Not Safe For Work könyves TAG

A Pergamenre Hányt Szavak blogon találtam ezt a kihívást, ahol is olyan könyvekről kell értekezni, amik a NSFW-kategóriába tartoznak, azaz erotikusak, véresek, gusztustalanok, durvák, obszcének, illetve ezek tetszés szerinti keveréke. Számthattok Stephen King-rajongásra és Laurell K. Hamilton ekézésére minden mennyiségben, és sok-sok horrorra.


1.Melyik az a könyv, aminek az olvasása közben nem szeretnéd, ha a szüleid rajtakapnának?

Felnőtt lévén ez ma már nem aktuális. Szóval inkább elmesélem az első alkalmat, amikor valaha NSFW tartalmat olvastam, és nagyon nem akartam, hogy lássák a szüleim, mit olvasok. Pedig akár büszkék is lehettek volna, mert egy IPM-ről volt szó, ami akkoriban az infotainment, a pop-science és a sci-fi utánozhatatlan magyarországi képviselője volt, nem egy Hihetetlen Magazin 2.0, mint a legutóbbi időben (amióta leigazolták tiborut(sic!), azóta szerencsére javul a színvonal).

Az ominózus szám ártatlannak tűnő borítója

Szóval a családom egészen muzeális jelentőségű IPM gyűjteménnyel rendelkezik, a nagymamámnak az indulástól az első megszűnésig minden szám megvan. Ebben az 1989-es számban teljesen lehozták David Osborn: Fejek című sci-fi horror kisregényét, ami egy olyan tudományos kísérletről szól, ahol emberek fejét leválasztják a testükről, és mesterségesen tartják életben őket. Ennek, ha jól emlékszem, az a célja, hogy ha a teljes agyi kapacitás a gondolkodásra megy el, tehát semmit nem kell a testük funkcióinak fenntartására pazarolniuk, akkor gyorsabban és hatékonyabban tudnak számításokat végezni, mint bármelyik kompjúter. Ehhez először viszont együttműködésre kell bírni a még mindig egy teljes ember tudatával rendelkező fejeket, amit test híján kínzásokkal nem tudnak elérni. A regény egy pontján a tudósok arra jutnak, hogy a leghatásosabb módszer a nyilvános megszégyenítés: az engedetlen fejeket kiállítják a többi fej elé, és elektródákkal stimulálva a megfelelő agyterületet orgazmust idéznek elő náluk.

Az olvasás idején kb tizenegy éves lehettem. És csodálkozol, hogy ilyen degenerált lettél.

2.Nagy vihar van odakint és egyedül vagy otthon este. Melyik könyv ronthatna még jobban a helyzeten?

Stephen King: Csontkollekció című antológiájában található a Köd című novella. A horror része addig tart, amíg egy természeti(?) jelenség egy kis, szűk helyre zár néhány tucat embert, akkor aztán elkezdődik a szociothriller, jönnek a vallási fanatikusok, az indokolatlan házzasságtörés, az emberáldozat, a politika, baltásgyilkolás, egy kis rasszizmus, és emberi gyarlóság minden mennyiségben - tipikus Kinges alkotás, amin érződik egy nagy előd, Lovecraft hatása is (tudni fogjátok, mire gondolok). Filmet is csináltak belőle, abban azonban éppen a társadalomkritikai része nem jön át (ez tulajdonképpen egy klausztrofób kamaradarab, eredeti formájában nem is való filmvászonra), de kárpótlásul hozzácsaptak egy olyan csavart a végére, ami a könyvben nem szerepel, és egészen más megvilágításba helyezi az egész sztorit. Vagy tönkreteszi, nézőpont kérdése.


3.Olvastál már el könyvet csak amiatt, amilyen pletykák keringtek róla?

Már általános iskolában is azzal szórakoztunk, hogy megkerestük az egyébként is tanult írók, költők legobszcénebb verseit, és ez a játék nálam egészen az egyetemig kitartott (ahol felvettem és ötösre teljesítettem az Udvariatlan költészet - középkori erotikus irodalom nevű szemináriumot). A tanáraink össze voltak zavarodva, nem tudták, ránk szóljanak-e; hiszen akármilyen NSFW illetve NSFS(chool) volt, amit műveltünk, mégis csak egyedül mi voltunk azok, akiket érdekelt a tananyag, és önszorgalomból utánanéztünk dolgoknak. A legjobb tippeket a felsőbbévesektől kaptuk, mert ők is ugyan azt játszották, mint mi, csak egy évvel előrébb jártak.
Így jutottam el kedvenc költőmhöz, Villonhoz is hetedikben, Petőfi: Mit nem beszél az a német című verséhez, Shakespeare gyakran eléggé homoerotikus szonettjeihez, később pedig az (ibériai) arab (homo)erotikus irodalomhoz, Faludy fordításában. Aztán amikor anyukám rájött, hogy érdekelnek ezek a versek, megkaptam tőle Babits: Erato című fordításkötetét, amiben az ókortól kezdve Babits kortársaiig volt mindenféle NSFW költemény.
Ezek közül a két kedvencem:

Óh jaj, Lesbia, az én Lesbiám, a
drága Lesbia, az akit Catullus
forróbban szeretett, mint önmagát, mint
minden édes-övét: most sarkon, utcán
...kolódik egész nemes Rómával!...

(Catullus)

Ketten mentek a szép Phyllishez, s meztelen érték:
mindenik elsőnek vágyta ölelni a lányt.
»Mindenik első lesz!« - szólt Phyllis. - Jánus a szép nő,
és kétarcu a kéj: hátra s előre tekint.

(Martialis)

4.Melyik volt a legzavarbaejtőbb romantikus/szex jelenet, amit valaha olvastál?

Stephen King: Végítélet című könyvében Larry Underwood sokkos állapotban sétálgat New Your  szó szerint kihalt utcáin, amikor a Central Parkban összetalálkozik Rita Blakemore-ral, a középkorú, nyugtatófüggő nővel, akit férje tartott ki annak haláláig, azóta pedig a hagyatékból élt fényűző életet. Oda akarja adni Larry-nek az egyik gyémántgyűrűjét, mondván mivel mindenki halott, már úgysem ér semmit. Egy darabig sétálgatnak a parkban, megnézik az állatkertben életben maradt páviánt (aki hamarosan éhen fog halni, mivel a gondozói mind elpusztultak), és az a férfit, aki egy toi-toiban lelte halálát nyitott ajtónál, és Larry magában Fekete Nyalánkságnak nevezi, mert a rothadás kezdeti szakaszában édes illata van. Ezután felmennek a nő lakására, ahol Debussy-t hallgatnak, aztán szexelnek. Larry szerint a nő stílusa olyan, mint egy hideg, lelketlen edzőgép, amiből nem lehet kiszállni. Ezután, mivel rájönnek, hogy a nyári melegben rothadó hullákkal teli Manhattanben csak nem kéne maradni, elindulnak gyalog némi túrafelszereléssel nyugatra. Az emlékezetes Lincoln Alagútbeli jelenet után sátrat vernek és letáboroznak éjszakára egy dombon a város mellett. Larry reggel egyszál faszban a magaslatról végigtekint New Yorkon, elénekli az amerikai himnuszt, és visszamászik a sátorba, hogy keféljen egyet Ritával. Csak amikor kanosan bebújik mellé a hálózsákba, veszi észre, hogy Rita még az este túladagolta magát a nyugtatókkal, és belefulladt a saját hányadékába.

Egyébként az általam valaha olvasott legjobb könyvről van szó.

5.Melyik könyv hatására kérdőjelezted meg az író épelméjűségét?

Mennyire sportszerűtlen ide is Stephen Kinget hozni példának? Róla eleve tudjuk, hogy nem teljesen normális.

Szintén a Csontkollekció antológia, ezúttal a Tutaj című novella. Négy, teljesen ellentétes temperamentumú fiatal egy táborozás alkalmával sötétedéskor beúsznak a tóba, és Annie-nek eszébe jut, hogy mi a fenéért olvassa éppen ezt a fehérvárcsurgói víztározó partján vadkempingezve. Találnak egy platformot vagy horgászlesfélét (hasonlót, mint amilyenek a Balatonban vannak), itt ücsörögnek egy darabig, azonban amikor indulnának vissza, észreveszik, hogy valami mozog a vízben. Olyan, mint egy olajpaca, színváltósan veri vissza a fényt, kavarog, és látszólag intelligensen változtat irányt, mindig arra terjed, amerre éppen le akarnak mászni a platformról. Az egyikük megelégeli a játékot, beleugrik, a paca pedig bekebelezi. És nem azért használom ezt a szót, mert fúde irodalmi akarok lenni, a paca úgy táplálkozik, mint egy egysejtű, bekebelezi az áldozatát és kiszopkodja a belső szerveit. A második áldozat, egy lány véletlenül esik bele a vízbe, miközben a háttérben folyik a Kingtől megszokott szociodráma, felszínre törnek a baráti társaság belső feszültségei, stb, stb. Az ilyen feszültséget pedig ugye legkönnyebben szexszel lehet feloldani, és a maradék két túlélő ivararányai is megfelelőek, egy fiú és egy lány. Arra jutnak, hogy napkeltekor a paca valószínűleg eltűnik, de addig is inkább szeretkeznek egyet.

Csakhogy a lány haja közben belelóg a vízbe, és míg a fiú az alsó részén politechnikázik, a paca megemészti a felső felét.

Soha többet nem viszek King könyveket kempingezéshez. SOHA!

6.Tettél már le egy könyvet, és hagytál befejezetlenül valamilyen tartalom miatt, ami túl sok volt neked?

Stephanie Meyer, bár nagyra értékeljük erőfeszítéseit, soha nem lesz képes alulmúlni Laurell K. Hamilton munkásságát. Már ott gyanakodnom kellett volna, hogy a regény címe "Bűnös Vágyak", de fiatal voltam, naiv és kíváncsi.

Nem kellett volna. A karakterek végtelenül sablonosak, a maguk nemében hibátlan modellalkatok, szemernyi személyiség nélkül - NEM TUDJÁTOK megmagyarázni nekem, hogy az ing nélkül rohangáló, franciául a romantikus regények nyelvjárásában beszélő Jean-Claude vagy a langyos szélre is nedvesedő Anita hiteles személyiségek! Attól, hogy valaki káromkodik amikor nem kufircol, és kufircol amikor nem káromkodik, nem lesz sem egyedi, sem rebellis, sem belevaló, sem szókimondó! (Igen, tudom, hogy igazából az első részben nem fekszik le senkivel. De ezért most meg kéne dicsérnem, vagy valami?) A történet abszolút szétesik, az első húsz oldal után vesztettem el a fonalat. Teljesen jelentéktelen jelenetek kapnak akkora hangsúlyt, amit messze nem érdemelnek meg, a fontos részletek pedig elvesznek, mert soha nem lesznek annyira kifejtve, mint Jean-Claude csupasz mellkasa. Vannak aztán az Interjúból pofátlanul lopott karakterek és szituációk, amikkel a szerzőnk természetesen miért is tudna bánni, ezért banális nyálcsorgatásba fordulnak azok a jelenetek is, amikben amúgy lenne potenciál.

Legjobban az zavart benne, hogy bár a történet próbálta hozni a vámpír-toposzra jellemző szubtilis szexualitást, nagyon elhibázza; az áthallásos, kétértelmű, kifinomult utalások (v.ö. Drakula feleségei az eredeti Stoker-regényben) helyett otromba vicceket, egy megkérdőjelezhető hőfokú vámpírt és egy szexuálisan visszamaradott szűzkurvát kapunk. Jó étvágyat!

"Úgy nézel ki, mint egy másodosztályú Drakula" - mondja Anita ennek karakternek itt fent, de ha nem tudnám, azt mondanám, hogy ez az egész könyvről szól. Ez egy vicc, az utolsó oldalakig reménykedtem benne, hogy paródiáról van szó, de nem. Ez egy tesco gazdaságos, nőklapjásított, kiforgatott verziója a vámpírtoposznak, ami csont nélkül elmenne bármelyik ezredforduló előtt futó romantikus könyvsorozatba (Júlia, Romana, Tiffany, Bianca, Szívhang, Mira, Széphistória, Nora Roberts, stb.), vagy az ezredforduló utáni Finest Selection-be, ami a Vörös Pöttyös könyvek torz reinkarnációja egy egyel elcseszettebb nemzedék számára.

Kevesebb szépérzékkel megáldott olvasóknak SEM nem ajánlom.

7.Melyik szereplőről vannak NSFW gondolataid?

Mielőtt bárki gerontofíliával (vagy egyéb mentális degenerációval) vádolna, gondoljon arra, hogy melyik nő szívét ne enné dobogtatná meg egy férfi, aki erős, magabiztos, művelt, gazdag, van stílusérzéke, tud táncolni, választékosan beszél, operába jár, portrét rajzol rólad, Dantét szaval neked, Olaszországba jár nyaralni, bosszút áll érted, ha valaki megbántott, meghívja vacsorára a Bostoni Filharmonikusokat és utánozhatatlanul főz.
Főleg az utóbbi. Mondtam már, hogy a kulináris örömök a gyengéim.

"...éhezni a Nőt, és jóllakni a látványával."

(Igen, Hannibal Lecter. Igen, van belőle könyv. És igen, az a legszomorúbb tanulság, hogy az egyetlen ezen a világon, aki egyenlő partnerként kezel egy fiatal, karrierista nőt, az egy pszichopata sorozatgyilkos.)

(Nem, nem szeretem a sorozatot.)


8.Mutasd meg a leginkább NSFW könyvborítót, amit valaha láttál!

Te is érzed azt a művészi finomságot, amit én sem?

És a könyv se valami jó.
De most viccen kívül, csajok, ha valaki igényesen akar hasonló témáról olvasni, olvasson Rimbaud-t és Verlaine-t, Ady Endrét, vagy a Venyige című verset Robert Herricktől. Csak azért, mert valami mocskos, még nem kell értékelhetetlenül igénytelennek lennie.

9.Olvastál már erotikus könyvet?

Egyik nyaralásunk során otthon hagytam a könyveimet, és a hotelszobában csak két könyvet találtam: egy Bibliát, és egy Romanát. Életem legnehezebb döntése volt kiválasztani, melyikkel kínozzam magam a halálközeli élményig a következő hét napban, végül a Romana nyert. Ebből megtudhattam, hogy ha egy lány vörös színű vagy neadjisten egymáshoz passzoló alsóneműt vesz fel, akkor azt nyugodtan megerőszakolhatod a fáskamrában, ahova a vihar elől menekültetek be, főleg ha a szexi, cowboy exe vagy. Hiszen igényli.

10.Találsz egy zsupszkulcsot. Melyik világba NEM szeretnél kerülni?

Stephe King: Carrie világába. Középiskola elején olvastam először, de végig ott motoszkált bennem az érzés, hogy ezt már olvastam, ezt már láttam valahol, ez már megtörtént. Vagyis mintha megtörtént volna, csak elfeledkeztem volna róla.
"Emeld fel tudatalattid szőnyegét, és söpörj alá mindent. Agyő."...
Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet?

...

Ooooké, szerintem ezt majd egy másik posztban kifejti. Addig is, töltsétek ki ti is ezt a TAG-et, és lássuk, kinek mi volt a legmocskosabb olvasmánya valaha!