Day 10 – What do you hate and love about the subculture?
10. nap - Mit szeretsz és mit utálsz a szubkultúrában?
A mit szeretek a könnyebb kérdés. Először is az összetartást, ami főleg a kisebb csoportokon belül fordul elő, de az egyik legaranyosabb példáját mégis a 2014-es nyári országos gothtalálkozón láttam. Vagyis tapasztaltam. Ki voltam merülve, meg napszúrást is kaptam, ezért estefelé elaludtam, ott a talin, viktoriánus ruhában összegömbölyödtem a fűben és elaludtam. Akkor a gothok körbeálltak, nem tudom, hogy ösztönösen, vagy direkt védtek, de jó érzés volt, amikor elmesélték a többiek, hogy soha nem hagytak egyedül annak ellenére, hogy nem voltam túl jó társaság.
A másik nagyon pozitív dolog a befogadás. 2014 tavaszán a fehérvári gothtalkira elvittem a kishugom, aki éppen aznap töltötte a tízet, és azt hiszem elmond róla valamit a tény, hogy csak vámpírnak és zombinak maszkírozott barbie-jai vannak. Féltem, hogy azt fogják mondani, hogy egy kisgyerek nem oda való, mégse volt kifogása senkinek (igaz, este hét felé haza is vittem, és nem egy zűrös lány), nagyon megkedvelték őt, ő pedig a stílust. Büszke vagyok arra a napra.
Az egyik legjobb tulajdonság a szubkultúrában a műveltség dicsőítése. Ez így magában elég parnasszista módon hangzik, de igenis fontos az irodalom, a művészet ismerete, egy bizonyos alapműveltség, és nem véletlen, hogy a legtöbb goth ismerősömnek legalább egy diplomája van, és több nyelven beszél. Nem azért, mert különben ejnyebejnye, nem mész át a goth-vizsgán, hanem mert a sötét életérzés sokkal több, mint darkos ruhákat hordani és Djarum Blacket szívni az iskolai szünetekben (persze ez is része ;) ). Az érzésről olvasni kell, hogy értsd, és írni kelél róla, hogy kifejezd, meg kell ismerni a művészetek sötét oldalát, hogy megértsd a világ sötét oldalát, és átéld a sajátodat.
És végül a személyes kedvenc: jövőképet nyújt. Láttatok már középkorú tutccert, diszkóst vagy emo-t? Láttatok már goás apukát, aki a kislányát goa-fesztiválra viszi? Láttatok már nagymamát, akinek tetszett a popénekesek öltözete? Naugye, hogy nem. A gothtalikon viszont, ahogy nem nézik ki a kisgyerekeket, nem nézik ki az idősebbeket sem (elnézést mindenkitől, akit sért, ha a koráról beszélek, nem úgy gondoltam ^^). Sok goth anyukával, apukával lehet találkozni, sok tetovált öreget lehet látni, a nagypapám a mai napig koncertre jár, és ennek nagyon pozitív üzenete van. Elképesztően nyomasztó lehet abban a tudatban élni, hogy tizenkilenc évesen már öreg vagy (lásd a Fanta-reklám, ami arra biztat, hogy csinálj minden hülyeséget, még mielőtt tizennyolc leszel), én viszont nem félek. Amikor felnövök, ha anya leszek, vagy nagymama, nem fogom úgy érezni, hogy elvesztettem valamit, hogy megöregedtem, és a stílushoz tartozás csak a kapuzárási pánik jele. Azt fogom érezni, hogy érett lettem, hogy a szubkultúra darabja maradtam, hogy taníthatom és példát adhatok az új generációknak, hogy egy szimpatikus és emberséges eszmerendszer szerint nevelem a gyerekemet, mindezt úgy, hogy a fiatalság legjobb dolgait nyújtó stílust és társaságot nem hagytam el. És ebben van valami csodálatos.
És a negatívumok, mert szó ami szó, van egy pár, bár a helyzet az, hogy én magam csak nagyon ritkán találkozom ezekkel a jelenségekkel a valóságban. Vagy mázlim van, vagy a népeknek csak neten nagy a szájuk, nem tudhatom. A jó hír, hogy bár elég jellegzetes viselkedésformákról van szó, csak a szubkultúrába tartozók kicsi, de hangos hányadát érintik.
Az egyik ilyen a trúbbság szindróma, tudjátok, amikor azon kezdenek veszekedni, hogy ki a trúbb, és arra a konklúzióra jutnak, hogy az, aki olyanabbul öltözködik, vagy minél több és minél olyanabb koncertre jár. Az erre hajlamos embereket ne közelítsd meg látótávolságra, ha jót akarsz, mert pózernek fog titulálni, bármit csinálsz.
Rang- és címkórság. Nem utálom kifejezetten, csak nem értem, miért kell olyan neveket adni magunknak, hogy Bárónő Annie von Smetterling (ezt magamra találtam ki részegen), vagy BlackCat von Orchidéenwald hercegnő (ez meg egy barátnőm agyszüleménye, egyikünk sem használja). És ha megkérdezel egy bárónőt, hogy miért honnan merre meddig, megsértődik. Persze, jól hangzik, meg minden, de a "bárónő" cím nem túlzás egy kicsit? (Na és amikor valaki úgy mutatkozik be, hogy "szia X.Y. vagyok, a szubkultúra oszlopos tagja"?! Ember, oszlopos taggá válni nem itt kezdődik. Laki Áron oszlopos tag, de sose mutatkozna be így, okkal.)
Látens sznobizmus, nagyon gyakori betegség a gothok között. Láttam valamikor Facebook-on egy kifakadást a Dark-Raven Asylum ellen, hogy rossz minőségűek a fűzőik. Nos, ez igaz, de szerintem nem az a hülye, aki a szar fűzőket eladja háromezer forintért, hanem az, aki egy bevallottan low budget boltban háromezer forintért szalonminőséget vár. A Dark-Raven szerintem igenis hasznos a pénzszűkében lévő és kezdő gothoknak és darkosoknak, és bár a goth stílushoz hozzátartozik az elegancia, egyáltalán nem baj, hogy olcsóbb és ócskább darabok is elérhetők. (Az, hogy a bolt egyik őstermelője mások designjait lopja, az tényleg baj, de más lapra tartozik, mert az említett kifakadás nem erről szólt. Természetesen boltokat bojkottálni mindenkinek szíve joga, és lehetne is jó okot találni rá, okot találni mindenre lehet.)
Pluszprobléma, amikor az így kifakadó sznob úgy véli, hogy a szubkultúra érdekében cselekszik, és nem érti, miért nem állnak mellé. Ők amúgy nagyon kedvesek tudnak lenni, csak vásárolni ne menj velük.
Így visszaolvasva a hátrányok eltörpülnek a pozitívumok mellett, és ennek örülök :)
by: A
