MondoConos viktoriánus outfit (b) - Zsabós ing és vörös bársony kravátli (k) - 2015-ös veszprémi gothtalálkozó outfit (j) |
Ha nem érdekel a kulturális gyorstalpaló, ugord át a következő két bekezdést.
A viktoriánus korban dívott a gótikus irodalom, ami olyan kincseket adott a világnak, mint Poe, Byron vagy a Shelley házaspár, ekkor kezdtek vámpírokról és szörnyekről írni, ekkor terjedt el a byron-i hős, mint hőstípus, ekkor lett a kordivat része a melankólia (pontosabban a középkorban is voltak hosszabb-rövidebb időszakok, de ettől most tekintsünk el). Innen számoljuk olyan irodalmi műfajok létrejöttét, mint a horror, a fantasy, a sci-fi, a krimi, a lélektani dráma vagy a thriller (ráadásul szinte az összes felsorolt műfajt Poe kezdte el).
Ekkoriban teljesen normális volt, ha valaki belehal a bánatba, a közbeszédnek pedig állandó témája volt a halál: nem csak a rettenetes higiéniás viszonyok (elkezdtek kialakulni a nagyvárosok, de a csatornázás vagy az ivóvízellátás még nem) következtében megnövekedett halandósági ráták miatt, vagy azért, mert hétköznapi, társasági elfoglaltsággá vált a szellemidézé, a kártyavetés, és az okkultizmus jópár formája, hanem azért is, mert Viktória királynő 1861 decemberétől, férje halálától kezdve élete végéig gyászolt és kizárólag fekete ruhát viselt. A világ meg már kétszáz éve is úgy működött, hogy az emberek szerették leutánozni imádott példaképeiket, így a királynő gyásza a korstílus részévé vált.
Persze mind tudjuk, hogy az 1800-as évek nem annyiból állt, hogy mindenkiszomorú-sherlock-sohamár, volt ott azért ipari forradalom, (valahányadik) francia forradalom, munkásmozgalmak, nacionalizmus, gyarmatosítás, India, Verne Gyula, a fürdőszoba feltalálása, stb, de a viktoriánus goth irányzat nem is a korhűségre törekszik, csak a kor hangulatának egy apróbb, sötétebb szeletét próbálja megidézni. (A vidámabb szeletéről meg majd beszélünk, ha a steampunk kerül terítékre.)
Eddig csak az angol (pardon, az Brit Gyarmatbirodalom!) vonatkozásairól beszéltünk, de ne feledkezzünk meg a Franciaországról sem. A franciáknál nagyjából ekkor jelenik meg A romlás virágai, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud ko-produkciója, ami legalább annyira meghatározó volt, mint az a genfi éjszaka. A vámpírok (A vámpír), a dekadencia (Barátnők a balkonon), a halál (A völgy alvója), a mentális és a fizikai romlás (Egy dög), az undorítónak ítélt dolgokban lelt élvezet egyaránt fontos motívumai voltak az 1800-as évek végi klasszikus modernségnek, az impresszionizmusnak, a szimbolizmusnak és a szecessziónak. Ebben az időszakban nyílt meg a Moulin Rouge, ekkor alkotott Touluse-Lautrec, Klimt és Mucha, Zenében pedig olyasmikre kell gondolni, mint a hátborzongató Éj a kopár hegyen Muszorgszkij-tól vagy a már nevében is haláltánc Danse Macabre Saint-Seäns-től.
Az ilyen korstílusok pedig annak rendje s módja szerint begyűrűztek a Monarchiába is. Nálunk a fontosabb irodalmi művek között ott van Petőfi korai Felhők-ciklusa, Arany János balladáskötete, Jókai Mór romantikus regényei, az Ember tragédiája (hmm... <3 Lucifer<3), Vajda János lírája, Mikszáth Kálmán regényei és Ady korai költészete. A zene méltán legnagyobb alakja pedig Liszt Ferenc.
Szóval zajlott az élet rendesen.
(Hja... ez lesz, ha megkéred egy bölcsésztől, hogy meséljen RÖVIDEN egy korszakról.
Nevetni fogsz - ez volt a rövid verzió.)
A Keleti Pályaudvar előtt |
Szóval ennyit a viktoriánus korról.
Innen folytasd, ha átugrottad a terjengős bölcsészdumát a viktoriánus kor kultúrájáról.
Nézzük, hogy mi fán terem a viktoriánus goth irányzat, miben hasonlít és miben tér el az ominózus kor stílusától:
(Disclaimer: volt a múltkor egy kis keveredés ebből, szóval azt hiszem, le kell szögeznem: ezek nem szabályok, hanem tendenciák. Nem kötelező megfelelni ezeknek az állításoknak, és ne értsétek úgy, hogy minden viktoriánus goth meg fog felelni ennek a listának. Ezt a listát úgy kell érteni, hogy a viktoriánus goth irányzathoz, beleértve az öltözködési, a zenei, a kulturális és a viselkedési részét, legtöbbször ezeket a dolgokat társítjuk. Ha egyénre lebontva nézed, a fele sem lesz igaz, de nem is kell, hogy igaz legyen.)
- Nagyon fontos, hogy az irányzat csak alapul veszi a viktoriánus kort, de nem szeretné lemásolni azt. A viktoriánus goth NEM HAGYOMÁNYŐRZŐ! Nem törekszik tökéletes korhűségre. Sok példát fel lehetne hozni, de a leglátványosabb a fűző viselése: a fűző eredetileg egy fehérnemű, kívül hordani pedig akkoriban olyan lehetett, mintha ma valaki kívül hordaná az alsógatyáját. Oké, Supermannek bejött, de akkor is. A viktoriánus gothok nagy része mégis kívül hordja, és képzelheted, nem azért, mert szuperhősök.
- Előző pontból következik, hogy semmi esetre sem gondoljuk, hogy régenmindenjobbvót. Nem sírjuk vissza a gyerekhalandóságot, a higiéniás állapotokat, a kényszerházasságokat, a gyarmatosítást, a rabszolgaságot, a női alsóbbrendűség törvénybe foglalását, stb. Egyszerűen szeretjük a kor öltözködésének bizonyos elemeit, a kultúrájának bizonyos elemeit, az irodalom bizonyos elemeit, a zene bizonyos elemeit, az etikett bizonyos elemeit, de nem az egészet. A viktoriánus korból inspirálódunk, de ez csak a kiindulópont, nem a cél.
- Talán e mögött az irányzat mögött van a legmasszívabb irodalmi háttér az összes goth irányzat közül. Nem sorolom fel az összeset még egyszer, csak a legfontosabbakat: Poe, Byron, Shelley-ék, Bram Stoker, Baudelaire és Verlaine. (Lovecrafttal bajban vagyok, őt ugyanis néha a rákövetkező korstílushoz sorolja az irodalomtudomány, a novellái pedig az ember tehetetlenségéről, a megváltoztathatatlan elleni harcról szólnak, mint Kafkánál, néha viszont mint Poe irodalmi hagyományainak továbbvivőjére, az utolsó gótikus íróra hivatkoznak. Szóval fene tudja. Tanulság: az irodalmároknak fogalmuk sincs semmiről, olvassatok, amit akartok!) Kortársak közül pedig az "újgótikus" irodalmi irányzatot lehet ide kötni, például Anne Rice-tól bármi vagy Stephen King jónéhány regénye.
- A filmművészet hajnala egybeesik a viktoriánus kor végnapjaival, úgyhogy nem csak mai filmek, hanem majdnemcsak korabeli alkotások is övezik a viktoriánus irányzatot. Az 1910-es Frankenstein, az 1922-es Nosferatu vagy az 1931-es Drakula kötelező darabnak számítanak, a közelmúlt filmjei közül pedig az Interjú a vámpírral első része, az 1992-es Coppola-féle Dracula (ahol Gary Oldman játsza a grófot), az 1999-es Az Álmosvölgy legendája vagy a 2015-ös Bíborhegy sorolható ide.
- Zeneileg is bőven van miből válogatni, és nem csak zenekarokra gondolok. Érdekes módon sok viktoriánus gothra jellemző, hogy operát vagy musicaleket hallgat, például a Jekyll és Hyde musicalt, aminek még az alcíme is "gótikus musical", vagy a Vámpírok bálját (amiből ugyan az a Roman Polanski rendezett filmet '67-ben, aki a Rosemary-t és a Stepfordi feleségeket is rendezte). Jellemző még a komolyzene, főleg a századfordulón divatos haláltáncok vagy Liszt. Mai zenéket tekintve népszerű körükben (többek között, de nem kizárólag) az Apocalyptica (FYI: csellón játszott metál), a Sophor Aeternus, a Nox Arcana (pfuj...), a Tragic Tantrum Cabaret, a Cinema Strange, vagy a Deadfly Ensemble. Néha ide szokták sorolni az Abney Parkot, a Clockwork Quartet-tet és a Dresden Dollst, bár ők szerintem inkább a steampunk felé hajlanak, de azt hallgattok, amit akartok.
- Az öltözködést tekintve, ahogy említettem, a viktoriánus korból inspirálódnak, de nem akarják egy az egyben lemásolni azt. Egy valódi viktoriánus hölgynek nem látszódhatna ki a válla, nem hordana cilindert vagy zsebórát, egy viktoriánus goth lány ezt azonban mind megteheti. Nőknél jellemző a hosszú, akár több rétegű szoknya, néha turnűrrel, bár az igazi nagy fardagály kényelmi okokból viszonylag ritka, sokkal gyakoribb a húzott, vízszintesen ráncolt megoldás. A legjellemzőbb ruhadarab pedig a fűző, amiből természetesen az acélmerevítős a legelőnyösebb, de a műanyag divatfűző sem ritka (erről, hogy jó-e vagy nem, majd máskor vitatkozunk).
Balról jobbra: Domi, Laura, Annie és Danka Laura farmerja felettébb stílusidegen... de itt főleg Domi (b1) számít illusztrációnak Fotós: Csavajda Dóra; Ékszerek: Csavajdáné Négele Anna |
- Férfiaknál deréknál bevett zakó vagy frakk a gyakori, illetve a zsabós vagy az úgynevezett "költő szabású" ing. Bár nem sokszor találkoztam a jelenséggel, konkrétan egyszer, előfordul, hogy a férfiak is hordanak fűzőt. Léteznek ugyanis kifejezetten férfiakra szabott fűzők, és nem néznek ki olyan furcsán, ahogy először gondolnád.
- Sem színben, sem anyagban nem finnyásak, a sötétebb árnyalatok közül bármi szóba jöhet, a textíliák közül pedig (a latex, a wetlike, a jersey-félék és hasonló túlontúl modern anyagok kivételével) szinte bármit el lehet képzelni.
- Mindkét nemre jellemző a cilinder vagy zsebóra, mint kiegészítő, nőknél előfordulnak pici, díszes kalapok vagy mini cilinderek (ám a történlmi viktoriánus korban jellemző hatalmas, széles karimájú női kalapok egyáltalán nem jelennek meg). Nőknél gyakran van csipkekesztyű, legyező és napernyő, a férfiaknál sétapálca. A cipőknél jellemzőbbek nőknél a "boszicsizmák", férfiaknál a lakkcipők, mint az acélbetétes bakancsok. (De csak hogy szemléltessem, mennyire esetleges az összes ilyen kategória, az utolsó képen bakancsban vagyok.)
- A viktoriánus erkölcsökre rájátszva sok viktoriánus goth törekszik arra, hogy betartsa az etikettet, például a kézcsókos üdvözlést, étkezésnél az evőeszközök sorrendjét, az ültetési rendet, felállnak, ha hölgy érkezik a szobába, néha még a beszédük is archaizáló, és olyan alakokat is használnak, amik majdnem teljesen kihaltak, például a magázást, vagy a tiszteleti megszólításokat. (sose kérdezd nyelvészetről...). Emiatt egy viktoriánus gothtól a legritkább esetben fogsz káromkodást hallani.
- Sok helyen olvasni, hogy a viktoriánus gothok nem csináltatnak tetoválást vagy piercinget látható helyen. De tekintve, hogy a ruhájuk gyakorlatilag MINDENT eltakar, a hajuk pedig gyakran még a férfiaknak is hosszú, tehát a fülbe lőtt PC-k sem látszanak, ennek az állításnak semmi értelme.
- A nőknek általában magas, díszes kontyuk van, a férfiak pedig mély copfba fogják a hajukat, amit esetleg egy masni is díszít, mint az Interjúban. (De megint csak szemléltetve, mennyire nem kell szigorúan értelmezni ezeket a "szabályokat", a fenti képed Domi haja ki van engedve, tegnap pedig éppen egy olyan fiúbarátommal teáztam, aki konytba fogta a haját, és meglepően jól állt neki.)
- A viktoriánus gothok összejövetelein (már amikor sikerül megszervezni...) gyakran verseket olvasnak, színházba mennek, piknikeznek vagy teadélutánt tartanak. Érdekes ez a teamánia, valószínűleg a brit hagyományokból ered, és egyesek képesek több órás szertartásokká fejleszteni a teaivást.
- Vonzódnak az elhagyott helyekhez, temetőkhöz vagy romos kastélyokhoz. Ezt lehet, hogy sokan pózerkedésnek tartják, pedig csak a letűnt korok tisztelete, és a soha nem látott világba húzó fájó nosztalgia miatt van, nem a király fotók miatt. (De, a király fotók miatt is.)
Ha még többet akartok olvasni a témában, itt a szokásos linkgyűjtemény (ami természetesen idővel frissül majd a Dark Blogközösség többi tagjának a posztjaival):
Annie, nem felejtettél el valamit?
Nem, ez elég kimerítő poszt lett.
És Emilie Autumn?
Oh, hát persze, Emilie Autumn. Szóval az ő motívumkészlete... a...
A diliház.
Igen, szóval a motívumkészletének szerves része a viktoriánus kor viszonyulása a mentálisan sérült...
Nem beszéltél a diliházakról sem.
Nem, mert... hát... nem. Most nem.
Nagyon jó bejegyzés lett! :) Sokat nevettem rajta. ^^ Szeretem ahogy ironikus, szarkasztikus de okos is tudsz lenni, egyszerre. És igen, sok mindennel egyet értek a Viktorián korból, mint az etikett, az erkölcs, a tisztelet vagy némely hagyomány. Ha lenne rá pénzem, egész életemben Victorian - Goth ruhákban lennék, és kastélyban élnék egy temető mellett, tehát lelkileg erősen húzódom eme ágazathoz. :D De, sajnos, nem tehetem meg.
VálaszTörlésViszont tény, hogy igazad van abban, hogy mindez, általánosítás, és nem elvárás. Érdekes, a cikked olvasása után, kedvem lett elmenni egy temetőbe vagy egy elhagyatott kastély, épületet megnézni. *-* Fura hatással vagy te reám. :D