Mivel így az ősz első hétvégéjén sikerült lejutnom a Balatonra, gondoltam, mesélek nektek egy kicsit azokról a legendákról, amiket Balatonlellén hallottam.
A Balaton keletkezése - 1. verzió
Hétfejű sárkány? Ugyan már! Bocsi, Süsü, de itt a Balaton helyén valaha egy HUSZONNÉGYFEJŰ sárkány terrorizálta a vidéket, minden nap 24 szüzet követelve. (Szerény kutatásaim szerint ez nem csak Közép-, de egész Európában a legéhesebb és legvérengzőbb sárkány lehetett. Még Szent György sárkánya is csak napi két birkát, később napi egy kisgyereket fogyasztott. A nyugat-európai folklór sárkányai egyébként négy lábon járnak és egyfejűek, mint az, amelyiket Szent György legyőzött, és kincseket őriznek, míg a szláv népek sárkányai a hátsó lábaikon járnak, három, vagy hárommal osztható számú fejük van, amik visszanőnek, ha levágják őket, és gyakrabban ábrázolják őket szárnyakkal, mint a nyugati kollégákat (pontosabban ábrázolták régen, a mai filmek most nem játszanak). A nyugati sárkány többnyire táplálékszerzés céljából rabol szüzeket, a szláv sárkány viszont líraibb okból: feleségül akarja őket venni. Hogy ez a mi balatoni sárkányunk mit akart az évi 8760 hajadonnal, arról nem szólnak a legendák... A szláv sárkányokról még annyit, hogy te is ismersz pár erdélyi/havasföldi sárkányt, méghozzá név szerint. Luxemburgi Zsigmond alapította a Sárkány Lovagrendet, melynek egyik tagja, egy bizonyos Vlad felvette a "sárkány" előnevet a rend tiszteletére, mely románul úgy hangzik, hogy "Dracul". Vele kezdődik a Drakulesti-ház nevű havasföldi fejedelmi dinasztia vérvonala. Bár nem kis hadvezér volt az öreg, mégis a fia tett szert nagyobb hírnévre "Sárkány fia" néven, mely románul úgy hangzik, hogy "Draculea", aki a néphit szerint egy emberbőrbe bújt sárkány volt. Vagy valami más... Még a Bauhaus is írt róla egy dalt.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néphit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néphit. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. szeptember 9., kedd
2014. augusztus 15., péntek
Lovasberényi Románc
(A "románc" itt lovagregény értelemben játszik.)
Van egy kis falu Fejér megyében, aminek nem egy, de rögtön kettő vára is van, és bizony egyik sem fiatalabb háromezer évnél. Továbbá ugyanennek a falunak van egy szívszorító középkori szerelmes legendája (ami még a Rómeó és Juliskának is odaver, ha engem kérdeztek).
Vatyai-kultúra
(Note: Ez történelmieskedős, magyarázós, tudományoskodós rész. Ha a Love Story érdekel, ugorj a következő ponthoz.)
(Note 2: Ha mégis maradsz, akkor elmagyarázom, mi az a -[kötőjel]kultúra elnevezés. A történelemtudományban vannak olyan népek, akikről tudjuk, hogy hívták magukat, és így nevezik őket a leírások is - például a "gót" gótul úgy hangzik, hogy "Gutans", ami azért elég közel van. Vannak népek, amik ugyan nem úgy nevezik magukat, mint az a tudomány szaknyelvében él, de mindenféle okokból és hagyományokból kifolyólag van állandó elnevezésük - például a magyarok minden másik nyelvben "hungarians"/"ungarn"/"ungaros", vagy a cigányok, akik(nek az egyik nyelvcsaládja) "romá"-nak nevezik magukat, ami embert jelent, a "cigány" szó maga olasz eredetű, és vékonyat jelent (mint a hasonló eredetű "cingár"), míg például az angol "Gipsy" az "Egyptian"=egyiptomi szóból származik, és a szaknyelv ez utóbbit alkalmazza annak ellenére, hogy a népcsoport indiai eredetű. Aztán vannak azok a népek, amiknek sem a saját elnevezését nem ismerjük, sem azt, hogy mások hogyan hívták őket, vagy mert nem maradtak fent feljegyzések, vagy mert nem is voltak. Ilyenkor a régészeti leletek megtalálási helyéről nevezik el nemcsak a népcsoportot, de minden kulturális vonatkozást is. Ilyen a tárgyalt Vatyai-kultúra, aminek a maradványait, például egy kiterjedt urnatemetőt az Újlengyel mellett található Vatyapusztán találták meg.)
A Vatyai-kultúra a bronzkorban alakult ki, az i.e. 2. évezred közepén. (Akinek az évszámok nem mondanak semmit, mint ahogy nekem sem, viszonyítási alapnak megsúgom, hogy ez a kelták előtt van néhány évszázaddal, kb ilyenkor alapították Athént, és Kínában már üstökösöket tanulmányoznak.) Körülbelül a Kárpát-medence közepén éldegéltek, a Balatontól a Tisza vonaláig, a Dunakanyartól Dunaföldvárig, és sok helyen megtalálhatók a településeik maradványai.
