És, ti szeretitek a magyar thrillereket?
...
...
...
Ja, hogy nem tudtátok, hogy vannak ilyenek?
Akkor tegyétek be szépen Annie blogját a könyvjelzők közé, ugyanis rájött, hogy nem csak RENGETEG magyar horror és thriller készült az elmúlt húsz évben, de nem is különösebben rosszak, sőt, egyenesen jók; és majdnem mind megnézhető ingyen, online és legálisan az Indafilmen.
És ahogy ismerem, ha lát egyet, le is fogja írni róla a a véleményét.
Történet
A főszereplőnk Malkáv Tibor boncmester, aki jobban kijön a holtakkal, mint az élőkkel.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 23., szombat
2016. március 16., szerda
A lelkem nem tudott elegyedni a világgal
A nemzeti ünnep alkalmából úgy gondoltam, ideje megnéznünk, milyen horror vagy thriller filmek vannak házunk táján.
Magyar horrorfilm? Olyan létezik egyáltalán?!
Ez attól függ, mit tartasz horrornak vagy thrillernek. A Németh László azonos című könyvéből készült Iszony például elvileg dráma, de a film zenéje és a képi világa miatt szerintem több annál. Bár nem csavarodik ki a valóság annyira, mint az egyébként (gyanús mértékig) hasonló Roman Polanski-féle Iszonyatban, mégis maga a dráma a főszereplő fejében játszódik, nem a valóságban. Egy nagyon okos, nagyon mély és nagyon magyar gondolatmenetről van szó, amiben az életről, a halálról, az identitásról és annak elvesztéséről, a szabadságról, a nőiességről, és az elméről mesélnek nekünk olyan elképesztően feszült és nyomasztó stílusban, hogy talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, egy egy pszichothriller.
Magyar horrorfilm? Olyan létezik egyáltalán?!
Ez attól függ, mit tartasz horrornak vagy thrillernek. A Németh László azonos című könyvéből készült Iszony például elvileg dráma, de a film zenéje és a képi világa miatt szerintem több annál. Bár nem csavarodik ki a valóság annyira, mint az egyébként (gyanús mértékig) hasonló Roman Polanski-féle Iszonyatban, mégis maga a dráma a főszereplő fejében játszódik, nem a valóságban. Egy nagyon okos, nagyon mély és nagyon magyar gondolatmenetről van szó, amiben az életről, a halálról, az identitásról és annak elvesztéséről, a szabadságról, a nőiességről, és az elméről mesélnek nekünk olyan elképesztően feszült és nyomasztó stílusban, hogy talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, egy egy pszichothriller.
2015. február 10., kedd
A cinkotai vámpír
Hasfelmetsző Jack 1888-ban öt nőt ölt meg egyre brutálisabb módokon, kibelezte őket, több szervüket magával vitte, az egyik kétes eredetű levél szerint volt, amelyiket meg is ette.
Ezt csak azért írtam le, hogy összehasonlíthassátok, mennyivel kevésbé volt vérszomjas a világ leghírhedtebb sorozatgyilkosaként emlegetett Jack, mint a világszerte Cinkotai Vámpírnak hívott Kiss Béla, aki bizonyítottan hét, de legvalószínűbb becslések szerint körülbelül 20 nőt és férfit ölt meg, és nem csak egy-egy részüket, hanem az egész holttestet megtartotta. (És elneveztek róla egy death metal bandát. Azért akiről death metal bandát neveznek el, az tényleg durva ember lehetett...)
Minden tökéletesen normális
Az 1900-as évek elején egy fiatal, 23 éves bádogos, Kiss Béla és felesége költöztek a cinkotai Kossuth utca 40 szám alatti házba. A környékbeliek a férjet komoly, megnyerő, irodalomkedvelő embernek ismerték meg, aki keményen, és lelkiismeretesen dolgozott. Bár soha nem járt az általánosnál komolyabb iskolába (a bádogos mesterséget is autodidakta módon tanulta ki), meglehetősen tájékozott volt az irodalom, a kultúra és a politika terén, bármilyen nagyvárosi előkelőséggel el tudott társalogni, bélyeget gyűjtött, és rózsákat nevelt. (Az angol Wikipédia okkult érdeklődéséről is beszámol, erre azonban nem találtam magyar nyelvű forrást, mindenesetre érdekes adalék lenne.)
Ezt csak azért írtam le, hogy összehasonlíthassátok, mennyivel kevésbé volt vérszomjas a világ leghírhedtebb sorozatgyilkosaként emlegetett Jack, mint a világszerte Cinkotai Vámpírnak hívott Kiss Béla, aki bizonyítottan hét, de legvalószínűbb becslések szerint körülbelül 20 nőt és férfit ölt meg, és nem csak egy-egy részüket, hanem az egész holttestet megtartotta. (És elneveztek róla egy death metal bandát. Azért akiről death metal bandát neveznek el, az tényleg durva ember lehetett...)
Minden tökéletesen normális
Az 1900-as évek elején egy fiatal, 23 éves bádogos, Kiss Béla és felesége költöztek a cinkotai Kossuth utca 40 szám alatti házba. A környékbeliek a férjet komoly, megnyerő, irodalomkedvelő embernek ismerték meg, aki keményen, és lelkiismeretesen dolgozott. Bár soha nem járt az általánosnál komolyabb iskolába (a bádogos mesterséget is autodidakta módon tanulta ki), meglehetősen tájékozott volt az irodalom, a kultúra és a politika terén, bármilyen nagyvárosi előkelőséggel el tudott társalogni, bélyeget gyűjtött, és rózsákat nevelt. (Az angol Wikipédia okkult érdeklődéséről is beszámol, erre azonban nem találtam magyar nyelvű forrást, mindenesetre érdekes adalék lenne.)
2014. szeptember 9., kedd
Balatoni legendák
Mivel így az ősz első hétvégéjén sikerült lejutnom a Balatonra, gondoltam, mesélek nektek egy kicsit azokról a legendákról, amiket Balatonlellén hallottam.
A Balaton keletkezése - 1. verzió
Hétfejű sárkány? Ugyan már! Bocsi, Süsü, de itt a Balaton helyén valaha egy HUSZONNÉGYFEJŰ sárkány terrorizálta a vidéket, minden nap 24 szüzet követelve. (Szerény kutatásaim szerint ez nem csak Közép-, de egész Európában a legéhesebb és legvérengzőbb sárkány lehetett. Még Szent György sárkánya is csak napi két birkát, később napi egy kisgyereket fogyasztott. A nyugat-európai folklór sárkányai egyébként négy lábon járnak és egyfejűek, mint az, amelyiket Szent György legyőzött, és kincseket őriznek, míg a szláv népek sárkányai a hátsó lábaikon járnak, három, vagy hárommal osztható számú fejük van, amik visszanőnek, ha levágják őket, és gyakrabban ábrázolják őket szárnyakkal, mint a nyugati kollégákat (pontosabban ábrázolták régen, a mai filmek most nem játszanak). A nyugati sárkány többnyire táplálékszerzés céljából rabol szüzeket, a szláv sárkány viszont líraibb okból: feleségül akarja őket venni. Hogy ez a mi balatoni sárkányunk mit akart az évi 8760 hajadonnal, arról nem szólnak a legendák... A szláv sárkányokról még annyit, hogy te is ismersz pár erdélyi/havasföldi sárkányt, méghozzá név szerint. Luxemburgi Zsigmond alapította a Sárkány Lovagrendet, melynek egyik tagja, egy bizonyos Vlad felvette a "sárkány" előnevet a rend tiszteletére, mely románul úgy hangzik, hogy "Dracul". Vele kezdődik a Drakulesti-ház nevű havasföldi fejedelmi dinasztia vérvonala. Bár nem kis hadvezér volt az öreg, mégis a fia tett szert nagyobb hírnévre "Sárkány fia" néven, mely románul úgy hangzik, hogy "Draculea", aki a néphit szerint egy emberbőrbe bújt sárkány volt. Vagy valami más... Még a Bauhaus is írt róla egy dalt.)
A Balaton keletkezése - 1. verzió
Hétfejű sárkány? Ugyan már! Bocsi, Süsü, de itt a Balaton helyén valaha egy HUSZONNÉGYFEJŰ sárkány terrorizálta a vidéket, minden nap 24 szüzet követelve. (Szerény kutatásaim szerint ez nem csak Közép-, de egész Európában a legéhesebb és legvérengzőbb sárkány lehetett. Még Szent György sárkánya is csak napi két birkát, később napi egy kisgyereket fogyasztott. A nyugat-európai folklór sárkányai egyébként négy lábon járnak és egyfejűek, mint az, amelyiket Szent György legyőzött, és kincseket őriznek, míg a szláv népek sárkányai a hátsó lábaikon járnak, három, vagy hárommal osztható számú fejük van, amik visszanőnek, ha levágják őket, és gyakrabban ábrázolják őket szárnyakkal, mint a nyugati kollégákat (pontosabban ábrázolták régen, a mai filmek most nem játszanak). A nyugati sárkány többnyire táplálékszerzés céljából rabol szüzeket, a szláv sárkány viszont líraibb okból: feleségül akarja őket venni. Hogy ez a mi balatoni sárkányunk mit akart az évi 8760 hajadonnal, arról nem szólnak a legendák... A szláv sárkányokról még annyit, hogy te is ismersz pár erdélyi/havasföldi sárkányt, méghozzá név szerint. Luxemburgi Zsigmond alapította a Sárkány Lovagrendet, melynek egyik tagja, egy bizonyos Vlad felvette a "sárkány" előnevet a rend tiszteletére, mely románul úgy hangzik, hogy "Dracul". Vele kezdődik a Drakulesti-ház nevű havasföldi fejedelmi dinasztia vérvonala. Bár nem kis hadvezér volt az öreg, mégis a fia tett szert nagyobb hírnévre "Sárkány fia" néven, mely románul úgy hangzik, hogy "Draculea", aki a néphit szerint egy emberbőrbe bújt sárkány volt. Vagy valami más... Még a Bauhaus is írt róla egy dalt.)
2014. augusztus 16., szombat
I. Országos Gothtalálkozó - Galéria
Megkésve bár...
Mea Culpa, de a képeket tartalmazó adathordozó sajnos mostanáig nem volt a birtokomban.
A képek ömlesztve jelennek meg, nem fűznék hozzá sok mindent, csak annyit, hogy mindenkinek köszönöm, aki hagyta magát lefotózni, és köszönöm a szervezőknek az élményt.
Mea Culpa, de a képeket tartalmazó adathordozó sajnos mostanáig nem volt a birtokomban.
A képek ömlesztve jelennek meg, nem fűznék hozzá sok mindent, csak annyit, hogy mindenkinek köszönöm, aki hagyta magát lefotózni, és köszönöm a szervezőknek az élményt.
 |
| Ő nagyon kedves lány volt, és hihetetlen sminkje van. |
 |
| Több független forrás egybehangzó véleménye szerint a hölgy úgy néz ki, mint Fogatlan a HTTYD-ból. |
 |
| Kobura úr szembefényképez. |
 |
| Áron. Róla szabályosan lehetetlen értelmes képet készíteni... |
 |
| Ez díjnyertes sztori. A tüskésfejű úr a Déli pályaudvaron éppen gyülekező gothokhoz ment oda, mondván előző nap inni kezdett, Nyíregyházán, és itt ébredt, mi pedig szimpatikusak vagyunk neki, velünk tarthat-e. Hát velünk tartott. |
 |
| Sztárvendégünk, a kishölgy. |
 |
| Kishölgy anyukája |
 |
 |
| F'CKin' Selfie for ya' <3 |
by: A
2014. augusztus 14., csütörtök
A fekete macska - 1934
Mostanában rá vagyok feszülve a fekete-fehér horrorfilmekre, különösen a vámpírosokra. Ebből egyenesen következik, hogy megvolt a Lugosi-féle Dracula is nemrég (bővebben egy másik posztban), és ebben annyira magával ragadott Hollywood Sötét Hercegének alakítása, hogy utánanéztem a többi filmjének. Ezek közül találomra a Fekete Macskát szúrtam ki magamnak, mert azt írják a plakátján, hogy Edgar Allan Poe műve alapján...
Loosely based of...
Az eredeti Poe novellában a főszereplő E/1-ben narrálja, ahogy különös, szadista hajlamokból kifolyólag megöli a felesége macskáját, majd miután szerez neki egy másik, hasonló macskát, megöli a feleségét is, és befalazza a pincében. Innentől kezdve a történet az Áruló szív mintájára bonyolódik tovább: a hatóságok azért találnak rá a befalazott tetemre, mert véletlenül a macska is belekeveredett a sírboltba, és a nyávogása buktatja le a gazdája gyilkosát.
Nos, a Fekete Macska című filmnek ehhez csak nyomokban van köze.
Valójában csupán néhány motívum, amit kölcsönvesz a film a Poe-novellától (és azért került fel a neve a plakátra, mert már akkor is dollárban mérték egy film sikerét, Poe neve pedig vonzotta a nézőket). A film egy férfiról szól, aki két évet töltött a háborúban, aztán tizenötöt egy fogolytáborban, míg régi jó barátja nemcsak elárulta a sereget, amiben együtt harcoltak, de a hajdani harcmező fölé építette a kastélyát, és "elszerette" a főszereplő feleségét. Eddig kicsit Monte Cristo...
SPOILER ALERT!
Aztán kiderül, hogy 1, a régi jó barát megölte a feleséget, mert szadista hajlamai vannak, és fiatal nők hulláit gyűjti a pincében; 2, a régi jó barát egy ideig mostoaapja volt a főszereplőnk lányának, aki nem sokkal a bevonulása után született, majd feleségül vette (és valószínűleg előbb-utóbb meg fogja ölni); Ez eddig kicsit Sweeney Todd...
Végül pedig kiderül, hogy 3, a régi barát sátánista főpap, és minden vágya feláldozni azt a fiatal lányt, aki nemrég érkezett a kastélyba.
Főszereplőnknek sikerül megmenteni az említett fiatal lányt (meg persze a lányka férje is segít, de ő nem túl izgalmas karakter), minek következtében viszont a régi jó barát a saját feleségét áldozza föl. Amikor a főszereplőnk rájön, hogy ez a lánya volt, és halott, akkor elborítja az agyát a Hősies Kékhalál, és elevenen megnyúzza a régi jó barátját.
Meg van a történetben valahol egy macska is.
Dark Prince of Hollywood
A legérdekesebb a filmben az, hogy mivel Lugosi Bela Drakula szerepében vált ismertté, és élete végéig szinte csak sötét, gonosz figurákat alakított, mindenki azt várja, hogy itt is ő lesz a sátánista áruló gonosz karakter - ÉS NEM!
Lugosi a volt hadifoglyot játssza, és nincs még egy film, ahol ennyire jó volna.
Félreértés ne essék, nagyon szerettem a Drakulában nyújtott alakítását, de színészileg nem valami sok: ijesztően néz, ijesztően bámul, ijesztően mered, ijesztően mond dolgokat az ijesztő magyar akcentusával, és körülbelül ennyi (ami nem baj, ha figyelembe vesszük, hogy egy mindenbe belefásult, kegyetlen vérszívót alakít). De ebben a filmben, ahol egy megtört hadifoglyot játszik, akinek egy őrült megölte a feleségét, tényleg látszik, mekkora tehetség volt. A félmosolyába azonnal beleszerettem, minden mozdulata és döntése szimpatikus, és amikor a végén elevenen megnyúzza a főgonoszt, istenbizony, legszívesebben segítenék neki.
Van egy jelenet, ami különösen hatalmas. Amikor Lugosi csak sejti, de még nem biztos benne, hogy a régi barátja ölte meg a feleségét, kihívja egy sakkjátszmára - és a mellett a feszültség mellet még Sherlock és Moriarty is elbújna az első kő alá félelmében. A jelenet megértéséhez viszont azt sem árt tudni, hogy a regi jó barátot az a bizonyos Karloff nevű színész játssza, aki Lugosi régi jó barátja volt, amíg össze nem vesztek azon, hogy Karloff ki tudott törni a karakterszerepéből, és meggazdagodott, Lugosi pedig minden hírneve ellenére sem játszhatott horrorfilmen kívül másban, és elszegényedett morfiumfüggő lett.
Nem tudom eléggé visszaadni, micsoda érzés az a jelenet, ehhez látni kellenne (és mivel már lejárt a szerzői jogvédelem, szabadon letölthető, úgyhogy akár meg is nézhetitek, miről beszélek).
Magyarország, a horror földje
Régóta gondolkozom azon, miért van az, hogy az egész keleti blokkot, de különösen Magyarországot a messzi nyugat a furcsa, bizarr dolgok otthonának, és minden vámpír szülőföldjének tartja (hű de darkos). Nem hiszem, hogy egyetlen híres színész származása lenne az ok...
Mindenesetre ettől a filmtől kiütközik rajtam a lappangó patriotizmus. A cselekmény helyszíne egy magyar település, amit a Wikipédia "Marmorus"-ként emleget, ami Mármarost vagy valami ilyesmit takar, tippeim szerint Erdélyben. A filmet, és főleg Lugosi karakterét áthatja az Első Világháború utáni Nagy Magyar Melankólia és Nosztalgia, a falusiak és a hatóságok magyarul beszélnek, és még Lugosi Bélát is hallhatjuk magyarul beszélni pár mondat erejéig. És én valamiért erre sokkal büszkébb vagyok, mint a gulyáslevesre meg a Pick szalámira.
A főgonosz egyébiránt osztrák.
All in all, mindenképpen érdemes rászánni azt a hatvankét percet, ugyanis ennyire rövid ez a remekmű, hiszen nem csak hogy láthatjuk a Sötét Herceget egy eddig ismeretlen, de annál megnyerőbb oldaláról, de újfent bebizonyosodik, hogy nem kell a szomszédba mennünk egy jó horrorfilmért.
Loosely based of...
Az eredeti Poe novellában a főszereplő E/1-ben narrálja, ahogy különös, szadista hajlamokból kifolyólag megöli a felesége macskáját, majd miután szerez neki egy másik, hasonló macskát, megöli a feleségét is, és befalazza a pincében. Innentől kezdve a történet az Áruló szív mintájára bonyolódik tovább: a hatóságok azért találnak rá a befalazott tetemre, mert véletlenül a macska is belekeveredett a sírboltba, és a nyávogása buktatja le a gazdája gyilkosát.
Nos, a Fekete Macska című filmnek ehhez csak nyomokban van köze.
Valójában csupán néhány motívum, amit kölcsönvesz a film a Poe-novellától (és azért került fel a neve a plakátra, mert már akkor is dollárban mérték egy film sikerét, Poe neve pedig vonzotta a nézőket). A film egy férfiról szól, aki két évet töltött a háborúban, aztán tizenötöt egy fogolytáborban, míg régi jó barátja nemcsak elárulta a sereget, amiben együtt harcoltak, de a hajdani harcmező fölé építette a kastélyát, és "elszerette" a főszereplő feleségét. Eddig kicsit Monte Cristo...
SPOILER ALERT!
Aztán kiderül, hogy 1, a régi jó barát megölte a feleséget, mert szadista hajlamai vannak, és fiatal nők hulláit gyűjti a pincében; 2, a régi jó barát egy ideig mostoaapja volt a főszereplőnk lányának, aki nem sokkal a bevonulása után született, majd feleségül vette (és valószínűleg előbb-utóbb meg fogja ölni); Ez eddig kicsit Sweeney Todd...
Végül pedig kiderül, hogy 3, a régi barát sátánista főpap, és minden vágya feláldozni azt a fiatal lányt, aki nemrég érkezett a kastélyba.
Főszereplőnknek sikerül megmenteni az említett fiatal lányt (meg persze a lányka férje is segít, de ő nem túl izgalmas karakter), minek következtében viszont a régi jó barát a saját feleségét áldozza föl. Amikor a főszereplőnk rájön, hogy ez a lánya volt, és halott, akkor elborítja az agyát a Hősies Kékhalál, és elevenen megnyúzza a régi jó barátját.
Meg van a történetben valahol egy macska is.
Dark Prince of Hollywood
A legérdekesebb a filmben az, hogy mivel Lugosi Bela Drakula szerepében vált ismertté, és élete végéig szinte csak sötét, gonosz figurákat alakított, mindenki azt várja, hogy itt is ő lesz a sátánista áruló gonosz karakter - ÉS NEM!
Lugosi a volt hadifoglyot játssza, és nincs még egy film, ahol ennyire jó volna.
Félreértés ne essék, nagyon szerettem a Drakulában nyújtott alakítását, de színészileg nem valami sok: ijesztően néz, ijesztően bámul, ijesztően mered, ijesztően mond dolgokat az ijesztő magyar akcentusával, és körülbelül ennyi (ami nem baj, ha figyelembe vesszük, hogy egy mindenbe belefásult, kegyetlen vérszívót alakít). De ebben a filmben, ahol egy megtört hadifoglyot játszik, akinek egy őrült megölte a feleségét, tényleg látszik, mekkora tehetség volt. A félmosolyába azonnal beleszerettem, minden mozdulata és döntése szimpatikus, és amikor a végén elevenen megnyúzza a főgonoszt, istenbizony, legszívesebben segítenék neki.
Van egy jelenet, ami különösen hatalmas. Amikor Lugosi csak sejti, de még nem biztos benne, hogy a régi barátja ölte meg a feleségét, kihívja egy sakkjátszmára - és a mellett a feszültség mellet még Sherlock és Moriarty is elbújna az első kő alá félelmében. A jelenet megértéséhez viszont azt sem árt tudni, hogy a regi jó barátot az a bizonyos Karloff nevű színész játssza, aki Lugosi régi jó barátja volt, amíg össze nem vesztek azon, hogy Karloff ki tudott törni a karakterszerepéből, és meggazdagodott, Lugosi pedig minden hírneve ellenére sem játszhatott horrorfilmen kívül másban, és elszegényedett morfiumfüggő lett.
Nem tudom eléggé visszaadni, micsoda érzés az a jelenet, ehhez látni kellenne (és mivel már lejárt a szerzői jogvédelem, szabadon letölthető, úgyhogy akár meg is nézhetitek, miről beszélek).
Magyarország, a horror földje
Régóta gondolkozom azon, miért van az, hogy az egész keleti blokkot, de különösen Magyarországot a messzi nyugat a furcsa, bizarr dolgok otthonának, és minden vámpír szülőföldjének tartja (hű de darkos). Nem hiszem, hogy egyetlen híres színész származása lenne az ok...
Mindenesetre ettől a filmtől kiütközik rajtam a lappangó patriotizmus. A cselekmény helyszíne egy magyar település, amit a Wikipédia "Marmorus"-ként emleget, ami Mármarost vagy valami ilyesmit takar, tippeim szerint Erdélyben. A filmet, és főleg Lugosi karakterét áthatja az Első Világháború utáni Nagy Magyar Melankólia és Nosztalgia, a falusiak és a hatóságok magyarul beszélnek, és még Lugosi Bélát is hallhatjuk magyarul beszélni pár mondat erejéig. És én valamiért erre sokkal büszkébb vagyok, mint a gulyáslevesre meg a Pick szalámira.
A főgonosz egyébiránt osztrák.
All in all, mindenképpen érdemes rászánni azt a hatvankét percet, ugyanis ennyire rövid ez a remekmű, hiszen nem csak hogy láthatjuk a Sötét Herceget egy eddig ismeretlen, de annál megnyerőbb oldaláról, de újfent bebizonyosodik, hogy nem kell a szomszédba mennünk egy jó horrorfilmért.
2014. augusztus 11., hétfő
Verancsics Fausztusz, a veszprémi Leonardo
A Veszprémi Gothtalálkozó alkalmából kifejezetten veszprémi legendákkal vagy történetekkel akartam Nektek kedveskedni, de szégyen-gyalázat, nem ismerem annyira a Királynék Városát, mint a saját megyémet.
(Veszprém olyan, mint Minas Tirith, tudjátok, azzal a hosszú, keskeny, kiálló Trónszírt-szerű sziklával a közepén - én meg csak egy hobbit vagyok.)
Kicsit el is voltam szontyolodva, amikor megérkeztem, de próbáltam a helyi gothoknál érdeklődni, ismernek-e valami jó kis sötét hangulatú történetet... de semmi. (Pontosabban egy hölgy adott pár ötletet, amik bár nem Veszprémhez kötődnek, megérdemlik, hogy idekerüljenek, de az egy másik poszt témája lesz.)
Már-már teljesen elvesztettem a reményt, hogy találok nektek egy gothtalálkozóhoz méltó legendát, amikor megláttam ezt az emléktáblát:
Persze, mindenki tudja, hogy a világon MINDEN magyar találmány, ez nem is meglepő. Na de ki gondolta volna, hogy a kocsit (repülve közlekedő vámpírkollégák kedvéért: a négykerekű guruló jármű) is magyar, sőt, egy magyar faluról nevezték el?
Pedig így történt. Fausztusz szabadalmaztatta először azt a módszert, ami leginkább a mai lengéscsillapítókhoz hasonlít, hogy a szekér kerekeit rugós felfüggesztéssel erősítették a vázhoz. Az így kapott könnyebb, gyorsabb járművek sok feladatra alkalmasabbak voltak lomha őseiknél, ezért gyorsan elterjedtek Európában. És az egyik elő hely, ahol ilyen járműveket készítettek, a magyar Kocs község.
Ezen kívül rengeteg találmánya volt szimpatikus nevű barátunknak, például a sífelvonókhoz hasonló szerkezet, lánc- és öntöttvas hidak, vagy vízalatti kotrógépek, és még számtalan más érdekesség.
All in all, humanista feltalálóért sem kell a szomszédba mennünk.
És még valami Veszprémről
Pontosabban két valami.
Egyrészt, létezik egy rövid, de annál érdekesebb legenda a város nevének eredetéről, ami tanulságos lehet sok-sok denevérfióka számára. Eszerint a veszprémi székesegyház építése közben elfogyott a rászánt pénz, de Gizella királyné annyira szenvedélyesen akarta, hogy elkészüljön, hogy eladta a ruháit, hogy abból fedezhessék tovább az építkezéseket. Állítólag ő mondta ekkor: "Vessz, prém!"
A legenda csak annyiban sántít, hogy boldog Gizella nem tudott magyarul.
Egyébként szeretnék egyszer olyan ruhát hordani, ami felér egy fél székesegyház árával.
A másik legenda a Szent György-kápolnához kötődik, ahová bementünk ugyan a látogatás alkalmával, de nem készítettem képeket, mert csúnyán nézett ránk a papbácsi (bár annyi harci díszbe öltözött gothra bárki furán nézett volna).
Szóval a történet szerint ezen a helyen tette le Szent Imre a szüzességi fogadalmat - sok-sok akkori és mai leányzó nagy bánatára.
by: A
(Óh, és majd elfelejtettem: állítólag évente többször is előfordul, hogy Veszprém utcáit furcsa, fekete ruhába öltözött, nem túl bizalomgerjesztő alakok lepik el, és senki nem tudja, kik ők, és mit keresnek itt... *gonosz kacaj*)
(Veszprém olyan, mint Minas Tirith, tudjátok, azzal a hosszú, keskeny, kiálló Trónszírt-szerű sziklával a közepén - én meg csak egy hobbit vagyok.)
Kicsit el is voltam szontyolodva, amikor megérkeztem, de próbáltam a helyi gothoknál érdeklődni, ismernek-e valami jó kis sötét hangulatú történetet... de semmi. (Pontosabban egy hölgy adott pár ötletet, amik bár nem Veszprémhez kötődnek, megérdemlik, hogy idekerüljenek, de az egy másik poszt témája lesz.)
Már-már teljesen elvesztettem a reményt, hogy találok nektek egy gothtalálkozóhoz méltó legendát, amikor megláttam ezt az emléktáblát:
...és zakatolni kezdtek a pici fogaskerekek.
Fausztusz
Az urat, akinek a tiszteletére a táblát állították, Verancsics Fausztusznak hívták, élettörténete mégsem a démontörténetek kedvelőinek érdeklődésére tarthat inkább számot, hanem a steampunk-abb beállítottságú hölgyekére és urakéra. Fausztusz ugyanis egy Leonardo-hoz mérhető hatású és tehetségű feltaláló volt, továbbá humanista polihisztor, és mint ilyen, íróként, költőként, diplomataként, történészként, filozófusként, matematikusként és tudósként is tevékenykedett, 1579-től pedig még veszprémi várkapitány is volt.
Ejtőernyő
Mindenki, aki kicsit is érdeklődik a tudomány- és technikatörténet iránt, vagy játszott valaha az Assasin's Creed-del, tudja, hogy az ejtőernyőt Leonardo da Vinci találta fel - ami téves információ. Való igaz, hogy foglalkozott a "fékezett zuhanás" problémájával, de a vázlatai alapján rekonstruálható szerkezet nem lett volna képes ellátni egy ejtőernyő feladatait.
Nem így Fausztusz ejtőernyője. Az ejtőernyők témájának második legrészletesebb leírása nála található (az első naná, hogy Leonardo), viszont a Fausztusz rajzain látható szerkezet tényleg repül.
Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, hogy szinte lássuk, ahogy őrült tudós barátunk egy ilyen szerkezettel a vállán leugrik innen:
Kocsi
Persze, mindenki tudja, hogy a világon MINDEN magyar találmány, ez nem is meglepő. Na de ki gondolta volna, hogy a kocsit (repülve közlekedő vámpírkollégák kedvéért: a négykerekű guruló jármű) is magyar, sőt, egy magyar faluról nevezték el?
Pedig így történt. Fausztusz szabadalmaztatta először azt a módszert, ami leginkább a mai lengéscsillapítókhoz hasonlít, hogy a szekér kerekeit rugós felfüggesztéssel erősítették a vázhoz. Az így kapott könnyebb, gyorsabb járművek sok feladatra alkalmasabbak voltak lomha őseiknél, ezért gyorsan elterjedtek Európában. És az egyik elő hely, ahol ilyen járműveket készítettek, a magyar Kocs község.
