Tegnap volt alkalmam kipróbálni a tortaformát. Egyszerű piskótatésztát csináltam lisztből, 4 tojásból, tejből és cukorból, a kisült piskótába pedig eperlekvár került, főleg a színe miatt.
Aztán az egészet bevontam csokimázzal, ami porcukor, kakaópor és víz keveréke. A végső díszítés olyan tojáshab, amit a mézeskalácsra is teszünk.
... amikor megjelennek a boltokban, háztartási üzletekben, sőt, a Plázákban is (!) azok a cuccok, amiket nem hogy elfogadnék, de boldogan állnék értük sorba, ha kell.
Ő pont egy ilyen darab. Koporsó alakú sütőforma, a Lidl-ben lehet kapni 990 ft-ért. Elvileg denevér alakú muffinforma is volt, de mire odaértem, azt elkapkodták D:
Mindenesetre a jövő héten várható az eszköz próbaüzeme - KOPORSÓTORTÁT MINDENKINEK!
Minden idők leghatásosabb némafilmje, a legelső vámpírfilm, ami nemcsak a vámpírokhoz kötődő motívumok nagy részét adja, de maga a létezése is bizonyíték rá, hogy aki egyszer meghal, az nem mindig marad halott.
A Nosferatu 1922-ben bemutatott fekete-fehér némafilm. (Azért nem úgy kell elképzelni, hogy az emberek ültek a sötét moziteremben, és csöndben féltek; ebben az időben a filmek alá komponált zenét élőben szolgáltatta egy zongorista).
Az eredeti verzióban a szereplők neve nem egyezik a Bram Stoker könyvében fellelhetőkkel, mivel a film elkészültekor a történet még szerzői jogvédelem alá tartozott, és az alkotók azt remélték, hogy e csekély változtatással elkerülhetik a pert. Ilyen eltérések például, hogy a "vámpír" szó sehol nem tűnik fel a filmben, helyette a "nosferatu-t" használják, vagy a vámpír alakjának összekapcsolása a pestissel (ezért annyira patkányszerű a gróf arca).
Az azóta vitathatatlan vámpírtulajdonságok közül sok itt jelenik meg először; például az, hogy a vérszívó érzékeny a napfényre, és elporlad tőle, míg a regény Drakulája csak legyengül, vagy az a jelenet, amikor a gróf mozdulatlanul emelkedik ki a koporsóból.
Bram Stoker örökösei azonban nem örültek sem a változtatásoknak, sem annak, hogy ők egy vasat sem kaptak a feldolgozásért, ezért beperelték a rendezőt szerzői jogok megsértéséért, akit arra köteleztek, hogy zúzassa be az összes létező kópiát.
De komolyan, ki hiszi azt, hogy egy vámpírfilmet ilyen könnyen, törvényekkel és ügyvédekkel meg lehet ölni? Hát minimum fakaró és ezüstfeszület kéne hozzá, de mindegy...
Külföldi filmszínházakban maradtak tekercsek, amik visszatértek a jog feneketlen poklából - mindannyiunk szerencséjére. Hiszen ha ez a film nem létezett volna, Louis soha nem mesél olyan szépen az utolsó naplementéjéről, Claudia sose hal meg, nem nézhettünk volna végig több folytatásnyi hidegvérű háborút a vámpírok és a vérfarkasok között, sose születnek meg olyan könyvremekek, amikben annyi vér és erotika van, hogy átégetik a papírt (az IMDB-t böngészve ráakadtam egy vámpírfilmre, aminek az a címe, hogy "Harapós Nő"... na, ez se lenne Nosferatu nélkül), Hugh Jackman sose lett volna vámpírvadász, Chloë Grace Moretz sose lehetett volna a legcukibb tömeggyilkos a filmtörténelemben (de igen, mert a Carrie főszerepét akkor is ő kapta volna - valahogy ez a szerep passzol hozzá), és természetesen sose kapuk volna a nyakunkba a lavinaként hömpölygő Vörös pöttyös könyveket, élükön, mint az apokalipszis lovasai, a Twilight tri-/tetra-/penta-/hexalógia... sok lesz.
Azt hiszem, már érződik, hogy a vámpírfilmekre nagyon allergiás vagyok - az elvem az, hogy vagy jól vagy sehogy.
Mindenesetre a Nosferatu az összes csodálatos és kevésbé szerencsés vámpírtörténet egyik őse, azaz a filmtörténeti jelentősége vitathatatlan. De megállja még ma is a helyét, mint horrorfilm, vagy vámpírdráma?
Ez alkatfüggő, de szerintem igen. Ha valaki egy jó véres, hentelős horrorra vágyik, vagy vértől csöpögő hullapornóra, akkor nyilván nem a Nosferatuval fog próbálkozni, mert ennek a filmnek nem ez a lényege. Én a horror műfaján belül is mindig azokat a filmeket vagy könyveket kerestem, amik inkább a lélekre hatnak mint a szemre, amik nem ott a moziteremben ijesztőek, hanem amikor utána hazamész, és lekapcsolod a villanyt az üres szobádban. A Nosferatu ilyen, a zenéjétől még most is az a kellemesen jeges csilingelés fut végig az idegeimen, a sötét jelenetek, amikor csak egy körvonal vagy egy árnyék jelzi, hogy mire számíthatunk, még tényleg az ember idegszálain cimbalmoznak, és nem a tapintható iszonyatra építenek, inkább az ismeretlentől való félelemre. A jelenetek ritmusa szinte költői, a rendező pontosan tudta, minek mikor kell történnie a tökéletes összhatás érdekében, ezért a forgatáson metronómokat használtak, hogy a színészek mindig a kellő időben, a kellő gyorsasággal mozduljanak.
A finom utalások, ami nagyon sok mai filmből hiányoznak (viszont például a Sin City-ben vannak dögivel), rákényszerítenek, hogy minden figyelmedet a filmnek szenteld, emellett nem lehet rajzolni vagy varrogatni (brühühü). Gondolok itt például arra a jelenetre, rögtön az elején, amikor Nina kap egy csokor virágot Jonathantól, és simogatni kezdi azt (a fönti poszteren is ez a jelenet látható) - és rádöbbensz, hogy Nina valószínűleg meddő, különben nem egy virágcsokrot ringatna, hanem egy kisbabát.
Megint túl sokat beszélek, pedig van jobb módja is a film bemutatásának: a szerzői jogok ugye a mű elkészülte után egy adott időre szólnak, ami szerencsénkre már lejárt. Így a Nosferatu most szabad licensz alá esik, így büntetlenül fent lehet YouTube-on.
Ehhez a ruhámhoz akartam varrni egy hozzáillő táskát, amibe azért beleférne egy váltáscipő, de elég kicsi (hallom is a hangos sóhajt a háttérben, és ahogy a párom alig hallhatóan suttogja: "Női táska...!")
Szóval összeszedtem az anyagot, ami megmaradt a ruha után, meg egyéb kicsi, díszítésnek használható anyagmaradékokat. Ez kb 50 cm-t jelent a fekete anyagból, és egy 50X30 cm-es darabot a csíkosból. A csipkéből csak korlátozott mennyiség állt rendelkezésre (egyik barátnőm kinyúlt leggingsének az egyik szára volt egyébként), de abból nem is kell sok. Felhasználtam még egy kék szaténmasnit és egy pentagrammás medált, valamint kartont.
A karton a merevítés lesz, de mint tudjuk, a papír könnyen ázik, úgyhogy ha víztűrő táskát akarunk, ne kartont használjunk, hanem műanyag füzetalátétet (200 ft a papírboltban).
Következő kérdés az volt, hogy milyen alakú és fazonú legyen a táska. Ebben két dolog inspirált: A Restyle-os csíkos táska, és egy barátnőm koporsó alakú táskája. Persze, hogy a minőség ezeket megközelítse, még sokat kell gyakorolnom, de legalább a szándék...
Szóval kivágtam a kartonból a koporsóalakot (ha jót akartok, ti műanyag füzetalátétet használjatok), majd a fekete anyagból kivágtam háromszor, és a csíkos anyagból egyszer.
A három fekete koporsóformából kettőt színével befelé összevarrtam, kis helyet hagyva a kifordításhoz.
Kifordítottam, aztán beletuszkoltam a kartont (műanyag füzetalátét!!!), majd kézzel bevarrtam a lyukat - ez lesz a táska hátoldala.
Fogtam a csíkos anyagdarabot, és elgondolkoztam rajta, milyen díszítést is akarok, mert ezen a ponton még nem voltam benne biztos. Addig forgattam és rakosgattam a csipkét, meg a medált és a szalagot, amíg kijött valami, ami tetszett:
Amikor biztos voltam benne, hogy így lesz, először a csipkén igazítottam egy kicsit, megvágtam, hogy minél kevesebb kilógó anyagdarab maradjon, aztán a közepén átfutó részt behajtottam, és hozzávarrtam a csíkos anyaghoz. Fogtam a csíkos anyagot, ezúttal a csipkével együtt, és színével befelé összevarrtam a fekete anyagdarabbal.
Így feküdtek egymáson az anyagok az összevarrás előtt:
Mint mindig, hagytam helyet a kifordításhoz, aztán a kifordított darabba beledugtam a karton merevítést, ez lesz a táska eleje.
Teaszünet.
Most jön a táska oldala. Ennek a szélessége határozza majd meg a táska űrtartalmát - én egy tíz centiméter széles anyagdarabot használtam. kézzel varrtam fel, mert géppel elég nehéz hozzáférni a helyhez, ahova illeszteni kell, de ha a merevítők behelyezése előtt csináljuk ezt a lépést, akkor nem lehetetlen.
Először csak az egyik oldalhoz varrtam oda a szalagot, végül amikor a másikat is hozzáillesztettem, a táska tetejébe varrtam egy cipzárt.
Végül az elejére varrtam a masnit és a medált.
A táska füle vagy akasztója opcionális, és a masni anyagából csinálta neki fület. Vigyázzatok azonban, minél vékonyabb anyagot használtok fülnek, annál kényelmetlenebb lesz a viselése.
