Egy újabb 30 napos kihívás: Tizenkettedik nap

Tizenkettedik nap: Vezesd végig a nap minden mozzanatát.

Ha éjféltől számoljuk a nap kezdetét, akkor a hétfőm azzal kezdődött, hogy töredelmes bocsánatkérést intéztem Seth MacFarlane-hez. Ő ugyanis a Hanna-Barbera stúdióban kezdte pályafutását olyan legendás rajzfilmeken, mint a Johnny Bravo, a Boci és Pipi vagy a Dexter (nem az a Dexter), de miután belevágott a Family Guy-ba, leírtam, mint alkotót. A Family Guy és a spinoffjai zsigerből taszítanak, és sokáig nem voltam hajlandó megnézni semmit, amihez MacFarlane-nek köze van - de éjjel nekiálltunk megnézni a Million ways to die in the west című stílusparódiát, és rá kellett jönnöm, hogy MacFarlane-nek csak a rajzfilmjei szarok.

Szóval hajnali kettőig filmeztünk, és szakadtunk az áthallásos poénokon; a végén, amikor megjelenik Django, totálisan elvesztettem, és szomszédaim legnagyobb örömére sikítva röhögtem az éjszaka közepén.

Egy újabb 30 napos kihívás: Második nap

Második nap: Hol szeretnél tartani 10 év múlva?

No, akkor hozom a kristálygömböt.

~~~***~~~

Egy újabb 30 napos kihívás: Első nap

Első nap: Írj a jelenlegi kapcsolatodról, vagy ha szingli vagy, a szingliségről.

Neki varrtam a blogon elsőként megjelent bejegyzés ruháját, egy csatos férfimellényt. 

Épp ideje volt hogy egy teljes bejegyzést szenteljek a páromnak, Kenny-nek, ugyanis ha hiszitek, ha nem, aktív szerepet vállal a blog készítésében. Legtöbbször fényképészként segít, dokumentálja a projektjeim elkészültét vagy a kirándulásainkat, néha alapanyagokat szerez nekem (például az ékszerkészítéshez használt ipari ragasztót is tőle kaptam), és nagyon-nagyon remélem, hogy kölcsönadja majd a forrasztóállomását egy bonyolultabb drótékszer elkészítéséhez.

Békésen tűri, ha elrontok valamit, például rosszul veszek róla méretet.

Vele kapcsolatban nem az az érdekes, hogy hogyan találkoztunk (a színjátszóban, mint minden más meghatározó emberrel), hanem hogy hogyan NEM.