Költészet Napja alkalmából: Charles Baudelaire - A vámpír

Hamarosan bővebben is olvashattok nálam arról a korszakról, melyben megjelent a Romlás Virágai című antológia, benne egyik legnagyobb kedvencem, Baudelaire verseivel.

De addig is, a Költészet Napja alkalmából egy kis ízelítő: 

Charles Baudelaire:

A VÁMPÍR

Te aki mint egy tőrdöfés,

síró kebelembe beszöktél;

mint egész sereg ördög és

bolond menet, cifrázva jöttél,

hogy megalázott szellemem

legyen ágyad és birodalmad;

te kihez kötve bús szivem,

miként láncához a szilaj rab,

mint borhoz az iszákosok,

miként a hullához a féreg,

mint kártyához vak szenvedélyek:

légy átkozott! légy átkozott!

Szóltam a síma szablya-élnek,

szabadítson meg engemet;

kértem a néma, csalfa mérget,

segítse gyengeségemet:

jaj! méreg és tőr megvetettek,

ezt adták nékem válaszul:

"Nem vagy méltó hogy életednek

bús bilincséből szabadulj.

Nyomorult! bár föloldanók rab-

láncaidat: mit érne még?

Csókjaid újraköltenék

hulláját szörnyü vérszivódnak!"

Carlo Farneti illusztrációja a Romlás Virágai 1935-ös kiadásához

Őszi szél

(Ez egy tök saját vers. Egyébiránt rengeteget írok, de többnyire más fórumon élem ki, mert ezt a blogot tényleg csak a sötét kreatívkodásnak akartam szentelni... De annyian osztanak meg őszi gondolatokat, hogy úgy érzem, nekem is muszáj. Ha ez konformizmus, kövezzetek meg!)


Őszi szél

Az őszi szél sem több, puszta szél csak,
Ugyanúgy hullanak lángszínű lombjaim,
Ugyanúgy suhannak a szélben gondjaim,
És pusztul újra a Nyár, ez a csélcsap.
Ez az ősz sem más, mint a többi évszak,
Ugyanúgy születnek és halnak bolondjaim,
Az őszi szél sem több, puszta szél csak,
És ugyanúgy szüretel, arat a Nagy, a Szent.
Mint lent a csöndben forr a must, úgy forr az agy itt fent,
Mintha lenne tétje e menetrendszerinti harcnak,
Mintha esélye se lenne a kudarcnak,
És a vágynak, hogy lángot gyújtsak vigyorgó tökfejekben.
Az őszi szél sem több, puszta szél csak,
Még vizet sem áraszt...

(csak a szemekben)

/2014.10.06./