Posztmodern identitás- és nyelvfilozófiai trialógus

Van úgy, hogy az interneten összeolvasott sok-sok érdekesség után csak szeretnék leülni, és megbeszélni magammal ezt az egészet. Ezért most előszedtem valahonnan a koponyám mélyéről azt a két figurát, a vállamon ülő kisördögöt és kisangyalt, akik már a legendairtáskor is a segítségemre voltak:

• Szarkát, akiről még egy retorikai alakzatot is elneveztek - Az irónia lesz az.
• és Hunorkát - Sziasztok! Én leszek az, aki mindent megmagyaráz. Ezért tulajdonképpen a nevemnek annak kellene lennie, hogy Magyarka, de az nem anyakönyvezhető. Egyébként az előbb a szarkazmusra gondoltak.

És velük fogok beszélgetni olyan kérdésekről, amiket a Facebook csoportjaiban, Yahoo Answers-en, gyakorikerdesek-hu-n (Ne ízetlenkedj légyszíves!), és hasonló helyeken rendre felbukkannak.

(Megjegyzés: A posztmodern nyelvfilozófia nagy vonalakban arról szól, hogy mivel szavakkal nem tudunk mindent tökéletesen leírni, soha nem érthetjük meg tökéletesen egymást, önmagunkat, vagy a világot. Az identitásfilozófia pedig ebből indul ki - soha nem tudjuk önmagunkat definiálni, akkor mi a biztosíték rá, hogy azok vagyunk, akinek hisszük magunkat? Vagy hogy létezünk egyáltalán?)

Legendairtás

Mára egy másik bejegyzést terveztem, de... hú, ez nem lesz könnyű.

Nem gondolom, hogy okosabb lennék, mint az átlag, vagyis lehet, hogy amit itt leírok, az mind tévedés. Miért ne lehetne?

De mióta aktív vagyok az internet sötétebb oldalán, úgy három hónapja, sok különös dologba futottam bele. (Aki most megrökönyödik, hogy miért osztja az észt egy újszülött, az olvasson vissza oda, ahol leírom, hogy IRL mennyi ideje vagyok aktív.) Tényleg. Csak az tudja átérezni, milyen különös dolgokra gondolok, akik ültek már hajnali háromkor a tíz órás csillámfaszláma mix előtt, vagy fuldokoltak a Balázs-show goth-lánykérésén.

És ezeket a különös dolgokat nem tudom szó nélkül hagyni. Nem tudom, mennyire vagyok hiteles, mennyivel ér számotokra többet az én szavam, mint egy random internetes trollé, de meg kell próbálnom, a saját lelkem megnyugtatása érdekében.

Szeretnék eloszlatni néhány tévhitet, ami valahogy újra és újra felbukkannak magyar és külföldi blogokon, kérdezős oldalakon, cseten (igen, így írják), Facebookon, trollbarlangokban, juhtube-on (merthogy birka, ami a juh, és a birka buta, érted... ééérteeeeed) és a net mindenféle bugyrában.