Ezen kívül rengeteg találmánya volt szimpatikus nevű barátunknak, például a sífelvonókhoz hasonló szerkezet, lánc- és öntöttvas hidak, vagy vízalatti kotrógépek, és még számtalan más érdekesség.
All in all, humanista feltalálóért sem kell a szomszédba mennünk.
És még valami Veszprémről
Pontosabban két valami.
Egyrészt, létezik egy rövid, de annál érdekesebb legenda a város nevének eredetéről, ami tanulságos lehet sok-sok denevérfióka számára. Eszerint a veszprémi székesegyház építése közben elfogyott a rászánt pénz, de Gizella királyné annyira szenvedélyesen akarta, hogy elkészüljön, hogy eladta a ruháit, hogy abból fedezhessék tovább az építkezéseket. Állítólag ő mondta ekkor: "Vessz, prém!"
A legenda csak annyiban sántít, hogy boldog Gizella nem tudott magyarul.
Egyébként szeretnék egyszer olyan ruhát hordani, ami felér egy fél székesegyház árával.
A másik legenda a Szent György-kápolnához kötődik, ahová bementünk ugyan a látogatás alkalmával, de nem készítettem képeket, mert csúnyán nézett ránk a papbácsi (bár annyi harci díszbe öltözött gothra bárki furán nézett volna).
Szóval a történet szerint ezen a helyen tette le Szent Imre a szüzességi fogadalmat - sok-sok akkori és mai leányzó nagy bánatára.
by: A
(Óh, és majd elfelejtettem: állítólag évente többször is előfordul, hogy Veszprém utcáit furcsa, fekete ruhába öltözött, nem túl bizalomgerjesztő alakok lepik el, és senki nem tudja, kik ők, és mit keresnek itt... *gonosz kacaj*)
2014. augusztus 9., szombat
X. (vagy XII.) Veszprémi Gothtalálkozó - helyszíni tudósítás
A Királynék Városának utcái újra feketébe borultak, immár tizedszer. Sztárvendégünk egy menyasszony és a násznép, akik erre jöttek, de gyorsan irányt változtattak. Körülbelül harmincöten vagyunk, a hangulat családiasabb, mint Budapesten. A barátaim sajnos nem értek rá, viszont sok új, érdekes emberrel ismerkedtem meg.
És amikor a nosztalgikus gothok megtalálják a helyi antikváriummal egybekötött kávézót...
by: A
2014. augusztus 7., csütörtök
Csákvár
A Vértes hegység lábánál fekszik Csákvár, hagyományos vidéki városka, ennek minden jegyével: Esterházy-kastéllyal, focicsapattal, évszázadokra visszanyúló fazekashagyományokkal, áthaladó túraútvonalakkal, ötezer lakossal és egy szanatóriummal.A történelem során kétszer került az érdeklődés középpontjába. Egyszer a helyi férfikórus, a kocsmáros fiának vezetésével elénekelte a Háry János daljátékot, amit a Magyar Rádió, de még a BBC is élőben közvetített. Másodszor pedig egy Ferenc József császár elleni merénylet kapcsán, ugyanis a merénylő, aki nyakon szúrta az uralkodót, Csákváron született. Helyi legendák szerint Ferenc József, aki túlélte a támadást, bosszúból le akarta romboltatni a várost, de az az Esterházyak közbenjárására megmenekült. Bár a helyiek azt is tudni vélik, hogy a városnak a merénylet megtorlásaként nincs a mai napig vasútja.
De mind tudjuk, hogy éppen az ilyen csendes kisvárosoknak a legmélyebb a sötét oldala.
Temetőváros
Megvan az a horrorfilm-klisé, hogy minden furcsa jelenség magyarázata az, hogy a kisváros egy indián temetőre épült? Nos, Magyarországon (értelemszerűen) nem nagyon vannak indián temetők (talán csak Jákón), de nincs is rá szükségünk, mert vannak helyette római, kelta, avar, és hun temetkezési helyeink. És néhol, például Csákváron, mindez egymás alatt.
A településen már az utolsó jégkorszakból származó leleteket is találtak, és azóta folyamatosan lakott. Nem véletlenül, hiszen egy fontos csomóponton, a Budáról (Aquincum) Szombathelyre (Savaria) és a Pécstől (Sopianae) Szőnyre (Brigetio) tartó utak kereszteződésénél fekszik.
A mai Csákvár alatt fekvő római várost Florianának hívták, és a feltárt sírok alapján, azon kívül, hogy virágzó város volt, az egész Valeria tartomány temetőjéül szolgált. Eddig kétezer római sírt tártak fel, de ez csak a töredéke az összes sírnak. A római kori várost minden oldalról nagy területen sírok veszik körül, sőt, kimutatható, hogy egy idő után annyira zsúfolttá vált az egész mai város területével felérő temető, hogy a továbbiakban csak hamvasztva, urnában temetkeztek ide.
Báraczházi-barlang
Másrészt a Római Birodalom idején Dianának, a Hold és a sötétség istennőjének szentélyeként működött, aki Silvanusszal, az erdők istenével együtt nagy tiszteletnek örvendett Pannónia egész területén.
Ennél talán picit hátborzongatóbb az a történet, ami a török háborúk óta szájról szájra jár a környéken. Eszerint a háború elvonultával annyi csontváz és oszlófélben lévő holttest volt a barlangban, hogy több lovaskocsi kellett az elhordásukhoz, mert a helyiek ide próbáltak elbújni a harcok elől, sikertelenül.
És hogy miért gondolják sokan, hogy egy barlang, ami általában zsákutca, megvédi őket az üldözőktől? Nos, egy másik legenda szerint a barlang belső traktusaiból indul egy hajdani bányásztárna, amin egyenes úton el lehet jutni a hegy túloldalán található településre, Gántra. A falusiaknak azonban úgy tűnik, nem sikerült a járat nyomára bukkanni. Ma is sziklamászók és barlangászok kutatják a járat létezését, viszont ha nem akarsz a barlangban kísértő szellemek hadához csatlakozni, ne próbáld meg egyedül és felszerelés nélkül átásni magad Gántra.
Patkányokkal suttogó
"Ilyen patkányirtóról is hallottam, ez is rokonyunk volt. De hát hogy hugyan hajtotta el, nem tudom. Anyósomnál volt sok. Azt mondta neki, hogy hát:
– Hugom, ne gyertek, a kutyákat is megkössétek, vagy csukjátok be, hogy ne háborgassanak! Valamit aztán írt az ajtóra. Reggelre aztán mentek a patkányok olyan ordítással, hogy hát…" - így egy Csákváron gyűjtött anekdota. Ez a történet a Hamelini patkányfogó meséjének egy verziója lehetett, bár arról nem tudnak a helyiek, hogy gyerekeket is "elfurulyált" volna a patkányirtó, de más állatokat, például disznókat eltüntetett. Ja, és egyébként a fenti barlangban élt.
Boszorkányok
Morbid lenne azt mondani, hogy hála istennek, de itt Kelet-Európában mintha nem lett volna annyi boszorkányper, mint nyugatabbra (ja, mert mi sokkal kreatívabban öltük halomra egymást). Mégis, falukban gyakran a mai napig lehet találkozni boszorkányokról és szemmelverésről szóló anekdotákkal.
"Harmincegybe. Apánkkal átment ide ebbe az uradalmi házba. A Turman József ott lakott. Hazagyün a gyerek. Márnap regge – oan hatéves lehetett – aszondta, hogy ő nem kel fő máma.
– Mér nem kesz fő?
Aszongya:
– Tudja Isten.
Mondom:
– Hát ke fő kisfiam, hát nem kő az ágyba marannyi, hát nem vagy beteg!
