2015. december 6., vasárnap

Hogyan NE írj blogot

/Ez a poszt azért készült, hogy szórakoztassa alkotóját, és megsértse olvasóit. Ennél a pontnál tovább olvasva reklamációnak helye nincs./

Öt rövid esettanulmány arról, hogyan lehet az őrületbe kergetni egy igényességre és egyedi tartalomra szomjazó bloggert. Ha magadra ismersz, igen, NEKED szánom ezt az összeállítást. És NEKED is, meg NEKED. Bárcsak törölnél ki véletlenül a HTML kódodból egy </div>-et, és soha nem találnád meg a párját!




1, Egománia

Minden rólad szól. Te vagy a háttérkép, a fejléckép, a címed eleve "****ka blogja", még az egér helyén is te állsz és buborékokat fújsz. Dokumentálod életed minden mozzanatát, hetente kétszer esel mélydepresszióba, háromszor jössz rá az élet értelmére, minden (értsd: MINDEN) hatást, ami ér, hatalmas drámának fogsz fel, és szuperhőshöz méltó körítéssel meséled el, hogy egyszer háromszáz forintot adtál egy hajléktalannak. A személyiségi jogokra fittyet hányva panaszkodsz név szerint a munkatársaidra (ha van egyáltalán munkahelyed), vagy az iskolatársaidra (ha még nem rúgtak ki a sok lógás miatt). A blogodon járva vérkönnyekkel sírom vissza azt az időt, amikor a napló még személyes és meghitt dolognak számított, és kis lakatokat tettünk a gondolatainkra ahelyett, hogy feltettük volna az internetre. És soha semmi nem juttathat el addig a felismerésig, hogy ugyan azoknak a valóságshow-knak a tesco gazdaságos változata vagy, amit pár éve harciasan szidtál.
Plusz XP jár, ha bár a blogod pont ugyan olyan, mint a huszonötmillió másik én-blog, de a mottója valami olyasmi, hogy 'legyél egyedi, mert belőled csak egy van, másokból meg sok'.


2, Fashion Artist

Össze tudsz rakni egy Polywore szettet vagy fel tudsz venni egy gatyát és egy színben passzoló pólót? Gratulálok, már majdnem olyan intelligens vagy, mint egy csimpánz. Komolyan, büszke vagyok rád, csak így tovább, hamarosan a késsel-villával való étkezés is menni fog.
De ne hívjuk már ezt  teljesítményt művészetnek, kérlek. Mások (köztük jelen sorok írója, és az ő rokonságának nagy része) órákat, napokat, adott esetben heteket töltenek egy ruha megtervezésével, a szabásminta elkészítésével, a megfelelő textília kiválasztásával és magával a varrással - te meg felveszed, és kijelented, hogy 'fashion artist' vagy.
Kicsit hasonló a helyzet az "Inspiráló képek" posztok esetében is, bár ott annyival jobb a helyzet, hogy (bár a posztolónak láthatóan az a célja, hogy virtuálisan vállon veregesse magát, hogy milyen ügyesen tud képeket egymás mellé tenni) többnyire van forrásmegjelölés. A 'fashion artok' esetében viszont maximum annyi van ott, hogy "felső: H&M"... mintha a H&M személyesen szüretelné a pulcsidat a pulcsiültetvényen, és nem lenne benne legalább egy tudat szakember és művész munkája.
(Természetesen nem azt mondom, hogy minden felvett ruhádhoz mellékelj egy stáblistát, de ha egyszer divatszakértőnek tartod magad, akkor érts a divathoz. Úgy értem ÉRTS a divathoz, ismerd a tervezőket, a tervezési folyamatot, a divattörténetet, stb, ne annyi legyen a szakértelmed, hogy fel tudsz venni két, nem túlságosan elütő ruhadarabot.)


3, Életvezetési tanácsadó

"Hogyan legyél boldog? 1, Mondogasd magadnak, hogy boldog vagy! 2, Írd le egy cetlire, hogy boldog vagy! 3, Hidd el, hogy boldog vagy! 4, Legyél boldog!"
Az ilyen blogokon miért nem olvasom azt soha, hogy TEGYÉL valamit? Mármint a papírra írogatásnál és a magadban beszélésnél komplexebbet? Ja,mert ahhoz fel kéne állni a gép elől?
Angolban létezik egy kifejezés, a 'slacktivity', amit arra a jelenségre használnak, amikor a célod elérése érdekében nem tényleg hatásos lépéseket teszel, csak valami kicsi és könnyű dolgot, amivel megnyugtatod a lelkiismeretedet, hogy te aztán tényleg tettél valamit, de nem kerültél közelebb a célodhoz. Mint amikor lefekvés előtt mondogatod magadnak, hogy lesz új munkád, beleírod a határidőnaplódba, hogy lesz új munkád, mindenkinek elmeséled, hogy lesz új munkád, de ahhoz már nem fűlik a fogad, hogy elvonszold a seggedet egy munkaközvetítőhöz, vagy esetleg megtanulj rendesen angolul.
Másik, amit soha nem látni a hasonló blogokon, az a tanács, hogy fordulj szakemberhez. A depresszió egy biokémiai jelenség, a hormonok egyensúlya mérhetően megbomlik, és akárcsak a cukorbetegséget vagy a pajzsmirigytúlműködést, ezt sem lehet önszuggeszcióval gyógyítani (nem mintha utóbbi kettőt nem próbálnák). Ha mégis le van írva, hogy fordulj orvoshoz, akkor pedig a cikk végére hetykén oda van írva a szerző saját rendelési ideje. És rádöbbensz, hogy az egész cikk reklám volt.


4, Ezoterikus életvezetési tanácsadó

Ezt kapod, ha keresztezed az előző kategóriát az RTL délelőtti műsorsávján futó telejóst és az ATV vasárnap déli televangelistáját. Imát, csillogó buddha-képet, ráolvasást, pénzenergiaáramlást, asztrológiát, homeopátiát, hypos beöntést (komolyan), táltost vagy <3 áldást <3 ajánl a problémáidra, amiről nem is tudtál, hogy léteznek. A blogján található Napi Tarotkártya funkció, Rúnavetés, Kockavetés, Hatlapos Kártyavetés, Bioritmuskalkulátor és az Aszcendenskalkulátor gyanúsan véletlengenerátorral működik.
Dupla XP jár, ha megjelennek olyan összeesküvéselméletek, mint a "azért van fluorid a fogkrémben, mert így sorvasztják el a harmadik szemedet", "Obama testőre gyíkember BIZONYÍTVA", "a migránsok űrlények", vagy "így butít a média" (+5 irony skill).
Megnyered a Jackpotot, ha megtalálod Asthar kapitányt.


5, Fogpasztareklám-mosolyhercegnő

A Tökéletes Huszonéves Nagyvárosi Lány vagy, aki mindenről elmondja a véleményét, és beletelik pár bejegyzésbe, hogy rájöjjek, azért neked fizetnek. A sminkedet, a ruháidat, az ételeidet de még a vécépapírodat is a gyártótól kaptad, hogy viseld, reklámozd, és írj róla egy előre eldöntött kimenetelű tesztbejegyzést. Azt éreztetik veled, hogy fontos vagy, hogy véleményvezér vagy, hogy a szavad számít, pedig semmivel nem vagy több, mint egy hirdetőtábla-ember virtuális megfelelője. Te vagy a legrosszabb mind közül, mert a személyesség és a minőség illúzióját nyújtod, miközben legjobb esetben is közepes minőségű tucatárut tukmálsz rá a mentálisan védtelen közönségedre.
De nem kell aggódnod a gerinced miatt, küldenek majd gerincprotézist is is, ha írsz róla pár jó szót.
Persze mindez csak addig tart, amíg meg nem jelenik az első ránc a szemed alatt. TIKK-TAKK!

3 megjegyzés:

  1. Na többet között, ezért is gondolom meg kétszer, kinek a blogját olvasom vagy sem. :D Teljesen jól látod és párszor kedvesen felnevettem magamnak. Főleg az egocentrikus blog kritikádra, mert nem tudom tagadni. nekem is része az EGO mint vélemény menüpont. :D

    VálaszTörlés
  2. Hát sokféle a blogok skálája az tuti! De én például ezeket olyan magasról leszarom,mert ezek mind sablonosak, meg felszínesek. Mégis ez kell az embereknek,ezt olvassák,erre iratkoznak fel. Ez van sajnos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, ott az érem másik oldala: hiába esik nekem nagyon jól szapulni ezeket a blogokat, akkor is van rájuk igény, van létjogosultságuk. C'est la vie.

      Törlés