A Dark Blogközösség Facebook-csoportjában Trish szervezett egy kis karácsonyi ajándékozást, ahol is sikerült kihúznom az egyetlen fiút, akit ráadásul szinte egyáltalán nem ismerek. És hát bizonyára nem csak én vettem észre, hogy a blogomon méltánytalanul el vannak hanyagolva a férfiak, egy-két kivételtől eltekintve szinte semmilyen posztom nincs férfias ruhákról vagy kiegészítőkről. Ez pedig baj, hiszen nem csak megérdemlik a figyelmet, de nekem is új és érdekes kihívás olyasmit tervezni és kivitelezni, ami nem teljesen az én stílusom, vagy amiről tudom, hogy nem fogom hordani. Meg reménykedem benne, hogy a blogomat férfiak is látogatják (a statisztikák szerint ez hiú ábránd, de tervben van a terjeszkedés).
A kreálmányaim stílusában a báj, a csipke, a viktoriánus kor és a rokokó dominált, ami nem igazán illett az úriemberhez, szóval fogalmam sem volt, hogyan álljak neki a dolognak. Aztán eszembe jutott, hogy még évekkel ezelőtt vettem két méter bőrt, a szülővárosomban ugyanis egy cipészüzlet jutányos áron kínál a szabás után maradt, cipőkészítéshez már túl kicsi bőrt, és bár nem igazán hordok bőrt, muszáj voltam... ez volt a nálam ritkaságszámba menő impulzusvásárlások egyike.
Ebből a bőrből vágtam ki egy vastag ujjra való gyűrűnyit, egy vastagabb csuklópántnyit és egy trapézt, ami nagyjából fed egy nagyobb férfikezet.
 |
| Csoki, nagyon fontos. Tea szintén. |
 |
| A csuklópánt, benne a tű, ami se ki, se be... |
 |
| A gyűrűrész |
Ezeket összevarrtam úgy, hogy a gyűrűt a trapéz keskenyebb, a csuklópántot a trapéz szélesebb feléhez erősítettem, aztán a csuklópánt egyik végére egy sima miniatűr szíjcsatot tettem, a másikra pedig lyukakat fúrtam, ahova a csat nyelve megy majd.
Ez persze nem ment olyan simán, mint ahogy hangzik. Mivel nem terveztem annyira előre, ahogy szoktam, nem vettem bőrvarrótűt, sima tűvel pedig elég nehézkes a művelet. Itt alább azért van a kezem ügyében fogó, mert A tű általában félúton beleszorult a bőrbe, és máshogy nem tudtam áthúzni rajta, a valódi bőrnek ugyanis van egy olyan tulajdonsága, hogy ha szúrást is ejtesz rajta, összehúzódik. Ez még nagyobb problémát jelentett, amikor a csuklópánt második lyukán dolgozva rájöttem, hogy az első eltűnt, pedig az előbb még egy dugóhúzó is átfért rajta. De sebaj, minden problémát áthidaltam egy kicsi és precíz körömollóval.
Ezután jött a díszítés, egy kard alakú medált applikáltam rá szerelőpálcákkal a kézfej részre.
 |
| Látszik hogy nagy |
Az elkészült kézdísz egy kicsit egy bőrpáncél tartozékára emlékeztetett, ezért eszembe juttatta egy alig elkezdett projektemet. Blithe és sokan mások példáját követve próbáltam valami szemre hasonlító dolgot előállítani úgy, hogy egy üveglencse aljára először egy fekete pöttyöt, köré több árnyalatban pedig az írisz színét festettem, aztán tűvel kialakítottam az írisz jellegzetes vonalkázott mintázatát, de itt meg is akadtam, mivel nem igazán tudtam kitalálni, milyen foglalatba tegyem őket, hiszen drótokkal nem dolgozom (még) - de ott volt a bőr.
 |
| Szauron szeme és filctolla |
Szóval a bőrből vágtam kettő, szem alakú, de a lencsénél kicsit nagyobb darabot, aztán az egyiknek a közepére vágtam egy kisebb, de ugyan ilyen alakú lyukat. A méretek megválasztásánál nem csak a szegést kell majd észben tartani, hanem azt is, hogy a bőr nyúlik és összehúzódik, rugalmas, de máshogy rugalmas, mint a szőtt anyagok. Pelenkaöltéssel varrtam össze a két bőrt, szép felével kifelé, mert ez kis egyenetlenséget, ráncolást ad neki, ami jobban illik egy fenevad szeméhez, mint a frissen vasalt futóöltés, vagy valami díszítőöltés. Amikor a feléig eljutottam, beledugtam a lencsét, és úgy dolgoztam tovább, így a bőr szépen és biztosan körbefogja a szemet. Az egészet mozaikragasztóval erősítettem meg, ez egyrészt még stabilabbá tette, másrészt nedves csillogást adott a bőrnek.
 |
| Sárkánytrófea |
Mr. Spock pedig végigaludta az egész procedúrát.
Mivel nem találtam megfelelő díszdobozt (minden tele van virágokkal, mosolygó gyerekekkel és színekkel, pfúj!), decoupage technikával készítettem egy mélybordó dobozt. Talán kicsit bátor dolog volt, hogy életem első decoupage projektje egy ilyen fontos ajándék volt, de egyáltalán nem sikerült rosszul, sőt! A felszíne ránézésre valami finom kelméhez hasonlít...
 |
| Decoupage-olgatás |
Bár ennyi év varrás után nekem szinte mindenről kelmék jutnak eszembe.
És ezen a ponton jött a bonyodalom. A fiú, akinek ajándékoznom kellett volna, két utcányira lakik tőlünk, gyakorlatilag közelebb esik, mint a postahivatal, ezért úgy gondoltam, jobb, kedvesebb, közvetlenebb, ha személyesen adom neki oda. Egyébként nem szeretek új emberekkel találkozni, lusta vagyok új neveket és új arcokat megjegyezni, általában elfecsérelt energiának tartom az ismerkedést, de gondoltam, egyszer van egy évben karácsony, és én sem vagyok teljesen jégből. Csakhogy nem igazán reagált a megkereséseimre, sőt, amennyire tudjuk, nem küldött semmit annak a lánynak, Trishnek, akit ő húzott. és az ő megkereséseire sem reagál. Én, mint bármikor bármivel kapcsolatban, nem vélelmeztem jóhiszeműséget, de Trish tanácsára hajlandó voltam várni. Mostanáig.
A legegyszerűbb megoldás az lett volna, hogy egyszerűen elküldöm a fiú csomagját Trishnek, de ez több okból is hülyeség lett volna. Egyrészt, amennyire meg tudom ítélni, az elkészült ékszerek kinézetben is elég messze esnek Trish stílusától, másrészt Trish vegán, azaz nem csak nem eszik, de nem is hord vagy használ semmilyen állati eredetű vagy állati élet veszélyeztetésével készült dolgot - az ékszerek pedig igencsak egy döglött állatról lenyúzott bőrből készültek.
Szóval vissza a tervezőasztalhoz. Elővettem és befejeztem vagy aktualizáltam néhány félbehagyott , nőiesebb projektet, amik közül egyik sem tartalmazott még állati eredetű ragasztót sem, és újraalkottam azt a hegyikristály medált, ami szerintem az eddig legjobb munkám, és az újradekorált kis doboz egy levél kíséretében adtam fel postán. Remélem, tetszeni fog Trishnek :)
A bőrékszereket pedig megtartom FTW!!!
by:A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése