2015. július 30., csütörtök

II. Országos Gothtalálkozó

Hé. Annie! Ismered azt a Murphy-törvényt, hogy ha megelégeled, hogy úgy nézel ki, mint egy pozsgás arcú tehenészlány, ezért tarajt csináltatsz és elkezdesz grufti módjára öltözni, akkor úgy fogsz kinézni, mint egy gruftinak öltözött, tarajos, pozsgás arcú tehenészlány?
Én is téged, Szarka.

All in all

Szóval múlt hétvégén került megrendezésre a II. Országos Gothtalálkozó, ezzel kapcsolatban szeretnék veletek megosztani mindenfélét, ami eszembe jut. Sajnos képeket idén nem készítettem, mert részemről főleg a szocializálódásé volt a főszerep.
Meg mert ügyesen Fehérváron hagytad az elemtöltőt, új elemekre meg nem volt pénzed.
Bár a gótokról gyakran eszembe jut az a rész a Harry Potter negyedik részéből, amikor Mr. Weasly magyarázza, hogy a varázslók szeretnek a sátraikkal és a ruháikkal felvágni egymás előtt, ilyesmiről szerencsére szó sem volt.
Ezúttal, tavaly ugyanis futottunk bele mókás dolgokba...
...amiket fedjen a feledés jótékony homálya. Idén is mindenki csodálatosan nézett ki, de senki arcán nem láttam átsuhanó árnyakat egy megviseltebb bakancs vagy egy egyszerű zenekaros póló láttán.
A Manson-rajongó kislányok viszont váratlanul értek...
...de a gótok hírhedten szélsőséges hozzáállása ellenére őket is mindenki imádta. Ez óriási jópont!



Kívül

Az öltözetemet én sem különösebben spiláztam túl, részben, mert a ruháim jelentős hányada még nem jött föl utánam Pestre, és részben, mert mostanában úgyis (a viktoriánushoz képest legalábbis) visszafogott tradgót kinézettel kísérletezek.
És részben, mert a tavalyi banzájon fűzőben és abroncsos szoknyában olyan hőgutát kaptál, hogy utána hánytál egy hétig.
Ezen a vonalon maradva, a hajamat, amit tíz éve most először vágattam le, megpróbáltam feltupírozni inkább kevesebb, mint több sikerrel, és a kopaszodásomat leplezendő felvettem hozzá egy műfrufrut, de ez a négy műfog, a kontaktlencse és a felemás lábaid mellett fel se tűnik. A sminket inkább hanyagoltam, mert a melegben és a beharangozott esőben biztosan szétfolyt volna.
Na meg indulás előtt két perccel még fogkefével a szádban kergetted a macskát, aki éppen a pókhálós harisnyáddal a szájában rohangált a lakásban, nem hiszem, hogy lett volna időd sminkelni.

Belül

És itt szúrnám be azt a gondolatot, amit Szarka pedzegetett a poszt elején. Trish mondta, meg hát látom magamtól is, hogy a valóságban teljesen máshogy viselkedek, mint az interneten. Itt a hálón, és sokszor IRL is nyers vagyok, viszonylag határozott, és imádok szenvedélyesen vitatkozni bármiről, viszont most elárulom: ez az imidzs nyolc évnyi kommunikációs tréning eredménye. Végig a középiskola alatt és az egyetemen is rengeteg tárgyalástechnikát, pedagógiát, pszichológiát, írás- és beszédtechnikát, szövegtant, és hasonló nyalánkságokat tanultam, aminek következménye, hogy elég elsöprő tudok lenni...
...ha éppen nem vagy zavarban. De amikor ott van körülötted egy csomó új arc, akiket tisztelsz és csodálsz, akkor zavarba jössz, és elkezdesz cukiskodni, mint egy pozsgás arcú tehenészlány. De mindenki nyugodjon le, Annie a második találkozásra általában újra képes virítani lehengerlő "valódi" énjét.
Az az igazság, hogy ezek közül egyik sem igazán én vagyok. A cukiskodás onnan jön, hogy mint az én demográfiai mezőmben mindenki (tehát minden középosztálybeli fehér európai nő), egészen kiskoromtól azt láttam, hogy aki aranyos, azt nem érheti nagy baj, vagy ha mégis, hát azonnal a megmentésére sietnek, és ez rögzült. Mondjuk úgy, hogy kondicionálódtam, és stresszhelyzetben alkalmazom a tanult viselkedésformát. A harciaskodás, "odamondás" (irodamazonkodás, mi?!) pedig szintén egy tanult válasz. Ha igazán önmagam lennék, akkor maximum három nagyon közeli barátommal szangriázgatnék életem végéig egy rózsalugasban, miközben a Higgs-bozontól kezdve a Kennedy-gyilkosságon át a posztmodern létfilozófia és Nietzsche filozófiája közötti szembenállásokról értekeznénk, a konfliktusokat pedig annyival intézném el, hogy "végsősoron mi értelme van a harcnak, ha még abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a valóság?"
Csak ez kicsit kevéssé kivitelezhető.
Ja, meg a barátaid ilyenkor szoktak rádszólni, vagy kevesebbet igyál, vagy többet, de a filozófusra ivott Annie-t nem szívesen látjuk egy jókedélyű szombati sörözésen. Emlékszel, amikor elővezetted nekik a Théseus-paradoxont? Én emlékszem :D

