és szívesen hallgatom...
Death Note OST - L's themes




És végül, mert Cthulhu fhtagn!
Metallica - The Call of Ktulu


2014. december 3., szerda

Posztmodern identitás- és nyelvfilozófiai trialógus

Van úgy, hogy az interneten összeolvasott sok-sok érdekesség után csak szeretnék leülni, és megbeszélni magammal ezt az egészet. Ezért most előszedtem valahonnan a koponyám mélyéről azt a két figurát, a vállamon ülő kisördögöt és kisangyalt, akik már a legendairtáskor is a segítségemre voltak:

  • Szarkát, akiről még egy retorikai alakzatot is elneveztek - Az irónia lesz az.
  • és Hunorkát - Sziasztok! Én leszek az, aki mindent megmagyaráz. Ezért tulajdonképpen a nevemnek annak kellene lennie, hogy Magyarka, de az nem anyakönyvezhető. Egyébként az előbb a szarkazmusra gondoltak.

És velük fogok beszélgetni olyan kérdésekről, amiket a Facebook csoportjaiban, Yahoo Answers-en, gyakorikerdesek-hu-n (Ne ízetlenkedj légyszíves!), és hasonló helyeken rendre felbukkannak.

(Megjegyzés: A posztmodern nyelvfilozófia nagy vonalakban arról szól, hogy mivel szavakkal nem tudunk mindent tökéletesen leírni, soha nem érthetjük meg tökéletesen egymást, önmagunkat, vagy a világot. Az identitásfilozófia pedig ebből indul ki - soha nem tudjuk önmagunkat definiálni, akkor mi a biztosíték rá, hogy azok vagyunk, akinek hisszük magunkat? Vagy hogy létezünk egyáltalán?)


2014. szeptember 22., hétfő

Javasolhatnék estére egy megfelelő mulatót az ifiúrnak?

Éppen azon gondolkoztam, mivel lehetne helyettesíteni a készülő fűzőmön a hatalmas csatokat, amik ugye még két hétig nem fognak megérkezni a boltba, amikor is olyat láttam Facebookon, amitől a kis ketyegőm egy egész ütemet kihagyott...

Bővebb információért és a Facebook-eseményért katt a képre!

... és hirtelen két gondolat formálódott meg a buksimban, egymással versengve:

1, EZ KOMOLYAN MEGTÖRTÉNIK, ÉS ÉN TELJESEN LEMARADTAM AZ ELSŐ KETTŐRŐL?!

2, Azonnal be kell fejeznem a fűzőt.

(+1 Annyi fényképet fogok csinálni, de annyit!)

2014. szeptember 11., csütörtök

Na de mi köze a Bauhaus-nak a képregényekhez? - Áradozás David J munkásságáról

A holisztika az elemzés vagy rendszerszemlélet egy olyan módja, ami nem egyes aspektusokat, hanem a nagy egészet tekinti. Feltételezi, hogy minden összefügg mindennel.
Ez egy holisztikus cikk - úgy fogok viselkedni, mint a kisgyerek az édességboltban, ahogy egyik pulttól rohangálok a másikig. Szóltam előre.

És ha a dark-alternative kultúrát (a Nagy Fekete Napernyő alatt hesszelőket) holisztikusan szemléled, akkor egészen érdekes egybeesésekre leszel figyelmes. Én legalábbis imádok rájönni arra, hogy a dalt, amit egészen kiskorom óta imádok, a Bauhaus basszerosa énekli, aki nem mellesleg a mostani kedvenc zenészemmel is együtt énekel.

Szóval, lépjünk be a cukorkaboltba!

BAUHAUS

2014. augusztus 26., kedd