Én elmentem könyvet venni félpénzzel...

haul (fn; web) - Olyan cikk, videó vagy bejegyzés, melyben az oldal házigazdája elmeséli, mit várásolt, mennyiért és haul. (ba dum -tsss)

(Egyébként a haul szó kb olyasmit jelent, hogy 'vonszol', 'cibál', 'cipel', vagy 'kényszerít valakit, hogy valahova menjen', akár hivatalos szövegben is előfordulhat 'citál', 'törvény elé idéz' jelentésben. A tengerészeti szaknyelvben pedig azt jelenti, hogy 'ráfekszik a szélre', amiről nem tudom, milyen manőver lehet, de biztos. Arról, hogy a 'cuccaimmal menőzés' hol jött be a jelentésmezőbe, nincs információm.)

Majdnem mindegyik idősebb 100 évnél

Szóval, sok furcsa mániám van, és sok dolgot gyűjtök, de a legérdekesebbek ezek közül talán a régi könyvek - és a régit úgy értsd, hogy száz évnél idősebbek minimum.

Egyelőre csak nyolc darab van a gyűjteményben, és azok közül is csak hetet mutatok meg, mert az egyik elég rossz állapotban van, ráadásul vidéken. Egy 1902-es kiadású illusztrált Petőfe-kötetről van szó, éppen ez volt a legelső darab a gyűjteményben, az exem szerezte nekem cserébe azért, hogy elherdálta a József Attila-kötetemet.

A fent látható darabok felét (b3; j1; j3)a Velencei-tó partján vettem tavaly nyáron. (Ugyanis a gothok is járnak strandra (!), csak kicsit több naptejre és kicsit nagyobb napernyőre van szükségük, meg kicsit jobban unatkoznak.) Szóval napernyővel a kezemben mászkáltam a parton, amikor észrevettem, hogy kirakodóvásár-féle van a strandon: egy házaspár kartondobozokból árul mindenféle könyvet. (Azt nem tudom, volt-e közük a híres agárdi régiségkereskedéshez, ami a legnagyobb ilyen intézmény a megyében.) A nem professzionális antikváriumokra pedig jellemző, hogy fogalmuk sincs, milyen kincseken ülnek, és képesek levágni az aranytojást tojó tyúkot, és eladják farhátnak, hogy képletesen fogalmazzak.

A kötés és a vágás kézi; ez a könyv a kakukktojás, mert nem 100+ éves, "csak" 90

A másik három könyvet (b1; b2; j2) Budapesten, a Kálvin téren vettem, a mozgó könyvárustól. Több helyen is megtalálhatóak ugyanis a Mozgó Könyvek nevű szervezet zöld kocsijai, amiből 300 ft/db áron lehet könyveket vásárolni, néha egészen különleges darabokat. Vettem persze mai könyveket is, mert A nulla-A világát 300 forintért csak egy őrült (vagy egy science-fiction terén műveletlen) hagyná ott, de külön polca van az idegen nyelvű regényeknek, a szakkönyveknek, a nyelvkönyveknek, a pszichológiai könyveknek, és az antik könyveknek is.

1906, Bródy Sándor arcképével. Azt tudtátok amúgy, hogy Bródy Sándor a nagyapja annak a Bródy Jánosnak, akit az István, a király szövegírójaként és az Illés zenekar legendás tagjaként ismerhetünk? Meg mellesleg anyukám és a nagypapám kedvenc zenésze.

Érdekessége ezeknek a könyveknek, hogy gyakran lefordították mind a szereplők, mind a szerzők nevét (más is hitte azt gyerekkorában, hogy Verne Gyula és May Károly magyarok?). Így lehetséges, hogy a gyűjteményemnek darabja Tolsztoj Leótól a Karenina Anna, vagy Csehov Antal egyik munkája.

A másik érdekesség, hogy a századforduló környékén viszonylag ritkán nyomtattak a könyvekbe dátumot, ugyanis a könyv akkoriban olyan divatkellék és presztízskérdés volt, mint ma például az okostelefon. Akkor voltál valaki, ha mindig megvoltak a legújabb könyvek, és régi könyvekkel mutatkozni egyenesen szégyen volt, emiatt a könyvekbe egyszerűen nem nyomtattak dátumot, hogy évekkel a kiadása után is lehessen vele villogni, és ne nézzék ki az embert. Így viszont néha kisebb gondot okoz megállapítani a kiadás pontos évét. Ilyenkor más nyomokra kell hagyatkoznunk; a könyvben elhelyezett reklámok, a kiadó működési ideje, a szerkesztők aktív évei vagy a nyomtatás és a kötés módja alapján lehet öt-tíz éves pontossággal belőni a kiadás évét.*

Tolsztoj Leó: Karenina Anna; Csehov Antal: A bűn

Ezt a szépséget pedig hétvégén szereztem, egészen kalandos módon. A Saturday Overnight koncertjén voltam egy olyan szórakozóhelyen, aminek a színpadjai egy tipikus pesti bérház tipikusan labirintusszerű pincéjében voltak, és a kocert után bóklászva az egyik helységben teljesen váratlanul egy régiségkereskedésre bukkantam. Olyan volt, mint egy mesében! Ezt a száz éves, faragott fa fedeles, bőrkötéses fényképalbumot ezer jó magyar forintért szereztem meg a beazonosíthatatlan akcentussal beszélő, hosszú ősz hajú eladótól, és azóta is azon gondolkozom, hogy álmodtam-e. 

Szerintetek el van átkozva?

by:A

*Irodalmi proszemináriumon volt erről szó fél évtizeddel ezelőtt, de lehet, hogy egy filológus sokkal többet, összeszedettebben, és kevésbé konyhanyelven tudna erről mesélni.