Például Lovasberényben, ahol rögtön kettő földvár alapjait láthatók. Az egyik a Mihály-vár, ami két részből áll (alsó- és felsővárból, mint egy RPG-ben), és házak, kemencék, és egy bronzöntő műhely is helyet kapott benne. A másik a szomszéd dombon állt Szűzvár, ami, habár szintén a Vatyai-kultúra lelőhelye, nem a korra jellemző felépítésű, ezért valószínű, hogy a vatyaiak földvárára később egy másik népcsoport saját várat épített.
A váraknak ma már a körvonalai is alig láthatóak, de a néphagyományban a mai napi Mihály-várnak és Szűzvárnak hívják azt a két dombot, ahol álltak a várak.
Források: Wikipédia, index.hu, PTE történelem tanszékének honlapja
Czenki Mihály és Kéri Judith
Bár a nép emlékezetében megmaradt, hogy a két dombon valaha állt egy-egy vár, az már nem hagyományozódott tovább, hogy kik építették és kik lakták. (Furán is hangzana, ahogy a falusi Irma néni a bronzkori kultúrákról mesél az unokáinak, nem?) Az embereknek viszont egy érdekes, és ebben az esetben kellemes tulajdonsága, hogy a történetek fehér foltjait saját ízlésük szerint töltik ki. Bár a legendának lehet valóságalapja, végül is nem egy túl hihetetlen történetről van szó.
A középkorban vagyunk, a XIII. század közepén, még éppen nem kezdődött el a tatárjárás, Magyarországon most kezd meghonosodni a gótikus építészet.
Egy Perény nevű dunántúli falucska végében áll két domb, egymástól láppal elválasztva, amire néha sűrű köd ül. A dombokon egy-egy vár, mindegyik vár egy-egy úri család birtokában van emberöltők óta. Az egyik vár a Kéri családé, akiknek azonban sajnálatos módon nemrég kihalt a férfiága, ezért a vár a fiatal lány, Judit kezére száll. A másik vár Czenki famíliáé, akiknek az utolsó sarja, Mihály nemrég árvult meg. A két család régóta haragban van egymással, olyan régóta, hogy a fiatalabb nemzedékek már az okát sem tudják, csak vakon gyűlölik egymást.
Egyszer, mikor Mihály a lápon vadászott, amikor látta, hogy egy szép, fiatal, vadászruhába öltözött lány menekül egy vadkan elől. A fiú természetesen megóvta a lányt, és megölte a vadkant, anélkül, hogy tudta volna, kit ment meg - a lány ugyanis Kéri Judit volt.
A fiatalok, amikor jobban megismerték egymást, rájöttek, hogy a nemzedékeken átívelő viszálynak nem sok értelme van, ezért megfogadták egymásnak, hogy véget vetnek a gyűlölködésnek, és összeházasodnak.
De az élet közbeszólt, mert az élet már csak ilyen; ha a szülők halottak, hát küld mást, ami megakadályozza a frigyet.
Az országba betörtek a tatár hadak, Mihály pedig főúr lévén hadba vonult ellenük, Juditra hagyva mindkét várat. A tatárok azonban (mint tudjuk) nem egy könnyen feltartóztatható népség, és hamarosan már a Dunán is átkeltek, és már Perény felé tartottak.
Judit úgy döntött, hogy nem kockáztat; esélye sem lett volna a tatárok ellen, és tudta, mint ahogy egy korabeli krónika írja: "A nőket életben hagyták és különös gyönyörűséget találtak abban, hogy az apa vagy férj jelenlétében kéjelegjenek a leánnyal vagy feleséggel.", így hát mindkét várat felgyújtatta, hogy inkább pusztuljanak, minthogy a tatárok kezére jusson, a jobbágyokat szélnek eresztette, ő maga pedig a pannonhalmi zárdába menekült.
A tatárok idővel kivonultak az országból, Czenki Mihály pedig, aki csodás módon túlélte a háborút, visszatért a birtokára. Csakhogy már nem volt birtok, csak a kihalt Perény, a láp, és a két vár elszenesedett romjai.
Biztos volt benne, hogy a szerelme halott.
Ezért a férfi, Judit halála fölött érzett bánatában kereszteslovagnak állt, és nőtlenségi fogadalmat tett.
Évekkel később járunk, Székesfehérváron, a Koronázótemplomban, Európa második legnagyobb templomában. Javában tart a szentmise; a gyülekezet sorai között ül egy férfi, egy lovag, aki nemrég tért vissza a Szentföldről, a perényi Czenki Mihály. Nem sokkal a mise kezdete után észreveszi, hogy egy tőle nem messze ülő apáca arca nagyon ismerős...
Nincsenek kétségei. Alig várja, hogy a mise véget érjen; a szertartás végén azonnal az apácához siet, és leborul a lábai elé. Judit, aki azóta apácaként élt, szintén felismeri hajdani vőlegényét.
Azonnal nem kisebb emberhez, mint egyenesen a római pápához folyamodnak, hogy mindkettejüket feloldja a szüzességi illetve a nőtlenségi fogadalom alól...
De ez a szerelem tényleg rossz csillagzat alatt fogant.
A pestist a középkorban először a tatár hordák, majd a Szentföldről visszatérő kereszteslovagok hurcolták be Európába, elterjedését Magyarországon pedig elősegítette a tatárjárás után hátramaradt temetetlen halottak nagy száma.
Mire a fogadalmak alóli pápai feloldozás megérkezett a szerelmesekhez Székesfehérvárra, már mindketten meghaltak.
A szerelmesek szellemét többször látni vélték a Perényi (névváltoztatások sora után ma Lovasberényi) lápvidéken. Amikor leszáll a köd, akkor indulnak szerelmes sétára a két vár romjai körül elterülő erdőkben, a mai napig hirdetve, hogy a szerelem nem múlik el a halállal.
Forrás: 100 falu könyvesháza sorozat - Lovasberény
(Note 4: Az, hogy megölöd magad, mert anya nem enged hozzámenni ahhoz a pasihoz, akit fél napja ismersz, na az a butaság. Az, hogy egy életen át küzdesz a szerelmedért, és akkor is kitartasz mellette, ha minden jel szerint halott - na az a szerelem. Legalábbis SzVSz.)
Mindkét földvár maradványa látogatható, bár pár árkon kívül nem sok minden kivehető - Lovasberényből a sárga jelzésű turistaútvonal mentén találhatóak a várostól 2,5 km-re.
by: A
Van egy kis falu Fejér megyében, aminek nem egy, de rögtön kettő vára is van, és bizony egyik sem fiatalabb háromezer évnél. Továbbá ugyanennek a falunak van egy szívszorító középkori szerelmes legendája (ami még a Rómeó és Juliskának is odaver, ha engem kérdeztek).
Vatyai-kultúra
(Note: Ez történelmieskedős, magyarázós, tudományoskodós rész. Ha a Love Story érdekel, ugorj a következő ponthoz.)
(Note 2: Ha mégis maradsz, akkor elmagyarázom, mi az a -[kötőjel]kultúra elnevezés. A történelemtudományban vannak olyan népek, akikről tudjuk, hogy hívták magukat, és így nevezik őket a leírások is - például a "gót" gótul úgy hangzik, hogy "Gutans", ami azért elég közel van. Vannak népek, amik ugyan nem úgy nevezik magukat, mint az a tudomány szaknyelvében él, de mindenféle okokból és hagyományokból kifolyólag van állandó elnevezésük - például a magyarok minden másik nyelvben "hungarians"/"ungarn"/"ungaros", vagy a cigányok, akik(nek az egyik nyelvcsaládja) "romá"-nak nevezik magukat, ami embert jelent, a "cigány" szó maga olasz eredetű, és vékonyat jelent (mint a hasonló eredetű "cingár"), míg például az angol "Gipsy" az "Egyptian"=egyiptomi szóból származik, és a szaknyelv ez utóbbit alkalmazza annak ellenére, hogy a népcsoport indiai eredetű. Aztán vannak azok a népek, amiknek sem a saját elnevezését nem ismerjük, sem azt, hogy mások hogyan hívták őket, vagy mert nem maradtak fent feljegyzések, vagy mert nem is voltak. Ilyenkor a régészeti leletek megtalálási helyéről nevezik el nemcsak a népcsoportot, de minden kulturális vonatkozást is. Ilyen a tárgyalt Vatyai-kultúra, aminek a maradványait, például egy kiterjedt urnatemetőt az Újlengyel mellett található Vatyapusztán találták meg.)
 |
| Forrás: index.hu |
A Vatyai-kultúra a bronzkorban alakult ki, az i.e. 2. évezred közepén. (Akinek az évszámok nem mondanak semmit, mint ahogy nekem sem, viszonyítási alapnak megsúgom, hogy ez a kelták előtt van néhány évszázaddal, kb ilyenkor alapították Athént, és Kínában már üstökösöket tanulmányoznak.) Körülbelül a Kárpát-medence közepén éldegéltek, a Balatontól a Tisza vonaláig, a Dunakanyartól Dunaföldvárig, és sok helyen megtalálhatók a településeik maradványai.
Például Lovasberényben, ahol rögtön kettő földvár alapjait láthatók. Az egyik a Mihály-vár, ami két részből áll (alsó- és felsővárból, mint egy RPG-ben), és házak, kemencék, és egy bronzöntő műhely is helyet kapott benne. A másik a szomszéd dombon állt Szűzvár, ami, habár szintén a Vatyai-kultúra lelőhelye, nem a korra jellemző felépítésű, ezért valószínű, hogy a vatyaiak földvárára később egy másik népcsoport saját várat épített.
A váraknak ma már a körvonalai is alig láthatóak, de a néphagyományban a mai napi Mihály-várnak és Szűzvárnak hívják azt a két dombot, ahol álltak a várak.
Források: Wikipédia, index.hu, PTE történelem tanszékének honlapja
Czenki Mihály és Kéri Judith
Bár a nép emlékezetében megmaradt, hogy a két dombon valaha állt egy-egy vár, az már nem hagyományozódott tovább, hogy kik építették és kik lakták. (Furán is hangzana, ahogy a falusi Irma néni a bronzkori kultúrákról mesél az unokáinak, nem?) Az embereknek viszont egy érdekes, és ebben az esetben kellemes tulajdonsága, hogy a történetek fehér foltjait saját ízlésük szerint töltik ki. Bár a legendának lehet valóságalapja, végül is nem egy túl hihetetlen történetről van szó.
A középkorban vagyunk, a XIII. század közepén, még éppen nem kezdődött el a tatárjárás, Magyarországon most kezd meghonosodni a gótikus építészet.
Egy Perény nevű dunántúli falucska végében áll két domb, egymástól láppal elválasztva, amire néha sűrű köd ül. A dombokon egy-egy vár, mindegyik vár egy-egy úri család birtokában van emberöltők óta. Az egyik vár a Kéri családé, akiknek azonban sajnálatos módon nemrég kihalt a férfiága, ezért a vár a fiatal lány, Judit kezére száll. A másik vár Czenki famíliáé, akiknek az utolsó sarja, Mihály nemrég árvult meg. A két család régóta haragban van egymással, olyan régóta, hogy a fiatalabb nemzedékek már az okát sem tudják, csak vakon gyűlölik egymást.
Egyszer, mikor Mihály a lápon vadászott, amikor látta, hogy egy szép, fiatal, vadászruhába öltözött lány menekül egy vadkan elől. A fiú természetesen megóvta a lányt, és megölte a vadkant, anélkül, hogy tudta volna, kit ment meg - a lány ugyanis Kéri Judit volt.
A fiatalok, amikor jobban megismerték egymást, rájöttek, hogy a nemzedékeken átívelő viszálynak nem sok értelme van, ezért megfogadták egymásnak, hogy véget vetnek a gyűlölködésnek, és összeházasodnak.
De az élet közbeszólt, mert az élet már csak ilyen; ha a szülők halottak, hát küld mást, ami megakadályozza a frigyet.
Az országba betörtek a tatár hadak, Mihály pedig főúr lévén hadba vonult ellenük, Juditra hagyva mindkét várat. A tatárok azonban (mint tudjuk) nem egy könnyen feltartóztatható népség, és hamarosan már a Dunán is átkeltek, és már Perény felé tartottak.
Judit úgy döntött, hogy nem kockáztat; esélye sem lett volna a tatárok ellen, és tudta, mint ahogy egy korabeli krónika írja: "A nőket életben hagyták és különös gyönyörűséget találtak abban, hogy az apa vagy férj jelenlétében kéjelegjenek a leánnyal vagy feleséggel.", így hát mindkét várat felgyújtatta, hogy inkább pusztuljanak, minthogy a tatárok kezére jusson, a jobbágyokat szélnek eresztette, ő maga pedig a pannonhalmi zárdába menekült.
A tatárok idővel kivonultak az országból, Czenki Mihály pedig, aki csodás módon túlélte a háborút, visszatért a birtokára. Csakhogy már nem volt birtok, csak a kihalt Perény, a láp, és a két vár elszenesedett romjai.
Biztos volt benne, hogy a szerelme halott.
Ezért a férfi, Judit halála fölött érzett bánatában kereszteslovagnak állt, és nőtlenségi fogadalmat tett.
Évekkel később járunk, Székesfehérváron, a Koronázótemplomban, Európa második legnagyobb templomában. Javában tart a szentmise; a gyülekezet sorai között ül egy férfi, egy lovag, aki nemrég tért vissza a Szentföldről, a perényi Czenki Mihály. Nem sokkal a mise kezdete után észreveszi, hogy egy tőle nem messze ülő apáca arca nagyon ismerős...
Nincsenek kétségei. Alig várja, hogy a mise véget érjen; a szertartás végén azonnal az apácához siet, és leborul a lábai elé. Judit, aki azóta apácaként élt, szintén felismeri hajdani vőlegényét.
Azonnal nem kisebb emberhez, mint egyenesen a római pápához folyamodnak, hogy mindkettejüket feloldja a szüzességi illetve a nőtlenségi fogadalom alól...
De ez a szerelem tényleg rossz csillagzat alatt fogant.
A pestist a középkorban először a tatár hordák, majd a Szentföldről visszatérő kereszteslovagok hurcolták be Európába, elterjedését Magyarországon pedig elősegítette a tatárjárás után hátramaradt temetetlen halottak nagy száma.
Mire a fogadalmak alóli pápai feloldozás megérkezett a szerelmesekhez Székesfehérvárra, már mindketten meghaltak.
 |
| (Note 3: A kép nem őket ábrázolja, de szép.) |
Forrás: 100 falu könyvesháza sorozat - Lovasberény
(Note 4: Az, hogy megölöd magad, mert anya nem enged hozzámenni ahhoz a pasihoz, akit fél napja ismersz, na az a butaság. Az, hogy egy életen át küzdesz a szerelmedért, és akkor is kitartasz mellette, ha minden jel szerint halott - na az a szerelem. Legalábbis SzVSz.)
Mindkét földvár maradványa látogatható, bár pár árkon kívül nem sok minden kivehető - Lovasberényből a sárga jelzésű turistaútvonal mentén találhatóak a várostól 2,5 km-re.
by: A
2014. augusztus 11., hétfő
Verancsics Fausztusz, a veszprémi Leonardo
A Veszprémi Gothtalálkozó alkalmából kifejezetten veszprémi legendákkal vagy történetekkel akartam Nektek kedveskedni, de szégyen-gyalázat, nem ismerem annyira a Királynék Városát, mint a saját megyémet.
(Veszprém olyan, mint Minas Tirith, tudjátok, azzal a hosszú, keskeny, kiálló Trónszírt-szerű sziklával a közepén - én meg csak egy hobbit vagyok.)
Kicsit el is voltam szontyolodva, amikor megérkeztem, de próbáltam a helyi gothoknál érdeklődni, ismernek-e valami jó kis sötét hangulatú történetet... de semmi. (Pontosabban egy hölgy adott pár ötletet, amik bár nem Veszprémhez kötődnek, megérdemlik, hogy idekerüljenek, de az egy másik poszt témája lesz.)
Már-már teljesen elvesztettem a reményt, hogy találok nektek egy gothtalálkozóhoz méltó legendát, amikor megláttam ezt az emléktáblát:
Persze, mindenki tudja, hogy a világon MINDEN magyar találmány, ez nem is meglepő. Na de ki gondolta volna, hogy a kocsit (repülve közlekedő vámpírkollégák kedvéért: a négykerekű guruló jármű) is magyar, sőt, egy magyar faluról nevezték el?
Pedig így történt. Fausztusz szabadalmaztatta először azt a módszert, ami leginkább a mai lengéscsillapítókhoz hasonlít, hogy a szekér kerekeit rugós felfüggesztéssel erősítették a vázhoz. Az így kapott könnyebb, gyorsabb járművek sok feladatra alkalmasabbak voltak lomha őseiknél, ezért gyorsan elterjedtek Európában. És az egyik elő hely, ahol ilyen járműveket készítettek, a magyar Kocs község.
Ezen kívül rengeteg találmánya volt szimpatikus nevű barátunknak, például a sífelvonókhoz hasonló szerkezet, lánc- és öntöttvas hidak, vagy vízalatti kotrógépek, és még számtalan más érdekesség.
All in all, humanista feltalálóért sem kell a szomszédba mennünk.
És még valami Veszprémről
Pontosabban két valami.
Egyrészt, létezik egy rövid, de annál érdekesebb legenda a város nevének eredetéről, ami tanulságos lehet sok-sok denevérfióka számára. Eszerint a veszprémi székesegyház építése közben elfogyott a rászánt pénz, de Gizella királyné annyira szenvedélyesen akarta, hogy elkészüljön, hogy eladta a ruháit, hogy abból fedezhessék tovább az építkezéseket. Állítólag ő mondta ekkor: "Vessz, prém!"
A legenda csak annyiban sántít, hogy boldog Gizella nem tudott magyarul.
Egyébként szeretnék egyszer olyan ruhát hordani, ami felér egy fél székesegyház árával.
A másik legenda a Szent György-kápolnához kötődik, ahová bementünk ugyan a látogatás alkalmával, de nem készítettem képeket, mert csúnyán nézett ránk a papbácsi (bár annyi harci díszbe öltözött gothra bárki furán nézett volna).
Szóval a történet szerint ezen a helyen tette le Szent Imre a szüzességi fogadalmat - sok-sok akkori és mai leányzó nagy bánatára.
by: A
(Óh, és majd elfelejtettem: állítólag évente többször is előfordul, hogy Veszprém utcáit furcsa, fekete ruhába öltözött, nem túl bizalomgerjesztő alakok lepik el, és senki nem tudja, kik ők, és mit keresnek itt... *gonosz kacaj*)
(Veszprém olyan, mint Minas Tirith, tudjátok, azzal a hosszú, keskeny, kiálló Trónszírt-szerű sziklával a közepén - én meg csak egy hobbit vagyok.)
Kicsit el is voltam szontyolodva, amikor megérkeztem, de próbáltam a helyi gothoknál érdeklődni, ismernek-e valami jó kis sötét hangulatú történetet... de semmi. (Pontosabban egy hölgy adott pár ötletet, amik bár nem Veszprémhez kötődnek, megérdemlik, hogy idekerüljenek, de az egy másik poszt témája lesz.)
Már-már teljesen elvesztettem a reményt, hogy találok nektek egy gothtalálkozóhoz méltó legendát, amikor megláttam ezt az emléktáblát:
...és zakatolni kezdtek a pici fogaskerekek.
Fausztusz
Az urat, akinek a tiszteletére a táblát állították, Verancsics Fausztusznak hívták, élettörténete mégsem a démontörténetek kedvelőinek érdeklődésére tarthat inkább számot, hanem a steampunk-abb beállítottságú hölgyekére és urakéra. Fausztusz ugyanis egy Leonardo-hoz mérhető hatású és tehetségű feltaláló volt, továbbá humanista polihisztor, és mint ilyen, íróként, költőként, diplomataként, történészként, filozófusként, matematikusként és tudósként is tevékenykedett, 1579-től pedig még veszprémi várkapitány is volt.
Ejtőernyő
Mindenki, aki kicsit is érdeklődik a tudomány- és technikatörténet iránt, vagy játszott valaha az Assasin's Creed-del, tudja, hogy az ejtőernyőt Leonardo da Vinci találta fel - ami téves információ. Való igaz, hogy foglalkozott a "fékezett zuhanás" problémájával, de a vázlatai alapján rekonstruálható szerkezet nem lett volna képes ellátni egy ejtőernyő feladatait.
Nem így Fausztusz ejtőernyője. Az ejtőernyők témájának második legrészletesebb leírása nála található (az első naná, hogy Leonardo), viszont a Fausztusz rajzain látható szerkezet tényleg repül.
Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, hogy szinte lássuk, ahogy őrült tudós barátunk egy ilyen szerkezettel a vállán leugrik innen:
Kocsi
Persze, mindenki tudja, hogy a világon MINDEN magyar találmány, ez nem is meglepő. Na de ki gondolta volna, hogy a kocsit (repülve közlekedő vámpírkollégák kedvéért: a négykerekű guruló jármű) is magyar, sőt, egy magyar faluról nevezték el?
Pedig így történt. Fausztusz szabadalmaztatta először azt a módszert, ami leginkább a mai lengéscsillapítókhoz hasonlít, hogy a szekér kerekeit rugós felfüggesztéssel erősítették a vázhoz. Az így kapott könnyebb, gyorsabb járművek sok feladatra alkalmasabbak voltak lomha őseiknél, ezért gyorsan elterjedtek Európában. És az egyik elő hely, ahol ilyen járműveket készítettek, a magyar Kocs község.
Ezen kívül rengeteg találmánya volt szimpatikus nevű barátunknak, például a sífelvonókhoz hasonló szerkezet, lánc- és öntöttvas hidak, vagy vízalatti kotrógépek, és még számtalan más érdekesség.
All in all, humanista feltalálóért sem kell a szomszédba mennünk.
És még valami Veszprémről
Pontosabban két valami.
Egyrészt, létezik egy rövid, de annál érdekesebb legenda a város nevének eredetéről, ami tanulságos lehet sok-sok denevérfióka számára. Eszerint a veszprémi székesegyház építése közben elfogyott a rászánt pénz, de Gizella királyné annyira szenvedélyesen akarta, hogy elkészüljön, hogy eladta a ruháit, hogy abból fedezhessék tovább az építkezéseket. Állítólag ő mondta ekkor: "Vessz, prém!"
A legenda csak annyiban sántít, hogy boldog Gizella nem tudott magyarul.
Egyébként szeretnék egyszer olyan ruhát hordani, ami felér egy fél székesegyház árával.
A másik legenda a Szent György-kápolnához kötődik, ahová bementünk ugyan a látogatás alkalmával, de nem készítettem képeket, mert csúnyán nézett ránk a papbácsi (bár annyi harci díszbe öltözött gothra bárki furán nézett volna).
Szóval a történet szerint ezen a helyen tette le Szent Imre a szüzességi fogadalmat - sok-sok akkori és mai leányzó nagy bánatára.
by: A
(Óh, és majd elfelejtettem: állítólag évente többször is előfordul, hogy Veszprém utcáit furcsa, fekete ruhába öltözött, nem túl bizalomgerjesztő alakok lepik el, és senki nem tudja, kik ők, és mit keresnek itt... *gonosz kacaj*)
2014. augusztus 7., csütörtök
Csákvár
A Vértes hegység lábánál fekszik Csákvár, hagyományos vidéki városka, ennek minden jegyével: Esterházy-kastéllyal, focicsapattal, évszázadokra visszanyúló fazekashagyományokkal, áthaladó túraútvonalakkal, ötezer lakossal és egy szanatóriummal.A történelem során kétszer került az érdeklődés középpontjába. Egyszer a helyi férfikórus, a kocsmáros fiának vezetésével elénekelte a Háry János daljátékot, amit a Magyar Rádió, de még a BBC is élőben közvetített. Másodszor pedig egy Ferenc József császár elleni merénylet kapcsán, ugyanis a merénylő, aki nyakon szúrta az uralkodót, Csákváron született. Helyi legendák szerint Ferenc József, aki túlélte a támadást, bosszúból le akarta romboltatni a várost, de az az Esterházyak közbenjárására megmenekült. Bár a helyiek azt is tudni vélik, hogy a városnak a merénylet megtorlásaként nincs a mai napig vasútja.
De mind tudjuk, hogy éppen az ilyen csendes kisvárosoknak a legmélyebb a sötét oldala.
Temetőváros
Megvan az a horrorfilm-klisé, hogy minden furcsa jelenség magyarázata az, hogy a kisváros egy indián temetőre épült? Nos, Magyarországon (értelemszerűen) nem nagyon vannak indián temetők (talán csak Jákón), de nincs is rá szükségünk, mert vannak helyette római, kelta, avar, és hun temetkezési helyeink. És néhol, például Csákváron, mindez egymás alatt.
A településen már az utolsó jégkorszakból származó leleteket is találtak, és azóta folyamatosan lakott. Nem véletlenül, hiszen egy fontos csomóponton, a Budáról (Aquincum) Szombathelyre (Savaria) és a Pécstől (Sopianae) Szőnyre (Brigetio) tartó utak kereszteződésénél fekszik.
A mai Csákvár alatt fekvő római várost Florianának hívták, és a feltárt sírok alapján, azon kívül, hogy virágzó város volt, az egész Valeria tartomány temetőjéül szolgált. Eddig kétezer római sírt tártak fel, de ez csak a töredéke az összes sírnak. A római kori várost minden oldalról nagy területen sírok veszik körül, sőt, kimutatható, hogy egy idő után annyira zsúfolttá vált az egész mai város területével felérő temető, hogy a továbbiakban csak hamvasztva, urnában temetkeztek ide.
Báraczházi-barlang
Másrészt a Római Birodalom idején Dianának, a Hold és a sötétség istennőjének szentélyeként működött, aki Silvanusszal, az erdők istenével együtt nagy tiszteletnek örvendett Pannónia egész területén.
Ennél talán picit hátborzongatóbb az a történet, ami a török háborúk óta szájról szájra jár a környéken. Eszerint a háború elvonultával annyi csontváz és oszlófélben lévő holttest volt a barlangban, hogy több lovaskocsi kellett az elhordásukhoz, mert a helyiek ide próbáltak elbújni a harcok elől, sikertelenül.
És hogy miért gondolják sokan, hogy egy barlang, ami általában zsákutca, megvédi őket az üldözőktől? Nos, egy másik legenda szerint a barlang belső traktusaiból indul egy hajdani bányásztárna, amin egyenes úton el lehet jutni a hegy túloldalán található településre, Gántra. A falusiaknak azonban úgy tűnik, nem sikerült a járat nyomára bukkanni. Ma is sziklamászók és barlangászok kutatják a járat létezését, viszont ha nem akarsz a barlangban kísértő szellemek hadához csatlakozni, ne próbáld meg egyedül és felszerelés nélkül átásni magad Gántra.
Patkányokkal suttogó
"Ilyen patkányirtóról is hallottam, ez is rokonyunk volt. De hát hogy hugyan hajtotta el, nem tudom. Anyósomnál volt sok. Azt mondta neki, hogy hát:
– Hugom, ne gyertek, a kutyákat is megkössétek, vagy csukjátok be, hogy ne háborgassanak! Valamit aztán írt az ajtóra. Reggelre aztán mentek a patkányok olyan ordítással, hogy hát…" - így egy Csákváron gyűjtött anekdota. Ez a történet a Hamelini patkányfogó meséjének egy verziója lehetett, bár arról nem tudnak a helyiek, hogy gyerekeket is "elfurulyált" volna a patkányirtó, de más állatokat, például disznókat eltüntetett. Ja, és egyébként a fenti barlangban élt.
Boszorkányok
Morbid lenne azt mondani, hogy hála istennek, de itt Kelet-Európában mintha nem lett volna annyi boszorkányper, mint nyugatabbra (ja, mert mi sokkal kreatívabban öltük halomra egymást). Mégis, falukban gyakran a mai napig lehet találkozni boszorkányokról és szemmelverésről szóló anekdotákkal.
"Harmincegybe. Apánkkal átment ide ebbe az uradalmi házba. A Turman József ott lakott. Hazagyün a gyerek. Márnap regge – oan hatéves lehetett – aszondta, hogy ő nem kel fő máma.
– Mér nem kesz fő?
Aszongya:
– Tudja Isten.
Mondom:
– Hát ke fő kisfiam, hát nem kő az ágyba marannyi, hát nem vagy beteg!
Nem fáj semmije se. Akkó tíz óra felé: – Idesanyám, bontsa el az ágyat! Lefekszek. Itt lakott szegény, itt a Németh Janinak az anyja. Aztá másnap, vagy harmannap megin úgy vót. Aszongya nekem: – Zsófi, elhiszed, hogy ez a gyerek verésbe van?
Hát, mondom: – Nem tudom, csak látom, hogy kívánkozik az ágyba. Poharat fogott, vizet öntött bele, égett a tűz, három parazsat beletett. Avval a vizze megmosdatta, az inge ajjáva megtörűte, a szájába öntött. Nem vót semmi baja se. Megin kétszer mikó elment hozzá, megin úgy járt. Igen. Akinek összeér a szemöldöke, ránéz a gyerekre, megcsudájja, ilyen szép, olyan szép. Azér a kisgyerekekre is fordítva adják az inget, akkó nem árt neki a szem.
Egyszer meg idesanyám mesélte, hogy megellett a tehenünk. Rá második szomszédban vót egy öregasszony, az megverte, evitte a pokláját, aztán fölakasztotta valahová a kéménybe. Véreset adott a tehén, véres tejet adott. Arra meg azt szokták mondanyi, hogy az ajtóba valami rossz kést kell szúrnyi, hogy akkó nem mer odamennyi." (Hajnáczki Józsefné Fazekas Zsófia elbeszélése)
– Mér nem kesz fő?
Aszongya:
– Tudja Isten.
Mondom:
– Hát ke fő kisfiam, hát nem kő az ágyba marannyi, hát nem vagy beteg!
Nem fáj semmije se. Akkó tíz óra felé: – Idesanyám, bontsa el az ágyat! Lefekszek. Itt lakott szegény, itt a Németh Janinak az anyja. Aztá másnap, vagy harmannap megin úgy vót. Aszongya nekem: – Zsófi, elhiszed, hogy ez a gyerek verésbe van?
Hát, mondom: – Nem tudom, csak látom, hogy kívánkozik az ágyba. Poharat fogott, vizet öntött bele, égett a tűz, három parazsat beletett. Avval a vizze megmosdatta, az inge ajjáva megtörűte, a szájába öntött. Nem vót semmi baja se. Megin kétszer mikó elment hozzá, megin úgy járt. Igen. Akinek összeér a szemöldöke, ránéz a gyerekre, megcsudájja, ilyen szép, olyan szép. Azér a kisgyerekekre is fordítva adják az inget, akkó nem árt neki a szem.
Egyszer meg idesanyám mesélte, hogy megellett a tehenünk. Rá második szomszédban vót egy öregasszony, az megverte, evitte a pokláját, aztán fölakasztotta valahová a kéménybe. Véreset adott a tehén, véres tejet adott. Arra meg azt szokták mondanyi, hogy az ajtóba valami rossz kést kell szúrnyi, hogy akkó nem mer odamennyi." (Hajnáczki Józsefné Fazekas Zsófia elbeszélése)
"Luca székét csináltunk, meg is ugrasztottak a boszorkányok. A katolikusoknál 12 órakor van ez a mise. Mink meg a torony alatt ültünk a széken. Aszonták a régi öregek: – Megtuggyátok, kik a boszorkányok. Nem változtatták át magukat. A falu végén a legszélső házban volt egy asszony, az is ott volt. Három volt. Szaladtunk, futottunk, a széket ott hagytuk. Akkor kő az utolsó szöget beleütni, mikor harangoznak be éjjel. A boszorkányoknak a kéménybe volt egy abrincsuk, aztán azon fordultak átal amivé akartak. Kutyává, lóvá, vagy tyúkra, vagy kokasra." (Meggyesi József elbeszélése)
Szintén a fenti Meggyesi József mondta tollba azt a történetet, amit olyan érthetetlen tájnyelven jegyeztek le, hogy inkább nem idéznék szó szerint belőle. Egy kovácsról szól, aki ugye akkoriban a patkókon kívül bilincseket is gyártott. Egy éjjel felkeltették a tanoncai, mert egy áthaladó utazó lovának a lábáról az összes patkó leesett, de ő félálomban csak annyit mondott, hogy csinálják csak meg, ő meg aludt tovább. A tanoncok azonban közben rájöttek, hogy a patkókat egy boszorkány bűvölte le, aki egy fa ágáról nézte a ló, az utasa, és a kovácslegények küszködését. A kovácslegények azonban erősek voltak, és gyorsak, így elkapták a boszorkányt, és bilincset tettek a kezére és a lábára, ám a boszorkány abban a pillanatban köddé vált. Rohantak vissza a legények a kovácshoz, és vele együtt kezdték keresni a boszorkányt, de nem bukkantak a nyomára. Amikor a kovács dél körül hazatért, látta, hogy a felesége még mindig ágyban fekszik. Lehúzta róla a takarót...
És össze volt bilincselve a keze meg a lába.
A büntetésről pedig így mesélt Harangozó András:
"Azelőtt volt itt pöllöngér. Amelyik rossz volt, azt odaállították. A templom előtt meg volt a szégyenkő. Amellik lány megjárta, megesett, azt ott a templom előtt lepöködték. A legényt meg belecsukták a kalodába."
"Azelőtt volt itt pöllöngér. Amelyik rossz volt, azt odaállították. A templom előtt meg volt a szégyenkő. Amellik lány megjárta, megesett, azt ott a templom előtt lepöködték. A legényt meg belecsukták a kalodába."
Ma már nem bánnak ilyen mostohán a boszorkányokkal, több wicca és újpogány ismerősöm is él a faluban vagy a környékén, valamint a környező hegyekben sámán-dobkör is működik.
Források: Csákvár - száz magyar falu könyvesháza, Tóth Gergely, Gulyás Mirella, Wikipédia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)