Sál áprilisra

Van az a fajta alattomos, áprilisi szellő, ami fákat ugyan nem csavar ki a helyéről, de a ruháidat mindig oda és úgy fújja, ahol és ahogy nem kéne lenniük.

Erre jött rá több pesti divatház is, ugyanis az utóbbi egy hétben sok helyen felbukkantak azok a sálak, amiknek a sarkain kis nehezékek és függők lógnak, hogy ne engedjék, hogy a rakoncátlan ruhadarab lerepüljön a nyakadból.

Ezekkel a sálakkal csak két gondom volt. Egyrészt, messze nem az én ízlésem szerint néztek ki. Volt "cuki" macskás-rózsaszíntől kezdve a "vagány" matrózos-babakéken át a "csajos" cipős-liláig... értitek, na. Másrészt, ezek a divatházak rettenetesen drágák, a matrózos darabot, aminek a sarkain kis hajókormányok függtek, csaknem tízezer forintért osztogattak a Rákóczi úton.

Ennek egészen pontosan az egytizedéért el lehet készíteni egy sokkal személyre szabottabb darabot.

Kora tavasz

Sajnos csak most, karácsony és a vizsgaidőszak fáradalmain túl, de a tárgyfelvétel gyötrelmein innen van egy kis időm posztolni.

Nem egészen témába vágó dolgok: egyre több ékszert készítek (belőlük csak miniprojektek lesznek, nem árulom el minden titkomat), karácsonyra megkaptam a várva-várt varrógépemet, és január végén megkaptam életem második fizetős megbízását: szoknyákat fogok varrni egy néptánckörnek.

A január vége olyan volt, mintha legalábbis április lenne, reggel pulcsiban indulok el, estére havazik és vica versa, az ég nem tudja eldönteni, hogy eső lesz, köd vagy hó, a sapkámat naponta lefújja a szél a fejemről.

Mindeközben rájöttem, hogy nincs elegáns sapkám, csak azok a csövesfazonúak, úgyhogy a körülményekből következik, hogy egyik legújabb kreálmányom egy sapka lett.