2015. február 8., vasárnap

Amy Mah és az igazi vámpírok

SCROLL DOWN FOR ENGLISH TRANSLATION!

Hardcore szkeptikusként az összeesküvés-elméletek, hiszékenység mechanizmusa és az emberi butaság nagyon kedves témák számomra, de itt még sose írtam róla, mert nem vág a blog profiljába. De mindig van egy első alkalom, és most megtaláltam azt a pontot, ahol a dark-alternative szubkultúrák és a konteók összeérnek: Amy Mah esetét.



Könyvek

Amy Mah egy harminc éves írónő, aki három éve kezdett alkotni, több könyvet publikált már, és sikeres blogot is vezet (szerzői oldala az Amazon.com-on). Stílusában a metafikcióhoz áll a legközelebb; ez egy olyan posztmodern narratív módszer, amikor az alkotás folyamatosan tudatosítja az olvasóban, hogy ő csak egy alkotás. Ez általában nem hagyja, hogy az olvasó beleélje magát a történetbe, ám egy naplószerű történetvezetéssel kombinálva a hatás éppen ellentétes lesz, hátborzongatóan valós hatást lehet elérni.
Egy párhuzam a könnyebb érthetőség kedvéért: metafikciónak számít, ha egy filmben a szereplők tudják, és el is mondják, hogy egy filmben vannak. Ez általában azt eredményezi, hogy a néző nem hiszi el, amit lát - kivéve, ha found footage filmről van szó, mert ott kifejezetten erősíti a valóságérzetet.
Ez az írói módszer nagyon igénybe tudja venni az embert, mert gyakorlatilag először színészként át kell élnie a szereplőt, akinek a szempontjából ír (aki kameráz), és utána kell olyan szavakkal, olyan stílusban elmesélnie a történetet, ahogy a karakter tenné.
Amy Mah egy szarkasztikus tinédzser vámpír szemszögéből ír, akinek hasonló problémákkal kell szembenéznie, mint embertársainak: barátok, barátnők, pasik, szerelem, szex, felnőttek és pattanások (ezeket itt a napfény okozza). A könyvek felemás kritikákat kaptak: vannak, akik szerint túl kevés benne a leírás és a háttértörténet, mások szerint a metafikciós írásokba nem is kell több. Egyesek szerint gyerekeknek túl explicit, felnőtteknek túl egyszerű, mások szerint éppen ez a Young Adult Fiction lényege. Én ugyan a könyveit nem olvastam, csak a blogját, és az alapján az a véleményem, hogy Amy nem egy Anne Rice (még), de a tehetsége és a lehetősége is megvan, hogy maradandót alkosson.

Hol itt a gond?

Ez egy szép karrier kezdete, mondhatnátok, miért lenne ebben bármi különös?
Hát azért, mert a kritikus hangok egy része, igazából elég nagy része nem a könyveket támadja, hanem a szerzőt. Úgy tűnik, hogy egy ártatlan tinivámpírregény képes volt annyira feldühíteni az úgynevezett "vámpír közösségeket", hogy Amy Mah Facebook- és internetes oldalait folyamatosan jelentik az adminoknak, feljelentéssel fenyegetik a könyveket megjelentető kiadót, sőt, a hölgy még halálos fenyegetést is kapott.
A legbizarrabb az egészben a dolog miértje: a "valódi" vámpírok szerint a könyvek komoly fenyegetést jelentenek a közösségükre, mert

  • nevetségessé teszi a "valódi" vámpírokat,
  • egyes halandókat arra sarkallhat, hogy magukat vámpírnak képzelve saját és mások életét veszélyeztessék, például megpróbáljanak repülni vagy ámokfutásba kezdenek, hogy ihassanak valakiből,
  • a vámpírközösség évezredes titkait tárja fel a nyilvánosságnak.
...
Atyaúristen, azt sem tudom, mibe verjem a fejem.
Én szerettem volna értelmesen, logikusan vitatkozni és érvelni, de basszus...
Igazi vámpírok? Mármint IGAZI vámpírok? Mijafasz?

Szögezzük le, én rövidke életem során sok furcsa dolgot láttam. A nagymamám adakozott Izaura felszabadításáért; próbáltak már meggyőzni arról, hogy a Lich King és Slenderman (!) egy tó alatt él a szülővárosomban; volt osztálytársam, aki szentül hitte, hogy összeházasodott Uchiha Itachival; és van egy ismerősöm, aki tutibiztosan tudja, hogy ő Libanon császárnője és az Árpád-ház utolsó örököse. Engem már nem könnyen lehet meglepni, tudom, hogy a valóság és az emberek ép esze képlékeny dolog. Na de ez...

Vámpírok

Kikről is van szó tulajdonképpen? Nem nagyon akartam elhinni, hogy élnek olyan emberek a földön, akik komolyan vámpírnak képzelik magukat, ezért mielőtt hirtelen felindulásból írtam volna egy kiakadós posztot, kerestem egy szakértőt, Anthony Hogg-ot a témában.
(Mert ugye azt nem kell külön hangsúlyoznom, hogy vámpírok, legalábbis a mitológiai értelemben véve, nem léteznek.)

Mr. Hogg elmondta, hogy léteznek "vámpír közösségek", amik különböző, a vámpírok tradicionális vagy újszerű képével azonosuló embereket tömörítenek.
Kis felsorolás, azaz kik tekintik magukat  vámpírnak, a legártatlanabbtól a legdurvábbakig:
  • A szubkultúrájuk normális tagjai - tökéletesen normális és ártalmatlan emberek, akik tisztelik a vámpírirodalmat, a vámpírfolklórt, és a sötét-alternatív kultúrát, ami körülötte van. Sosem állítják, hogy mitikus értelemben vett vámpírok volnának.
  • Szerepjátékosok - mérsékelten normális és tökéletesen ártalmatlan emberek, akik például a The Masquerade-del vagy más szerepjátékkal játszanak, és bár rendszeresen állítják, hogy ők valódi vámpírok, tisztában vannak vele, hogy ez csak egy játék.
  • Energiavámpírok - Ők azok, akik azt állítják, képesek elszívni mások életenergiáját, és ezzel táplálkozni. Nos, én szkeptikus vagyok, és nem fogok elhinni olyasmit, ami nem mérhető, nem bizonyítható, mégsem tudok rossz szemmel nézni azokra, akik hisznek benne - mert ez inkább hit, inkább vallás, mint bármi más. A koncepció egyébként nem kifejezetten új,először a 30-as évek látói írnak róla, olyasmi, mint az energiagyógyászat sötét és gonosz tükörképe.
  • Otherkin - Ez a nagyon érdekes szubkultúra, ami önmagában is megérdemelne egy posztot, valahol félúton van az animizmus és az LGBT kultúra között. A tagjai a transzneműekhez hasonlóan úgy érzik, rossz testbe születtek, csak ők nem a nemüket, hanem a fajukat tévesztették el. Tehát (a soron következő kategóriákkal ellentétben) tisztában vannak vele, hogy emberek, épp csak azt állítják, hogy a lelkük egy farkasé/teknősé/denevéré/egyszarvúé/sárkányé. Vagy éppen vámpíré.
  • Modern vámpírok -  Kemény dió. Ők úgy hiszik, hogy ők valódi vámpírok, de az örök élet és a vérivás csak jelképes: a halhatatlanság úgy valósul meg, hogy újra és újra reinkarnálódik a lelkük, és minden életben újra és újra "fel kell ébredniük", a vérivás pedig valójában az energia elszívása (mint az energiavámpíroknál), így valódi vérből néhány csepp is elég. Igazság szerint nekem ez is vallásnak tűnik, csak kicsit kidolgozottabb mitológiája és rituáléi vannak, mint az energiavámpíroknak.
  • Szangvináriusok - Ez a kifejezés éppen azt jelenti, aminek látszik: azoknak a megnevezése, akik bármilyen indokkal rendszeresen fogyasztanak vért. Azok használják magukra, akik el akarnak határolódni az energiavámpíroktól.
  • Tradicionális vámpírok - A végpont. Ők azt állítják magukról, hogy több száz, több ezer éves lények, akik tényleg csak vérrel táplálkoznak és elégnek a napon. Hihetően hangzik...
Egyes pszichológusok ezeket a viselkedésformákat VPD-tünetegyüttesnek nevezik (nem röhög ez a Vampire Personality Disorder rövidítése), ami a köznyelvben Renfield-szindrómaként ismert. A hivatalos álláspont azonban nem különít el ilyen nevű személyiségzavart, a fent leírt állapotot általában a skizofrénia és a paraszexualitás (kórosnak ítélt szexuális devianciák) körébe szokták sorolni.

Tehát röviden, ennek a különös szubkultúrának az őrültebb elemei fenyegetik Amy Mah-t, mindösszesen azért, mert képtelenek értelmezni a fikció fogalmát.
Mert igen, vannak sérült lelkű emberek, akik Dragon Ball nézés után kiugranak az ablakon, mert biztos tudnak repülni, és igen, van, aki a Beatles Helter Skelter-e (Charles Manson) vagy a Zabhegyező (Mark David Chapman, John Lennon gyilkosa) után úgy érzi, hogy embereket kell ölnie, de az ilyen esetekben a fejükben jóval a "kiváltó" mű előtt elromlott valami.
És igen, olyan idióták is vannak, akik készpénznek vesznek mindent, amit olvasnak, és ezért Jézus leszármazottait keresik, vagy a New Jersey-ben élő űrlényeket, vagy New Orleans vámpírjait.
De ez egész egyszerűen nem normális viselkedés.
Nem normális az, hogy a XXI. században egy fantasy-írónak magyarázkodnia kelljen a műve miatt, és félnie kelljen egy feldühödött, magát Napóleonnak vámpírnak képzelő tömegtől.

(Persze az érem másik oldala, hogy egy írónak az az egyik legnagyobb dicséret, ha valaki ennyire komolyan veszi a művét - végül is Orson Welles is röhögött magában, amikor hivatalosan bocsánatot kért a rádiójátéka okozta pánik miatt.)

És hogy miért írok erről

Azon kívül persze, hogy szeretek gyönyörködni a patologikus értelemben vett őrültek sötét és kifacsart logikájában.
A művekről szóló diskurzust végigböngészve gyakran futottam bele abba a jelenségbe, hogy a "valódi" vámpírokat veszettül védelmező elemek a saját szubkultúrájukra a "gothic" megnevezést használják, és ez elgondolkodtatott. Tudom, hogy eddig harciasan kiálltam az ellen, hogy bárkit is kirekeszthessünk a szubkultúrából, csak mert nem tetszik a viselkedése, de...
Azért álljon meg a menet.
Ahogy a sötét-alternatív szubkultúrák közül egyik sem a depresszióról szól, úgy egyiknek sem az a központi eleme, hogy hazudjuk/képzeljük magunkat több ezer éves mitikus lénynek - mind a kettő létező és komoly pszichiátriai állapot, ami kezelésre szorul, nem szerveződhet szubkultúra egy betegség köré!
Persze a vámpír-szubkultúra létezik, (normális kereteken belül) nincs is vele semmi gond, és sok elemen és tagon osztozik a goth-tal, de ha valaki komolyan elhiszi, hogy több ezer éves és vérre van szüksége az életben maradáshoz (vagy hogy minden leírt szó igaz), az kérem, ne habozzon szakemberhez fordulni. 

By: A



And now the article in english, for I have promised.


Amy Mah and the real vampires

As a hardcore sceptic, conspiration theories, mechanism of gullibility and human stupidity has always been my favourite debate topics, but I have never written on them here for they aren' fit in this blog's policy. But there is always a first time, now I have found the contact point of con-theos and the dark-alternative subcultures: the case of Amy Mah.

The books

Amy Mah is a thirty years old writer, who has started the business three years ago, has published several paperback books and hosts a succesful blog (her books on Amazon.com). Her style can be called metafiction; this narrative technique constantly raises the reader's awarness on the fact that the artifact is merely an artifact. Usually this technique doesn't let the reader get involved in the story, but combined with diary-like narrative the effects turn to the opposite, it becomes uncannily realistic.
A paralel example for easier understanding: metafiction is when characters in a film nows and tells they are in a film. This results in the viewer not believing what they see - except when it is a found footage film, in witch case it only enhances the sense of reality.
This technique can be demanding, as the autor basically has to be an actor, has to live the life of the character whose point of view the story is written (the guy with the camera), and has to tell the story with the words and style of that character.
Amy Mah uses the point of view of a sarcastic teenage vampire who has to face similar problems to human teenagers: friends, boyfriends, love, sex, adults and acne (caused by sunlight here). The books got mixed reviews: some say there isn't enough description and backstory written, others say metafiction doesn't even need descriptions. Some say it's too explicit for children and too simple for adults, others claim that it's the very meaning of Young Adult Fiction. I haaven't read the books myself, only the blod, and my oppinion is that Amy is far from being Anne Rice YET, but she has talent and potential to create something great and beautiful.

Where's the problem?

It's a beginning of a beautiful carreer, you may say, why do I think it's strange in any way?
The reason is that some of the critical voices, most of them actually aims not the books but the author. It seems that an innocent piece of teen-vampire-literature could outraged the so called vampire communities so much that the Facebook- and interne pages of Amy are constantly reported, her publisher was threatend to be sued, and she even got several death threats.
The most bizarre detail of the story are the reasons: the "real" vampires consider the books dangerous to their community because

  • it ridicules real vampires
  • it can stimulate mortals believing they're vampires thus endangering their and other's life, by jumping off somewhere thinking they can fly or going on a murdering spree in order to get blood,
  • it is giving away the thousands years old secrets of the vampire community.
...
Erhmagerd, I don't have enough hands to do the proper nuber of facepalms here.
I really intended to argue sensibly and give logical reasons, but for fuck's sake...
Real vampires? Like REAL vampires? Whattehell?

I have seen things in my short life. I have seen my granny raising funds to free a fictional slave girl of a soap opera (note: a brasil soap opera titled A Escrava Isaura was a popular one in my country and elderly women giving all their money to free the main character was a real cultural and economic problem.); people tried to convince me that the Lich King and Slenderman (!) lives under the city lake in my hometown; one of my classmates firmly believed that she is married to Uchiha Itachi; and I know a girl who is deeply convinced that she is the Emperess of Lebanon and the last heiress of Árpád-house (firsd royal dinasty of my country). It's hard to impress me, I know that reality and the wits of people are flexible. But this one is, just...

Vampires

Who are these people anyway? It is hard to believe that there are people on earth who thinks they're vampires, so before writting a raging article of passion I asked an expert, Anthony Hogg.
(I don't have to emphasize they're not real vampires, as vampires, in the mythological meaning of the word does not exist - right?)

Mr. Hogg told me that tese "vampire communities" brings together people who can identify themselves with the traditional or novel image of vampires.
So here's a list of their ilks:

  • Normal people of the subculture - perfectly normal and innocent people who adore vampire literature and folklore and the whole dark-alternative subculture grown around it. They have never claimed to be a vampire in the mythological sense.
  • Roleplayers - moderately normal and perfectly innocent people who play vampire roleplay games like The Masquerade, or games they have made up. They regulary claim to be vampires, but they know it's only a make-believe for them.
  • Energy Vampires - They claim to be able to absorb and feed on the life energy of others. Well, I'm sceptic, and will never believe something unmeasurable and undemonstrable, but I can't blame the believers - it's more of a belief, a religion, than anything else. The idea of energy-vampirism is not a new thing, pcych's of the 1930's came up with it, it's like the dark and evil twin of the energy-healing.
  • Otherkin -  This interesting subculture would deserve more publicity; it's almost like a mixture of animism and LGBT culture. It's members, like transgender people, believe that their soul was born in a wrong body, but instead of missing the gender they missed the species. So (unlike some of the types below) they know that they are humans, but claim that their soul is of a wolf/turtle/bat/unicorn/dragon, or, as expected, a vampire.
  • Modern day vampires - Hard stuff. They believe to be real vampires, but in their system of believes the immortality and the blooddrinking are merely symbolical stuff: Immortality is in fact reincarnating again and again, thus has to "wake up" in every single life, and bloodsucking is a ritual of absorbing life energy (like energy-vampires do), where only some drops of real blood is enough. To be honest this one looks like a religion as well, but with somehow more complex mythology and rituals.
  • Sangvinarians - It  means exactly as you would think: people who regulary consume blood for any reasons. Opposite of "energy vampires".
  • Traditional vampires - The dead end. They claim to be hundreds or even thousands of years old mytical creatures who are feed on human blood and burned by sunlight. Seems totally legit.
Some psychologists call these beahiour VPD syndrome (Vampire Personality Disorder), commonly known as Renfield-syndrome, however, the offical position callifies the aformentioned conditions as schizophrenia and parasexuality (ill-conditioned cases of sexuality).

Long story short, Amy Mah is threatend by the craziest elements of this particular subculture, and their only reason is not being able to understand the concept of fiction.
Yes, there are people jumping off the third floor after watching Dragon Ball believing they can fly (tragic and memorable incident in our country, after which Dragon Ball was banned on TV), and yes, there are people who feel the urge to go on a killing spree after listening to The Beatles' Helter Skelter (like Charles Manson), or reading The Catcher in the Rye (like Mark David Chapman, murderer of John Lennon), but in these cases something went horribly wrong in their heads way before getting in contact the "triggering" piece of art.
And yes, there are idiots who believe everything they read, so go on searching for the descendants of Jesus, or extraterrestrials in New Jersey, or vampires in New Orleans.
But this is not normal.
In the twenty-first century it's not normal for a fantasy-writer to be afraid because of her works.

(On the other hand, people taking a piece of art so seriously is a great achievement for an artist - aster all, Orson Welles was also laughing inside while apologising for the panic his radio drama triggered.)

Why am I writting about this

Apart from finding amusement in the dark and twisted logic of clinically insane.
Browsing through the discourse on Amy's books I have came across comments several times where brave defendants of the "real" vampires used the word "gothic" as the synonym for their vampire subculture, and this made me think. I know I have been fiercely arguing against excluding people of our subculture merely for not agreeing with their deeds, but this is just...
It's one step too far.
As none of the dark-alternative subcultures are about depression, none of them are about lying/believing to be a thousands years old mythical creature - both are existing and serious psychiatric conditions in need of treatment. A subculture can't be organised around an illness!
Of course, the vampire subculture is real, and (within reasonable limits) there's nothing wrong with it, it sure shares elements and even members with the gothic community - but if you believe to be thousand of years old and need blood to stay alive, or that every written word is true, please, don't hesitate to see your doctor!

by: A

6 megjegyzés:

  1. Érdekes, informatív bejegyzés volt, öröm olvasni. :)
    Ha lesz egy kis időm, mindenképpen belekóstolok ennek a nőnek a munkásságába, meglehetősen egyedinek tűnik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Az eddigiek alapján nem annyira kiemelkedő, csak a marketingje nagyon jó. De elvileg hamarosan megkapom majd az egyik könyvét, majd kiderül :D

      Törlés
    2. Hm, még ha a történet esetleg nem is olyan nagyszerű, a formára, narrációra mindenképpen kíváncsi vagyok.
      Az angol nyelvű verzió meg klassz ötlet, éljenek a külföldi olvasók (is) ! :)

      Törlés
  2. Ezt jól megfogalmaztad! Viszont elképedve olvastam,hogy meddig mentek el az emberek: halálos fenyegetés?! Ez nekem kicsit durva, főleg mert mindezt csak azért ,mert vámpír regényeket ír? Elég sok író van,aki ilyen ifjúsági könyveket ad ki,amiknek a témája vámpíros.

    Amúgy nem tudtam,hogy nem tudod, hogy vannak vámpír közösségek :D Egyszer láttam egy műsort a tv-ben,amiben volt szó arról,hogy külföldön sokan hódolnak ennek a kultusznak (kireszeltetik a fokukat,éjszaka élnek, stbstb.. amit eltudsz képzelni :D ).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Konkrétan azt írták neki, hogy "rendezd el az ügyeidet, mert bármelyik sarok mögött ott lehetünk" vagy valami hasonló, nem csináltam róla printscreent.

      Én is láttam már ilyesmi műsort, asszem a Spektrumon, de azt nem gondoltam, hogy komolyan is gondolják :D Azt hittem, ez olyasmi, mint a BDSM kultúra, hogy tudják, hogy csak játék.

      Az Otherkinek léte viszont nem volt meglepetés :)

      Törlés
    2. Hát én tényleg meglepődök az ilyenen-nem tudom felfogni,mért kell ebből ekkora ügyet csinálni. Elég lenne ha negatívan véleményezik és viszlát.

      Hát vannak akik beleélik magukat az ilyen élethelyzetekbe,és nem játéknak veszik. Bár az ilyeneknél nem értem hogy dolgoznak,meg miből finanszírozzák az egészet- de hát az nem Magyarország. (:

      Törlés