A goth ezer arca kihívás - இ Dark Mori இ

Erre a stílusra mondta egyik barátnőm, hogy "erdei haláltündér".

A goth ezer arca - † Nu goth †

A goth ezer arca kihívás

A kihívás lényege az, hogy magadra ölts hét különböző goth(hoz köthető) öltözködési irányzatra jellemző összeállítást, és mutass róla képet, esetleg írd le a tapasztalataidat, mennyire máshogy boldogul, más reakciókkal találkozik-e egy nu-goth külső, mint egy dark mori vagy egy cyber. Elvileg egy hét minden napján máshogy kéne kinézni; én előre jelzem, hogy a 30 napos kihívásokat sem időben vagy sorrendben teljesítettem, ezt sem úgy fogom.

Nem kell hogy a szubkultúrába tartozz, vagy akár ismerd azt ahhoz, hogy kipróbáld ezt a kihívást. Mint a Buzzfeel híres "Woman wear goth fashion for a week" videójában, kifejezetten kíváncsi lennék, mit gondolna egy abszolút kívülálló, ha egyszer a fekete napernyő másik oldalára kerül.

Mindenképpen kérünk ám beszámolót!

 Az én verzióm

"A szörny volt a legjobb barátom."

A címbeli idézet Boris Karlofftól származik, akinek az emlékezetes 1931-es alakítása generációkra meghatározta a Frankenstein történetéről bennünk élő képet. Ez a film rengeteg ponton eltér a könyvtől, és megszámlálhatatlan (egyre romló minőségű) folytatást kapott, ennek ellenére olyan mélyen beleivódott a popkultúrába, hogy ez, az átdolgozott történet az, amit mindenki Frankensteinként ismer, az eredeti regény szinte teljesen elhomályosodott mellette. Ezért szerettem volna mindenképpen elolvasni (ahogy a másik hasonló sorsú klasszikust, a Drakulát is) és mivel Mary Shelley 1816-ban, tizenkilenc évesen írta, ezért talán megfelelhet a 2016-os Könyves Kihívás első pontjának, ahol egy 25 év alatti nő regényét kell olvasnunk. Legalábbis a mű keletkezésének idején 25 alatt volt...

Most belegondoltam, baszki, Mrs. Shelley két évvel fiatalabb volt, mint most én, amikor megírta a horrorirodalom egyik legfontosabb művét, amivel gyakorlatilag megteremtette a gótikus regény irodalmi műfaját, megalapozva ezzel egy azóta is tartó esztétikai irányzatot.

És én hol voltam huszonegy évesen?!...

Ja, tényleg! Blogot indítottam...

30 day clothing challange - 3. Amit ajándékba kaptál

Mivel a varrás, a hímzés és a macska miatt a kezemen található néhány sérülés, ezért előre is elnézést a sápatagabb szívű olvasóimtól.

Mindkét gyűrű ezüstből van, amit a szemem jobban szeret feketével párosítva, mint a mostanában divatos aranyat. (Meg amúgy is, vészhelyzet esetében bármikor önthetek belőlük ezüst pisztolygolyót.)

Az alsó, cirkónia berakásos gyűrűt nagybátyámtól kaptam ballagásomra; a felsőt pedig a páromtól évfordulóra. Azt mondta, ha három évig nem hagyom el ezt a gyűrűt, vesz egy drágábbat a másik kezem gyűrűsujjára is. (Mire gondolt a költő?...)

30 day clothing challange - 2. A kedvenc felsőd

Imádom a fűzőket, de UFB (ultrafillérbaszó) lévén a legritkább esetben rendeltem és adtam nagyobb összeget egy darabért, konkrétan soha. Mindig csak csorgattam a nyálamat az internetes szalonok szebbnél szebb darabjaira, aztán egy nyári napon rászántam magam, hogy beruházok egy acélmerevítős, acélkapcsos, elöl díszkapcsos, szatén-műbőr darabra.

A képen nem ez van rajtam.

30 day clothing challenge - 1. A szekrényed

Veszélyesen töltelékszagú poszt következik.

