2015. január 2., péntek

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 18: Top 5 a perifériáról

...avagy Magyarországon kevésbé ismert előadók (és stílusok) számai.

(Most az egyszer nem lesz David J, mert ő itthon nincs elhanyagolva - minden második bejegyzésem róla szól XD)


Az első szám legyen Votlaire, ha már annyit áradozok róla mindenhol. Neki a szubkultúra szempontjából legfontosabb alkotásai nem a zenék, hanem a könyvei, amiben a szubkultúra történelmétől kezdve az öltözködési és zenei stílusokon át a filozófiáig rengeteg hasznos dolgot említ, ezek nyomán íródott az UltimateGothGuide divatról szóló része.

Zenéit én három nagy csoportba sorolnám:
  • mesezenék (sok beteg mese soundtrackje szárad a lelkén, többek között a Billy és Mandy dalainak nagyobbik része)
  • (ön)ironikus zenék (tudjátok, ilyen "lejönnek a twilight-fanok a goth clubba" típusú történettel, amik simán megállnák a helyüket South Park epizódként)
  • Hommage zenék (amik tiszteletteljes főhajtások nagy goth bandák, művészek vagy jelenségek előtt)

Ez utóbbi számok között található megzenésített Poe-vers, duettek Jill Tracy-vel, David J-jel vagy a Crüxshadows tagjaival, színészekről vagy karakterekről szóló dalok, vagy éppen stílusgyakorlatok.
Ez a niktofíliáról szóló szám a nyolcvanas évek végi deathrock stílust akarja megidézni.


Aurelio Voltaire - The night



Mivel a párom éppen azt hallgatja mellettem, a következő legyen Lindsey Stirling.
Mondjuk nem mondanám, hogy el van hanyagolva, a környezetemben mindenki rajong érte... mindegy.
Szóval Lindsey annak idején azzal robbant be a köztudatba, hogy "dubstepet" játszott hegedűn (bármit is jelentsen ez), de azóta rendszeresen titulálják a zenéjét "viktoriandustrialnak", steampunk stílusú klipeket forgat, és duettezik Lzzy Hale-lel, a Halestorm énekesnőjével.
Nem az a kifejezetten bekategorizálható figura, mi?
Álljon itt tőle ez utóbbi szám:

Lindsey Stirling & Lzzy Hale - Shatter me



DARK CABARET!
Ez a stílus nagyon közel áll a szívemhez, és nem csak azért, mert egy cirkuszi társulatnak is beillő színjátszóval két évig futott egy burlesque varietéelőadásunk... nem csak, de nagyrészt. Ha egyszer beleizzadsz a fellépőfűződbe és a harisnyatartódba, többet nem tudod nem szeretni a kabarézenét!
Sose szerettem komolyan venni a dolgokat, és a dark cabaret éppen ezt adja: komolytalankodva mesél el nagyon is komoly és sötét történeteket.

Vermillion Lies - Circus Fish



Egy stílus, ami tutibiztoszicher, hogy el van hanyagolva felénk: GOTHABILLY.
A hangulata könnyen körbeírható - végy egy hatvanas-évekbeli tinihorrort, tele zombikkal, vérfarkasokkal, idegenekkel és buta felnőttekkel. Kész.
Oké, azért kicsit bonyolultabb az egész, de a stílus nevéből talán nem nehéz kitalálni, hogy az ötvenes-hatvanas évek rockabillyjét (ez az, amit nálunk rocky-nak hívnak, tudjátok, fenyőmiki, utcabál, csáó máréna, csíkos nyakkendő, stb.) ötvözik a goth-tal.
A végeredmény pedig... hát, nekem tetszik, és csak ez számít, nem? XD

The Cramps - Creature from the black leather lagoon
(beteg klip, csak saját felelősségre!)



Okéjó, erről fogalmam sincs, milyen stílust képvisel, a Wiki szerint "alternatív" és "kísérleti", de hát a Wiki mindenre ezt mondja, amiről fogalma sincs. Mindenesetre érdekes hangzásvilág, érdekes hangszerhasználat, érdekes hangulat, érdekes szöveg...
Fogalmam sincs, mit lehet mondani valamiről, amit nem értek, csak érzek.

Nick Cave and the Bad Seeds - Red Right Hand



by: A
/Bónuszkérdés: az öt dalból hányban van harang hang?/

2 megjegyzés:

  1. Én régóta nagy rajongója vagyok Voltair-nek meg Lindsey-nek és tök olyan dolgokat írtál, amit nem is tudtam róluk. :D Nekem Voltaire is picit amúgy Cabaret goth zenének tűnik. De tök jó kis lista lett, tanultam újakat is a belőle. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, Cabaret Goth-ot is játszik, de mellette még annyi minden mást is, hogy inkább meg sem próbálom besorolni :D

      Törlés