IV. EuroSteamCon - beszámoló

A 2015-ös steampunk találkozót a Wagner-ház Paloma Fashion&Art nevű gangján tartották a Stylewalker Night keretében. Ez a "fedőrendezvény" a magyar, azon belül is a Budapest belvárosában található designerüzleteket hivatott népszerűsíteni azzal, hogy ilyenkor egy napig kedvezményekkel, akciókkal, játékokkal kedveskednek azoknak, akik divattervezők eredeti és kreatív műveire vágynak.

Majd erről is írok, de egyelőre nem akarom elrontani a hangulatot.



A Wagner-ház, bár nagyon hangulatos, elég szűk; ez volt a legkisebb helyszín az EuroSteamCon eddigi történelmében. De így is sikerült hét standot, ebből öt ékszerest, egy színpadot és egy ruhatárat bezsúfolni, de ez nem okozott kellemetlenséget eltekintve attól, hogy az alsószoknyákkal megtámogatott ornátusommal állandóan attól féltem, mikor sodrom el valamelyik standról a portékát.
És ha már árusok, egy nagyon pozitív tendenciára lettem figyelmes. Én is készítek néha ékszereket, tehát tudom, mennyibe kerülnek az alapanyagok, és bár a szakértelmet és a kreativitást érdemes megfizetni, nem tartom reálisnak, hogy egy 150 forintos anyagköltségű ékszert (ami ráadásul mindösszesen két alkatrész összeragasztásával előállítható, l. kámeás gyűrű) 5000 ft-ért áruljanak (közgazdászlelkűeknek mondom, ez 3200% tiszta haszon). Az EuroStemConon azonban más volt a helyzet, mindegyik eladó olyan árakkal dolgozott, ami nem csak hogy reális volt és arányban állt az anyagköltséggel és a befektetett energiával, de néhány darabot egyenesen túl olcsón kínáltak. Nem tudom, emlékeztek-e a tavalyi Országos Gothtalálkozóra, ahol nagyon szép, kidolgozott steampunk ékszereket lehetett kapni 4-5000 forintért (ez amúgy éppen egy reális ár) - ehhez hasonló fazonokat most feleennyiért, 2-3000 forintért árultak.
Senga kínálata évről évre egyre szemet gyönyörködtetőbb (annyira, hogy most a bejegyzés írása helyett majdnem egy órája csak a honlapot bújom), és az árai is barátiak (pedig ha valaki, én aztán UFB* vagyok).
(*UFB: UltraFillérBaszó - az utolsó idegszálamig sváb)
Steamplummal eddig még nem találkoztam, de talán az egyik legigényesebb steampunk stílusban is alkotó ékszerkészítő az országban (Boda Szilviát azért nem lehet überelni). Olyan szinten ügyel a kidolgozottságra, hogy néhány ékszere működőképesnek tűnik, azaz olyan gondosan vannak összeillesztve az alkatrészek, hogy elhinném, hogy képesek lennének forogni. Bár a teás kollekciója nekem személy szerint nem tetszik, azon is látom a profizmust. Az árai, nos, árai azok vannak, de ha megnézed a honlapot, láthatod, hogy okkal.
A Steampunk Alchemy-t nem fogom bemutatni, de nem is kell. Nem ékszereket árul, hanem kütyüket, és legyen elég annyi, hogy a többek között villanyász (vagy delejész?) végzettséggel rendelkező páromat képtelenség volt elrángatni a standjuk elől. Ott a link, csorgassatok nyálat.
És ha már Boda Szilvia, a rendezvény tomboláján eredeti Boda Szilvia ékszereket lehetett nyerni, ami... WOW! A nagylelkű jelző ehhez kevés.

Tombolasorsolás

Hölgyek

Reggel az első előadás a századforduló Londonjának köztisztasági állapotairól szólt, ami profi, lebilincselő és kellően undorító volt.
Ezután a Főnix Könyvműhely Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiájának a bemutatója következett, ami őszintén, engem nem győzött meg. Nem tudom, hogy az volt a baj, hogy a három jelen lévő szerzőből kettő kijelentette, hogy csak a pénzért csinálja, vagy az, hogy a beszélgetésvezető csajnak a hajvonaláig szaladt a szemöldöke bármelyik irodalmi szakszó, például a "metonímia" hallatán, vagy hogy a másik könyvbemutatót sokkal jobban vártam, nekem valahogy vérszegénynek hatott. Ettől függetlenül meg fogom szerezni a könyvet, mert a harmadik szerző, Peter Sanawad (igen Sherlock, ez egy álnév) lelkesedése meghatott. Majd meglátjuk, milyen.

Ha nem muszáj időrendben haladni, akkor itt említem meg a másik könyvbemutatót, Dávid Ádám Millennium Expresszének a második részét. Az első könyvet a tavalyi SteamConon mutatta be, és már akkor beleszerettünk, de még nem volt érkezésem megvenni a könyveket, most viszont biztos, hogy mindkét rész ott lesz a karácsonyfa alatt (ne mondjátok el a páromnak, ez meglepetés!). A történetet a beszámolók alapján az elmúlt évek legjobb magyar popkulturális alkotásai közé sorolnám, mert egy olyan Young Adult könyvről van szó, amitől végre nem kapok hányingert ami nem csak szórakoztató, de informatív is, mivel valós, megtörtént eseményekre épít. Csak olyan spoilereket lövök le, amiket az alkotó is elsütött: a történet szerint a főszereplőként funkcionáló vonat ihlette Ady Endre egyik leghíresebb versét, szállította Hajós Alfrédot az athéni olimpiára, vagy például hogy a szereplők tanúi lesznek 1896 egyik legnagyobb látványosságának, a crush-i gőzmozdony-ütköztetésnek. És éppen a valóságtartalmuk miatt ezek a sztorik akkor is izgalmasak, ha sejtjük, hogy az író az Index Ma is tanultam valamit rovatából inspirálódott. (Igen, rájöttünk, de nem baj, király a könyv!)

Dávid Ádám

Levetítettek aztán egy rövidfilmet is, ami a posztapokaliptikus Csepel Művek romjaiban játszódik, a jól ismert 'gázmaszkos kislány a világvége után három nappal' klisére épül (tudjátok, amit a világháborús dokuktól kezdve az MCR Black Parade-jén át bármelyik goth tumblr-ig mindenhol megtalálni) megint csak nem nőtt a szívemhez. Az egésznek olyan hangulata volt, mint amikor a középsulis garázsbanda első klipjét forgatja, és kiszabadul egy elhagyott gyártelepre pozőrködni, azzal a különbséggel, hogy itt még lelkesen kísérletező kamerakezelést vagy klisés (de legalább működő) utómunkákat sem láthatunk. A főszereplő úgy néz ki, mintha azt kapta volna rendezői utasításnak, hogy legyen elveszett, és ezt úgy értelmezte volna, hogy fogalma sincs, hol van. Ennél kínosabb csak a film végi beszélgetés volt a rendezővel, aki megmutatott néhány képet a forgatásról, amiben több élet és ötlet volt, mint magában a filmben, és elmondta, hogy filmrendezőnek tanul és ez a vizsgamunkája. Innen is kívánom a legjobbakat a vizsgájához.

Hölgyek megint

Úr

Az utolsó előadás, amit távozás előtt még meg tudtunk hallgatni, Nagy Krisztina szubkulturákkal foglalkozó divattervező hallgató prezentációja, és egyben szakdolgozatának részlete volt. Ő arról beszélt, hogy milyen popkulturális és történelmi hatások táplálják a steampunk öltözködést, valamint hogy hogyan készül el egy Steampunk karakter. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a steampunk a szubkultúrák közül leginkább a cosplayesekre hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy már meglévő karakter öltzködését és viselkedését imitálják az emberek, hanem önmaguknak alkotnak egy karaktert. Ez, ahogy Nagy Krisztina elmondta, általában azzal kezdődik, hogy megtetszik valakinek a steampunk stílus, elkezd így öltözködni, de amikor szembesül vele, hogy mennyi alzsánere és irányzata van a steampunknak, döntenie kell, melyik áll közelebb hozzá. Végül is az ember nem hordhat léghajókalóz, alkimista és gépész ruhákat egyszerre. Viszont jó eséllyel a valóságban egyik foglalkozást sem űzi, tehát nem a személy lesz kalóz, alkimista vagy gépész, hanem a karaktere, és innentől kezdve a karakteréhez idomulva választ öltözéket.

A kezdő diakép

Az érdeklődés azonban csak a legritkább esetben ragad meg a ruháknál, majdnem mindig továbbgördül a barkácsolás, kézműveskedés vagy a szabás-varrás felé, abból az egyszerű okból, hogy talán ennek a szubkultúrának a kellékeit a legnehezebb beszerezni (próbálj csak meg e-bayen gőzhajtású számítógépet venni! ... mi? Hogy létezik? IDEVELE!). Az alkotáshoz inspirálódni kell, tehát az ember előbb vagy utóbb felfedezi a filmeket, a könyveket, a "natív steampunkként" definiált Verne munkásságát, Lovecraftot, aki különleges átjárás a horror világába, a League of Extraordinary Gentlemen-t, a Hellboyt, és még sorolhatnánk.
Az egész kultúrkört egyre jobban megismerve egyre rafináltabb ruhákat lehet készíteni. Ahogy egyre jobban felépítjük a karaktert, úgy lesz egyre tisztább, hogy hogyan kell kinéznie, mit miért hord. Karaktertől függ, de nem feltétlenül kell sok dolog egy jó öltözékhez, de mindennek jelentése és funkciója kell hogy legyen. Az alkimista szerszámövében különböző színű fiolákat látunk; a léghajókalózok testhámján bronz pisztoly függ; a mérnökasszony kontyját bicikliküllők díszítik; az órásmester kalapján mutatók járnak körbe; az arisztokrata hölgy turnűrt hord, az úr frakkot és cilindert, a gépész kantáros munkaruhát. Minden kidolgozott, mindennek értelme van.

Úr kalapban, a kalapon egy horgolt oktopusz

Hölgy kalapban, a kalapon fémhatású napraforgó

És itt kanyarodnék vissza a találkozó anyaeseményéhez, a Stylewalker Nighthoz. Mert egész egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan nevezhető alkotásnak egy ócskán steppelt pulóver, vagy egy kitűzőalapra ragasztópisztolyozott gomb, főleg összehasonlítva azokkal a divatkölteményekkel, amiket a találkozó résztvevői szívükkel-lelkükkel készítettek. Nézz rá őszintén erre a két ékszerre, és mondd meg, melyikben van több fantázia, melyik művészibb, melyikből sugárzik az őszinte alkotásvágy?

A szintén a Palomában található egyik designerbolt terméke, itt megvásárolható 5900 ft-ért

Órás medál Sengától, 2900 Ft.

A 'designerek' megcsókolhatják a turnűrös valagam, éljenek az igazi művészek!

By:A

Jövőre ugyanekkor, egy nagyobb helyszínen!