2015. január 11., vasárnap

Hallgassunk dark jellegű zenét! - 14: Top 5 Nox Arcana

Hátőőő...
Nem igazán kedvelem őket.

Az instum zenékkel világ életemben hadilábon álltam, mert zeneileg analfabéta vagyok, és legtöbbször a szöveg az, ami megfog. A Nox Arcanával ráadásul duplán rosszban voltam, mert először a Night of the Wolf-fal találkoztam, ami még babybat-szemmel is nagyon giccsesnek és sablonosnak hatott. Egy szó, mint száz, az utóbbi közel hét évben nem sokszor hallgattam őket.

Ezért kicsit vonakodtam belevágni a kihívásnak éppen ebbe a pontjába, de azt kell mondjam, kellemesen csalódtam... egy kicsit.



Az első szám, amit választottam, egy kicsit túl komolyan veszi magát, amiről már tudhatjátok, hogy nem a szívem csücske. A szövege olyan, mint a versek, amiket hetedikben irkáltunk, a hangulata olyan, mintha egy MMORPG reklámja lenne.
Mi fog meg benne mégis?
Az egyszerűség. Hogy nem akar több lenni annál, mint ami: egy rövid, egyszerhasználatos, sötét dalocska, bibliai idézettel fűszerezve. Egy olyan bibliai idézettel, amit nem mellesleg az Anonymous választott jelmondatnak, egyébként.
(Meg szeretem az MMORPG-ket. FOR THE HORDE!)

We are Legion



A második számra csak azért kattintottam rá, mert megtetszett a címe.
Bevallom töredelmesen, nem néztem utána, hogy van-e köze a Prestige című zseniális filmhez (tudjátok, ahol Batman és Wolverine bűvészek, és Teslával bizniszelnek - kéne erről egy poszt), de mondjuk, hogy ilyen véletlen ritkán van. Ez tényleg teljesen instrum, de a zongorának nem tudtam ellenállni, a hangulata (nekem legalábbis) a már említett filmet idézi fel.

The Prestige



Oké, visszatérve arra, amit a poszt elején elkezdtem kifejteni: nagyon, de nagyon nem egyszerű olyan számot találni a Nox Arcanától, ami nem egy ezerszer és még ezerszer eljátszott gót klisé, drakula, melankólia, sötétség, holló, lenóra, emily, démonok, farkasok, vámpírok, sötétség, angyalok, álom, labirintus, sárkányok, sötétség, sötétség, Poe, és még sorolhatnám (ja, és sötétség).
(Meg sötétség.)
Na, a következő szám egy kivétel!... viszonylag. Legalábbis kicsit több benne az ötlet, mint abban, hogy sötétség. (és sötétség.)
(és sötétség.)
Úgy kezdődik, mint egy Disney-mese lassú, altatója, és erre még a címe is rájátszik, a "Once upon a dream" ugyanis az egyik legismertebb betétdal a Csipkerózsikából, aztán lassan vált át baljós, fenyegető hangvételbe, majd ugyanígy vissza, hogy a végére csak a rémálom sejtése maradjon. 

Once upon a Nightmare



A negyedik szám helyett inkább egy egész albumot ajánlanék.
Igen, a Necronomicon sem túl eredeti ötlet, és az album nem is tesz sokkal többet annál, mint hogy visszaidézi Lovecraft világát. Azt viszont kifogástalanul! Ezt az albumot simán el tudnám képzelni asztali RPG-zés mellé háttérzenének, ráadásul az időnként megjelenő kísérteties szövegmondástól és a hangeffektetktől egy kicsit átélhetőbb is, mint a többi angyalos-démonos-vámpíros-vérfarkasos számuk. (és sötétség).
(Habárár Lovecraft kategóriában nem tudja verni a Scary Solstice-t.)

The Awakening (és a teljes Necronomicon album)(és sötétség)



Az ötödik szám a Calliope lett volna.
Ezzel kapcsolatban elmondtam volna, hogy szerintem Nox Arcana-éknál úgy írják a dalokat, hogy összehoznak egy sötét hangulatú etűdöt, megismétlik négyszer-ötször, aztán véletlengenerátorral adnak neki egy random címet.
Elmondtam volna, hogy Kalliopé az epikus költészet múzsája, a Calliope pedig egy dárkos Ravel-mímelés, néha felhangzó gonoszbohóc-klisénevetéssel, és hogy nem nagyon látom a kapcsolatot a kettő között.

De nem leszek ilyen gonosz.
Ehelyett ötödik számnak fogadjátok a Carnival of Lost Souls egyik számát, ami meglepően élettel teli, meglepően értelmes és mély a szövege, és meglepően köze sincs a neoclassical stílushoz, amit egyébként játszanak. Hangulatra olyan, mint a Stairway to Heaven visszafelé lejátszva (hallgassátok meg, komolyan, isteni <- ez szóvicc volt), és ha valaha is kíváncsi lettél volna, mi az a "dark ambient", hát ez:

Spellbound



All in all, nem vagyok rajongó. Nem mondom, hogy különösebben rosszak, de én az ennél komplexebb zenéket szeretem; de annál azért jobbak, mint amilyennek az első benyomás alapján tartottam őket. 

by: A

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése