Dracula Untold review

... legalább nem csillog.

Amy Mah és az igazi vámpírok

SCROLL DOWN FOR ENGLISH TRANSLATION!

Hardcore szkeptikusként az összeesküvés-elméletek, hiszékenység mechanizmusa és az emberi butaság nagyon kedves témák számomra, de itt még sose írtam róla, mert nem vág a blog profiljába. De mindig van egy első alkalom, és most megtaláltam azt a pontot, ahol a dark-alternative szubkultúrák és a konteók összeérnek: Amy Mah esetét.

Rosemary gyermeke 1968

Adat, adat, adat

A kés mely bölcsőm ringatá

Az Ira Levin egyező című könyvéből készült filmet Roman Polanski rendezte (igen, az a Roman Polanski) 1968-ban. Négy Golden Globe- és két Oscar-jelölést kapott, végül egyet-egyet, a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat ítélték oda.
A történet szerint egy fiatal házaspár egy társasházba költözik, minden szép és jó. A szomszédok kedvesek, Guy, a feltörekvő színész férj előtt hatalmas lehetőségek állnak, Rosemary, a szó legédesebb értelmében vett naiv hősnő három gyereket és békés, feslőközéposztály-beli életet tervez.
Ám valami nincs rendben. Ember nem lehet ennyire kedves hátsó szándék nélkül, mint a szomszédok, Guy úgy kapja meg a szerepet, hogy a riválisa véletlenül megvakul, Rosmary pedig teherbe esik ugyan, de magára az aktusra nem emlékszik - biztosan túl sokat ivott, és csak ezért élnek benne egy démoni lény által elkövetett nemi erőszak ködös emlékképei arról az estéről. (ELTE-s vagyok, szóval ezen a magyarázaton meghatódtam.)
Az egyre több és egyre különösebb egybeesésekre már Rosemary is felfigyel, és hiába állítja a férje, a szomszédok, de még a szülész is, hogy minden rendben van, a paranoia feltartóztathatatlanul elborítja őt, és természetesen minket is. Két nappal a szülés előtt megpróbál elszökni otthonról, de úgy tűnik, mindenki benne van, mindenki ellene van, hogy mindenki a gyerekét akarja.
Végül otthon szüli meg a kicsit, ám ez testileg-lelkileg annyira megviseli, hogy sok-sok nyugtatót kell szednie, és azt mondják neki, hogy a gyermek szülés meghalt.
Egy idő után azonban  Rosemary gyereksírásra lesz figyelmes a szomszéd lakásból, ezért átrohan, ahol a hatvanas évek szektadivatjának megfelelő égő templomokat ábrázoló festmények alatt üldögélő szomszédok elmondják neki, hogy a gyermeke nem más, mint a SÁTÁN FIA - mi ebből csak annyit látunk, hogy oké, van egy fekete bölcső, meg egy villanásnyi időre feltűnik egy sárga szempár.  Rosemary ekkor teljesen összeomlik, de végül minden erejét összeszedve a bölcsőhöz sétál...
... és elkezdi ringatni.

Vége.

A vörös halál álarca - 1964

Tegnap volt szerencsém megnézni a Vörös halál álarca című filmet (mivel az angol cím Masque of the Red Death, nem pedig Mask, mint a novellának, inkább a Vörös halál álarcosbáljának fordítanám, de mindegy), ami Roger Corman filmje, a főszerepben Vincent Price-szal. Victorique említette a Fekete macska című, szintén Poe munkáin alapuló bejegyzés alatt, hogy érdemes lenne megnéznem, és amúgy is terveztem már, mert a Danse Macabre című. horrorkultúráról szóló King-tanulmány is erősen ajánlja. (Észrevette rajtam kívül más is, hogy a "danse" ugyanúgy ejtendő, mint a "dense", azaz 'homályos', 'baljóslatú' angol megfelelője?)
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.

A képen Vincent Price megnyerő arca

1408

Áradoztam már a Danse Macabre-kötetről, ugye? Ha az ember egy 700 oldalas tanulmányt olvas a horror műfajáról, akkor nagyon hamar nagyon-nagyon erős késztetést fog érezni, hogy letesztelje a horror hatásait magán - és másokon.
Szerencsére a kedves párom nálam aludt tegnap, és én választottam filmet estére. Így vágtunk bele tegnap az 1804 című remekműbe. Emlékeztem, hogy King-adaptációról van szó, ami két dolgot jelenthet: vagy nagyon szutyok a film, vagy hihetetlenül zseniális. Ha az első lett volna, most nem olvasnátok ezt.

A fekete macska - 1934

Mostanában rá vagyok feszülve a fekete-fehér horrorfilmekre, különösen a vámpírosokra. Ebből egyenesen következik, hogy megvolt a Lugosi-féle Dracula is nemrég (bővebben egy másik posztban), és ebben annyira magával ragadott Hollywood Sötét Hercegének alakítása, hogy utánanéztem a többi filmjének. Ezek közül találomra a Fekete Macskát szúrtam ki magamnak, mert azt írják a plakátján, hogy Edgar Allan Poe műve alapján...

Loosely based of...

Az eredeti Poe novellában a főszereplő E/1-ben narrálja, ahogy különös, szadista hajlamokból kifolyólag megöli a felesége macskáját, majd miután szerez neki egy másik, hasonló macskát, megöli a feleségét is, és befalazza a pincében. Innentől kezdve a történet az Áruló szív mintájára bonyolódik tovább: a hatóságok azért találnak rá a befalazott tetemre, mert véletlenül a macska is belekeveredett a sírboltba, és a nyávogása buktatja le a gazdája gyilkosát.
Nos, a Fekete Macska című filmnek ehhez csak nyomokban van köze.
Valójában csupán néhány motívum, amit kölcsönvesz a film a Poe-novellától (és azért került fel a neve a plakátra, mert már akkor is dollárban mérték egy film sikerét, Poe neve pedig vonzotta a nézőket). A film egy férfiról szól, aki két évet töltött a háborúban, aztán tizenötöt egy fogolytáborban, míg régi jó barátja nemcsak elárulta a sereget, amiben együtt harcoltak, de a hajdani harcmező fölé építette a kastélyát, és "elszerette" a főszereplő feleségét. Eddig kicsit Monte Cristo...
SPOILER ALERT!
Aztán kiderül, hogy 1, a régi jó barát megölte a feleséget, mert szadista hajlamai vannak, és fiatal nők hulláit gyűjti a pincében; 2, a régi jó barát egy ideig mostoaapja volt a főszereplőnk lányának, aki nem sokkal a bevonulása után született, majd feleségül vette (és valószínűleg előbb-utóbb meg fogja ölni); Ez eddig kicsit Sweeney Todd...
Végül pedig kiderül, hogy 3, a régi barát sátánista főpap, és minden vágya feláldozni azt a fiatal lányt, aki nemrég érkezett a kastélyba.
Főszereplőnknek sikerül megmenteni az említett fiatal lányt (meg persze a lányka férje is segít, de ő nem túl izgalmas karakter), minek következtében viszont a régi jó barát a saját feleségét áldozza föl. Amikor a főszereplőnk rájön, hogy ez a lánya volt, és halott, akkor elborítja az agyát a Hősies Kékhalál, és elevenen megnyúzza a régi jó barátját.
Meg van a történetben valahol egy macska is.

Dark Prince of Hollywood

A legérdekesebb a filmben az, hogy mivel Lugosi Bela Drakula szerepében vált ismertté, és élete végéig szinte csak sötét, gonosz figurákat alakított, mindenki azt várja, hogy itt is ő lesz a sátánista áruló gonosz karakter - ÉS NEM!
Lugosi a volt hadifoglyot játssza, és nincs még egy film, ahol ennyire jó volna.
Félreértés ne essék, nagyon szerettem a Drakulában nyújtott alakítását, de színészileg nem valami sok: ijesztően néz, ijesztően bámul, ijesztően mered, ijesztően mond dolgokat az ijesztő magyar akcentusával, és körülbelül ennyi (ami nem baj, ha figyelembe vesszük, hogy egy mindenbe belefásult, kegyetlen vérszívót alakít). De ebben a filmben, ahol egy megtört hadifoglyot játszik, akinek egy őrült megölte a feleségét, tényleg látszik, mekkora tehetség volt. A félmosolyába azonnal beleszerettem, minden mozdulata és döntése szimpatikus, és amikor a végén elevenen megnyúzza a főgonoszt, istenbizony, legszívesebben segítenék neki.
Van egy jelenet, ami különösen hatalmas. Amikor Lugosi csak sejti, de még nem biztos benne, hogy a régi barátja ölte meg a feleségét, kihívja egy sakkjátszmára - és a mellett a feszültség mellet még Sherlock és Moriarty is elbújna az első kő alá félelmében. A jelenet megértéséhez viszont azt sem árt tudni, hogy a regi jó barátot az a bizonyos Karloff nevű színész játssza, aki Lugosi régi jó barátja volt, amíg össze nem vesztek azon, hogy Karloff ki tudott törni a karakterszerepéből, és meggazdagodott, Lugosi pedig minden hírneve ellenére sem játszhatott horrorfilmen kívül másban, és elszegényedett morfiumfüggő lett.
Nem tudom eléggé visszaadni, micsoda érzés az a jelenet, ehhez látni kellenne (és mivel már lejárt a szerzői jogvédelem, szabadon letölthető, úgyhogy akár meg is nézhetitek, miről beszélek).

Magyarország, a horror földje

Régóta gondolkozom azon, miért van az, hogy az egész keleti blokkot, de különösen Magyarországot a messzi nyugat a furcsa, bizarr dolgok otthonának, és minden vámpír szülőföldjének tartja (hű de darkos). Nem hiszem, hogy egyetlen híres színész származása lenne az ok...
Mindenesetre ettől a filmtől kiütközik rajtam a lappangó patriotizmus. A cselekmény helyszíne egy magyar település, amit a Wikipédia "Marmorus"-ként emleget, ami Mármarost vagy valami ilyesmit takar, tippeim szerint Erdélyben. A filmet, és főleg Lugosi karakterét áthatja az Első Világháború utáni Nagy Magyar Melankólia és Nosztalgia, a falusiak és a hatóságok magyarul beszélnek, és még Lugosi Bélát is hallhatjuk magyarul beszélni pár mondat erejéig. És én valamiért erre sokkal büszkébb vagyok, mint a gulyáslevesre meg a Pick szalámira.
A főgonosz egyébiránt osztrák.



All in all, mindenképpen érdemes rászánni azt a hatvankét percet, ugyanis ennyire rövid ez a remekmű, hiszen nem csak hogy láthatjuk a Sötét Herceget egy eddig ismeretlen, de annál megnyerőbb oldaláról, de újfent bebizonyosodik, hogy nem kell a szomszédba mennünk egy jó horrorfilmért.

Darkness Slipped In

Amikor elkezdtem ezt a blogot, sosem gondoltam volna, hogy valamikor eljön egy olyan pont, amikor mesekönyveket fogok bemutatni itt. Pedig...
Szokásos bevásárlókörúton voltam a helyi turkálók furábbnál furább bugyraiban, amikor is az egyik angol használt boltban, ahol könyveket is árulnak, ráleltem erre a gyöngyszemre.

A címe Darkness Slipped In, azaz Besurrant a Sötétség, és... semmi olyasmit nem tudnék mondani, ami felérne a könyv... morbidságával, azt hiszem, ez a jó szó.

 "Daisy egy este játszani akart nagyon"

 "Amikor a Sötétség besurrant az ablakon."

 "Bemászott a szobába, aztán a földön szétterült"

 "Míg Daisy táncolt, táncolt, és nagyon örült."

 "Úgy tett, mintha ott se lenne, a falon terjedt szét"

 "De Daisy látta a Sötétséget, és kicsit sem félt."

 "Kitöltötte a szobát, és megevett minden fényt a Sötét"

 "De Daisy tudta, hogy az Árnyék tudta"

 "Hogy rajta tartja a szemét."

 (szuperhősies ugrástámadás)

 "Egy ugrással ott termett, és karon ragadta őt"

 "És így ketten, át a termen"

 "Járták az Árnyék-keringőt." (Rímeléstechnikai okokból lett a "Funky twistből" "Árnyékkeringő, meg jobban is hangzik, na.)

 "Aztán szépen megpihentek annyi tánc után"

 "Jól esett a sütemény és a teadélután."

 "Így a Sötét minden este meglátogatja őt"

 "Ketten immár jó barátok; mindig együtt táncolnak lefekvés előtt."

 "De amikor elfáradnak, Daisy leoltja a lámpát,
És Daisy tudja, hogy Árnyék tudja, hogy ideje ágyba bújni..."

                            "...jóéjszakát" 

  (Ez a kép picit sem ijesztő, de nem ám!!!)

Tündéri, igaz? Egy aranyos, szőke kislány, aki összebarátkozik a Sötétséggel, és minden este táncol vele, aztán együtt alszanak.
És BUMM, így lesz a Denevérfióka.
Bájosan morbid, nem igaz?

by: A