2014. december 3., szerda

Posztmodern identitás- és nyelvfilozófiai trialógus

Van úgy, hogy az interneten összeolvasott sok-sok érdekesség után csak szeretnék leülni, és megbeszélni magammal ezt az egészet. Ezért most előszedtem valahonnan a koponyám mélyéről azt a két figurát, a vállamon ülő kisördögöt és kisangyalt, akik már a legendairtáskor is a segítségemre voltak:

  • Szarkát, akiről még egy retorikai alakzatot is elneveztek - Az irónia lesz az.
  • és Hunorkát - Sziasztok! Én leszek az, aki mindent megmagyaráz. Ezért tulajdonképpen a nevemnek annak kellene lennie, hogy Magyarka, de az nem anyakönyvezhető. Egyébként az előbb a szarkazmusra gondoltak.

És velük fogok beszélgetni olyan kérdésekről, amiket a Facebook csoportjaiban, Yahoo Answers-en, gyakorikerdesek-hu-n (Ne ízetlenkedj légyszíves!), és hasonló helyeken rendre felbukkannak.

(Megjegyzés: A posztmodern nyelvfilozófia nagy vonalakban arról szól, hogy mivel szavakkal nem tudunk mindent tökéletesen leírni, soha nem érthetjük meg tökéletesen egymást, önmagunkat, vagy a világot. Az identitásfilozófia pedig ebből indul ki - soha nem tudjuk önmagunkat definiálni, akkor mi a biztosíték rá, hogy azok vagyunk, akinek hisszük magunkat? Vagy hogy létezünk egyáltalán?)




Tudjátok, én mindig azt hittem, hogy a "goth" az egy könnyen körbeírható fogalom.

Az hát! A goth szabályait Lugosi Béla két kőtáblába vésve hozta le az erdélyi hegyekből, hogy aztán odaadja fekete szemceruzás népünknek.

A címben valami posztmodern megközelítést emlegettél, az pedig soha nem könnyű. Egyébként miből gondoltad ezt?

Biztos abból, hogy a gothok mindig olyan békések, és Bauhaust dúdolgatva fekete rózsákat fonnak egymás hajába.

Jól van na, persze az látszik, hogy nem mindig értenek egyet. Bármelyik blogra, Facebook-oldalra...

Ezt már elmondtad az elején.

Szóval először úgy tűnt, hogy csak azok dobálóznak a "pózer", "régenilyennemvolt", "hol voltál te akkor" és hasonló frázisokkal, akik önmagukban sem biztosak...

(Nekem még mindig úgy tűnik.)

... de vetnek fel érdekes kérdéseket.

Például?

Például észrevettétek már, hogy ha megkérdezel tíz embert, hogy mi az a "goth", húsz különböző dolgot mondanak?

Persze, mert mind pózer!

Arra utalsz, hogy a szubkultúra tagjai között sincs egyetértés?

Valami ilyesmire, igen.

Hmm... Hát induljunk ki abból, amit biztosan tudunk: a zenéből. A Wikipédia szerint...

(Mert az aztán hiteles forrás!)

...szóval a Wikipédia szerint a "gothic rock" szókapcsolatot először John Stickney kritikus használta a The Doors egyik 1967-es koncertje után, amit egy rosszul megvilágított borospincében tartottak. A Doorst sokan a hippik és a Beat-korszak legnagyobb együtteseként tartják számon, én azonban rég nem úgy tekintek rájuk, mint a Jefferson Airplane-féle hippikre, és többet te sem fogsz, ha meghallgatod a Riders of the storm-ot vagy a Light my fire-t, amiknél a szöveg és az előadásmód feltűnő hasonlóságokat mutat a tizenkét évvel későbbi Bela Lugosi's Dead című...

Mindig elfog az izgalom, ha ekkora köteg száraz adatot látok, de mégis, nem lehetne felpörgetni egy kicsit?

Oké, szintén 1967, Velvet Underground: All Tomorrow's Parties. A zenetörténész Kurt Loder "hipnotikus gothic-rock mesterműnek" nevezi. És ez ugye az az avant-garde Velvet Underground, akinek a menedzsere Andy Warhol!

Ha Ádám és Évától kezded a történetet, tényleg nem mostanában jutunk a végére.


Ha már régi rockbandák, meg Ádám, az megvan, hogy Adam Ant a New Wave-es Adam and the Antsből úgy néz ki, mint egy Gerard Waybe oltott kiöregedő Andy Biersack?
Persze egészséges gót azt sem tudja, ki az a Gerard Way, azt, hogy Andy Biersack kicsoda, na azt pláne nem. És persze arról sem hallottunk soha, hogy az Adam and the Ants késői albumai rockabillysebbek, mint Fenyő Miki nyakkendői. Oh, és ha egy tradgoth kifakad, hogy mennyire pózer dolog ez a neo-viktoriánus divathóbort, véletlenül se érveljünk neki azzal, hogy az Adam and the Ants már a nyolcvanas években így öltözködött, mert a végén még rövidzárlatot kap szegény. No, és ahhoz mit szóltok, hogy egy 1983-as klippjében olyan sisak van rajta, mint amit Deadmau5 szokott hordani?

Köszönjük, Szarka, ez... informatív volt. Nos, Hunorka, amit te mondtál, az is érdekes történelmi adalék, de ezzel sem jutottunk közelebb a goth definíciójához.

Csak azért kezdtem bele ebbe, mert a szubkultúrát leggyakrabban a zenén keresztül szokták definiálni, és meg akartam mutatni, hogy ez a zene mennyire esetleges. Mert csak hogy pár példát említsek, David J, a Bauhaus hajdani gitárosa és szövegírója most olyasmit játszik, amit gothic jazznek neveznék, ha engem kérdezne bárki is, mégsem szokták ismerni a szubkultúra berkein belül. Úgyhogy megmutatom.


Hozzá hasonlóan Voltaire-t sem szokták ismerni, vagy ha mégis, akkor bugyuta, gyerekeknek való mesezenészként aposztrofálják, miközben olyan nagy öregekkel dolgozik együtt, mint a The Crüxshadows, akik viszont komolyan veszik őt.
Vagy ha például Manson neve bármikor szóba kerül egy fórumon, félő, hogy trollháború lesz belőle, pedig gondolj bele: Depeche Mode számok feldolgozásával kezdte, és a shock-rock-metal-féle stílusa (bár nem goth) még így is közelebb áll az eredeti koncepcióhoz, mint mondjuk a Suicide Commando God is in the rain-je.

Hűha, Hunorka, szerintem fuss, amíg még megteheted!

De tudtommal a goth zenének VAN definíciója.

Van bizony: billentyűcentrikus zene sok hosszú szólórésszel, magas hangfekvésű gitártémákkal, törzsi vagy indulóra emlékeztető dobbal, sötét, depresszív dalszöveggel és monoton, szinte beszédszerű énekléssel. Forrás erre. De ha sorra veszed a ma is aktív bandákat, lesz bizony jónéhány, amelyik nem mutatja ezeket a jegyeket, viszont például Hobo dalaira illik, mégse gondolja senki, hogy ő gothic rockot játszana (pedig a Doors-feldolgozásaira, a fentiek fényében, lehetne használni). 
Vagy vedd azt a megszámlálhatatlan mennyiségű al-, elő-, utó- és keverékműfajt, ami a gothabillytől a horrorpunkon, a dark cabaret-n, new romanticon, a törzsin, steampunkon, viktoriánuson át a gothic metálig és a szimfonikusig terjed.  És akkor még csak említés szinten tértem ki az elektro-industriálra és a dark elektróra.

Ooooké, ha nem magyarázod ki magad ebből, akkor én most elindulok haza, mert nem szeretnék itt lenni, amikor a feldühödött cybergothok és steampunk űrkalózok hordái özönlik el a szobát.

Nem azt mondtam, hogy ezek közül bármelyik is kevéssé tartozna bele a nagy egészbe, csak arra akartam kilyukadni, hogy nehéz megfogni, hogy zeneileg mi bennük a közös.

Talán a sötét életérzés?

Igen, az "életérzés" egy roppant tudományos és körülírható fogalom, köszönjük szépen.

Oké, föladom. De ha már a nagy egésznél tartunk, az igaz, hogy a "goth" egyes nyelvekben gyűjtőfogalomként működik?

Igen. Megfigyeléseim szerint Amerikában például minden sötétebb hangulatú szubkultúra megnevezésére használják, a rockertől kezdve a metáloson, emón, scene-en át a mi fogalmaink szerinti gothokig.

Ó, szerencsétlen amcsik, hadd ne legyek megértő, amikor ők még egy nyamvadt szó jelentését sem tudják megjegyezni, nem vagyok nyelvész!

De én igen, és ez szerintem érdekes. Ezek szerint más országokban mást és mást jelent a "goth" fogalom?

Legalábbis a többség másra használja, mint ahogy a jelentésmező többi részét is. Ott van például a német Schwarze Scene, ami viszont kezdettől fogva gyűjtőfogalomként funkcionál, viszont ha Amerikában azt mondanád, hogy "Black scene", ők az afroamerikai kultúrára értenék. Magyarban sokszor hallom a "dark" jelzőt, ami működhetne a schwarze scene fordításaként, ha a legtöbben nem a pc-játékok leírására használnák. Érdekes még a "gothic" szó, amit ha egy angolra vagy amerikaira használsz, megsértődik, mert "én ugyan nem vagyok egy darab építészet!"

Tapasztalat?

Tapasztalat. Németben viszont minden további nélkül használhatod a "gothik" szót, magyarul még nem hallottam. Vagy ott van a német "grufti", amit ők kifejezetten a tarajjal rendelkező, deathrockerekre használnak, magyarban viszont a régi, ma már 30-40 körül járó gothokra használják, angolban még nem találkoztam vele.

Állj, te ezt az egészet csak aszerint nézted, hogy ki mire használja?

Igen, a nyelvészetben így csinálják.

De engem nem érdekel, melyik hülye mekkorát téved, egy szónak van egy jelentése és csókolom. A goth az a goth zene kedvelője, mert ez az eredeti jelentés, mindegy, mit mond a többség, és pont.

Egyrészt, az eredeti jelentés több kora középkori barbár törzs megnevezése volt, másrészt, a logikád hibás - a szavak jelentése nem állandó. Ha a te gondolatmenetedet követném, akkor hülyének néznék magam körül mindenkit, amiért nem "koporsónak" hívja a bőröndjét. A koporsó szó ugyanis eredetileg ládát, utazóládát jelentett, aztán idővel csak azt a ládát, amiben a holtakat helyezik el, tehát megváltozott. Ez egy létező jelenség - és nem mellesleg érettségi tétel. Nem értem miért ne történhetett volna ugyan ez a "goth" szóval?

De figyeljetek, mert van az egészben egy még nagyobb csavar! A Gothic Culture Facebook-oldal egyik vitaposztja arról szólt, vajon különböznek-e az amerikai és az európai gothok, a konklúzió pedig, szerintem legalábbis, elképesztő. A hozzászólók nagy része szerint ugyanis az amerikai színtér sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az öltözködésre, és úgy általában a kinézetre, mint az európai, ahol gyakorlatilag "mindenki goth, akinek kicsit több és kicsit sötétebb gondolatai vannak, mint az átlag".

Hivatkozás?





Már megint attól függ minden, hogy hogy látja a többség? És mi van, ha tévednek? Ezek szerint ha most elég embert meggyőzök arról, hogy az ég zöld, akkor az lesz?

Tudom, hogy szúrja a szemed ez a megközelítésmód, de egy kultúra az azt alkotó emberektől függ.

Tényleg, ha azt sem tudjuk pontosan körülírni, mi a "goth", hogyan tudnánk megmondani, ki tagja a szubkultúrának?

Király, minden vágyam arról beszélgetni, hogy ki a trúabb. Megint...

Jó kérdés. Szabad megkérdeznem, hogy mi a tudományos megközelítés? Például hogyan dolgozik egy szociológus, szociolingvista vagy egy olvasáskutató?

Önbevallással. A szubkultúrákhoz kapcsolódó kutatások kérdőívén szerepelni szokott az a kérdés, hogy a kitöltő tagja-e a vizsgált szubkultúrának. És ha a válasza igen, akkor a kutató azt elfogadja.

Mint amikor a népszámláláson bejelöltem, hogy piréz vagyok, a Jedi rend tagja.

Tény, hogy ez a módszer nem számol azzal, ha valaki hazudik vagy téved.

Ugyan, ki hazudna egy ilyen komoly kutatásnál?

Akkor végül is van egyáltalán értelme annak, hogy azon merengjünk, mit jelent a "goth"?

Nem, nincs. Ilyesmit különben is csak pózerek csinálnak.

Talán mindenkinek mást jelent, talán az egész csak annyiról szól, hogy kiéljük az igazi énünket és a kreativitásunkat...

Azonnal hagyd abba ezt a hipszterkedést, vagy rád uszítom a feldühödött steampunkokat!

Erről most az a vicc jut eszembe, amikor a parlament csupa filozófusból áll - az elhúzódó délutáni ülésszak végére a kabinet még mindig nem tudta eldönteni, létezik-e egyáltalán.

Fura, nekem is ez jutott eszembe.

Nekem is... Kávé?

Remek ötlet.


(Disclaimer: Ez egy pusztán szórakoztató jellegű írás, ami nem megválaszolni akar bármit is, csak kérdéseket felvetni. És a kérdések közül sem a legjobbakat. Hunorka és Szarka véleménye nem mindig egyezik az enyémmel, és egyikünk véleménye sem értékmérő.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése