A címbeli idézet Boris Karlofftól származik, akinek az emlékezetes 1931-es alakítása generációkra meghatározta a Frankenstein történetéről bennünk élő képet. Ez a film rengeteg ponton eltér a könyvtől, és megszámlálhatatlan (egyre romló minőségű) folytatást kapott, ennek ellenére olyan mélyen beleivódott a popkultúrába, hogy ez, az átdolgozott történet az, amit mindenki Frankensteinként ismer, az eredeti regény szinte teljesen elhomályosodott mellette. Ezért szerettem volna mindenképpen elolvasni (ahogy a másik hasonló sorsú klasszikust, a Drakulát is) és mivel Mary Shelley 1816-ban, tizenkilenc évesen írta, ezért talán megfelelhet a 2016-os Könyves Kihívás első pontjának, ahol egy 25 év alatti nő regényét kell olvasnunk. Legalábbis a mű keletkezésének idején 25 alatt volt...
Most belegondoltam, baszki, Mrs. Shelley két évvel fiatalabb volt, mint most én, amikor megírta a horrorirodalom egyik legfontosabb művét, amivel gyakorlatilag megteremtette a gótikus regény irodalmi műfaját, megalapozva ezzel egy azóta is tartó esztétikai irányzatot.
És én hol voltam huszonegy évesen?!...
Ja, tényleg! Blogot indítottam...
