Disclaimer: A TAG-et egy-két magyar blog is feldolgozta már, de ez itt lent a saját fordításom. Ez tulajdonképpen nem jelent semmit, csak dicsekedni akartam.
(De előtte...
Helyzetjelentés
Amikor elkezdtem írni a blogot, megfogadtam, hogy nem lesz szépkép-poszt csak azért, hogy minden nap legyen valami, és nem fogok szabadkozni, ha huzamosabb ideig nincs poszt.
Most sem szabadkozom, csak mesélem, hogy a párommal sikeresen felköltöztünk Pestre, egy kényelmes kicsi lakásba; szereztem egy aranyos, fekete kicsi cicát, Mr. Spockot, akit ezennel kinevezek Málna von Orchidéenwald helyett a blog kabalamacskájává (bocsi, Málna - idővel a Facebookos bélyegkép is frissül majd); és szereztem egy remek munkát, ami a másfél éves tapasztalatomnak és a családi átoknak megfelelően a bútoriparban van. No, nem mintha hinnék az átkokban, de legalábbis megjegyzendő, hogy anyám gazdasági vezető (röviden: gazvezér) egy bútoripari cégnél, a nevelőapám informatikus ugyanott, mindhárom nagynéném beszerző vagy kereskedő bútoripari cégnél, egy nagybátyám asztalos, egy nagybátyám asztalosinas, egy nagybátyám targoncás a már említett bútoripari cégnél. Apai ágon két nagybátyám van, ők ács és hidegburkoló, tehát szegről-végről... Az öcsém a már említett bútoripari cégnél van nyári munkán, jómagam pedig szintén a már említett bútoripari cégnél dolgoztam másfél évig, mint irodai kisegítő, azaz "office pet". Sőt, az utóbbi egy-két hónapban diákmunkásként a párom odakerült a - na, találgass - már említett bútoripari céghez. És mindemögött nincs semmi konspiráció vagy protekció, tulajdonképpen engem kivéve (mert engem anyám vitt be a szárnyai alatt) mindenki tisztességesen, az állást megpályázva és megnyerve került oda, ahova. Ja, és mind egy szálig svábok vagyunk.
Az új munkahelyem pedig a Praktiker, ahol szintén office pet lettem, de tegye fel a kezét, aki ezen még meglepődik. A hely amúgy isteni; a főnököm megkért, hogy mondjak egy jó zenekart, én meg rávágtam, hogy Bauhaus. Erre felderült az arca, és megkérdezi: "az a nyolcvanasévekbeli angol banda? Fogadni mertem volna, hogy ezt mondod. Ők tényleg jók."
Szóval... life is beautiful. The girls are beautiful. Meg majd posztok is lesznek beautiful... im cabaret, le cabaret, to CABARE-E-E-E-ET)
Diabétesz - a könyv, ami nagyon NAGYON édes. Talán túl édes.
Nem akartam ezt. Én tényleg nem. Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy szóba kell hoznom, de (bocsibocsibocsi) Marcel Proust - Eltűnt idő nyomában 1-2-3-4-5-6-7...
...(ehhez minden lelkierőmre szükségem van)...
Ez... a könyvnek nehezen nevezhető darab meggyilkolt fa az egyik legkegyetlenebb kínzóeszköz a világon! Ez az Realista Barátokközt Ötven Árnyalata, ez a kiskamazhoz mérten is érzelmileg analfabéta, éretlen nyáladzás, ez a hét köteten át tartó szuicid panaszáradat, ez a proustító életképtelenség... ez a morális fekelyuk... ez kötelezőnk volt magyar szakon. Azóta is prousttraumatikus stressz szindrómában szenvedek (de komolyan szoktak rémálmaim lenni vele). Azt hitted, Anyegin egy balek emós? Hát Marcikához képest igazi középkori lovag. Azt hitted, Edward Cullen egy nyálgombóc? Hát Marcikához képest egy barbár ősember. Én ezt nem, soha, soha, soha...
És a legrosszabb az egészben az, hogy a száz oldalakon át tartó plátói nyáladzás közepette észre fogod venni, hogy te is így viselkedtél valamikor, és ez talán jobban fáj, mint maga a könyv.
Ja, pont így viselkedtem tizennégy évesen. Csak én aztán felnőttem! És nem lett a kiskamaszkori naplóm a "XX. század világirodalmának egyik legjelentősebb alkotása".
Bárányhimlő - a könyv, amit egyszer elolvastál, de soha többet nem fogod
Lőrinc L. László - Tizenhárom kristálykoponya. Igazság szerint, ha már betegségeknél tartunk, L.L.L. könyvei, mindegy, melyik álnév alatt, úgy hatnak, mint egy oltás, ami legyengített kórokozót tartalmaz. Az első könyve izgalmas, üt, még ha csak kicsit is, a második viszont éppen ugyan olyan, mint az első, mind hangulatban, mind a szereplők jellemében vagy az eseményekben. Így ha a második, harmadik, sokadik könyvet olvasod tőle, azok semmilyen hatással nem lesznek rád, az unalmon kívül. De az első találkozás tényleg nem rossz.
És a másik véglet: Christopher Isherwood - Isten veled, Berlin. Nehéz erről a könyvről politizálás vagy zokogás nélkül beszélni. Nem igazán van története, inkább olyan, mint polaroid fényképek sorozata, amik pontosan, csontig hatoló hidegséggel mutatják be, milyen volt Berlin az 1930-as években. Ennyit mond, nem többet, nem ítélkezik, nem rágja teátrálisan a szádba, hogy anácikrosszak, ééértem?!, látod azt magadtól is. De azt is látod, hogy más sem jobb náluk. A hangulatában az a különleges, hogy körülbelül a közepétől szinte könyörögsz, hogy törjön ki a világháború, mert annyira szörnyen nyomasztó a vihar előtti csend. (A narrátor még a háború előtt elutazik, tehát hiába tudjuk mind, mi a történet vége, nem meséli el.) A könyvet magát alig ismerik, pedig belőle készült a Cabaret című musical, ami viszont alapmű. Zseniális könyv, viszont annyira megvisel érzelmileg/idegileg/ideológiailag/családtörténetileg, hogy kösz, de nem kérek repetát.
Influenza - a könyv, ami úgy terjed, mint egy vírus
Stílusosan Stephen King - Végítéletét fogom mondani, több okból. Ugye ez az a regény, elvileg trilógia, amit két könyvbe kötöttek (so publisher muck logik wow), ahol egy gyilkos influenzavírus kipusztítja az emberiséget, a túlélők pedig kegyetlenebbül bánnak el egymással, mint amúgy a vírus tette volna. Ez igazából a következő pont is lehetett volna, mert rendszeresen, évente újraolvasom, általában vadkempingezés közben, mert hangulatos, hogy a szereplők is olyan vad körülmények között csöveznek, mint én, vagy influenzajárvány idején, mert... mert hangulatos, na. Terjed, mint egy vírus, mert a regény sokat formált a világszemléletemen, a szociológia iránti laikus érdeklődésemen és az írói hangomon; másrészt mert ez szeretettette meg velem, és mindenkivel, akinek meséltem róla, King munkásságát; harmadrészt pedig mert több kiadást kapott, tévésorozatot, képregényt, és most éppen remake-et forgatnak belőle. Mert az influenza mindig visszatér ;)
Havibaj - a könyv, amit rendszeresen újraolvasol
Nos, ha nem az előző, akkor fej fej mellett két trilógia: Douglas Adams - Galaxis Útikalauz Stopposoknak (trilógia öt kötetben) és Isaac Asimov - Alapítvány trilógia (+ két folytatás), különös tekintettel az Öszvérrel és Golan Trevize-zel folgalkozó novellák. (Most veszem észre, hogy mindkét választottam "ötkötetes trilógia", ha élhetek ilyen képzavarral...) Az első regényt talán nem kell bemutatnom, hiszen ez az az írás, ami választ adott az élet értelmére, a világmindenségre, meg mindenre. A második már kicsit kevésbé ismert, hiszen Asimov szocio-sci-fijeinek van egy hátulütője: nem lehet belőle filmet forgatni (oké, nem kritérium, és nem csak filmekből lehet történeteket megismerni, de na...). A történetek nagy része ugyanis dramaturgiailag annyi, hogy emberek beszélgetnek helyeken eseményekről, valószínűségekről, statisztikákról, matekról, szociológiáról, más emberekről, űrkutatásról vagy történelemről. És mégis, hihetetlenül élvezetes, elgondolkodtató, és izgalmas, már ha lehet ezt a szót használni arra, hogy emberek helyeken beszélgetnek.
Inszomnia - a könyv, ami egész éjjel ébren tart
Aronson-Pratnakis - Rábeszélőgép. Oké, szóval a TAG leírásában sehol nem volt, hogy csak fikciós regényeket lehet mondani, csak annyi szerepelt, hogy "könyv", ez a darab pedig egy tankönyv. És érdekes. Tudom, hihetetlen, de léteznek érdekes tankönyvek. A Rábeszélőgép az összes egyetemi kommunikáció, médiatudomány, tárgyalástechnika és marketing kurzus alapműve, szerény véleményem szerint SENKIT nem szabadna hagyni szavazni, amíg el nem olvassa. A könyv ugyanis részletesen bemutatja a marketing, a rábeszélés, az értékesítés, a propaganda (becézgethetjük napestig, de röviden mégiscsak: HAZUGSÁG) műhelytitkait mindkét oldalról, leírja, hogy védekezhetünk, és hogyan használhatjuk eredményesen. Egyetlen éjszaka alatt kiolvastam, pedig néhol komoly szaknyelvet használ, és... nagyon sablonosan hangzana, hogy megváltoztatta az életem? Valószínűleg igen. Mindenesetre, mióta elolvastam, folyton alkalmazom a tanultakat, így pillanatok alatt szereztem munkát, mindig én vagyok a group projektek vezetője, a kiselőadásaimmal tarolok, a szóbeli vizsgán akkor is megvan minimum a négyes, ha semmit nem tanultam, egyszóval el tudom adni magam. Mindemellett viszont rájöttem, hogy kedvenc politikusaink is ugyanebből a könyvből tanultak (logikus, végül is egy iskolába járunk), és fejezetre pontosan meg tudom mondani, hogy mikor melyik módszer szerint hazudnak.
Amnézia - a könyv, ami nem hagyott benned nyomot
Sajnálom, de... Anne Rice (Hé, mit csinálsz? Miért matatsz azzal a konyhakéssel?) - Interjú a vámpírral (Tedd le a kést, nagyon kérlek, nem úgy gondoltam!!!) Oké. Tudom, hogy kultkönyv, meg minden, és nagyon tisztelem Anne Rice-t, mert ő tényleg elég sok mindent letett az asztalra, de az írói hangja nem egyszerűen taszít, hanem érdektelenségi traszba dönt. Persze, értem, hogy többszázéves emós halhatatlanokról van szó, de ennyi nyálat utoljára az Eltűnt idő nyomában láttam. Csak az volt annyira rossz, hogy teljes szívemből utáljam, az Interjú viszont tényleg jó... csak nem nekem való. Így nem is volt rám semmilyen hatással, nem is fejeztem be.
Asztma - a könyv, amitől eláll a lélegzeted
Szintén nem fikciós: II. Rákóczi Ferenc - Emlékiratok. Ugye kiskorunkban belénk verik, hogy Rákóczi, a Nagy Rákóczi, a hős, a bátor, a magyarok megmentője - és semmi nem áll távolabb a valóságtól. Ő is ugyan olyan neveletlen, nyughatatlan, útkereső nagykamasz volt, mint mi. Kiskorában csak németül és latinul beszélt, magyarul nem, de lengyelül sem, pedig egy lengyel iskolába járt. Ezért csak a tanáraival tudott volna beszélgetni, velük is csak latinul, ezért nagyon antiszociális volt szegényem. Volt egy menyasszonya Ausztriában, akiről Olaszországban járva azt hallotta, hogy halálos beteg, ezért lóra pattant, és egyedül, hóviharban átvágtatot az Alpokon, és remélte, hogy belehal, mert nem akart a lány nélkül élni. Amikor aztán odaért, megtudta, hogy nem beteg a csaj, hanem már feleség, és valaki másé. Ezután utazott Magyarországra, és amikor a forradalmi küldöttség megkereste, minden mindegy alapon bólintott rá a dologra. A napló tovább is van, de a többi, mint mondják, történelem. Eredetileg francia nyelven írta, de a szóban forgó, fiatalkoráról szóló részt csak 1948-ban sikerült lefordítani magyarra. Nem is tudom, miért...
Alultápláltság - a könyv, ami nem volt elegendő szellemi táplálék
Simon Márton - Polaroidok (<- azonnal letöltős link).
...
...
nem
nemnemnem
nemNemNemNEMNEMNEM!
Ezért gyűlölöm a kortárs irodalmat.
Több felolvasóestjén is ott voltam ennek a
Sajnálom, tényleg, tudom, hogy sokan szeretitek ezt a könyvet, de tegyétek a kezetekre a szíveteket - ezek ugyan azok a borongós életbölcsességek, amiket a pasztegótok ködös tájképekre montázsolnak és megosztanak tumblr-ön. Ha ilyesmire vágyom, hát majd keresem tumblr-ön.
Utazási betegség - a könyv, ami megtúráztatta a képzeleted időn és téren át
Neil Gaiman - The Sandman. Mivel erről tervezek külön posztot a közeljövőben, nem fejteném ki bővebben.
Addig is legyen elég annyi, hogy...
...AZTAJÓISTENITEZMENNYIREJÓÓÓÓ!!!
by:A
Soon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése