Ha éjféltől számoljuk a nap kezdetét, akkor a hétfőm azzal kezdődött, hogy töredelmes bocsánatkérést intéztem Seth MacFarlane-hez. Ő ugyanis a Hanna-Barbera stúdióban kezdte pályafutását olyan legendás rajzfilmeken, mint a Johnny Bravo, a Boci és Pipi vagy a Dexter (nem az a Dexter), de miután belevágott a Family Guy-ba, leírtam, mint alkotót. A Family Guy és a spinoffjai zsigerből taszítanak, és sokáig nem voltam hajlandó megnézni semmit, amihez MacFarlane-nek köze van - de éjjel nekiálltunk megnézni a Million ways to die in the west című stílusparódiát, és rá kellett jönnöm, hogy MacFarlane-nek csak a rajzfilmjei szarok.
Szóval hajnali kettőig filmeztünk, és szakadtunk az áthallásos poénokon; a végén, amikor megjelenik Django, totálisan elvesztettem, és szomszédaim legnagyobb örömére sikítva röhögtem az éjszaka közepén.
