Őszi szél

(Ez egy tök saját vers. Egyébiránt rengeteget írok, de többnyire más fórumon élem ki, mert ezt a blogot tényleg csak a sötét kreatívkodásnak akartam szentelni... De annyian osztanak meg őszi gondolatokat, hogy úgy érzem, nekem is muszáj. Ha ez konformizmus, kövezzetek meg!)


Őszi szél

Az őszi szél sem több, puszta szél csak,
Ugyanúgy hullanak lángszínű lombjaim,
Ugyanúgy suhannak a szélben gondjaim,
És pusztul újra a Nyár, ez a csélcsap.
Ez az ősz sem más, mint a többi évszak,
Ugyanúgy születnek és halnak bolondjaim,
Az őszi szél sem több, puszta szél csak,
És ugyanúgy szüretel, arat a Nagy, a Szent.
Mint lent a csöndben forr a must, úgy forr az agy itt fent,
Mintha lenne tétje e menetrendszerinti harcnak,
Mintha esélye se lenne a kudarcnak,
És a vágynak, hogy lángot gyújtsak vigyorgó tökfejekben.
Az őszi szél sem több, puszta szél csak,
Még vizet sem áraszt...

(csak a szemekben)

/2014.10.06./