Unalmas felsők temetője

Van egy olyan gyanúm, hogy ezzel a technikával sokatoknak nem mutatok újat.

Néha rájövök, hogy nekem nincsenek unalmas ruháim, egyszerű fekete topjaim vagy sima fekete hosszú ujjú felsőim, ezért a következő beszerzőkörúton bőven hozok belőlük, ugyanis sose árt, ha az embernek vannak alapdarabjai. Aztán természetesen rájövök, hogy azért nem voltak, mert unalmasnak tartom őket, és nem szeretek egyszerű darabokat hordani, ezért bezsúfolom őket a szekrény mélyére. Ezek aztán előkerülnek leltárazáskor, és nem tudok velük mit kezdeni.

Na, ilyenkor jön ez a horgoláshoz hasonló technika.

Ennek a felsőrésznek először az ujjait csináltam meg, ehhez először fel kellett hasogatnom az anyagot.

Az elkészítéshez mindenképpen rajtad, vagy egy próbababán kell lennie a ruhának, mert a végén optimális esetben testhezálló darabot kapunk, és egy szabadon lógó ruha ferde vagy túl szűk lehet majd.

Nem kell mást csinálni, mint az egyik végétől kezdve átbújtatni egymás alatt a csíkokat, mintha horgolnál; az első csík alatt áthúzod a másodikat, így a kezedben marad egy hurok, ezen a hurkon áthúzod a harmadikat, annak a hurkán a negyediket, és így tovább; ilyenkor a hurkok széthúzódnak (látni fogod, mire gondolok). Ha egyenes, egysoros mintát akarunk, akkor a hurkokat az áthúzás előtt meg kell tekerni, mint a fordított öltésnél kötésben.

Az utolsó hurkot pedig valahogy, kötözéssel, biztostűkkel vagy pár öltéssel rögzítjük az ép anyaghoz.

Ez a videó szemlélteti, hogy is kell pontosan csinálni:

Az ujjaknál felülről kezdtem a hurkolást, hogy az ujja végén maradó hurkot hordhassam az ujjamon; az oldalánál alulról, hogy a hóna alatt össze tudjam varrni a végeket.

A technika szűkebbé, testhezállóbbá teszi az anyagot, ezért csak véges alkalommal ismételhető. Az oldalán két sor hurkolást csináltam egymáson belül, a külső sima hurkolás volt, a második "fordított", a megtekert módszer.

Ha az anyag elég feszes, hogy ne essen össze, olyan csíkokat is lehet vágni, amiket nem fogunk majd összehurkolni, mint például a dekoltázsomnál. Ilyenkor szerencsésebb, ha úgy végezzük a vágást, hogy rajtunk van a ruha (bármilyen furán is néz ki, hogy a szíved fölött hadonászol egy óriási szabóollóval).

A lehetőségek szó szerint végtelenek dekoráció terén. Én csak két biztostűt tettem rá, de szegecsektől elkezdve foltokon és hímzéseken át a festésig bármit lehet. Ez az a fajta projekt, amit nem lehet túlzásba vinni; ha csak pár vágásod van, akkor Grunge, ha olyan éppen elég, akkor Punk, ha kicsit több, mint az optimális, akkor Deathrock, ha pedig tényleg túl sok, akkor disztópikus cosplay felsőt sikerült készítened. 

Végül pedig egy videó Adam Saakstól, aki nem csak a köztudatba, de egyenesen a kifutókra vitte az ezzel a technikával készült darabokat, sőt, a divatrendezvényeken performanszokat tart, ahol a modelleken, gyakran a kifutón, a közönség előtt alkotja meg a darabjait.

(A ruhái tényleg szépek. Az pedig már egyéni ízlés dolga, kinek mennyire tetszik, ahogy rángatja a nőket a kifutón, és hogy milyen ijedt arcot tud vágni egy modell, ha valaki egy ollóval közelít felé.)

by: A