Kannibál beautybloggerek

Mondhatni hot topic (höhö, szóvicc) lett mostanában a hazai blogszférában a divatszakma árnyoldala. A Bloggertalálkozón is az egyik legjobban kitárgyalt téma volt a divatbloggerek túlsúlya miatt. A mi kis Dark Blogközösségünket elkerülik a háborúskodások (és hála az égneK a komplett divattéma is kívül esik rajtunk), ezért is volt különösen megdöbbentő hallani, hogy milyen konkurenciaharcok, előnytelen feltételek között, néha embertelen nyomás alatt dolgoznak egyes bloggerek, gyakorlatilag a semmiért; hogyan használják ki a divatcégek a kezdetben csillogó szemű, lelkes lányokat, hogyan darálja be a gépezet szép lassan a lelküket.

Szóval sok rossz kering a divatszakmáról, de kannibál szupermodellekről eddig még nem hallottam!

A fűző öt előnye

Többeteknél olvastam már, hogy milyen kellemetlen helyzeteket teremt az életetekben, hogy a szüleitek, családotok, iskolatársaitok nem fogadják el a kinézeteteket.
Én ebből a szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyok, az egyetemen soha nem ért még hátrány a kinézetem miatt (sőt, pozitív megkülönböztetésben van részem, ami sajnos szintén kellemetlen, de ez egy másik poszt lesz), a családom nem csak elfogadja, de tetszik is neki.
Aggályaik azonban nekik is akadnak néha (kinek nem), de azok többnyire egészségügyi jellegűek, például meg fogok fázni a csipkében, fájni fog a bokám a platformbakancsban, vagy el fogok ájulni, a fűzőt viselek.
Ez a poszt nekik válasz, és mindenkinek, aki szerint a fűző káros.

Goths of Colour

(Szerintetek minek lehetne fordítani ezt a kifejezést? Színesgoth?)

Szóval, régóta töprengtem, milyen is lehet egy olyan goth (vagy bármilyen sötét-alternatív szubkultúra tagjának) az élete, aki egyébként színesbőrű.
Hogyan öltözködik? Mi inspirálja a stílusát? (Evidensnek tartottam, hogy felhasználják a saját kultúrájuk halottkultuszának elemeit, például egy mexikói a Sugarskull-mintákat, de nem találkoztam ilyesmivel :S ) Hogyan fogadja őket a szubkultúra többi tagja?
Mert tény, hogy a gothoknak is van egy saját magukról alkotott képük, ami leggyakrabban vékony, hófehér bőrű, nemesi kinézetű fiatalokról szól, ami legalább annyira hamis sztereotípia, mint a külvilág vért ivós, sátánistás, depressziós elképzelése.
Végül is a szubkultúra egyik ismérve az, hogy eltér a mainstream-től, akkor mi joga lenne közülünk bárkinek azért kritizálni egy másik tagot, mert másmilyen?