Karácsonyi ékszerek sárkányölő lovagoknak

A Dark Blogközösség Facebook-csoportjában Trish szervezett egy kis karácsonyi ajándékozást, ahol is sikerült kihúznom az egyetlen fiút, akit ráadásul szinte egyáltalán nem ismerek. És hát bizonyára nem csak én vettem észre, hogy a blogomon méltánytalanul el vannak hanyagolva a férfiak, egy-két kivételtől eltekintve szinte semmilyen posztom nincs férfias ruhákról vagy kiegészítőkről. Ez pedig baj, hiszen nem csak megérdemlik a figyelmet, de nekem is új és érdekes kihívás olyasmit tervezni és kivitelezni, ami nem teljesen az én stílusom, vagy amiről tudom, hogy nem fogom hordani. Meg reménykedem benne, hogy a blogomat férfiak is látogatják (a statisztikák szerint ez hiú ábránd, de tervben van a terjeszkedés).

Aszkot nyakkendő nyakmelegítővel

Viktória királyságában is egyre hidegebb van, lassan az északi istenek is előveszik a wargbőr kabátjukat, és mivel a vérszívás nem túl kellemes fájó torokkal, gondoltam, a Vörös ruhás projektből maradt anyagból csinálok valamit ezen a borongós hétfő estén.

Régóta szerettem volna olyan igazi, régies, nemesi nyakkendőt, amiről csak két dolog juthat a szembejövő eszébe: vagy időutazó vagyok,vagy vámpír. Mindkettő szimpatikus vélemény.

Hollós fátyol - Poe homage

Egyszer egy bús éjféltájon azt gondoltam, zsongva, fájón,

Hogy lehet, hogy nincsen fátylam, holt csipkéből szemhatár,

Lankadt főm fedetlen koppan, idelent valami dobban,

S künn az éjben mintha roppant halkan suhanna el egy madár,

"Fátyol kell csak" így tűnődtem, "fátyol, könnyű csipkeszárny,

Fátyol kell, más semmi már."

Kell először is egy olló, valami ehhez hasonló,

Natúr fésű sminkesboltból, hatvan forint volt az ár,

És egy fekete szalag, egy középhosszú darab.

Jó, hogy néha megmarad a varrásból egy apró szál,

Mit nem dobunk el soha már.

Ezt a szálat most pontosan a fésűre tekerjük szorosan,

alá pedig beszorítjuk ezt a tollat (mert tudod már,

hogy ez a fekete párta KINEK lesz szívből ajánlva;

és aki ezt kitalálta, azt is rögtön tudja már:

miért éppen fekete toll és a Madár)

Nem szabadul soha már.

Főleg, ha a verses szóval, és ipari ragasztóval

bekenjük a rongyot, tollat, egy se mozdul többé már.

És most színre lép a csipke, két nagy ívnyi sötét csipke,

biztos, hogy nem esik le, ha odaköti a cérnaszál...

És hogy miért a csipkepár?

Egyik csipke lesz a fátyol, a másik pedig elöl táncol,

Eltakarja az arcod, és a fátyol mögé zár.

A fülbevaló ajándék volt. Fogtam hát a rozsdás fogót,

szétszedtem a láncot, mert a tollszár várta már,

A láncszemet csak ráhajtottam, és a tollszár tartja már - 

egy csepp ragasztó sem árt.

Így pedig már toll se rezdül, hajamon ül, egyre fent ül,

Tágra nyílott szemem elől nem űzi el tél, se nyár.

Szörnyű szemmel ült a varró, mangarajzhoz volt hasonló.

Míg a lámpa rája omló fényében lefolyótisztító áll...

És munkám itt e lomha hajból, mi vállam elöntve száll,

fel nem röppen - soha már.

Töredelmes elnézést kérek ezért az agymenésért, de tegnap szereztem meg Stephen King horrorirodalomról írt monográfiáját, a Danse Macabre-t, és egész egyszerűen az agyam horrorirodalom-módba váltott. Amint végigérek, majd írok róla.

Ez meg itt fönt... Nem hétköznapi viseletre ajánlanám, de egy kiöltözéshez vagy Poe-témájú fotózáshoz jól jöhet.

by: A

Szemfog nyakék

Semmi komoly. Este varrni akartam, de a család közbeszólt - ma fõtt le a pálinka, azt pedig MEÓ-zni kell. Ebben az állapotban meg nem ülünk varrógép elé.
Szóval levezetésképp összedobtam pár régóta a polcon hányódó függõt egy csipkeszalaggal.
A végeredmény valahogy stilizált szemfogakra emlékeztet. Talán nem lett olyan rossz.

Lila fűzős kézmelegítő

A fátyolszoknya készítésénél írtam, A lila anyagból és a csipkéből is maradt valamennyi, pont elég ahhoz, hogy kijöjjön belőle egy szoknyához passzoló kézmelegítő/kesztyűféle.

Használtam ezeken kívül húsz darab riglit (a fémkarika, ahova a fűzőt dugod), 15 Ft/db, és 60 cm csipkeszalagot, aminek 450 Ft métere.

A varrógépem még mindig egy cuki kis vacak, a fényképek egy krumplival készültek (legalábbis a minőségük alapján).

Először kivágtam a lila anyagból két trapézt (ha félkarú vagy, elég egyet kivágni), olyan méretben, hogy éppen körbeérje az alkaromat. A varrás közben, visszahajtásnál a szélessége csökkenni fog, így ha "nyersen" éppen összeér, készen a fűző alatt egy pár centis csíkban látszani fog a bőr. Ha nem szeretnéd, számolj rá 2-3 cm-t.

Ezután maradék anyagból vágtam 4 db 2 cm széles csíkot (maradék anyag mindig van, és általában nagyobb fejtörést okoz az, hogy hogyan tüntessem el, mint maga a tervezés-szabás-varrás). Ennek nem kell a legjobb anyagnak lennie, mert nem fog látszani, csak alátét lesz a rigliknek, hogy ne szakítsák át a lila anyagot, illetve a visszahajtásnál kellenek majd.

A trapéz két szárára kell felvarrni őket úgy, hogy a lila és a fekete anyag színével befelé áll.

(Ha valaha is eltöprengtél azon, hogy minek kell matekot tanulni, mikor az életben úgysem kell fejből tudnod a trapéz tulajdonságait, hát tévedtél. Minap egy divattervező barátnőm éppen arról panaszkodott, hogy annyit matekoznak tervezés közben, hogy lassan inkább érzi magát mérnöknek, mint varrónőnek.)

Ha ezek után kihajtjuk a fekete csíkokat, a trapéz szárainál szépen eldolgozott felületet kapunk.

Megkönnyíti a kihajtást, ha vasalóval rásegítünk, így megakadályozható, hogy visszakunkorodjon.

Most jön a riglizés. Bevallom, nagyon féltem ettől a lépéstől, eddig mindig a nagypapám csinálta meg nekem, ha kellett ruhákhoz, ez az első alkalom, hogy egyedül csinálom.

A rigli kinézetre olyan, mint egy pici gomba. Tulajdonképpen egy fémcsőről van szó, aminek az egyik vége visszahajlik, nekünk pedig az egyenes (és éles) végét át kell ütnünk a ruhán, és azt is visszahajtani, hogy végül fánk alakban meggörbülve kapaszkodjon a ruhán. (FÁNK!) A szalag pedig a fánk közepén fűződik majd át.

A nagypapámnak van egy fogóra hasonlító szerszáma, ami kifejezetten a riglik felhelyezésére való. Nos, nekem nincs; nekem csak egy kézi riglizőm van, ami ránézésre olyan, mint a kézi lyukasztó, és a használata is kb olyasmi.

Először kinézem, hova akarom a lyukat a szöveten, és odateszem a riglit, a szövet másik oldaláról pedig ráhúzom az alátétet (a pici, lapos karikát). Aztán az egészet egy fémlapra fektetem.

A fémlap nagyon fontos, törj be egy forgácsolóműhelybe, ha muszáj, de nincs más felület, ahol működne a dolog. Ha fán, vagy betonon próbálkoznál, nemcsak a felületet teszed tönkre (jajj, hogy nézett ki az íróasztalom, mire erre rájöttem), hanem a rigli is eldeformálódik, és használhatatlan lesz.

Szóval, a szövet a fémlapon fekszik, riglivel lefelé, alátéttel felfelé. Ekkor belehelyezem a riglizőt az alátét közepébe, és addig ütöm a tetejét egy kalapáccsal, amíg a rigli fánk alakúra nem hajlik. Eközben a rigli éles széle átvágja a szövetet ott, ahol érintkezik vele, így kialakul a fánk közepén a lyuk.

Öt darab riglit használtam mindkét trapéz mindkét oldalán.

Ezzel kész a kézmelegítő lényegi része, már csak a díszítés van hátra.

Én tünde-fazonú kézelőt csináltam, de egy sima csipketölcsér is megteszi.

(A félreértések elkerülése végett, ez nem úgy történt, hogy megnéztem a kézelő- és csipkefajták nagykönyvében, hogy melyik fazon tetszik jobban; igazából csináltam, ami jött, aztán rákerestem a neten, hogy az eredmény mihez hasonlít a legjobban.)

A tünde-fazon a tölcsér- vagy költő-fazonhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt a lelógó rész egy pontba keskenyedik (mint a tündék füle), és a kézelő kiterítve úgy néz ki, mint egy vízcsepp. Ezt a maradék csipkeanyagból oldottam meg.

A 15 cm széles csipkecsíkot félbehajtottam, és a szélén összevarrtam, éppen akkora lyukat hagyva, amin átfér a kézfejem. Ezután cseppformára vágtam, és rávarrtam a kézmelegítőre.

A csipkeszalagot a kézmelegítő felső részére varrtam, így a könyökhajlatot takarja.

Fűzőnek vékony szaténszalagot használtam.

Hozzáillő felsővel:

További képek hamarosan, amint lesz egy fényképezőm, ami krumplinál jobb minőséget is tud produkálni.

By: A

Koporsó alakú táska

Ehhez a ruhámhoz akartam varrni egy hozzáillő táskát, amibe azért beleférne egy váltáscipő, de elég kicsi (hallom is a hangos sóhajt a háttérben, és ahogy a párom alig hallhatóan suttogja: "Női táska...!")

Szóval összeszedtem az anyagot, ami megmaradt a ruha után, meg egyéb kicsi, díszítésnek használható anyagmaradékokat. Ez kb 50 cm-t jelent a fekete anyagból, és egy 50X30 cm-es darabot a csíkosból. A csipkéből csak korlátozott mennyiség állt rendelkezésre (egyik barátnőm kinyúlt leggingsének az egyik szára volt egyébként), de abból nem is kell sok. Felhasználtam még egy kék szaténmasnit és egy pentagrammás medált, valamint kartont.

A karton a merevítés lesz, de mint tudjuk, a papír könnyen ázik, úgyhogy ha víztűrő táskát akarunk, ne kartont használjunk, hanem műanyag füzetalátétet (200 ft a papírboltban).

Következő kérdés az volt, hogy milyen alakú és fazonú legyen a táska. Ebben két dolog inspirált: A Restyle-os csíkos táska, és egy barátnőm koporsó alakú táskája. Persze, hogy a minőség ezeket megközelítse, még sokat kell gyakorolnom, de legalább a szándék...

Szóval kivágtam a kartonból a koporsóalakot (ha jót akartok, ti műanyag füzetalátétet használjatok), majd a fekete anyagból kivágtam háromszor, és a csíkos anyagból egyszer.

A három fekete koporsóformából kettőt színével befelé összevarrtam, kis helyet hagyva a kifordításhoz.

Kifordítottam, aztán beletuszkoltam a kartont (műanyag füzetalátét!!!), majd kézzel bevarrtam a lyukat - ez lesz a táska hátoldala.

Fogtam a csíkos anyagdarabot, és elgondolkoztam rajta, milyen díszítést is akarok, mert ezen a ponton még nem voltam benne biztos. Addig forgattam és rakosgattam a csipkét, meg a medált és a szalagot, amíg kijött valami, ami tetszett: 

Amikor biztos voltam benne, hogy így lesz, először a csipkén igazítottam egy kicsit, megvágtam, hogy minél kevesebb kilógó anyagdarab maradjon, aztán a közepén átfutó részt behajtottam, és hozzávarrtam a csíkos anyaghoz. Fogtam a csíkos anyagot, ezúttal a csipkével együtt, és színével befelé összevarrtam a fekete anyagdarabbal.

Így feküdtek egymáson az anyagok az összevarrás előtt:

Mint mindig, hagytam helyet a kifordításhoz, aztán a kifordított darabba beledugtam a karton merevítést, ez lesz a táska eleje.

Teaszünet.

Most jön a táska oldala. Ennek a szélessége határozza majd meg a táska űrtartalmát - én egy tíz centiméter széles anyagdarabot használtam. kézzel varrtam fel, mert géppel elég nehéz hozzáférni a helyhez, ahova illeszteni kell, de ha a merevítők behelyezése előtt csináljuk ezt a lépést, akkor nem lehetetlen.

Először csak az egyik oldalhoz varrtam oda a szalagot, végül amikor a másikat is hozzáillesztettem, a táska tetejébe varrtam egy cipzárt.

Végül az elejére varrtam a masnit és a medált.

A táska füle vagy akasztója opcionális, és a masni anyagából csinálta neki fület. Vigyázzatok azonban, minél vékonyabb anyagot használtok fülnek, annál kényelmetlenebb lesz a viselése.

by: A