Dorothy Blog Award

(Miért kell ezeket az izékat díjnak hívni? Nekem a kihívás tökéletesen megteszi.)

A díjat Die Verfluchten blog írója, Dorothy Chanté alapította. A díj lényege, hogy jobban megismerjük ne csak egymást, hanem egymás blogját is, ezáltal kapcsolatokra és akár újabb olvasókra tegyünk szert.

Könyves kihívás 2016

Csatlakoztam a Lilapulcsis blog 2016-os könyves kihívásához.

Egy újabb 30 napos kihívás: Tizenkettedik nap

Tizenkettedik nap: Vezesd végig a nap minden mozzanatát.

Ha éjféltől számoljuk a nap kezdetét, akkor a hétfőm azzal kezdődött, hogy töredelmes bocsánatkérést intéztem Seth MacFarlane-hez. Ő ugyanis a Hanna-Barbera stúdióban kezdte pályafutását olyan legendás rajzfilmeken, mint a Johnny Bravo, a Boci és Pipi vagy a Dexter (nem az a Dexter), de miután belevágott a Family Guy-ba, leírtam, mint alkotót. A Family Guy és a spinoffjai zsigerből taszítanak, és sokáig nem voltam hajlandó megnézni semmit, amihez MacFarlane-nek köze van - de éjjel nekiálltunk megnézni a Million ways to die in the west című stílusparódiát, és rá kellett jönnöm, hogy MacFarlane-nek csak a rajzfilmjei szarok.

Szóval hajnali kettőig filmeztünk, és szakadtunk az áthallásos poénokon; a végén, amikor megjelenik Django, totálisan elvesztettem, és szomszédaim legnagyobb örömére sikítva röhögtem az éjszaka közepén.

Egy újabb harminc napos kihívás: Nyolcadik nap

Nyolcadik nap: Elevenítsd fel a pillanatot, mikor a legelégedettebb voltál életedben.

Nem szoktam olyat. Éppen az a titkom, hogy soha nem vagyok elégedett, így mindig meglátom, hol lehet javítani a dolgokon. Kis győzelmeim természetesen vannak, például amikor közelről láthattam a római katakombákat. és tudtam, hogy abból a pénzből utazom, amit én kerestem meg; amikor kijött az első ExpressioN magazin; amikor az első tanítványom átment az érettségin; amikor elkészül egy ruha; és ilyenkor természetesen boldog vagyok. De elégedett, az soha.

Erre a kijelentésre semmiképpen ne tekintsetek negatívan. Az elégedettség a produktivitás legnagyobb ellensége, az elégedetlenség hajtja előre a világot. Hol lennénk, ha elégedettek lettünk volna a barlanggal, a gyertyafénnyel, a gyerekhalandósággal vagy a harminc éves várható élettartammal?
Hol tartana konkrétan ez a blog, ha megelégedtem volna azzal, hogy kézzel varrok, nem géppel, girbegurbán tudok csak szegni vagy csak a család láthatja a kreálmányaimat?

Naugye.

Egy újabb 30 napos kihívás: Hetedik nap

Hetedik nap: Írj a csillagjegyedről, és arról, szerinted mi jellemző a személyiségedre

Talán az univerzum másik végén hesszelő hatalmas golyónyi égő hidrogén nem tudná szétbaszni a szerelmi életedet, ha nem csak lúzerekkel randiznál.

Egy újabb 30 napos kihívás: Hatodik nap

Hatodik nap: Írj 30 érdekes tényt magadról.

1. Az első négy fogam implantátum, mert gimiben elcsúsztam az iskola melletti tó jegén, és kitörtem őket.
2. A testem tökéletesen asszimetrikus, az egyik lábam fél számmal kisebb a másiknál, az egyik karom jó fél centivel hosszabb a másiknál, és az egyik mellem két kosármérettel kisebb, mint a másik. (És ez nem az a "jajj, senkinek nem teljesen egyforma" kategória, inkább a magamnak kell varrnom a melltartót, különben szorít ÉS lötyög kategória. Vagy zoknival kell tömni a kisebbet.)
3. Ha leesik a vérnyomásom, elájulok, és ez gyakran előfordul. Ébredés után, hirtelen felálláskor, forró zuhany alatt, de egyszer szex közben is megtörtént.
4. Nehezen tudok magassarkúban járni, mert mindig félek, hogy "leesek róla". Akkor is, ha tudom, hogy tartja a bokám.

