Ez egy holisztikus cikk - úgy fogok viselkedni, mint a kisgyerek az édességboltban, ahogy egyik pulttól rohangálok a másikig. Szóltam előre.
És ha a dark-alternative kultúrát (a Nagy Fekete Napernyő alatt hesszelőket) holisztikusan szemléled, akkor egészen érdekes egybeesésekre leszel figyelmes. Én legalábbis imádok rájönni arra, hogy a dalt, amit egészen kiskorom óta imádok, a Bauhaus basszerosa énekli, aki nem mellesleg a mostani kedvenc zenészemmel is együtt énekel.
Szóval, lépjünk be a cukorkaboltba!
BAUHAUS
"White on white translucent black capesBack on the rack
Bela Lugosi's dead
The bats have left the bell tower
The victims have been bled
Red velvet lines the black box
Bela Lugosi's dead
Undead undead undead
The virginal brides file past his tomb
Strewn with time's dead flowers
Bereft in deathly bloom
Alone in a darkened room
The count
Bela Logosi's dead
Undead undead undead"
Sem a hely, sem az idő (sem szerény személyem) nem alkalmas arra, hogy ezt a dalt érdemeihez mérten bemutassuk nektek, bár bízom benne, hogy jópáran ismeritek. Ha bármelyik B-kategóriás tinimoziban goth karaktereket akarnak szerepeltetni, ezt a zenét rakják be aláfestésnek, megfordult még a Smallville és a Supernatural sorozatokban is ily módon. Feldolgozta többek között a Nine Inch Nails, a Sepultura, Voltaire és Jill Tracy (róla majd bővebben). Ez a világmindenség első gótikus rockzenéje! Szerény véleményem szerint csodálatos módon képes a hangulatfestésre, hihetetlen, hogy tizenöt sorral is mennyit képes mondani, még nekem is, aki pedig muzikális analfabéta vagyok. Ha ez lett volna az első rockzene, amivel életemben találkozom, már tíz évesen csak ilyet hallgattam volna (ugyanis sokáig nem mertem dark-alternative zenéket hallgatni, mert buta, fiatal fejjel elhittem, hogy a dark-alternative zene kimerül az üvöltözős pigmetalban, én meg az a csendben ülős, odateszed-ottmarad típus vagyok).
(Az egy más kérdés, hogy ezzel a dallal csak olajat öntünk arra a tűzre, ami morfiumfüggőségbe kergette Lugosi Bélát. Szegény Sötét Herceg soha nem tudott kitörni abból a kliséből, amiben első híres szerepe taszította, soha nem kapott más szerepet, csak a gonosz, sötét, kelet-európai nemes szerepét (kivéve a Fekete Macskát). Kifejezett kérése ellenére is a Drakulához használt jelmezben temették el, pedig egyetlen vágya volt, hogy rá emlékezzenek, NE A VÁMPÍRRA. No, mindegy.)
Variáció azonos témára
Vedd a Bauhaus basszerosát, David J-t, aki egyébként saját bevallása szerint írta ezt a dalt.
Vedd le a visszhang-effektet 10-es szintről kettesre.
Adj hozzá elektromos hárfát, hegedűt és zongorát.
Keverj bele egy Lord Byron-verset, és nem spórolj a Hitchcock-hangulattal.
Díszítsd egy Dark Cabaret, Glam Noir és Classical Gothic stílusban alkotó énekesnővel - ő lenne Jill Tracy.
Tálald Doors-os stílusban, ami inkább zenére szövegmondás, mint éneklés.
És így letta Chocapic! ez a csodálatos dal, ami (no offense) szerintem jobb, mint az eredeti.
(Bár tulajdonképpen ha az eredeti alkotó énekli el ugyan azt a dalt, csak kicsit más stílusban, az még mindig covernek számít? Vagy ez is eredeti lesz?)
Ennek a verziónak a hangulata sokkal erősebb, a torzított zongora, az elektromos hárfa megteszi a hatását, a következetesen Psycho-dallamot játszó hegedűről nem is beszélve. Az egyéb hangok a végén pedig... Valahogy olyan érzésem van ezzel a dallal, mintha MAGA DRAKULA énekelné, nem pedig róla szólna, ami, ismerjük el, teljesítmény.
