Valaki mondja meg

...kinek mit szabad; szösszenet a feminista divatrendőrökről.

(Eredetileg azt akartam címnek, hogy "gyökerek jönnek, gyökerek jönnek", de... nem vagyok ennyire bunkó.)

Többször találkoztam már egy bizonyos jelenséggel, ami egyszerűen kikerget a világból, és ordítani tudnék, mint egy tinédzser, aki most fedezte fel a szabad akarat lényegét, irtózik a felelősségtől és dühös az egész világra. Vagyis nagyon. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ennek az egész gótkodásnak fontos része a nonkonformizmus, ennek okán pedig valamiféle társadalmi tudatosság (bocs a negatív konnotációjú szóhasználatért, nem tudok jobb megfelelőt a "social awarness-re").

Szabadságra és egyenlőségre vágyni a mi korunkban egy ösztön, a huszonegyedik századi ember definíciójának egyik alapja. Nem kell csatlakozni semmilyen -izmushoz, hogy kiéljük ezt az ösztönt, elég létezni. Nem kell feministának, humanistának, filantrópnak lenni, csak lenni. Kiélni és kiélni hagyni, nem olyan nehéz.