Hadestown

Ma egy vermonti folkzenész, Anaïs Mitchell Hadestown című konceptalbumát, pontosabban szólva "folkoperáját" szeretném bemutatni nektek. Bár a klasszikus értelemben vett goth zenéhez abszolút semmi köze, gyorsan a szívemhez nőtt a gyönyörűen ábrázolt, alvilági, klasszikus görög mitológiai történet. Kár lenne pusztán elitizmusból ("én ugyan nem hallgatok népzenét") kihagyni, nem csak azért, mert minden kritikus ódákat zeng róla (ódákat... egy ógörög sztoriról... éééérted), hanem mert olyan finoman keveri az esélytelenek nyugalmának érzését a teljes kétségbeeséssel és a tettvággyal, amire csak ritkán képes egy előadó.


Történet

A történet egy elképzelt, posztapokaliptikus, az első gazdasági világválság utáni időket idéző Amerikában játszódik, ahol az emberek nyomorban, de legalább szeretetben élnek, egy mesés földalatti városról, Hadestown-ról álmodozva, ahol béke és gazdagság van. Orpheus feleségül akarja venni Eurydicét, és megígéri neki, hogy valahogy majd csak lesz; bár nincs pénzük, majd a Föld adja az esküvői lakomát, a folyók hangja és madarak dala lesz a nászinduló. A násznép, és közülük is különösen Hermes, a bolond koldus kezd el egyre szebben és hangosabban áradozni Hadestownról, ahol a keménykezű vezető alatt mindenki dolgozik, de mindenkinek tisztességgel fizetnek, és az emberek boldogok. Még Hades hangja is felcsendül, "kis énekesmadár, hadd találjam ki - egy költő? Akinek egy vasa sincs, te a kezedet adod neki, ő csak tengődik. Miért nem repülsz délre, hasznát tudnám venni egy kanárinak", és ez elég Eurydicének, hogy elszökjön.

Orpheus, ahogy észreveszi, hogy eltűnt a kedvese, utána indul, és őt kísérve láthatjuk, milyen is az élet Hadestownban. A lakosok valóban dolgoznak, egy falat építenek, hogy kívül tartsák a felszínieket, akik nyilvánvalóan el akarják venni tőlük a lehetőséget, hogy falat építsenek ("Mi van nekünk, ami kell nekik? Egy fal, amin dolgozhatunk, és a munka soha nem ér véget, soha nem jön el a béke", stb. És ez most tényleg nem direkt áthallásos, az operát 2010-ben írták.).

Jobb körülmények azonban ebben a városban sincsenek. A lelkes munkások képe mögötti apátiát abban az illegális talponállóban tapasztaljuk meg, amit a vezető felesége, Persephone vezet.

Hades természetesen nem engedné vissza Eurydicét a felszínre, de Orpheus leleplezi Persephone üzelmeit, ami után felkelés lobban ki a városban. Hades szíve azonban nem kőből van, felesége esdeklésére megenyhül, és elengedi Eurydicét, a mitológiából már ismert feltételekkel - s a mitológiából már ismert kimenetellel. (Azt, hogy a lázadásnak mi lett a vége, soha nem tudjuk meg.)

(Az egész album fent van Youtube-on.)


A zene hatalma

Csak egy apró anekdota, ami meglepett és jó kedvre derített. A történet fényében nem lehet meglepő, hogy az albumból először a Why we build the wall című zenét hallottam, egy humoros(nak szánt) politikai videó zenéjeként, és félretéve minden hétköznapi morgolódást, azonnal beleszerettem a dalba. Amikor viszont letekertem a kommentszekcióhoz, akkor lepődtem meg igazán: az óvodás "nekem a zöld jobban tetszik mint a vörös, mert szebb a színe" vita helyett az árpádsávos és a szivárványos profilképes emberkék mind csak azt kérdezgették, mi a zene címe.

Mert az igazán JÓ zene nem ismer kulturális vagy világnézetbeli határokat.

(Szerintem ne politizálj. Oké, nem fordul elő többet.)

by:A