Eddig sem csináltam titkot belőle, hogy gyűlölöm Budapestet, hogy zsúfolt, hogy félévente felújítják az utcánkat, hogy büdös, hogy fulladok a szmogtól, hogy az utcán csak üvöltve lehet beszélgetni, hogy a lassan öt év alatt maradandó halláskárosodást szenvedtem, hogy a Blahán mindig véres a kockakő. A hétvégéket otthon töltöm Székesfehérváron, de ilyenkor, amikor vasárnap vissza kell jönni ebbe a városba, egy olyan érzés tör rám, ami a legkevésbé sem ismeretlen.
Íme egy dal tíz verziója, hogy lássátok, szerte a világban hányan hányféleképpen érzik ugyanazt, mint most én.
1, Az eredeti
Jávor László, bűnügyi újságíró dalszövegét Seress Rezső zenésítette meg a gazdasági világválság idején. "Pestet is elérte a munkanélküliség, diplomások seperték az utcákat, mivel nem tudtak végzettségükhöz méltó állást találni." Így maradj optimista...