Na, de hogy jött ide a képregény?
Ha már itt tartunk, ez a David J egy igen sokoldalú figura. Nem csak hogy megalapította azt a bandát, aminek a hamvain egy egész szubkultúra szökkent szárba (tudom, hogy újra összeálltak, de akkor is jól hangzik), hanem alapított egy másikat is közben, a The Sinister Ducks (Vészjósló kacsák) nevűt. Ez a nem volt sem híres, sem igazán jó - itt meghallgatható egyetlen számuk, ami kijött, és ha akkor lett volna internet, fél napig ez a dal uralta volna (komolyan, nézd meg, ötször, hatszor, százszor, én még mindig csak lesokkolva ülök, és nézem a vészjósló kacsákat...)
Az igazi érdekesség a Sinister Dack-szal kapcsolatban, az a tagság: a banda tagja volt ugyanis az az Alan Moore, aki többek között írt részeket a Batman és a Doctor Who sorozatokba, valamint olyan képregények értelmi szerzője, mint a Watchmen, a League of Extraordinary Gentlemen (erről a kettőről MUSZÁJ írnom, a LoEOG egy steampunk alapmű, a Watchmen pedig egy posztapokaliptikus antiutópia netovábbja, telis tele jobbnál jobb punk és postpunk dalokkal), valamint, és itt a lényeg, a V for Vendetta írója.
Akik látták vagy olvasták a V for Vendettát, azok tudják, hogy a történet alapvetően muzikális, rengeteg utalás zenei. (Mondtam már, hogy mennyire imádom az utalásokat? A lebegő, művelt humort? A fekete, maszkos, latexcuccos szuperhősöket? Bocs, fangirlmode-ban vagyok.) Például V, a főszereplő rejtekhelyén áll egy régi, lemezes zenedoboz, és ebből felcsendül a Dancing in the streets című szám - utalva a film végére, amikor hatalmas tömegtüntetések folynak London utcáin. Vagy amikor a nyomozó ébresztőórája a Long Black Train című dalt játssza - ami visszautal arra, amikor a főszereplőnket deportálták a képregénynácik, és előre utal arra, hogy egy metrószerelvényen, azaz egy föld alatti vonatban leli majd halálát. És még sorolhatnám...
Zseniális.
Ezek után ki lepődik meg, ha azt mondom, hogy David J, a Bauhaus-os David J írta és adta elő a mű egyik betétdalát? A filmből sajnos kivágták a szemetek, de a képregényben szöveggel, klippel, tokkal, vonóval, kottástól benne van.
Élvezzétek:
"They say that there's a broken light for every heart on Broadway.
They say that life's a game, then they take the board away.
They give you masks and costumes and an outline of the story
Then leave you all to improvise their vicious cabaret...
In no-longer-pretty cities there are fingers in the kitties.
There are warrants, forms, and chitties and a jackboot on the stair.
Sex and death and human grime, in monochrome for one thin dime,
At least the trains all run on time but they don't go anywhere.
Facing their responsibilities, either on their backs or on their knees
There are ladies who just simply freeze and dare not turn away
And the widows who refuse to cry will be dressed in garter and bow-tie
And be taught to kick their legs up high in this vicious cabaret.
At last! The 1998 Show!
The ballet on the burning stage.
The documentary seen
Upon the fractured screen
The dreadful poem scrawled upon the crumpled page...
There's a policeman with an honest soul that has seen whose head is on the pole
And he grunts and fills his briar bowl with a feeling of unease.
Then he briskly frisks the torn remains for a fingerprint or crimson stains
And endevours to ignore the chins that he walks in to his knees.
While his master in the dark nearby inspects the hands, with brutal eye,
That have never brushed a lover's thigh but have squeezed a nation's throat.
And he hungers in his secret dreams for the harsh embrace of cruel machines
But his lover is not what she seems and she will not leave a note.
At last! The 1998 Show!
The Situation Tragedy
Grand Opera slick with soap
Cliffhangers with no hope
The water-colour in the flooded gallery...
There's a girl who'll push but will not shove and she's desperate for her father's love
She believes the hand beneath the glove maybe one she needs to hold.
Though she doubts her host's moralities she decides she is more at ease
In the Land Of Doing-As-You-Please than outside in the cold.
But the backdrops peel and the sets give way and the cast get eaten by the play
There's a murderer at the Matinee, there are dead men in the aisles
And the patrons and the actors too are uncertain if the show is through
And with side-long looks await their cue but the frozen mask just smiles.
At last! The 1998 Show!
The torch-song no one ever sings
The curfew chorus line
The comedy divine
The bulging eyes of puppets strangled by their strings
There's thrills and chills and girls galore, sing-songs and surprises
There's something hear for everyone, (reserve your seat today)
There's mischief and malarkies but no queers or yids or darkies
Within this bastard's carnival, this vicious cabaret!"
A torzított zongora, a mérsékelt visszhang, az énekmondás, mind-mind tipikusan David J-es.
A különös a dalban az, hogy egészen kicsi korom óta szerettem, nem is tudva, hogy kiknek a nevéhez kötődik, sőt, még azt sem fogtam fel, hogy ez valami filmhez vagy képregényhez tartozik.
Még egy kis David J
Ha már a gyerekkoromnál tartunk, gondolom nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy Cartoon Network-ön nőttem föl, azon belül is a kedvencem (mondjuk együtt) Billy és Mandy kalandjai a Kaszással. (Aki nem ismeri, az menjen, és következő órára készüljön fel belőle!) Nos, ennek az opusznak több dalát is egy bizonyos Aurelio Voltaire nevű zenész szerezte és adta elő, aki jelenleg a kedvenc zenészem.
"He's an undead ghoul from a skeletal race
He drove a black spire through the void of space
From the cemetery planet of the living dead
He's got a robot monster with a TV head
And the ghost of a tombstone over his bed
And if they beam you on board, don't go in the basement!
OH MY GOTH!
It's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
He's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
He came to pave our world but hasn't done it yet
Too busy chasing girls on the internets
But if they beam you on board, take a friend or five
'Cause your favorite band is playing live!
And if the boss shows up he better know how to rock!
'Cause if he doesn't get down we'll push him in the air lock!
OH MY GOTH!
It's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
He's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
She's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
We're....
Undead undead undead undead undeader than dead!
You know the Devil himself is after us
With his right hand man Lord Beelzebub
Pass me that sonic cattle prod
We'll have him shaking and twitching like a pocket goth!
OH MY GOTH!
It's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
He's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
She's....
OH MY GOTH!
We're....
Undead undead undead undead undeader than dead!"
(Az egy más kérdés, hogy ezzel a dallal csak olajat öntünk arra a tűzre, ami morfiumfüggőségbe kergette Lugosi Bélát. Szegény Sötét Herceg soha nem tudott kitörni abból a kliséből, amiben első híres szerepe taszította, soha nem kapott más szerepet, csak a gonosz, sötét, kelet-európai nemes szerepét (kivéve a Fekete Macskát). Kifejezett kérése ellenére is a Drakulához használt jelmezben temették el, pedig egyetlen vágya volt, hogy rá emlékezzenek, NE A VÁMPÍRRA. No, mindegy.)
Vedd a Bauhaus basszerosát, David J-t, aki egyébként saját bevallása szerint írta ezt a dalt.
Vedd le a visszhang-effektet 10-es szintről kettesre.
Adj hozzá elektromos hárfát, hegedűt és zongorát.
Keverj bele egy Lord Byron-verset, és nem spórolj a Hitchcock-hangulattal.
Díszítsd egy Dark Cabaret, Glam Noir és Classical Gothic stílusban alkotó énekesnővel - ő lenne Jill Tracy.
Tálald Doors-os stílusban, ami inkább zenére szövegmondás, mint éneklés.
És így lett
(Bár tulajdonképpen ha az eredeti alkotó énekli el ugyan azt a dalt, csak kicsit más stílusban, az még mindig covernek számít? Vagy ez is eredeti lesz?)
Ennek a verziónak a hangulata sokkal erősebb, a torzított zongora, az elektromos hárfa megteszi a hatását, a következetesen Psycho-dallamot játszó hegedűről nem is beszélve. Az egyéb hangok a végén pedig... Valahogy olyan érzésem van ezzel a dallal, mintha MAGA DRAKULA énekelné, nem pedig róla szólna, ami, ismerjük el, teljesítmény.
Na, de hogy jött ide a képregény?
Ha már itt tartunk, ez a David J egy igen sokoldalú figura. Nem csak hogy megalapította azt a bandát, aminek a hamvain egy egész szubkultúra szökkent szárba (tudom, hogy újra összeálltak, de akkor is jól hangzik), hanem alapított egy másikat is közben, a The Sinister Ducks (Vészjósló kacsák) nevűt. Ez a nem volt sem híres, sem igazán jó - itt meghallgatható egyetlen számuk, ami kijött, és ha akkor lett volna internet, fél napig ez a dal uralta volna (komolyan, nézd meg, ötször, hatszor, százszor, én még mindig csak lesokkolva ülök, és nézem a vészjósló kacsákat...)
Az igazi érdekesség a Sinister Dack-szal kapcsolatban, az a tagság: a banda tagja volt ugyanis az az Alan Moore, aki többek között írt részeket a Batman és a Doctor Who sorozatokba, valamint olyan képregények értelmi szerzője, mint a Watchmen, a League of Extraordinary Gentlemen (erről a kettőről MUSZÁJ írnom, a LoEOG egy steampunk alapmű, a Watchmen pedig egy posztapokaliptikus antiutópia netovábbja, telis tele jobbnál jobb punk és postpunk dalokkal), valamint, és itt a lényeg, a V for Vendetta írója.
Akik látták vagy olvasták a V for Vendettát, azok tudják, hogy a történet alapvetően muzikális, rengeteg utalás zenei. (Mondtam már, hogy mennyire imádom az utalásokat? A lebegő, művelt humort? A fekete, maszkos, latexcuccos szuperhősöket? Bocs, fangirlmode-ban vagyok.) Például V, a főszereplő rejtekhelyén áll egy régi, lemezes zenedoboz, és ebből felcsendül a Dancing in the streets című szám - utalva a film végére, amikor hatalmas tömegtüntetések folynak London utcáin. Vagy amikor a nyomozó ébresztőórája a Long Black Train című dalt játssza - ami visszautal arra, amikor a főszereplőnket deportálták a képregénynácik, és előre utal arra, hogy egy metrószerelvényen, azaz egy föld alatti vonatban leli majd halálát. És még sorolhatnám...
Zseniális.
Ezek után ki lepődik meg, ha azt mondom, hogy David J, a Bauhaus-os David J írta és adta elő a mű egyik betétdalát? A filmből sajnos kivágták a szemetek, de a képregényben szöveggel, klippel, tokkal, vonóval, kottástól benne van.
Élvezzétek:
"They say that there's a broken light for every heart on Broadway.
They say that life's a game, then they take the board away.
They give you masks and costumes and an outline of the story
Then leave you all to improvise their vicious cabaret...
In no-longer-pretty cities there are fingers in the kitties.
There are warrants, forms, and chitties and a jackboot on the stair.
Sex and death and human grime, in monochrome for one thin dime,
At least the trains all run on time but they don't go anywhere.
Facing their responsibilities, either on their backs or on their knees
There are ladies who just simply freeze and dare not turn away
And the widows who refuse to cry will be dressed in garter and bow-tie
And be taught to kick their legs up high in this vicious cabaret.
At last! The 1998 Show!
The ballet on the burning stage.
The documentary seen
Upon the fractured screen
The dreadful poem scrawled upon the crumpled page...
There's a policeman with an honest soul that has seen whose head is on the pole
And he grunts and fills his briar bowl with a feeling of unease.
Then he briskly frisks the torn remains for a fingerprint or crimson stains
And endevours to ignore the chins that he walks in to his knees.
While his master in the dark nearby inspects the hands, with brutal eye,
That have never brushed a lover's thigh but have squeezed a nation's throat.
And he hungers in his secret dreams for the harsh embrace of cruel machines
But his lover is not what she seems and she will not leave a note.
At last! The 1998 Show!
The Situation Tragedy
Grand Opera slick with soap
Cliffhangers with no hope
The water-colour in the flooded gallery...
There's a girl who'll push but will not shove and she's desperate for her father's love
She believes the hand beneath the glove maybe one she needs to hold.
Though she doubts her host's moralities she decides she is more at ease
In the Land Of Doing-As-You-Please than outside in the cold.
But the backdrops peel and the sets give way and the cast get eaten by the play
There's a murderer at the Matinee, there are dead men in the aisles
And the patrons and the actors too are uncertain if the show is through
And with side-long looks await their cue but the frozen mask just smiles.
At last! The 1998 Show!
The torch-song no one ever sings
The curfew chorus line
The comedy divine
The bulging eyes of puppets strangled by their strings
There's thrills and chills and girls galore, sing-songs and surprises
There's something hear for everyone, (reserve your seat today)
There's mischief and malarkies but no queers or yids or darkies
Within this bastard's carnival, this vicious cabaret!"
A torzított zongora, a mérsékelt visszhang, az énekmondás, mind-mind tipikusan David J-es.
A különös a dalban az, hogy egészen kicsi korom óta szerettem, nem is tudva, hogy kiknek a nevéhez kötődik, sőt, még azt sem fogtam fel, hogy ez valami filmhez vagy képregényhez tartozik.
Még egy kis David J
Ha már a gyerekkoromnál tartunk, gondolom nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy Cartoon Network-ön nőttem föl, azon belül is a kedvencem (mondjuk együtt) Billy és Mandy kalandjai a Kaszással. (Aki nem ismeri, az menjen, és következő órára készüljön fel belőle!) Nos, ennek az opusznak több dalát is egy bizonyos Aurelio Voltaire nevű zenész szerezte és adta elő, aki jelenleg a kedvenc zenészem.
(Megjegyzendő, hogy több könyvet is kiadott, például a What Is Goth? - Music, Makeup, Attitude, Apparel, Dance, and General Skullduggery címűt, ami általában az egész goth és dark-alternatív kultúrát próbálja meg leírni, ebből dolgozik Amy Asphodel, amikor sora veszi a goth alstílusokat az UltimateGothGuide blogon.)
Nos, David J most ezzel az úriemberrel állt össze, reméljük nem csak egy-két album erejéig, mert együttműködésükből olyan csodák keletkeztek, mint ez a szám (ami elvileg egy Voltaire által írt és rajzolt rajzfilm főcímdala is lesz majd):
He drove a black spire through the void of space
From the cemetery planet of the living dead
He's got a robot monster with a TV head
And the ghost of a tombstone over his bed
And if they beam you on board, don't go in the basement!
OH MY GOTH!
It's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
He's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
He came to pave our world but hasn't done it yet
Too busy chasing girls on the internets
But if they beam you on board, take a friend or five
'Cause your favorite band is playing live!
And if the boss shows up he better know how to rock!
'Cause if he doesn't get down we'll push him in the air lock!
OH MY GOTH!
It's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
He's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
She's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
We're....
Undead undead undead undead undeader than dead!
You know the Devil himself is after us
With his right hand man Lord Beelzebub
Pass me that sonic cattle prod
We'll have him shaking and twitching like a pocket goth!
OH MY GOTH!
It's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
He's....
Undead undead undead undead undeader than dead!
OH MY GOTH!
She's....
OH MY GOTH!
We're....
Undead undead undead undead undeader than dead!"
Vokálban a The Cruxshadows, Bella Morte, az Angelspit, és a Zombina and the Skeletones, basszusgitáron pedig Ray Toro, el sem merem mondani, honnan. Igen, ilyet is hallgattam, és nem szégyellem, pláne így.
A refrénnel pedig visszaérünk ahhoz a dalhoz, amivel kezdtünk.
Egyelőre elég cukorkát szedtünk össze, és lassan amúgy is bezár az édességbolt, úgyhogy mindenkinek karó- és ezüstgolyómentes jó éjszakát!
by: A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése