A fátyolszoknya készítésénél írtam, A lila anyagból és a csipkéből is maradt valamennyi, pont elég ahhoz, hogy kijöjjön belőle egy szoknyához passzoló kézmelegítő/kesztyűféle.
Használtam ezeken kívül húsz darab riglit (a fémkarika, ahova a fűzőt dugod), 15 Ft/db, és 60 cm csipkeszalagot, aminek 450 Ft métere.
A varrógépem még mindig egy cuki kis vacak, a fényképek egy krumplival készültek (legalábbis a minőségük alapján).
Először kivágtam a lila anyagból két trapézt (ha félkarú vagy, elég egyet kivágni), olyan méretben, hogy éppen körbeérje az alkaromat. A varrás közben, visszahajtásnál a szélessége csökkenni fog, így ha "nyersen" éppen összeér, készen a fűző alatt egy pár centis csíkban látszani fog a bőr. Ha nem szeretnéd, számolj rá 2-3 cm-t.
Ezután maradék anyagból vágtam 4 db 2 cm széles csíkot (maradék anyag mindig van, és általában nagyobb fejtörést okoz az, hogy hogyan tüntessem el, mint maga a tervezés-szabás-varrás). Ennek nem kell a legjobb anyagnak lennie, mert nem fog látszani, csak alátét lesz a rigliknek, hogy ne szakítsák át a lila anyagot, illetve a visszahajtásnál kellenek majd.
A trapéz két szárára kell felvarrni őket úgy, hogy a lila és a fekete anyag színével befelé áll.
(Ha valaha is eltöprengtél azon, hogy minek kell matekot tanulni, mikor az életben úgysem kell fejből tudnod a trapéz tulajdonságait, hát tévedtél. Minap egy divattervező barátnőm éppen arról panaszkodott, hogy annyit matekoznak tervezés közben, hogy lassan inkább érzi magát mérnöknek, mint varrónőnek.)
Ha ezek után kihajtjuk a fekete csíkokat, a trapéz szárainál szépen eldolgozott felületet kapunk.
Megkönnyíti a kihajtást, ha vasalóval rásegítünk, így megakadályozható, hogy visszakunkorodjon.
Most jön a riglizés. Bevallom, nagyon féltem ettől a lépéstől, eddig mindig a nagypapám csinálta meg nekem, ha kellett ruhákhoz, ez az első alkalom, hogy egyedül csinálom.
A rigli kinézetre olyan, mint egy pici gomba. Tulajdonképpen egy fémcsőről van szó, aminek az egyik vége visszahajlik, nekünk pedig az egyenes (és éles) végét át kell ütnünk a ruhán, és azt is visszahajtani, hogy végül fánk alakban meggörbülve kapaszkodjon a ruhán. (FÁNK!) A szalag pedig a fánk közepén fűződik majd át.
A nagypapámnak van egy fogóra hasonlító szerszáma, ami kifejezetten a riglik felhelyezésére való. Nos, nekem nincs; nekem csak egy kézi riglizőm van, ami ránézésre olyan, mint a kézi lyukasztó, és a használata is kb olyasmi.
Először kinézem, hova akarom a lyukat a szöveten, és odateszem a riglit, a szövet másik oldaláról pedig ráhúzom az alátétet (a pici, lapos karikát). Aztán az egészet egy fémlapra fektetem.
A fémlap nagyon fontos, törj be egy forgácsolóműhelybe, ha muszáj, de nincs más felület, ahol működne a dolog. Ha fán, vagy betonon próbálkoznál, nemcsak a felületet teszed tönkre (jajj, hogy nézett ki az íróasztalom, mire erre rájöttem), hanem a rigli is eldeformálódik, és használhatatlan lesz.
Szóval, a szövet a fémlapon fekszik, riglivel lefelé, alátéttel felfelé. Ekkor belehelyezem a riglizőt az alátét közepébe, és addig ütöm a tetejét egy kalapáccsal, amíg a rigli fánk alakúra nem hajlik. Eközben a rigli éles széle átvágja a szövetet ott, ahol érintkezik vele, így kialakul a fánk közepén a lyuk.
Öt darab riglit használtam mindkét trapéz mindkét oldalán.
Ezzel kész a kézmelegítő lényegi része, már csak a díszítés van hátra.
Én tünde-fazonú kézelőt csináltam, de egy sima csipketölcsér is megteszi.
(A félreértések elkerülése végett, ez nem úgy történt, hogy megnéztem a kézelő- és csipkefajták nagykönyvében, hogy melyik fazon tetszik jobban; igazából csináltam, ami jött, aztán rákerestem a neten, hogy az eredmény mihez hasonlít a legjobban.)
A tünde-fazon a tölcsér- vagy költő-fazonhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt a lelógó rész egy pontba keskenyedik (mint a tündék füle), és a kézelő kiterítve úgy néz ki, mint egy vízcsepp. Ezt a maradék csipkeanyagból oldottam meg.
A 15 cm széles csipkecsíkot félbehajtottam, és a szélén összevarrtam, éppen akkora lyukat hagyva, amin átfér a kézfejem. Ezután cseppformára vágtam, és rávarrtam a kézmelegítőre.
A csipkeszalagot a kézmelegítő felső részére varrtam, így a könyökhajlatot takarja.
Fűzőnek vékony szaténszalagot használtam.
Hozzáillő felsővel:
További képek hamarosan, amint lesz egy fényképezőm, ami krumplinál jobb minőséget is tud produkálni.
By: A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése