20 000. nap a Földön

Nem tudom, mutattam-e már a Birthday Party-t (úgy rémlik, igen, de nincs kedvem visszakeresni). Az eredetileg Boys Next Door, később The Birthday Party nevű ausztrál zenekar alkotásai az elsők között voltak a korai nyolcvanas években, akik a kritikusoktól megkapták a "gothic rock" jelzőt. Az 1981-ben megjelent Release the bats mind zeneileg, mind a szövegével nagy hatással volt az éppen feltörekvő goth szcénára. Az énekes-dalszerző saját bevallása szerint " a dalszerzés az ellenpontozásról szól: két különböző dolgot egymás mellé rendelsz és megvárod, hogy mi pattan ki belőle" (így működik a horror is, ha még emlékeztek), ezzel olyan atmoszférát teremtve, ami még az én sznob fejemnek is tetszik.

The Birthday Party - Release the bats

Megjelenik itt minden, amit később kibont majd a stílus, szanaszét kalimpáló dob és cinek, félrehangolt gitárok, nyugtalan atmoszféra, ószövetségi idézetek és profán káromkodások váltakozása, és a "lie stiff in the crypt, baby, like a rock" (kb "feküdj mereven a kriptában, bébi, mint egy kőszikla") sor szerintem önmagáért beszél.

The Bithday Party - Big Jesus Trash Can

A banda énekese nem más volt, mint Nick Cave, aki a Birthday Party 1983-as felbomlása után megalapította a Nick Cave and the Bad Seeds nevű formációt, akik alternatív és kísérleti rockot játszanak a mai napig. Ezek a zenék sokkal lassabbak, komolyabbak, melankolikusak, gondolkodósok - felnőttebbek. És gyönyörűek.

Ez a dal, a We No Who U R egyszerre kelti bennem a visszafordíthatatlan veszteség érzését, az esélytelenek nyugalmát, és egy Hakuna Matata-szerű békét. Fura.

Nick Cave and the Bad Seeds - We No Who U R

A Higgs Boson Blues-t már csak a címe miatt is érdemes meghallgatni. Ha nagyon röviden akarnám leírni, amit érzek, annyit mondanék: súlyt, egyszerűen apátiát és olyan nyúlós, ragadós nyomást - miközben a dallama első ránézésre egyáltalán nem szomorú.

Megint csak fura.

Nick Cave and the Bad Seeds - Higgs Boson Blues

És hogy mindez miért került most elő?

Hát azért, mert készült egy film Nick Cave életéről, 20 000. nap a Földön címmel. Az eddigi kritikák szerint a film pont olyan lett, mint a zenéi, egyszerre békés és zaklatott, egyszerre apatikus és optimista, egyszerre dokumentumfilm és szürreális művészfilm.

De mindezt az Index sokkal jobban összefoglalja.

Szóval aki Nick Cave-rajongó, és az is, aki nem, menjen el a moziba erre a filmre, vagy legalább hallgassa meg a dalokat, vagy ha az sem tetszik, legalább elmélkedjen egy kicsit egy pohár keserűlikőr mellett denevérekről, a lélek súlyáról és a Higgs-bozonról.

20 000. nap a Földön magyar feliratos előzetes

Cheers!