Egy újabb 30 napos kihívás: Ötödik nap

Ötödik nap: Ha volt olyan idő, amikor véget akartál vetni az életednek, írj róla.

A szerotonin egy ingerületátvivő enzim az agyban, azon vegyületek egyike, amit boldogsághormonnak szoktak hívni (többek között ennek termelését fokozza az extasy), de nem csak a hangulatra van hatással. Szintjének csökkenésével kialakulhat szorongás, depresszió, migrén, extrém esetben bipoláris zavar, de ennek a számlájára írhatók a kényszeres gondolatok.
Ezek nem olyanok, mint a filmekben, nem felvillanó képek, vagy gonosz kis hangok, akik azt suttogják, hogy öld meg magad, hanem ötletek, "mi lenne, ha..." kezdetű fantáziálások, amik váratlanul tolakodnak be a tudatodba. Például, hogy mi lenne, ha a metró alá lökném ezt az embert, mi lenne, ha most lelépnék az autók elé, mi lenne, ha összedőlne az irodaépület, stb., miközben egészen addig nem ezen gondolkoztál, és a legkevésbé sem akarod elképzelni, hogyan loccsanna szét annak a vadidegennek a feje a metró kerekei alatt, de egyszerűen nem tudod kiverni a fejedből. Ilyet minden ember tapasztal, az élénk fantáziával rendelkezők (amiért szintén a szerotonin felel) általában gyakrabban, és a megjelenésük még nem jelenti azt, hogy az illető automatikusan kényszerbeteg; csak akkor számít betegségnek, ha ezekkel a gondolatokkal vagy a kivédésükkel töltött idő eléri az átlag napi egy órát, és a beteg életminőségének rovására megy.
Nem tartom magam betegnek, nincsenek állandóan kényszergondolataim, de előfordulnak, nem is ritkán. Például akárhányszor kést veszek a kezembe, mindig átfut az agyamon, mi lenne, ha valaki bejönne utánam a konyhába, és éppen nem figyelne oda és megcsúszna, vagy a macska éppen úgy akarna felugrani a munkapultra, hogy beleszalad a kés. És ha nem véletlen lenne, hanem csak úgy megtenném? Még egyszer: nem olyan, mint a filmekben, semmi nem késztet arra, hogy tényleg meg is történjen. Inkább olyan, mintha muszáj lenne végignézni egy filmet, ahol megtörténik.
Körülbelül öt-hat éve, a gimnázium vége felé gyakran voltak olyan akaratlan gondolataim, hogy mi történne, ha meghalnék. Például ha rálépnék arra a csatornafedőre, beszakadna alattam, és összetörném magam. Vagy ha megcsúsznék a jégen, és betörne a fejem (ez aztán végül tényleg megtörtént, de nem haltam bele). Ki jönne be a kórházba? Kit hívnának azonosítani? Mit érezne az az ember akkor? Ki jönne el a temetésemre? Ki mondana beszédet? Mit mondana? Bemondanák vajon az iskola hangosbemondójában? Lenne olyan fiú, akinek akkor jutna eszébe, hogy szerelmes volt belém? Vagy talán lány?
És igen, olyan gondolatok is voltak, ahol nem baleset végzett velem, hanem én magam. Mi lenne, ha megvágnám magam, mennyire fájna és meddig? Mit éreznék utána?
De ezeket a gondolatmeneteket a tinédzserkorban egyébként sem túl stabil hormonrendszer és a szerotoninszint ingadozása okozta, nem pedig az elkeseredés, és sokkal jobban jellemezte őket a kíváncsiság, mint a bánat.

Visszaolvasva, ez a bejegyzés a legbizarrabb, amit valaha írtam.

Egy újabb 30 napos kihívás: Negyedik nap

Negyedik nap: A vallásról alkotott nézeteid.

Fúha gyerekek, ez nagyon erős lesz.

Szerintem a szervezett vallás a legrosszabb dolog, ami az emberrel valaha történt.
Természetes, hogy az embernek vannak bizonyos szociális szükségletei, például tartozni egy közösséghez, ünnepeket, rituálékat iktatni az unalmas hétköznapok közé, az élet értelmét keresni, a dolgok okát és eredetét kutatni, ilyenek. Ezen szükségletek kielégítésére találta fel az hitrendszereket (pontosabban a kultúrát általában), amikkel még mindig nincs semmi baj. Vannak, akik megoldják másként, a közösséget a barátaikkal érzik, rituáléknak nemzeti ünnepek vagy a fesztiválok szolgálnak, az élet okát és értelmét pedig inkább meglelik a tudomány segítségével. Persze a vallás a könnyebb út, hiszen minden válasz készen van, nem kell küzdened, hogy befogadjanak a gyülekezettársaid, nem kell csúnya szakszavakat megértened. De csak azért, mert a könnyebb utat választja, nem hibáztathatok senkit. (Lenézni lenézem őket, de nem gondolom, hogy ettől rossz emberek. Csak talán lusták.)

Egy újabb 30 napos kihívás: Harmadik nap

Harmadik nap: A drogról és alkoholról alkotott nézeteid.

Mindenekelőtt leszögezném, hogy soha nem csináltam semmi illegálisat vagy morálisan elítélendőt, mint például a hazudozás. Itt most csak a legális drogokról, az alkoholról, a koffeinről és a nikotinról fogok filozofálni, de ezek is épp elég kárt tudnak okozni.

Szerintem, mint mindig, a titok az, hogy ismerjük a saját határainkat.

Egy újabb 30 napos kihívás: Második nap

Második nap: Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

No, akkor hozom a kristálygömböt.

~~~***~~~

Egy újabb 30 napos kihívás: Első nap

Első nap: Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről.

Neki varrtam a blogon elsőként megjelent bejegyzés ruháját, egy csatos férfimellényt. 

Épp ideje volt hogy egy teljes bejegyzést szenteljek a páromnak, Kenny-nek, ugyanis ha hiszitek, ha nem, aktív szerepet vállal a blog készítésében. Legtöbbször fényképészként segít, dokumentálja a projektjeim elkészültét vagy a kirándulásainkat, néha alapanyagokat szerez nekem (például az ékszerkészítéshez használt ipari ragasztót is tőle kaptam), és nagyon-nagyon remélem, hogy kölcsönadja majd a forrasztóállomását egy bonyolultabb drótékszer elkészítéséhez.

Békésen tűri, ha elrontok valamit, például rosszul veszek róla méretet.

Vele kapcsolatban nem az az érdekes, hogy hogyan találkoztunk (a színjátszóban, mint minden más meghatározó emberrel), hanem hogy hogyan NEM.

A beteg könyves TAG

No, nem úgy beteg, mint ahogy például az ízlésünk beteges, illetve nem csak, hanem mint amivel orvoshoz mész. A linkek a könyvekhez irányítanak, amennyiben a kötet elérhető az interneten.

Disclaimer: A TAG-et egy-két magyar blog is feldolgozta már, de ez itt lent a saját fordításom. Ez tulajdonképpen nem jelent semmit, csak dicsekedni akartam.

(De előtte...

Helyzetjelentés

Amikor elkezdtem írni a blogot, megfogadtam, hogy nem lesz szépkép-poszt csak azért, hogy minden nap legyen valami, és nem fogok szabadkozni, ha huzamosabb ideig nincs poszt.

Zene TAG

Blithe oldalán találtam ezt a zenei kihívást, pont jókor, ugyanis elég régen volt zenei poszt (a HDJZ!-vel meg haladok... csak idő kell, hogy az ismeretlen előadókhoz is közel kerüljek). Szóval íme, zenei TAG!

1:A dal, aminek egy szín van a címében

In medias res, rögtön az egyik legbetegebb zenével indítunk, miért is ne?

The Cramps - Creathre from the black leather lagoon

Na, egy kicsit nyugodtabb színes szám:

Nick Cave and the Bad Seeds - Red right hand