Vasárnapi dalok

Eddig sem csináltam titkot belőle, hogy gyűlölöm Budapestet, hogy zsúfolt, hogy félévente felújítják az utcánkat, hogy büdös, hogy fulladok a szmogtól, hogy az utcán csak üvöltve lehet beszélgetni, hogy a lassan öt év alatt maradandó halláskárosodást szenvedtem, hogy a Blahán mindig véres a kockakő. A hétvégéket otthon töltöm Székesfehérváron, de ilyenkor, amikor vasárnap vissza kell jönni ebbe a városba, egy olyan érzés tör rám, ami a legkevésbé sem ismeretlen.
Íme egy dal tíz verziója, hogy lássátok, szerte a világban hányan hányféleképpen érzik ugyanazt, mint most én.

1, Az eredeti
Jávor László, bűnügyi újságíró dalszövegét Seress Rezső zenésítette meg a gazdasági világválság idején.
"Pestet is elérte a munkanélküliség, diplomások seperték az utcákat, mivel nem tudtak végzettségükhöz méltó állást találni."
Így maradj optimista...

2, A világsiker
A dalt több mint száz nyelvre fordították le, többen ismerik, mint Puskás öcsit, vagy Lugosi Bélát. Világszerte az öngyilkosok himuszának tartják, a megjelenésétől kezdve több bizonyítható eset van, ahol az elhunyt vagy ezt a dalt hallgatta halála előtt, vagy a dal szövegével a zsebében vetett véget életének.
Egyik leghíresebb verziója Billie Holiday énekesnőtől származik.
Országimázs level 9000

3, A világháború
Seress Rezső a származása miatt viszonylag korán kapta meg a behívóját. Szerencséjére egy német tiszt, aki rajongott a műveiért felismerte őt, ruhát és papírokat adott neki és bújtatta. Egyetlen cigarettatárcát hagyott maga után emlékbe, amin a "H. W." monogram látható.
A háború évei alatt Seress átdolgozta a dalt, a szöveget saját versével helyettesítve.
(...)
Semmi beszólás vagy ilyesmi?
Nem. Most éppen meg vagyok hatva, hagyj békén.

4, A David J rajongói blog szekció
Egyszer már írtam, hogy néha az az érzésem, mintha ezt a dalt minden rendes dark-alternative zenész feldolgozta volna. És hát ki lehetne "rendesebb" dark-alternative zenész, mint David J Haskins, a Bauhaus alapító tagja?
Igen, tudjuk, szeretjük, imádjuk, már mondtad. El sem hiszitek, Annie mennyit képes beszélni erről a fazonról. Pedig még csak nem is valami vonzó.

5, A depresszív
Ha már itt tartunk, tényleg annyian dolgozták fel ezt a dalt, hogy alig győzöm válogatni. Itt van például Emilie Autumn verziója (akit nem nekem kell bemutatnom), aki hozza a tőle megszokott atmoszférát, amibe a Szomorú vasárnap hibátlanul illeszkedik.

6, A világ másik felén

Szeretem a japán nyelvet, és a kultúrát is - a rajzfilmek és a zenék kivételével. Nem mondom, hogy ettől meg fogom szeretni a j-rockot, de határozottan sajátos feldolgozásról van szó, és tulajdonképpen nem is olyan rossz.

Az meg kifejezetten sikerélmény, hogy megértettem, mit jelent a 暗い日曜日.

(Azt, hogy 'sötét vasárnap'. Mindkét szó elsős anyag.)

7, A gótikus metál

Mert pont a gótikus metál maradna ki a földkerekség legsötétebb dalából? Hahaha!

A Tunes of Dawn egy 1999-ben alakult berlini, néha doom-ba hajló gótikus rock/metál banda. Kisebb koromban sokkal szívesebben hallgattam ilyesmit, mint ma, a gótikus metálhoz kell egy olyan lelkiállapot, ami ma nincs meg bennem. Nem tudom, ez jó-e vagy rossz.

8, Az okkult

Anton Szandor LaVey-t mindenki ismeri (legalábbis mindenki, aki számít), mint a huszadik század egyik legnagyobb okkultistája és a LaVey-i sátánizmus atyja. Azt azonban kevesen tudják, hogy zenészként is működött, a Strange Music című albumát a Reptilian Studios adta ki (ne mondjátok el a konteósoknak!!!), ezen található a Szomorú Vasárnap feldolgozása.

Nem különösebben jó dal, inkább csak érdekességként mutatom meg.

9, A hazatérés
Venetian Snares, kanadai zenész 2005-ben járt Magyarországon, ez pedig olyan traumatikus élménynek bizonyult számára, hogy kiadott egy felkavaró, sötét hangulatú, kísérleti elektronikus albumot, rajta többek között egy Öngyilkos Vasárnap című dallal.

10, A legszomorúbb vasárnap

A Leander Rising 2015. szeptember hatodikán jelentette be feloszlását, ezt a napot a rajongók azóta is Legszomorúbb Vasárnapként emlegetik, a banda egyik legnépszerűbb dala után.

"Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…”
- mondta Seress Rezső Presszer Gábornak a hatvanas évek végén.

És mert ez a világ vasárnap esténként a legocsmányabb,

igaza volt.