2015. június 18., csütörtök

Valaki mondja meg

...kinek mit szabad; szösszenet a feminista divatrendőrökről.

(Eredetileg azt akartam címnek, hogy "gyökerek jönnek, gyökerek jönnek", de... nem vagyok ennyire bunkó.)

Többször találkoztam már egy bizonyos jelenséggel, ami egyszerűen kikerget a világból, és ordítani tudnék, mint egy tinédzser, aki most fedezte fel a szabad akarat lényegét, irtózik a felelősségtől és dühös az egész világra. Vagyis nagyon. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ennek az egész gótkodásnak fontos része a nonkonformizmus, ennek okán pedig valamiféle társadalmi tudatosság (bocs a negatív konnotációjú szóhasználatért, nem tudok jobb megfelelőt a "social awarness-re").

Szabadságra és egyenlőségre vágyni a mi korunkban egy ösztön, a huszonegyedik századi ember definíciójának egyik alapja. Nem kell csatlakozni semmilyen -izmushoz, hogy kiéljük ezt az ösztönt, elég létezni. Nem kell feministának, humanistának, filantrópnak lenni, csak lenni. Kiélni és kiélni hagyni, nem olyan nehéz.



Persze, mindig vannak olyan remanensek, akik a saját megkövesedett értékrendjüket mások boldogsága fölé helyezik, de ez már nem zavar - huszonkét évig gyakoroltam, hogyan kell tiszta szívből kinevetni az utca végén lakó öreg bácsi zsörtölődését, aki szerint én vagyok a Sátán, a tanárnők csacsogását, hogy ilyen kinézettel nem viszem semmire, a kortársak értetlenkedését, hogy miért harminc-negyven éves zenéket hallgatok.
Ez nem hat meg. Én én vagyok, én magamhoz képest vagyok valaki, méghozzá egy közel tökéletes valaki, az ő mércéjük irreleváns. Szabad vagyok, mert úgy döntöttem, hogy semmi nem fog érdekelni. És ez baromi jó érzés.

Hiába irtózom az elköteleződéstől, örülök neki, hogy vannak mozgalmak, amik azért küzdenek, hogy mindenki az lehessen, aki akar. Definíció szerint a feminista mozgalom is ilyen lenne, EGYENLŐSÉGET (tehát nem felsőbbrendűséget) akar a nőknek, és SZABADSÁGOT mindenkinek. És ez jó.

Az viszont nem jó, ahogy ezt páran kivitelezik.

  • Nemrég szembejött velem egy cikk az interneten, hogy milyen káros dolog az, hogy a nők borotválkoznak, mert a nők teste természetesen szőrös, és a társadalom erőlteti ránk, hogy megváltoztassuk - emiatt aki borotválkozik, az nőellenes, és sérti a többi nő szabadságérzetét.
  • Aztán azok a hisztériába hajló viták a párválasztásról és a gyerekvállalásról! Bármilyen megoldást is találsz, lesz valaki, aki a szemedre hányja, hogy csak társadalmi nyomás miatt házasodtál/maradtál szingli/szültél/nem szültél, és a viselkedésed sértő a nőkre nézve.
  • Öltözz így, ne öltözz úgy, mert ha túl visszafogott a ruhád, akkor a gonosz társadalom elnyomja a nőiességedet; viszont ha túl explicit a dekoltázsod, akkor lealacsonyítod magad, tárgyiasítod magad, és vele az egész női nemet, fúj!
  • Nem is olyan régen, éve, másfél éve történt, hogy egy lelkes ostoba leszólított az egyetemen, hogy ne hordjak fűzőt, mert a fűző a patriarchális társadalom elnyomásának a jelképe, és én az öltözködésemmel sértem az ő szabadságérzetét.
Ti halljátok, amit beszéltek?!??!Đđ[]]<}łŁ;Äääđ&&@!!!!!?!

  • Először is, a "társadalom" nem tehet semmiről. A "társadalom" mint olyan nem létezik, emberek vannak, akikre te vagy hallgatsz, vagy nem. Az, hogy követed-e a tömeget vagy nem, az egy döntés, a te saját döntésed. Ha úgy döntesz, hogy követsz egy káros trendet, az egyedül a te hibád, nem egy ködös és megfoghatatlan entitásé, nem a "társadalomé". Növesszetek gerincet, és ne legyetek már ilyen kis picsogó anyámasszonykatonák! Tudom, hogy nem könnyű, de nem is lehetetlen felállni, és azt mondani, hogy mindenki kinyalhatja, mert és király vagyok, és kész.
  • Másodszor, én én vagyok. Nem több, nem kevesebb. Utolsó vérig kiállok a szabadságért, a függetlenségért, az önállóságért, az egyenlőségért és minden idealizmusért, és bárkiért, aki ezekért küzd, de magamnak is akarom őket. A szabadságnak az lenne a lényege, hogy bármit felvehessek, amit csak akarok, anélkül, hogy bármelyik férfi, nő vagy feminista zaklatását el kelljen viselnem. Az én önképem nem függ senki mástól, sem egyénektől, sem a "társadalomnak" nevezett képlékeny entitástól. Viszont ha valaki nőiességét az én öltözködésem sérti, és emiatt én vagyok a hibás, akkor sem én, sem ő nem szabad.
  • Harmadszor, csak egy kis emlékeztető arról, hogy mi az a nonkonformizmus. Konformizmus ugye az, amikor agyatlanul betartunk minden szabályt, amit mások hoznak - nem pont ugyan ilyen szűklátókörű dolog áthágni MINDEN szabályt? A nonkonformizmus lényege az kellene hogy legyen, hogy a szabályokat, kötöttségeket, normákat egyesével megnézed és mérlegeled, hogy van-e értelme. Nem fogok átmenni a kamion előtt, ha piros a lámpa, nem fogok lopni vagy az ebédlőbe szarni, csak mert "jajj, de nonkonformista vagyok, és fuck the rulez!"; ehelyett belegondolok, hogy minek mi az oka vagy az értelme.
    Kötelező a "társadalom" (ugyehogyugye) megbecsülését és még több pénzt hajszolni? Nem.
    Kötelező békés, unalmas kertvárosi életet élni harminc fölött? Nem.
    Kötelező megházasodni és öt gyereket szülni? Nem.
    Kötelező szinglinek maradni és gyermektelenséget fogadni? Nem.
    Kötelező úgy öltözködni, hogy az a maradi öregnéniknek is tetsszen? Nem.
    Kötelező úgy öltözködni, hogy az a lelkes ostoba sötétzöldeknek is tetsszen? Éppúgy nem.
    Kötelező betartani a KRESZt? Hát legalábbis ajánlott, ha nem akarsz elgázolt anarchista lenni.
    Kötelező tiszteletben tartani mások szabadságát? IGEN, mert ez nem csak egy szokás vagy trend, hanem az emberi létünk alapja.

    Ja, hogy ehhez gondolkodni kéne. Nincs több kérdésem.

No, elég a zsörtölődésből.
És csak hogy valami értelmes dolog is legyen ebben a posztban, nesztek Hobo Blues Band.

Maradok egyszer, Francois Villon fekve, megáldva és leköpve mindenütt.


Csak én vagyok az, aki mászik, nem szalad.

2 megjegyzés:

  1. Egy ideje bennem is fogalmazódik egy hasonló gondolatsor csak én elrontottam azt, hogy hagytam, hogy elhitessék velem: nekem kötelező választani. Hogy ha két külön csoport két külön szín mellett esküszik, akkor nekem muszáj választani. Pedig te megmutattad, hogy nem, ez egyáltalán nem kötelező és nem függ tőle az életem, ha akarok új nevet adok egy új színnek vagy választok egy harmadikat.
    Megvallom jó pár hónapos gyötrődésre adtál választ, bár az,hogy ne érdekeljen nehéz. Ilyenkor nem vélem azt, hogy ostoba lennék de hazudni sem fogok, hogy nem érdekel. Mert elgondolkoztat de nem minden esetben kell választanom és kizárólag ahhoz ragaszkodnom.
    Érdekes cikk volt és megértem hogy néha ordítanál. Gyakran én is.

    VálaszTörlés
  2. Őszintén ledöbbentem,hogy ilyen marhaságot képes volt neked valaki beszólni. nem értem ezt a feminizmus dolgot is,hogy hogy lett ez megint divat?! Vagy mitől került megint rivaldafénybe? Teljesen egyetértek azzal amiket írtál és nem is nagyon fűznék hozzá semmit. Egyszerűen kiakadtam azokon a pontokon,amiket felsoroltál- hogy vannak emberek,akik képesek ilyen marhaságot összehordani és komolyan venni. De ahogy írtad is: gondolkodni kéne.

    VálaszTörlés