Ismerősök

Különben is fura ez az internetes imizs-dolog. Trish például személyiségre pont olyan, amilyennek a blogja alapján képzeltem, ő kinézetre más, min a képeken. Pontosabban nem más, csak valamiért senki nem ismeri meg, ha nincs rajta szemüveg O.o Lehet, hogy Trish Superman rokona?
Nem, szerintem csak te vagy különösen tehetségtelen az arcok felismerésében. Aleesiát, Megaerát, Felony-t, Dice-t, LadyFreaks-t, és még legalább féltucat embert ismersz az internetről, és nem csak macskásképeik vannak Facebookon, és a legkevésbé sem érdektelen figurák, és te egyiküket sem ismerted föl. Ez nagyon jót fog tenni a reputációdnak.
Zsú pont olyan díva (jó értelemben), ahogy a blogja alapján gondoltam, sajnos vele nem volt alkalmam beszélgetni, de majd legközelebb. Találkoztam Nicóval (Tóth Gergely), akivel az a különös, hogy ismerem régről Fehérvárról, mert ugyanabba a színjátszóba jártunk (csak ő laza tíz évvel előtted járt, tehát tulajdonképpen nem ismerted, csak a régi tagok meséltek róla), aztán rendszeresen találkoztunk a góttalikon, képzelhetitek, mekkora meglepetés volt, amikor rájöttem, hogy ő az a Nico. 

Ismeretlenek

És azokkal mi van, akiket ismersz ugyan az internetről, de nem akartál velük találkozni?
Előfordult, hogy össze-összekaptam valakivel az interneten, vagy csak figyeltem, hogy páran egymás torkának esnek online, és bevallom, féltem egy kicsit, hogy tanúja leszek valami ilyesminek a találkozón, de hála az égnek, semmi ilyesmi nem történt.
Leszámítva azt a lányt, akit a párod ismert, és előadta a nagylitániát arról, hogy mennyire szar neki, hogy...
Ez nem egy pletykalap. TÖBBNYIRE nem volt ott senki, aki bajt kevert volna.
Voltak viszont jópáran, akikkel soha az előtt nem kereszteztük egymás útját a virtuális térben, de a találkozó alatt elég jóba lettünk. Közülük Natáliát emelném ki, aki nagyon édes volt, nem tudom, honnan vagy ki által csapódott hozzánk, de nagyon örülök, hogy összeakadtunk.
Meg volt egy csaj meg egy srác, akikről csak azt tudtad, hogy szintén fehérváriak, a földijeid, és fogalmad sincs, kik ők. És csak bámultátok egymást, és egyikőtök sem ment oda bemutatkozni. Megannyi rejtély...

All in all

Összegezve: élveztem, hihetetlen élmény volt ennyiőtökkel találkozni, ennyi új embert megismerni, és látni, hogy a gót színtér nem halott, sőt, gyarapszik, és nem állíthatja meg semmi...
... csak egy kis eső, nem igaz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése