A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 5., kedd
2016. február 28., vasárnap
10 legjobb dal, amit nem ismersz, pedig érdemes lenne
Néhány side projekt miatt közelebbről is meg kellett ismerkednem néhány magyar zenész munkásságával; továbbá mivel melóban le van tiltva a Youtube, mostanában a Soundcloud-on randalírozok, és fedezek fel olyan zenéket, amik egyébként nagy ívben elkerülnének engem.
Szóval jöjjön a 10 legjobb dal, amiknek a létezéséről eddig jó eséllyel nem is tudtál (de ha igen, respekt).
10, Dope Calypso - Black swamp thing
A Fekete Lagúna tavi rutyutyuja Ráckevére költözik, és visszafelé játszott effektjeivel, fakó képi világával és neo-punk hangzásával paradicsomlevet fröcsögtet a partizó hipszterek közé, akik EL-TA-LICS-KÁZ-ZÁK egymást. "Mintha egy olyan korai The Cure-demó került volna elő, ahol a felvételre nem ért oda a szintis, úgyhogy a főtémát inkább a gitárossal játszatták fel." - írja róla az Index. Bár látom, miért mondta rá a zsurnaliszta, hogy kjúros, számomra sokkal inkább olyan, mintha a Retroshock! egyik betétdala volna.
Szóval jöjjön a 10 legjobb dal, amiknek a létezéséről eddig jó eséllyel nem is tudtál (de ha igen, respekt).
10, Dope Calypso - Black swamp thing
A Fekete Lagúna tavi rutyutyuja Ráckevére költözik, és visszafelé játszott effektjeivel, fakó képi világával és neo-punk hangzásával paradicsomlevet fröcsögtet a partizó hipszterek közé, akik EL-TA-LICS-KÁZ-ZÁK egymást. "Mintha egy olyan korai The Cure-demó került volna elő, ahol a felvételre nem ért oda a szintis, úgyhogy a főtémát inkább a gitárossal játszatták fel." - írja róla az Index. Bár látom, miért mondta rá a zsurnaliszta, hogy kjúros, számomra sokkal inkább olyan, mintha a Retroshock! egyik betétdala volna.
2015. november 19., csütörtök
ParaNoir
Amikor először felköltöztem Budapestre, oda meg vissza voltam a gondolattól, hogy ez egy világváros, tehát biztosan vannak rockbulik, goth klubok, sötétebb hangulatú pubok, ahol a "törzshelyünk" lehetne - persze nem így történt. Persze van Rocktogon, de főleg törzshelynek egy egyetemistának nem megfizethető, Hard Rock Caféról nem is beszélve.Vannak klubok, mint a Yuk vagy a ZegZug, ahol nagyon jó bulikat és koncerteket lehet kifogni, de olyan hely csak nem akadt, ahol suli vagy munka után, csütörtök este, csak úgy, minden komolyabb elköteleződés nélkül be lehetne dobni egy sört, és kellően hangulatos is. (A körút mentén található Limit-Gong-Ördöggödör hármast már unom, ahhoz pedig nagyon igénytelen pillanatomban kell lenni, hogy le lehessen csábítani a Corvinus rosszul meszelt falai és szakadt fotelei közé. Mást meg nem igazán engedhetek meg magamnak.)
De most!
2015. november 14., szombat
Oh, Gomez, mikor is keringőztünk utoljára?
Megvan már vagy egy órája...
Tom Lehrer - Poisoning Pigeons in the park
Tom Lehrer, a 40-es évektől a 70-esekig alkotó zongorista-dalszerző-matematikus leginkább az aktuálpolitikai utalásokkal tarkított, szokatlan dalairól és morbid humoráról volt híres. Művei a mai napig megállják a helyüket, és ez a különös hobbiról szóló darab 3/4-es ütemben íródott.
2015. június 5., péntek
Hallgassunk dark jellegű zenét! - 5: Top 5 Bauhaus
Minden dark jellegű zenei kihívásos posztomat mentegetőzéssel kezdtem, ez sem lesz kivétel.
Néhány hónappal ezelőttig egyáltalán nem hallgattam Bauhaust.
Persze tudtam, hogy ők a goth öregapjai, meg nagy vonalakban képben voltam a munkásságukkal, meg David J Haskins ugye az egyetlen és örök kedvenc zenészem, de valahogy mégsem tudtam rávenni magam. Talán azért nem, mert a Nox Arcanával és a Type O Negative-val szerzett csalódások en bloc elvették a kedvem a tradicionális irányzattól.
Aztán megszereztem a The Sandman képregényt, és megváltozott minden.
Néhány hónappal ezelőttig egyáltalán nem hallgattam Bauhaust.
Persze tudtam, hogy ők a goth öregapjai, meg nagy vonalakban képben voltam a munkásságukkal, meg David J Haskins ugye az egyetlen és örök kedvenc zenészem, de valahogy mégsem tudtam rávenni magam. Talán azért nem, mert a Nox Arcanával és a Type O Negative-val szerzett csalódások en bloc elvették a kedvem a tradicionális irányzattól.
Aztán megszereztem a The Sandman képregényt, és megváltozott minden.
2015. május 15., péntek
Sötét Sanzonok
A Dark Cabaret stílusról már biztosan sokan hallottatok, de az talán kevésbé ismert, hogy ennek a stílusnak van egy halkabb, édesebb, de távolról sem veszélytelen oldala. A kabarékban sem csak hangos, látványos, cirkuszokra emlékeztető zenék szóltak, hanem finomabb dalok, sanzonok is, nem véletlen hát, hogy ez a forma is megjelent a Dark Cabaret zenészek között. Sőt, az itt felsoroltak közül több előadónak is inkább ez a fő irányvonala.
Persze nem kell csalódnotok, a visszafogott, szeretnivaló hangzás is rengeteg borzongást tud rejteni.
Amoree Lovell - The Alphaben Serial Song
A portlandi énekes-dalszerzőnő a goth és a ragtime elemeket kombinálja, egészen hátborzongató eredménnyel; ebben a dalban a huszadik század híres sorozatgyilkosairól énekel, ábécérendben! Ráadásul a B-re az a magyar Kiss Béla jut, akiről már mi is megemlékeztünk.
A hölgy egy albumot adott ki ebben a stílusban, azóta nincs róla hír.
2015. január 15., csütörtök
Hallgassunk dark jellegű zenét! - 26: 5 kedvenc elektronikus/industrial szám
Hát, bevallom töredelmesen, hogy ezzel a ponttal egy darabig úgy voltam, hogy még csak megpróbálni is felesleges lenne, úgysem ismerek annyi elektronikus zenét, írni meg pláne nem tudnék róluk egy betűt sem.
Aztán rájöttem, hogy a Dark Ambient egy elektronikus műfaj!
Igazából rajzoláshoz szerettem volna háttérzenét, de egyszerűen ki nem állhatom a tündibündi szivárványos meditációs zenéket, bármi más meg már elvonná a figyelmemet, így kezdtem kutatni a sötétebb, atmoszferikusabb zenék után, és végül ráleltem a Dark Ambient stílusra. Az alap Ambient lényege ugye a nyugtató hatású, elektronikus meditációs dallamok, a Dark Ambient pedig szintén elektronikus, de a nyugtalan, feszült, kényelmetlen atmoszféra a célja.
Igazából kísérleti műfaj, köze van a francia Újhullámhoz és az Avatgarde mozgalmakhoz, a hangulatára nagy hatással volt a Crowley-féle káoszmágia sokadik virágzása a nyolcvanas években.
Szóval történetileg és hangulatilag mindenképpen Dark, és mindenképpen megér pár szót - azt viszont, hogy kinek mennyire tetszik, nem merem megbecsülni. A Wikipédia cikke is azzal indít, hogy a stílus két legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy baljós hangulatú, és hogy népszerűtlen...
Aztán rájöttem, hogy a Dark Ambient egy elektronikus műfaj!
Igazából rajzoláshoz szerettem volna háttérzenét, de egyszerűen ki nem állhatom a tündibündi szivárványos meditációs zenéket, bármi más meg már elvonná a figyelmemet, így kezdtem kutatni a sötétebb, atmoszferikusabb zenék után, és végül ráleltem a Dark Ambient stílusra. Az alap Ambient lényege ugye a nyugtató hatású, elektronikus meditációs dallamok, a Dark Ambient pedig szintén elektronikus, de a nyugtalan, feszült, kényelmetlen atmoszféra a célja.
Igazából kísérleti műfaj, köze van a francia Újhullámhoz és az Avatgarde mozgalmakhoz, a hangulatára nagy hatással volt a Crowley-féle káoszmágia sokadik virágzása a nyolcvanas években.
Szóval történetileg és hangulatilag mindenképpen Dark, és mindenképpen megér pár szót - azt viszont, hogy kinek mennyire tetszik, nem merem megbecsülni. A Wikipédia cikke is azzal indít, hogy a stílus két legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy baljós hangulatú, és hogy népszerűtlen...
2015. január 11., vasárnap
Hallgassunk dark jellegű zenét! - 14: Top 5 Nox Arcana
Hátőőő...
Nem igazán kedvelem őket.
Az instum zenékkel világ életemben hadilábon álltam, mert zeneileg analfabéta vagyok, és legtöbbször a szöveg az, ami megfog. A Nox Arcanával ráadásul duplán rosszban voltam, mert először a Night of the Wolf-fal találkoztam, ami még babybat-szemmel is nagyon giccsesnek és sablonosnak hatott. Egy szó, mint száz, az utóbbi közel hét évben nem sokszor hallgattam őket.
Ezért kicsit vonakodtam belevágni a kihívásnak éppen ebbe a pontjába, de azt kell mondjam, kellemesen csalódtam... egy kicsit.
Nem igazán kedvelem őket.
Az instum zenékkel világ életemben hadilábon álltam, mert zeneileg analfabéta vagyok, és legtöbbször a szöveg az, ami megfog. A Nox Arcanával ráadásul duplán rosszban voltam, mert először a Night of the Wolf-fal találkoztam, ami még babybat-szemmel is nagyon giccsesnek és sablonosnak hatott. Egy szó, mint száz, az utóbbi közel hét évben nem sokszor hallgattam őket.
Ezért kicsit vonakodtam belevágni a kihívásnak éppen ebbe a pontjába, de azt kell mondjam, kellemesen csalódtam... egy kicsit.
2015. január 2., péntek
Hallgassunk dark jellegű zenét! - 18: Top 5 a perifériáról
...avagy Magyarországon kevésbé ismert előadók (és stílusok) számai.
(Most az egyszer nem lesz David J, mert ő itthon nincs elhanyagolva - minden második bejegyzésem róla szól XD)
(Most az egyszer nem lesz David J, mert ő itthon nincs elhanyagolva - minden második bejegyzésem róla szól XD)
Az első szám legyen Votlaire, ha már annyit áradozok róla mindenhol. Neki a szubkultúra szempontjából legfontosabb alkotásai nem a zenék, hanem a könyvei, amiben a szubkultúra történelmétől kezdve az öltözködési és zenei stílusokon át a filozófiáig rengeteg hasznos dolgot említ, ezek nyomán íródott az UltimateGothGuide divatról szóló része.
Zenéit én három nagy csoportba sorolnám:
- mesezenék (sok beteg mese soundtrackje szárad a lelkén, többek között a Billy és Mandy dalainak nagyobbik része)
- (ön)ironikus zenék (tudjátok, ilyen "lejönnek a twilight-fanok a goth clubba" típusú történettel, amik simán megállnák a helyüket South Park epizódként)
- Hommage zenék (amik tiszteletteljes főhajtások nagy goth bandák, művészek vagy jelenségek előtt)
Ez utóbbi számok között található megzenésített Poe-vers, duettek Jill Tracy-vel, David J-jel vagy a Crüxshadows tagjaival, színészekről vagy karakterekről szóló dalok, vagy éppen stílusgyakorlatok.
Ez a niktofíliáról szóló szám a nyolcvanas évek végi deathrock stílust akarja megidézni.
2014. december 25., csütörtök
13 karácsonyi dal a sötét oldalról
Komolytalankodó szekció
Karácsony napján hoztam nektek valamit, amit a legcukibb hangulatrombolásként tudnék jellemezni.
(Mert ugye tegnap szenteste volt, és ma van karácsony - de ha a Halloweenon nem vesztünk össze, itt se fogunk ^.^)
Karácsony napján hoztam nektek valamit, amit a legcukibb hangulatrombolásként tudnék jellemezni.
(Mert ugye tegnap szenteste volt, és ma van karácsony - de ha a Halloweenon nem vesztünk össze, itt se fogunk ^.^)
Aurelio Voltaire - Santa Claus is Satan
2014. december 24., szerda
Hallgassunk dark jellegű zenét! - 21.: Top 5 instrumentális szám
(Egy ilyen kérdésre mennyire sportszerű kapásból Apocalypticát linkelni?)
Apocalyptica - Welcome Home
Komolyzenét a népnek!
Saint-Saëns - Danse Macabre
Voltaire - Tempest
Hááátööö... Instrum, és szívesen hallgatom...
Death Note OST - L's themes
És végül, mert Cthulhu fhtagn!
Metallica - The Call of Ktulu
2014. december 14., vasárnap
A Nagy Öregek karácsonya - lejátszási lista
Megaeránál láttam egy horror-témájú karácsonyi reklámot, és az megihletett - gondoltam, hogy kéne virítanom valami érdekes, sötét és ironikusan istenkáromló karácsonyi dalt nektek.
Rá is bukkantam egy olyan albumra (pontosabban négyre, de most csak az elsőt kapjátok), aminél stereo- vagy prototipikusabb goth/dark/horrorcore/elmebeteg dolgot álmodni sem tudnátok!
Ladies and Gentlemen, hadd mutassam be a Nagy Öregeket, egyenesen a Necronomicon lapjairól - mert ők is ünneplik a karácsonyt.
A dalokat a H.P. Lovecraft Történelmi Társaság tagjai éneklik. Ők tulajdonképpen egy csapat elhivatott szerepjátékos, akik hasonló kaliberű dalokat és rádiójátékokat szoktak csinálni, valamint összejöveteleket tartanak.
(NEM szekta. Nem azért írtam, hogy szerepjátékosok, hogy megnyugtassam anyukátokat, ők tényleg csak egy csapat szerepjátékos.)
2014. november 18., kedd
Karomgyűrű
Az egész úgy kezdődött, hogy láttam, hogy akciós a karomgyűrű az egyik goth-rock-metál boltban, így 1500 forinttal, az akciós árral elindultam otthonról azzal, hogy haza nem megyek karomgyűrű nélkül. A példány, amit kiszúrtam magamnak, két gyűrűből állt, az egyik rendes, az ujj tövében ülő gyűrű, ez pedig egy lánccal volt összekötve az ujjbegyen ülő, vörös kővel díszített karommal.
Aztán matekozni kezdtem - a gyöngyösboltban az alapanyagot körülbelül a feléért megkapom (és ezzel még fölé is becsültem az árat), ráadásul élvezném, ha össze kéne ügyeskednem egy karomgyűrűt, ráadásul, ha magam készítem el, biztos, hogy senki másnak nem lesz pont ugyan ilyen, sőt, valószínűleg nem is törik el olyan hamar, mint az a nemtudommicsoda, amiből általában a karomgyűrűket készítik.
2014. szeptember 18., csütörtök
Függők mindenütt - Miniprojekt
Emlékeztek, reggel kiraktam egy képet pár függőről és szerelékről, amiket ma reggel vettem egy gyöngyösboltban. Nos, mostanra már minden darab megtalálta helyét a ruhatáramban (amennyiben az ékszerdoboz a ruhatár részének számít), meg is mutatom, hogyan.
A masnis koszorús függő aljára pedig felapplikáltam az öt fekete csepp alakú függőt. Így egymáson függnek. Azért függők.
Sajnálom, de két nap pestezés után csak ennyire futja.
A félkör alakú csatból az lett, amire tippeltetek volna: csat. Ráerősítettem egy széles, fekete masnit, és erre varrtam fel két függőt, a koponyát és a keresztet, íme:
![]() |
| Vörös bársonyanyagra tűztem, mert a saját tarkómat nem tudom lefényképezni. |
![]() |
| ...de anyukám le tudja. |
A masnis koszorús függő aljára pedig felapplikáltam az öt fekete csepp alakú függőt. Így egymáson függnek. Azért függők.
![]() |
| Semmi filter, esküszöm! Azt sem tudom, melyik utcában van az a fotó shop, vagy mi... csak szarok a fényviszonyok. |
Mondjuk abban a két napban volt egy szellemvadászat is...
...amiről majd írok is nektek HAMAROSAN!
by: A
2014. szeptember 15., hétfő
A Duna fekete gyöngye
Mothmouth blogján, a Through the Looking Glass-on találtam a következő írást.
Ez a "fekete köpenybe burkolózó eszkapista" hölgy, ahogy meghatározza magát, a ruháin és a gondolatain kívül az utazásairól is gazdagon beszámol, és idén nyáron történetesen Budapesten járt.
A csodálatos képeken kívül, amik tényleg az Álmatlan Város egy ismeretlen, és igen sötét arcát mutatják, a hölgy kommentárja is említésre méltó. Szerintem mindig tanulságos egy külföldi szemével látni a megszokott helyeinket, főleg akkor, ha ez a külföldi "mindent sötét lencséjű szemüvegen át néz - szív alakún, de sötét lencséjűn át".
Én évek óta itt tanulok, és hétről hétre fent töltök egy-két éjszakát, és mindig is szívből gyűlöltem a várost. Úgy gondoltam, hogy ha Székesfehérvár, a szülővárosom egy gyönyörű, romolhatatlan szent, akkor Budapest egy oszlófélben lévő utcalány. De azt hiszem, ideje átértékelnem a vele való kapcsolatomat.
Álljon itt néhány lefordított gondolat arról a városról, amiről a külföldiek fele azt hiszi, hogy tele van vámpírokkal (a másik fele pedig fesztiválfővárosnak tartja, de mi azzal a féllel mi most nem foglalkozunk).
"...Budapest ugyan olyannak tűnt. A csöpögő hanyatlás és az alvajárás érzése nem tágított, és pár nap alatt engem is elkapott. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy sikerült kihevernem."
"Fekete macskák állnak lesben az utcákon, az elmúlt dicsőség és a lassú romlás, vörösbor és bársonypárnák, fehér csipkefüggönyök, hámló festék és Béla szúrós tekintete. Gyönyörű házak sora nyúlik, ameddig a szem ellát, a homlokzatukon golyóütötte lyukak emlékeztetnek, hogy a történelem mindig közel van. Sose tudhatod, hogy mit hoznak eléd az utcák. Legyen az egy természetellenesen nagy pók a Budát Pesttel összekötő hidakon,. vagy akár egy koporsó a járdán!"
"Hajnali egykor piknikeztünk a Budai Vár parkjában, amikor sehol egy lélek, csak a denevérek köröznek fölöttünk. Fürödtem a gyertyafényben, amikor a Szent István bazilika végtelen lépcsőit másztuk, mert a villany nem működött."
Még egyszer, nézzétek meg a képeket!
Ezek után meg ne halljam, hogy Budapest "nem elég inspiráló"! (<-- ez az intelem nagyrészt magamnak szól)
Ez a "fekete köpenybe burkolózó eszkapista" hölgy, ahogy meghatározza magát, a ruháin és a gondolatain kívül az utazásairól is gazdagon beszámol, és idén nyáron történetesen Budapesten járt.
A csodálatos képeken kívül, amik tényleg az Álmatlan Város egy ismeretlen, és igen sötét arcát mutatják, a hölgy kommentárja is említésre méltó. Szerintem mindig tanulságos egy külföldi szemével látni a megszokott helyeinket, főleg akkor, ha ez a külföldi "mindent sötét lencséjű szemüvegen át néz - szív alakún, de sötét lencséjűn át".
Én évek óta itt tanulok, és hétről hétre fent töltök egy-két éjszakát, és mindig is szívből gyűlöltem a várost. Úgy gondoltam, hogy ha Székesfehérvár, a szülővárosom egy gyönyörű, romolhatatlan szent, akkor Budapest egy oszlófélben lévő utcalány. De azt hiszem, ideje átértékelnem a vele való kapcsolatomat.
Álljon itt néhány lefordított gondolat arról a városról, amiről a külföldiek fele azt hiszi, hogy tele van vámpírokkal (a másik fele pedig fesztiválfővárosnak tartja, de mi azzal a féllel mi most nem foglalkozunk).
"...Budapest ugyan olyannak tűnt. A csöpögő hanyatlás és az alvajárás érzése nem tágított, és pár nap alatt engem is elkapott. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy sikerült kihevernem."
"Fekete macskák állnak lesben az utcákon, az elmúlt dicsőség és a lassú romlás, vörösbor és bársonypárnák, fehér csipkefüggönyök, hámló festék és Béla szúrós tekintete. Gyönyörű házak sora nyúlik, ameddig a szem ellát, a homlokzatukon golyóütötte lyukak emlékeztetnek, hogy a történelem mindig közel van. Sose tudhatod, hogy mit hoznak eléd az utcák. Legyen az egy természetellenesen nagy pók a Budát Pesttel összekötő hidakon,. vagy akár egy koporsó a járdán!"
"Hajnali egykor piknikeztünk a Budai Vár parkjában, amikor sehol egy lélek, csak a denevérek köröznek fölöttünk. Fürödtem a gyertyafényben, amikor a Szent István bazilika végtelen lépcsőit másztuk, mert a villany nem működött."
Még egyszer, nézzétek meg a képeket!
Ezek után meg ne halljam, hogy Budapest "nem elég inspiráló"! (<-- ez az intelem nagyrészt magamnak szól)
Aszkot nyakkendő nyakmelegítővel
Viktória királyságában is egyre hidegebb van, lassan az északi istenek is előveszik a wargbőr kabátjukat, és mivel a vérszívás nem túl kellemes fájó torokkal, gondoltam, a Vörös ruhás projektből maradt anyagból csinálok valamit ezen a borongós hétfő estén.
Régóta szerettem volna olyan igazi, régies, nemesi nyakkendőt, amiről csak két dolog juthat a szembejövő eszébe: vagy időutazó vagyok,vagy vámpír. Mindkettő szimpatikus vélemény.
2014. szeptember 11., csütörtök
Na de mi köze a Bauhaus-nak a képregényekhez? - Áradozás David J munkásságáról
A holisztika az elemzés vagy rendszerszemlélet egy olyan módja, ami nem egyes aspektusokat, hanem a nagy egészet tekinti. Feltételezi, hogy minden összefügg mindennel.
Ez egy holisztikus cikk - úgy fogok viselkedni, mint a kisgyerek az édességboltban, ahogy egyik pulttól rohangálok a másikig. Szóltam előre.
És ha a dark-alternative kultúrát (a Nagy Fekete Napernyő alatt hesszelőket) holisztikusan szemléled, akkor egészen érdekes egybeesésekre leszel figyelmes. Én legalábbis imádok rájönni arra, hogy a dalt, amit egészen kiskorom óta imádok, a Bauhaus basszerosa énekli, aki nem mellesleg a mostani kedvenc zenészemmel is együtt énekel.
Szóval, lépjünk be a cukorkaboltba!
BAUHAUS
Ez egy holisztikus cikk - úgy fogok viselkedni, mint a kisgyerek az édességboltban, ahogy egyik pulttól rohangálok a másikig. Szóltam előre.
És ha a dark-alternative kultúrát (a Nagy Fekete Napernyő alatt hesszelőket) holisztikusan szemléled, akkor egészen érdekes egybeesésekre leszel figyelmes. Én legalábbis imádok rájönni arra, hogy a dalt, amit egészen kiskorom óta imádok, a Bauhaus basszerosa énekli, aki nem mellesleg a mostani kedvenc zenészemmel is együtt énekel.
Szóval, lépjünk be a cukorkaboltba!
BAUHAUS
2014. szeptember 10., szerda
Ködös és Vérfoltos körmök - Minikprojekt
Mindkét kompozíció hasonló módon készült: befestettem fekete lakkal két rétegben, és amikor már nem fogott, de még ragadt a lakk, a köröm hegyére felkentem a színes lakkot.
A Ködnél próbáltam egyenletesen, átmenetesen festeni, a bal kezemen úgy-ahogy sikerült is.
A Vérfoltos egy picit trükkös. Miután felkentem a vöröset, egy fogpiszkálóval vagy üres tollbetéttel elmaszatoltam, összetutymákolom a feketével, hogy a felszíne is egyenetlen legyen. Így úgy néz ki, mintha a frissen festett körmeimmel még száradás előtt belemartam volna valakibe.
![]() |
| Köd |
A Vérfoltos egy picit trükkös. Miután felkentem a vöröset, egy fogpiszkálóval vagy üres tollbetéttel elmaszatoltam, összetutymákolom a feketével, hogy a felszíne is egyenetlen legyen. Így úgy néz ki, mintha a frissen festett körmeimmel még száradás előtt belemartam volna valakibe.
A Ködös eddig a kedvencem, sajnos sikerült olyan fehéret használnom, ami pár nap alatt berózsaszínesedett... nem tudom, miért.
A Vérfoltos akkor előnyös, ha erős vagy természetes fénynél kell viselned, mert félhomályban semmi nem látszik belőle fekete háttérrel. Akkor viszont jó, ha testszínű lakkor használsz alapnak.
Mindkét verzióra megy még egy réteg színtelen, így kb. egy hétig fent marad.
Inspiráció: Gothic Charm School: Vérfoltos manikűr
by: A
2014. szeptember 5., péntek
A vörös halál álarca - 1964
Tegnap volt szerencsém megnézni a Vörös halál álarca című filmet (mivel az angol cím Masque of the Red Death, nem pedig Mask, mint a novellának, inkább a Vörös halál álarcosbáljának fordítanám, de mindegy), ami Roger Corman filmje, a főszerepben Vincent Price-szal. Victorique említette a Fekete macska című, szintén Poe munkáin alapuló bejegyzés alatt, hogy érdemes lenne megnéznem, és amúgy is terveztem már, mert a Danse Macabre című. horrorkultúráról szóló King-tanulmány is erősen ajánlja. (Észrevette rajtam kívül más is, hogy a "danse" ugyanúgy ejtendő, mint a "dense", azaz 'homályos', 'baljóslatú' angol megfelelője?)
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.
A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.
![]() |
| A képen Vincent Price megnyerő arca |
2014. szeptember 2., kedd
Goths of Colour
(Szerintetek minek lehetne fordítani ezt a kifejezést? Színesgoth?)
Szóval, régóta töprengtem, milyen is lehet egy olyan goth (vagy bármilyen sötét-alternatív szubkultúra tagjának) az élete, aki egyébként színesbőrű.
Hogyan öltözködik? Mi inspirálja a stílusát? (Evidensnek tartottam, hogy felhasználják a saját kultúrájuk halottkultuszának elemeit, például egy mexikói a Sugarskull-mintákat, de nem találkoztam ilyesmivel :S ) Hogyan fogadja őket a szubkultúra többi tagja?
Mert tény, hogy a gothoknak is van egy saját magukról alkotott képük, ami leggyakrabban vékony, hófehér bőrű, nemesi kinézetű fiatalokról szól, ami legalább annyira hamis sztereotípia, mint a külvilág vért ivós, sátánistás, depressziós elképzelése.
Végül is a szubkultúra egyik ismérve az, hogy eltér a mainstream-től, akkor mi joga lenne közülünk bárkinek azért kritizálni egy másik tagot, mert másmilyen?
Szóval, régóta töprengtem, milyen is lehet egy olyan goth (vagy bármilyen sötét-alternatív szubkultúra tagjának) az élete, aki egyébként színesbőrű.
Hogyan öltözködik? Mi inspirálja a stílusát? (Evidensnek tartottam, hogy felhasználják a saját kultúrájuk halottkultuszának elemeit, például egy mexikói a Sugarskull-mintákat, de nem találkoztam ilyesmivel :S ) Hogyan fogadja őket a szubkultúra többi tagja?
Mert tény, hogy a gothoknak is van egy saját magukról alkotott képük, ami leggyakrabban vékony, hófehér bőrű, nemesi kinézetű fiatalokról szól, ami legalább annyira hamis sztereotípia, mint a külvilág vért ivós, sátánistás, depressziós elképzelése.
Végül is a szubkultúra egyik ismérve az, hogy eltér a mainstream-től, akkor mi joga lenne közülünk bárkinek azért kritizálni egy másik tagot, mert másmilyen?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





