A vakcsoport-jelenség

Vigyázzatok, Annie szeretősre itta magát.
Nem is ittam.
Akkor még nagyobb a baj.

Nem olyan régen történt, hogy meló után, fáradtan ér morcosan ültem a Forgách utcai metrómegállóban, éppen intenzíven utáltam mindent és mindenkit, amikor is a szemközti peronon végigcsattogott egy platformbakancsos, kék-fekete tüllszoknyás, kifestett goth (gót? Még nem csekkoltam az új helyesírási szabályzatot, hogy helyes.). Nem tudtam, ki ő, nem ismertem, eleve nem sok pesti embert ismerek, vagy ha ismertem is, hát nem ismertem föl. Nem tudtam, honnan hova tart, milyen ember, vagy mit érez éppen, és ő nem foglalkozott velem, valószínűleg észre sem vett. Mégis jobban éreztem magam a "találkozás" után, sőt, ki merném jelenteni, hogy Ő mentette meg a napomat attól, hogy tökéletesen katasztrofálissá váljon.

Morbid reklámok a hőskorból

Manapság rengeteg olyan felhangot lehet hallani, hogy a média tele van erőszakkal, és mindenféle olyan dologgal, ami káros a gyerekek fejlődésére.

Szerintem ez nem igaz! Én nyolc évesen X-aktákot, South Parkot és Billy és Mandy-t néztem, és mégis normális lettem... ... mármint... hagyjuk.

Jó, nyilván nem az öt-hat-hét-nyolc éves korosztály ezeknek a hirdetéseknek a célközönsége, de a mai szabályok, és valljuk be, prűdség mellett ilyen csodák már nem nagyon születnek. (Ellenben ma mindent, komolyan, még az akvarisztikai üzletet is meztelen nőkkel reklámoznak.)

(De. De igen. Igen, bizony prűdség. Vagy te mi másnak neveznéd, hogy kitakarják a konkrétan dugásról szóló jeleneteket és a vért, nehogy ilyesmit lásson bárki is, miközben Orwell Állatfarmját hatos korosztály-besorolással vetítik a reggeli műsorsávban, mert az meséből van, biztos ártalmatlan.)

(Butaságnak mondjuk?)

Elképesztő, mi? És ha azt mondom, hogy éppen erre játszik rá? Ha azt hirdeti, hogy olyan biztonsági zár van rajta, hogy így is veszélytelen? Ja, hogy akkor se? Oké, én megpróbáltam :(