Nem fáj semmije se. Akkó tíz óra felé: – Idesanyám, bontsa el az ágyat! Lefekszek. Itt lakott szegény, itt a Németh Janinak az anyja. Aztá másnap, vagy harmannap megin úgy vót. Aszongya nekem: – Zsófi, elhiszed, hogy ez a gyerek verésbe van?
Hát, mondom: – Nem tudom, csak látom, hogy kívánkozik az ágyba. Poharat fogott, vizet öntött bele, égett a tűz, három parazsat beletett. Avval a vizze megmosdatta, az inge ajjáva megtörűte, a szájába öntött. Nem vót semmi baja se. Megin kétszer mikó elment hozzá, megin úgy járt. Igen. Akinek összeér a szemöldöke, ránéz a gyerekre, megcsudájja, ilyen szép, olyan szép. Azér a kisgyerekekre is fordítva adják az inget, akkó nem árt neki a szem.
Egyszer meg idesanyám mesélte, hogy megellett a tehenünk. Rá második szomszédban vót egy öregasszony, az megverte, evitte a pokláját, aztán fölakasztotta valahová a kéménybe. Véreset adott a tehén, véres tejet adott. Arra meg azt szokták mondanyi, hogy az ajtóba valami rossz kést kell szúrnyi, hogy akkó nem mer odamennyi." (Hajnáczki Józsefné Fazekas Zsófia elbeszélése)
– Mér nem kesz fő?
Aszongya:
– Tudja Isten.
Mondom:
– Hát ke fő kisfiam, hát nem kő az ágyba marannyi, hát nem vagy beteg!
Nem fáj semmije se. Akkó tíz óra felé: – Idesanyám, bontsa el az ágyat! Lefekszek. Itt lakott szegény, itt a Németh Janinak az anyja. Aztá másnap, vagy harmannap megin úgy vót. Aszongya nekem: – Zsófi, elhiszed, hogy ez a gyerek verésbe van?
Hát, mondom: – Nem tudom, csak látom, hogy kívánkozik az ágyba. Poharat fogott, vizet öntött bele, égett a tűz, három parazsat beletett. Avval a vizze megmosdatta, az inge ajjáva megtörűte, a szájába öntött. Nem vót semmi baja se. Megin kétszer mikó elment hozzá, megin úgy járt. Igen. Akinek összeér a szemöldöke, ránéz a gyerekre, megcsudájja, ilyen szép, olyan szép. Azér a kisgyerekekre is fordítva adják az inget, akkó nem árt neki a szem.
Egyszer meg idesanyám mesélte, hogy megellett a tehenünk. Rá második szomszédban vót egy öregasszony, az megverte, evitte a pokláját, aztán fölakasztotta valahová a kéménybe. Véreset adott a tehén, véres tejet adott. Arra meg azt szokták mondanyi, hogy az ajtóba valami rossz kést kell szúrnyi, hogy akkó nem mer odamennyi." (Hajnáczki Józsefné Fazekas Zsófia elbeszélése)
"Luca székét csináltunk, meg is ugrasztottak a boszorkányok. A katolikusoknál 12 órakor van ez a mise. Mink meg a torony alatt ültünk a széken. Aszonták a régi öregek: – Megtuggyátok, kik a boszorkányok. Nem változtatták át magukat. A falu végén a legszélső házban volt egy asszony, az is ott volt. Három volt. Szaladtunk, futottunk, a széket ott hagytuk. Akkor kő az utolsó szöget beleütni, mikor harangoznak be éjjel. A boszorkányoknak a kéménybe volt egy abrincsuk, aztán azon fordultak átal amivé akartak. Kutyává, lóvá, vagy tyúkra, vagy kokasra." (Meggyesi József elbeszélése)
Szintén a fenti Meggyesi József mondta tollba azt a történetet, amit olyan érthetetlen tájnyelven jegyeztek le, hogy inkább nem idéznék szó szerint belőle. Egy kovácsról szól, aki ugye akkoriban a patkókon kívül bilincseket is gyártott. Egy éjjel felkeltették a tanoncai, mert egy áthaladó utazó lovának a lábáról az összes patkó leesett, de ő félálomban csak annyit mondott, hogy csinálják csak meg, ő meg aludt tovább. A tanoncok azonban közben rájöttek, hogy a patkókat egy boszorkány bűvölte le, aki egy fa ágáról nézte a ló, az utasa, és a kovácslegények küszködését. A kovácslegények azonban erősek voltak, és gyorsak, így elkapták a boszorkányt, és bilincset tettek a kezére és a lábára, ám a boszorkány abban a pillanatban köddé vált. Rohantak vissza a legények a kovácshoz, és vele együtt kezdték keresni a boszorkányt, de nem bukkantak a nyomára. Amikor a kovács dél körül hazatért, látta, hogy a felesége még mindig ágyban fekszik. Lehúzta róla a takarót...
És össze volt bilincselve a keze meg a lába.
A büntetésről pedig így mesélt Harangozó András:
"Azelőtt volt itt pöllöngér. Amelyik rossz volt, azt odaállították. A templom előtt meg volt a szégyenkő. Amellik lány megjárta, megesett, azt ott a templom előtt lepöködték. A legényt meg belecsukták a kalodába."
"Azelőtt volt itt pöllöngér. Amelyik rossz volt, azt odaállították. A templom előtt meg volt a szégyenkő. Amellik lány megjárta, megesett, azt ott a templom előtt lepöködték. A legényt meg belecsukták a kalodába."
Ma már nem bánnak ilyen mostohán a boszorkányokkal, több wicca és újpogány ismerősöm is él a faluban vagy a környékén, valamint a környező hegyekben sámán-dobkör is működik.
Források: Csákvár - száz magyar falu könyvesháza, Tóth Gergely, Gulyás Mirella, Wikipédia
2014. augusztus 5., kedd
Székesfehérvár, Öreghegy
Tizennyolc évig éltem a valaha volt szőlőhegy tetején, ezért kézenfekvő volt, hogy írnom kell róla. Viszont amikor utánaolvastam a történetének (ebben a könyvben), engem is ért meglepetés.
By: A
Lássuk tehát a legékesebb példáját annak, hogy még csak a szomszédba se kell menni egy jó kis borzongásért.
Bányató
A városnegyed szívében álló vadregényes hegyi tó teljesen elüt a környező békés, kertvárosi látképtől, és rögtön két okot is kínál, hogy meglátogassa egy borzongásra fogékony utazó.
Egyrészt ott van a kialakulásának története: 1917-ben, egyetlen éjszaka leforgása alatt keletkezett, mert a korábban itt folyó bányászmunkák közben átszakadt egy föld alatti tavat rejtő üreg fala.
A baleset olyan gyorsan történt, hogy a munkaeszközök, például csillék és csákányok még mindig a tó fenekéről induló járatokban vannak - sokak szerint a hajdani munkások csontjaival együtt. A tóban egyébként nem ajánlott a fürdés, többek között azért, mert a vize szokatlanul hideg, és így egy rossz mozdulat hirtelen szívmegálláshoz vezethet - vagy éppen a bányászok szellemei húznak le a mélybe.
A másik ok a neve. Érthető, hogy a tizenöt méter magas sziklafal, a mély víz, a tó tükörsima felszíne nem egy embert megihletett. Habár hivatalosan Bányatónak hívják, a köznyelvben még mindig él az Öngyilkosok tava elnevezés...
Szobor a Bányató partján (Fürdeni tilos!)
Pestispincék
A név két utcát takar az Öreghegy lábánál, és az elnevezés nem véletlen. Valaha, amikor még az Öreghegy nem tartozott a városhoz, csak szőlőhegyként funkcionált, ez az utca volt a város keleti határa. Ezért itt jelölték ki a tömegsírokat XVIII. századi pestisjárvány áldozatai számára.
Az eseményre csak egy félmondat utal az említett könyvben, ma már csak az utca neve emlékeztet rá. A helyiek pedig nem igazán ismerik az elevezés okát, inkább morbid humorra gyanakodnak, mint arra, hogy ténylegesen pestistemető lenne a város alatt.
A területet mára beépítettét, többek között lakóházak és egy babauszoda található itt.
Bory-vár
Ebben az épületben kivételesen nincs semmi borzongató. Sokkal inkább szívszorító/melengető (kinek mi) a tudat, hogy egy férfi egy egész kastélyt épített, hogy a szerelme halhatatlanná váljon.
Bory Jenő szobrászmester feleségének, örök múzsájának, Komócsin Ilonának kezdte építeni a várat 1923-ban. Innentől kezdve haláláig, közel negyven évig folyamatosan dolgozott rajta, javítgatta, hozzátoldott egy-egy tornyot, épületszárnyat, vagy kazamatát, amikor összeszedte a pénzt hozzá. Bár hivatalosan szobrász-építész volt, nem csak a szobrokat készítette ő maga, hanem gyakran a kétkezi építési munkákat is ő végezte. Bár az épület (Magyarországon elsőként) vasbetonból készült, hangulata határozottan romantikus, álmaink tündérkastélyaira hasonlít, nem véletlen tehát, hogy sok helyi házaspár (szüleim, nagyszüleim például) itt tartják az esküvői fényképezést.
Ma a Bory-házaspár leszármazottai élnek a kastély egyik szárnyában, a többi része viszont látogatható. Több teremben múzeum működik, ahol az alkotó szobrainak gipszreplikáit lehet megtekinteni.
Bory-vár, a mesebeli kastély
Szabadbattyáni lápvidék
(Azért emeltem ki, hogy a lápvidék, mert a szabadbattyáni legendáriumba beletartozna a Seuso-kincs története, és a kincset és tulajdonosait sújtó átok legendája, aminek a leírásához én kevés vagyok Itt nálam sokkal hozzáértőbben értekezik róla Tiboru mester - és igen, tudom, hogy a kincset Polgárdihoz szokták kötni, de mind a feltételezett lelőhely, mint a római kori villa maradványai Szabadbattyán területén találhatók.)
A párom Szabadbattyánban nőtt föl, és nemrég egy hosszú és unalmas vonatúton azzal szórakoztatott, hogy a környék rémtörténeteiről mesélt. Szabadbattyán egyébként is fura hely, de tulajdonképpen mégis ezek a történetek győztek meg végleg, hogy érdemes lenne helyi legendákkal foglalkozni. Végül is elég hátborzongató a tudat, hogy tőlem nem egészen tíz kilométerre van egy szellemjárta gótikus torony...
A gótikus Kula-torony és környéke
(A 'kula' itt semmi obszcénat nem jelent, törökül - és szerbül, horvátul meg szlovákul, tehát kb minden környező nyelven - így mondják a torony szót.)
Ha Székesfehérvárról tartunk a Balaton felé, az első falu (nem falu - NAGYKÖZSÉG!), amin áthaladunk, az Szabadbattyán. Miután beértünk a településre, hamarosan áthaladunk egy hídon, ami alatt egy jelentéktelennek tűnő patakféle folyik a Sárvíz, amibe többek között a Gaja patak is torkollik, és a Duna fontos mellékfolyója, valamint ennek köszönhető, hogy Fehérvár és Battyán között valaha áthatolhatatlan mocsár feküdt. Ma már csak az út bal oldalán van egy kis lápocska, de erről többet a következő pontban.
Ha továbbmegyünk, és van fiatal fiú a buszon/autóban, amivel utazunk, hamarosan röhögésben tör ki, és mutogatni kezd, mert a következő kis tér neve Kula tér. Innen vezet föl az út a gótikus építészet jegyeit viselő toronyhoz.
A sárvíz partján két domb van, ennek az egyikén épült egy lakótorony a XIII. században, de a lakóiról nem találtam információt (pedig biztos érdekes). A XIV. században már bizonyíthatóan működött itt egy királyi vámszedő hely, ugyanis a Sárvízen és a hozzá tartozó mocsarakon csak az itt található hídon lehetett átkelni, hacsak nem akart az ember több napi járóföldnyit kerülni. Ha valaki kicsit is jártas az emberi természetben, már sejtheti mi lett ennek a következménye: megszámlálhatatlan ember próbált meg átkelni a mocsáron, vagy valahogy kijátszani a hídőrséget. Ám az ingovány még ma sem a legkellemesebb kirándulóhely - a legtöbben elsüllyedtek, vagy eltűntek. Aki pedig nem, nos, azt jó eséllyel lelőtték a hídőrök.
A lakótornyot a törökök rombolták le 1543-ban Székesfehérvár bevételekor, majd amikor már ők ellenőrizték az átkelőhelyet, egy őrtornyot építettek a régi lakótorony helyére. Az, hogy a ma látható torony mennyiben azonos ezzel az őrtoronnyal, nem tisztázott, mert legalább hatszor cserélt gazdát a török háborúk idején mert, mint az egyetlen átkelőhely közel s távol, mindenkinek fájt rá a foga, és mind a török, mind a keresztény hadak előszeretettel gyújtották fel az épületet, persze a benne állomásozókkal együtt.
Ezután, úgy hiszem, nem meglepő, hogy a környékén számtalan emberi maradványt találnak építkezések során. Például a helyi általános iskola felújításakor is kifordult a földből egy tökéletes állapotban maradt emberi koponya - amit a város az iskolának adományozott szemléltetőeszköz gyanánt.
Ma a torony múzeumként üzemel, ahol a Seuso-villában folyó ásatások eredményét mutatják be, a környező területeket pedig vagy beépítették, vagy művelik. Éjjel azonban állítólag tapasztalhatók furcsa zajok, különösen akkor, amikor csak a lápvidékekre jellemző köd lepi el a véres múltú tájat.
A tank
Mivel egy lápon (főleg egy szellemjárta lápon) 1944-ben sem volt könnyű átkelni, főleg harckocsikkal nem, Szabadbattyán a világháborúban is stratégiai jelentőségű pont volt. Volt ugyan még egy híd kicsit északabbra, Sárpentelénél (aminek az erdeiről mindenképp kell írnom), de az nem bírta volna el a tankokat, és egy idő után fel is robbantották. A kialakult állófront az egész megyén végignyúlt (aki nem emlékszik törióráról, mi is ez, annak elmondom: Amikor a harcoló csapatok nem bírnak egymással, és a frontvonal nagyon kicsit mozdul csak el, esetleg oda-vissza ingázik hetekig, akár hónapokig), nem véletlen, hogy többek között Fejér megyében találják a legtöbb háborús aknát és bombát (legutóbb például egy óvoda udvarán...).
Szóval a "többször gazdát cserélt" szituáció itt is érvényes. 1945 januárjában, amikor a németek (sokadszorra) próbáltak keletre vonulni Székesfehérvár felé, a visszavonuló oroszok felrobbantották a hidat (azt, amelyiken a Balaton felé autóztok a családi nyaraláskor). A hidat megpróbálták kijavítani, de a maradéka is összeroppant az első ráhajtó tank súlya alatt.
Ezek után a német csapatok kerestek egy alkalmas(nak tűnő) gázlót, a Balatoni vasútvonalról felszedett talpfákkal próbálták megerősíteni a talajt, és átkelni a lápon - ez az a hely, amit, ha a Balaton felé mész, a hídtól jobbra látsz.
(forrás: A II. Világháború hadtörténeti portálja)
Ekkor történhetett, hogy az egyik tank a szó szoros értelmében ingoványos talajra tévedt, és villámgyorsan elsüllyedt. A baleset nem csak hogy olyan gyorsan történt, hogy a fegyvereket nem tudták megmenteni, de többek szerint még a tank személyzete sem jutott ki. Az eset hasonló volt a U.S.S. Arizona tragédiájához, csak kevesebb emberrel (Pearl Harbour film, akinek nem ugrik be), a tant csöve és a teteje még kilátszott, hallották a bent rekedtek kopogását és kiáltásait, de esélytelen volt kinyitni a tankot.
A tank innentől kezdve egészen lassan süllyedt; a párom édesapja még látta gyerekkorában a tank földből kimeredő csövét.
A különös az, hogy a kopogásokat és a kiáltásokat még akkor is hallani lehetett, amikor a bent rekedt katonáknak a józan ész szerint már régen meg kellett volna halniuk.
Mára már a tank csöve is eltűnt, a terület pedig még mindig túl ingoványos ahhoz, hogy be lehessen építeni. Természetvédelmi területté nyilvánították, de nem sűrűn járnak arra kirándulók.
A párom Szabadbattyánban nőtt föl, és nemrég egy hosszú és unalmas vonatúton azzal szórakoztatott, hogy a környék rémtörténeteiről mesélt. Szabadbattyán egyébként is fura hely, de tulajdonképpen mégis ezek a történetek győztek meg végleg, hogy érdemes lenne helyi legendákkal foglalkozni. Végül is elég hátborzongató a tudat, hogy tőlem nem egészen tíz kilométerre van egy szellemjárta gótikus torony...
A gótikus Kula-torony és környéke
(A 'kula' itt semmi obszcénat nem jelent, törökül - és szerbül, horvátul meg szlovákul, tehát kb minden környező nyelven - így mondják a torony szót.)
Ha Székesfehérvárról tartunk a Balaton felé, az első falu (nem falu - NAGYKÖZSÉG!), amin áthaladunk, az Szabadbattyán. Miután beértünk a településre, hamarosan áthaladunk egy hídon, ami alatt egy jelentéktelennek tűnő patakféle folyik a Sárvíz, amibe többek között a Gaja patak is torkollik, és a Duna fontos mellékfolyója, valamint ennek köszönhető, hogy Fehérvár és Battyán között valaha áthatolhatatlan mocsár feküdt. Ma már csak az út bal oldalán van egy kis lápocska, de erről többet a következő pontban.
Ha továbbmegyünk, és van fiatal fiú a buszon/autóban, amivel utazunk, hamarosan röhögésben tör ki, és mutogatni kezd, mert a következő kis tér neve Kula tér. Innen vezet föl az út a gótikus építészet jegyeit viselő toronyhoz.
A sárvíz partján két domb van, ennek az egyikén épült egy lakótorony a XIII. században, de a lakóiról nem találtam információt (pedig biztos érdekes). A XIV. században már bizonyíthatóan működött itt egy királyi vámszedő hely, ugyanis a Sárvízen és a hozzá tartozó mocsarakon csak az itt található hídon lehetett átkelni, hacsak nem akart az ember több napi járóföldnyit kerülni. Ha valaki kicsit is jártas az emberi természetben, már sejtheti mi lett ennek a következménye: megszámlálhatatlan ember próbált meg átkelni a mocsáron, vagy valahogy kijátszani a hídőrséget. Ám az ingovány még ma sem a legkellemesebb kirándulóhely - a legtöbben elsüllyedtek, vagy eltűntek. Aki pedig nem, nos, azt jó eséllyel lelőtték a hídőrök.
A lakótornyot a törökök rombolták le 1543-ban Székesfehérvár bevételekor, majd amikor már ők ellenőrizték az átkelőhelyet, egy őrtornyot építettek a régi lakótorony helyére. Az, hogy a ma látható torony mennyiben azonos ezzel az őrtoronnyal, nem tisztázott, mert legalább hatszor cserélt gazdát a török háborúk idején mert, mint az egyetlen átkelőhely közel s távol, mindenkinek fájt rá a foga, és mind a török, mind a keresztény hadak előszeretettel gyújtották fel az épületet, persze a benne állomásozókkal együtt.
Ezután, úgy hiszem, nem meglepő, hogy a környékén számtalan emberi maradványt találnak építkezések során. Például a helyi általános iskola felújításakor is kifordult a földből egy tökéletes állapotban maradt emberi koponya - amit a város az iskolának adományozott szemléltetőeszköz gyanánt.
Ma a torony múzeumként üzemel, ahol a Seuso-villában folyó ásatások eredményét mutatják be, a környező területeket pedig vagy beépítették, vagy művelik. Éjjel azonban állítólag tapasztalhatók furcsa zajok, különösen akkor, amikor csak a lápvidékekre jellemző köd lepi el a véres múltú tájat.
Kula-torony. forrás: Wikimedia Commons
A tank
Mivel egy lápon (főleg egy szellemjárta lápon) 1944-ben sem volt könnyű átkelni, főleg harckocsikkal nem, Szabadbattyán a világháborúban is stratégiai jelentőségű pont volt. Volt ugyan még egy híd kicsit északabbra, Sárpentelénél (aminek az erdeiről mindenképp kell írnom), de az nem bírta volna el a tankokat, és egy idő után fel is robbantották. A kialakult állófront az egész megyén végignyúlt (aki nem emlékszik törióráról, mi is ez, annak elmondom: Amikor a harcoló csapatok nem bírnak egymással, és a frontvonal nagyon kicsit mozdul csak el, esetleg oda-vissza ingázik hetekig, akár hónapokig), nem véletlen, hogy többek között Fejér megyében találják a legtöbb háborús aknát és bombát (legutóbb például egy óvoda udvarán...).
Szóval a "többször gazdát cserélt" szituáció itt is érvényes. 1945 januárjában, amikor a németek (sokadszorra) próbáltak keletre vonulni Székesfehérvár felé, a visszavonuló oroszok felrobbantották a hidat (azt, amelyiken a Balaton felé autóztok a családi nyaraláskor). A hidat megpróbálták kijavítani, de a maradéka is összeroppant az első ráhajtó tank súlya alatt.
Ezek után a német csapatok kerestek egy alkalmas(nak tűnő) gázlót, a Balatoni vasútvonalról felszedett talpfákkal próbálták megerősíteni a talajt, és átkelni a lápon - ez az a hely, amit, ha a Balaton felé mész, a hídtól jobbra látsz.
(forrás: A II. Világháború hadtörténeti portálja)
Ekkor történhetett, hogy az egyik tank a szó szoros értelmében ingoványos talajra tévedt, és villámgyorsan elsüllyedt. A baleset nem csak hogy olyan gyorsan történt, hogy a fegyvereket nem tudták megmenteni, de többek szerint még a tank személyzete sem jutott ki. Az eset hasonló volt a U.S.S. Arizona tragédiájához, csak kevesebb emberrel (Pearl Harbour film, akinek nem ugrik be), a tant csöve és a teteje még kilátszott, hallották a bent rekedtek kopogását és kiáltásait, de esélytelen volt kinyitni a tankot.
A tank innentől kezdve egészen lassan süllyedt; a párom édesapja még látta gyerekkorában a tank földből kimeredő csövét.
A különös az, hogy a kopogásokat és a kiáltásokat még akkor is hallani lehetett, amikor a bent rekedt katonáknak a józan ész szerint már régen meg kellett volna halniuk.
Mára már a tank csöve is eltűnt, a terület pedig még mindig túl ingoványos ahhoz, hogy be lehessen építeni. Természetvédelmi területté nyilvánították, de nem sűrűn járnak arra kirándulók.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)