Goth on the Beach

Jelentem, egy középkategóriás Demonia platform árából meghódítottuk Dalmáciát (ez tizenötezer forint útiköltséget és kb ötezer forintnyi kaját jelent, a szállást ismerõs ismerõsének az ismerõse biztosította ingyen). A gothok nyári gondjairól, hogy mennyire fullasztó negyven fokban a teljes harci dísz, a fűző és a bársonyszoknya, hogy milyen "egzotikus" csipkemintában leégni, és hogy mit tehetünk ezek ellen, mások már kiválóan értekeztek, úgyhogy inkább nézzük a nyár szebb oldalát!

Kagylóékszerek és a tenger egyéb gyümölcsei

A tenger kagylókat jelent, a kagylók pedig túlárazott kagylóékszereket a bazársorból. Alapjáraton nem szeretem a kagylóékszereket, mert nagyon giccsesek tudnak lenni, pedig igazából gondoljatok bele! Egy elhullott puhatestû csontvázát hordani a nyakunkban elég morbid... Ezért gondoltam arra, hogy megpróbálok olyan kagylóékszert készíteni, ami egyedi, és kellõen sötét. Úgyis olvastam mostanában a Dark Mori stílusról, ami a haldokló természet toposzát használja - de a most következõ darabok bárkin jól mutatnak egy fekete strandruha mellett. Mivel a kagylókat és csigaházakat mi gyûjtöttük a parton, az anyagköltség gyakorlatilag nulla. Kis probléma adódik azonban, amikor a csigaház még lakott...

Akár lakott, akár nem, a kagylókat mind kifõztem mosószeres vízben. Ez fertõtleníti õket, eltünteti az algákat, na meg a koszt. A lakók pedig... Nos, nyugodjanak békében. A kifõzésnek nagyon jellegzetes szaga van, úgyhogy nem hátrány egy szagelszívó.

Amikor gyûjtöttem õket, nem volt komoly elképzelésem, hogy mihez kezdek majd velük, csak eltettem, ami tetszett. Mint tudjuk, Természetanyánk a legprofibb kreatívos, így nem egy olyan csigát találtam, amihez alig kellett hozzányúlnom. Ez a darab például éppen úgy repedt szét, hogy tökéletesen illik egy kettes méretûre tágított fülbe.

Erre pedig pont olyan alakban kövesedett valami szintén meszes héjú csúszómászó, mint pici polipkarok.

Anyát épp eléggé sokkolja, ha a konyhájában kagylót fõzünk, úgyhogy a házak megmunkálásához ne a körömreszelõjét használjuk. Egy ilyen tûreszelõkészlet ezerörszáz forint körül mozog, és hatékonyabn is. Elmélyítettem vele a tágító közepét, hogy biztosabban tartson, és átmentem a végein is, nehogy éles törésfelület maradjon rajta. A polipmintás héjra is ennek a hegyével fúrtam lyukat a felfüggesztésnek.

Szerzemémyek között volt egy valaha nem kicsi csigaház, aminek sajnos letört a vége. Így viszont látszott a középsõ oszlopszerû, csavarodó valami. Ennek a vonala mentén ragasztottam föl a pici fekete étikagylóhéjakat - bizony, ezt megeszik. És finom. És afrodiziákum.
Az ipari ragasztó a kedves párom ajándéka egyébként (és rohadt nehezen jön le a bőről - nyugodtan használjatok gumikesztyűt a ragasztáshoz/festéshez/lakkozáshoz. Nekem is kéne, csak hát a memóriám nem a legjobb).