Henry Fuseli és a denevéren lovagló tündér

Henry Fuseli a romantikus festészet sötétebb tónusainak legnagyobb alakja volt a XVIII. és a XIX. század fordulóján.

(>>>Katt, ha bővebben érdekel az élete<<<)

Képein főleg a természetfeletti és mitológiai témák jelennek meg, a jellegzetesség a borongós ég és az elképesztő fény-árnyék kontraszt - emellett viszont gyakran játékos vagy nevetséges, ezek kombinációja pedig egészen érdekes, groteszk humoros alkotásokat szül, például a Szentivánéji álomról szóló sorozatot.

Henry Fuseli - Lidércnyomás

Amikor az istenek kinyitnak előtted egy ajtót...

Amikor az istenek kinyitnak előtted egy ajtót, be kell csuknod egy ablakot, hogy ne legyen huzat.

Ez a mondás tegnapig nem létezett, arra találtam ki, hogy valahogy meg tudjam magyarázni, miért nem nagyon lesz többé filmismertető a blogon.

Az történt, hogy világuralmi terveim következő lépéseként bepofátlankodtam a CineGore nevű online magazin szerkesztőségébe. A magazinról azt érdemes tudni, hogy az internet sötét középkorában Harvester néven futott fórum (ennek a fórumnak egyik oldalhajtása volt a magyar Fangoria, aminek az archívuma elérhető a honlapon) és a kicsit később, 2007 környékén létező  Project 178 és hasonló formációk összeolvadásából keletkezett. A cikkek 2015-től olvashatóak a mostani oldalon, a magazin jelenlegi formája pedig 2016 februárjában konszolidálódott.

Bíborhegy

“Ez nem egy kísértethistória, ez egy história kísértetekkel” 

- mondja az egyik főszereplő a készülő regényéről del Toro legújabb filmjének elején, egyúttal körbeírva azt is, mit fogunk látni. A Bíborhegy ugyanis nem egy horrorfilm, mint ahogy beharangozták, sokkal inkább gótikus románc, a szó irodalmi értelmében. Egy tragikus és beteg szerelmi történetről van szó, ahol a kísértetek, bár kétségkívül ott vannak, nem játszanak szerepet a cselekmény alakulásában, sőt, szinte teljesen feleslegesek.

Lehet, hogy a történet szempontjából nem fontosak, de baromi jól néznek ki

Horrorfilmek és a nők

Annie, miért nézel ennyi horrorfilmet?

Terápiából. A horrornézés igenis megszabadít a stressztől, figyeld csak meg, amikor vonulnak ki a nézők a moziteremből egy egészen jó horrorról, mindig megkönnyebbülve nevetgélnek. Amíg a szörnytől félnek, addig sem a saját életükkel foglalkoznak.
A horror rám gyógyító hatással van, ráadásul gyönyörködtet is; azt az egyszerű vágyat, hogy hihető, többdimenziós karakterekről olvassak, vagy nézzem az életüket, gyakran még a szépirodalomnak csúfolt elit verőverem sem mindig tudta kielégíteni - de a horror igen.
Kifejezetten a női szereplők hiteles ábrázolásának vizsgálatára szokták alkalmazni a Bechdel-teszt nevű kritériumrendszert:

1. Legyen a történetben legalább két, nevesített nő,
2. akik beszélgessenek egymással,
3. de ne férfiakról.

Egyébként először humoros társadalomkritikának szánta a kiötlője, de hamar rájöttek, hogy sok film még ezt a három nagyon egyszerű szabályt sem tudja teljesíteni.

Southern gothic

Egy olyan irányzatot fogok nektek bemutatni, ami több szempontból is különleges. Egyrészt, egyáltalán nem, vagy csak nagyon szűken jelenik meg az öltözködésben. Másrészt, szigorúan zenei értelemben véve nem goth, de sok goth vagy gothhoz köthető előadó alkotott zenét ebben a stílusban. Harmadszor, az egész irányzatnak az irodalom az alapja, a zeneműveket is inkább a szövegek irodalmi paraméterei alapján szokás ide sorolni, mint zenei jegyek alapján.
Negyedszer pedig, tulajdonképpen countryzenéről van szó.

A nyomozó (2008)

És, ti szeretitek a magyar thrillereket?
...
...
...
Ja, hogy nem tudtátok, hogy vannak ilyenek?
Akkor tegyétek be szépen Annie blogját a könyvjelzők közé, ugyanis rájött, hogy nem csak RENGETEG magyar horror és thriller készült az elmúlt húsz évben, de nem is különösebben rosszak, sőt, egyenesen jók; és majdnem mind megnézhető ingyen, online és legálisan az Indafilmen.
És ahogy ismerem, ha lát egyet, le is fogja írni róla a a véleményét.


Történet

A főszereplőnk Malkáv Tibor boncmester, aki jobban kijön a holtakkal, mint az élőkkel.

Feket-e?

Annie nevében is töredelmes elnézést a fenti gyalázatos szóviccért.

Nemrég Charlotte Madness írt egy-egy bejegyzést arról, hogy milyen különös és indokolatlan kérdésekkel szokták bombázni a kinézete miatt, ehhez kiegészítésként Bleeding Raven írt egy cikket a fekete öltözék öregítő vagy fiatalító hatásáról. Aztán Beth írt arról, mennyire meg tudja változtatni az emberek hozzáállását, ha egy kis színt visz az öltözködésébe.
Szóval felszállok a bandvagonra, és szeretném elmondani, hogy én hogy látom mindezt.

Na neee, ez megint olyan megmondós poszt lesz? Nem hogy inkább a Carrie-ről vagy a Gólyakalifáról írnál!
Sajnos egyik sem található meg az intézeti könyvtárban.