Hadestown

Ma egy vermonti folkzenész, Anaïs Mitchell Hadestown című konceptalbumát, pontosabban szólva "folkoperáját" szeretném bemutatni nektek. Bár a klasszikus értelemben vett goth zenéhez abszolút semmi köze, gyorsan a szívemhez nőtt a gyönyörűen ábrázolt, alvilági, klasszikus görög mitológiai történet. Kár lenne pusztán elitizmusból ("én ugyan nem hallgatok népzenét") kihagyni, nem csak azért, mert minden kritikus ódákat zeng róla (ódákat... egy ógörög sztoriról... éééérted), hanem mert olyan finoman keveri az esélytelenek nyugalmának érzését a teljes kétségbeeséssel és a tettvággyal, amire csak ritkán képes egy előadó.


Történet

A történet egy elképzelt, posztapokaliptikus, az első gazdasági világválság utáni időket idéző Amerikában játszódik, ahol az emberek nyomorban, de legalább szeretetben élnek, egy mesés földalatti városról, Hadestown-ról álmodozva, ahol béke és gazdagság van. Orpheus feleségül akarja venni Eurydicét, és megígéri neki, hogy valahogy majd csak lesz; bár nincs pénzük, majd a Föld adja az esküvői lakomát, a folyók hangja és madarak dala lesz a nászinduló. A násznép, és közülük is különösen Hermes, a bolond koldus kezd el egyre szebben és hangosabban áradozni Hadestownról, ahol a keménykezű vezető alatt mindenki dolgozik, de mindenkinek tisztességgel fizetnek, és az emberek boldogok. Még Hades hangja is felcsendül, "kis énekesmadár, hadd találjam ki - egy költő? Akinek egy vasa sincs, te a kezedet adod neki, ő csak tengődik. Miért nem repülsz délre, hasznát tudnám venni egy kanárinak", és ez elég Eurydicének, hogy elszökjön.