Mivel így az ősz első hétvégéjén sikerült lejutnom a Balatonra, gondoltam, mesélek nektek egy kicsit azokról a legendákról, amiket Balatonlellén hallottam.
A Balaton keletkezése - 1. verzió
Hétfejű sárkány? Ugyan már! Bocsi, Süsü, de itt a Balaton helyén valaha egy HUSZONNÉGYFEJŰ sárkány terrorizálta a vidéket, minden nap 24 szüzet követelve. (Szerény kutatásaim szerint ez nem csak Közép-, de egész Európában a legéhesebb és legvérengzőbb sárkány lehetett. Még Szent György sárkánya is csak napi két birkát, később napi egy kisgyereket fogyasztott. A nyugat-európai folklór sárkányai egyébként négy lábon járnak és egyfejűek, mint az, amelyiket Szent György legyőzött, és kincseket őriznek, míg a szláv népek sárkányai a hátsó lábaikon járnak, három, vagy hárommal osztható számú fejük van, amik visszanőnek, ha levágják őket, és gyakrabban ábrázolják őket szárnyakkal, mint a nyugati kollégákat (pontosabban ábrázolták régen, a mai filmek most nem játszanak). A nyugati sárkány többnyire táplálékszerzés céljából rabol szüzeket, a szláv sárkány viszont líraibb okból: feleségül akarja őket venni. Hogy ez a mi balatoni sárkányunk mit akart az évi 8760 hajadonnal, arról nem szólnak a legendák... A szláv sárkányokról még annyit, hogy te is ismersz pár erdélyi/havasföldi sárkányt, méghozzá név szerint. Luxemburgi Zsigmond alapította a Sárkány Lovagrendet, melynek egyik tagja, egy bizonyos Vlad felvette a "sárkány" előnevet a rend tiszteletére, mely románul úgy hangzik, hogy "Dracul". Vele kezdődik a Drakulesti-ház nevű havasföldi fejedelmi dinasztia vérvonala. Bár nem kis hadvezér volt az öreg, mégis a fia tett szert nagyobb hírnévre "Sárkány fia" néven, mely románul úgy hangzik, hogy "Draculea", aki a néphit szerint egy emberbőrbe bújt sárkány volt. Vagy valami más... Még a Bauhaus is írt róla egy dalt.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. szeptember 9., kedd
2014. szeptember 5., péntek
A vörös halál álarca - 1964
Tegnap volt szerencsém megnézni a Vörös halál álarca című filmet (mivel az angol cím Masque of the Red Death, nem pedig Mask, mint a novellának, inkább a Vörös halál álarcosbáljának fordítanám, de mindegy), ami Roger Corman filmje, a főszerepben Vincent Price-szal. Victorique említette a Fekete macska című, szintén Poe munkáin alapuló bejegyzés alatt, hogy érdemes lenne megnéznem, és amúgy is terveztem már, mert a Danse Macabre című. horrorkultúráról szóló King-tanulmány is erősen ajánlja. (Észrevette rajtam kívül más is, hogy a "danse" ugyanúgy ejtendő, mint a "dense", azaz 'homályos', 'baljóslatú' angol megfelelője?)
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.
![]() |
| A képen Vincent Price megnyerő arca |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
